Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-10-16 / 21. szám
XVIII. évfolyam.. öl. száim. 101Q. október 16_ ...... ................................................................— A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ci'ffféfe Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. =-Ifi Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A bűnök korszaka. A szociológusok statisztikai adatokkal támogatva állapították meg, hogy egy bizonyos bűnesetre egy bizonyos időn belül egy hasonló bűn eset következik. A bűnözésnek eme megismétlődését egy bizonyos lelki folyamatban találják, az emberekre a roszra való hajlandóságában, amely a példa láttára elemi erővel kitör és kielégítést kíván. Ha ma valahol egy fojtogatás által okozott gyilkosságról olvas az az ember, akiben a bestia szokottnál erősebben fejlődött ki, akkor meglehetünk róla győződve, hogy más országokban talán, de meglehet, hogy ugyan abban az országban is, valaki megismétli a bűnözését. Ez egy oly gyakori jelenség, hogy már törvényeket is állíthatnak fel róla azok, akik a társadalomban következetesen megismétlődő tünetekkel szakszerűen foglalkoznak. A lapok mostanában sokkal dusabban tudják a szenzációra falánk közönség vágyait kielégítenie, mint ezelőtt. Párisban kiderült, egy csomó telefcnkisasszonyról, hogy egy nagy gabonakereskedő cég megvesztegetett alkalmazottjai voltak, akik a kereskedő konkurenseit rosszul szolgálták ki, beszélgetéseiket, amelyek súlyos és drága titkok voltak, kihallgatták és besúgták, ezeket a titkokat eladták. Mühlhausenben egy tanár négy házat felgyújtott, amikor megakarták fogni revolvert rántott elő, nyolc embert agyonlőtt, tizet pedig megsebesített. Zentán egy korcsmái bálon egy rendőrt gyilkoltak meg, a mulatozók egyike egyszerűen leszúrta. Londonban letartóztattak egy kitünően szervezett tolvajbandát, akik ellopták a világ egyik legértékesebb nyakékét. Az aradi esküdszék egy bűnügyet tárgyalt, amely szerint egy Newyorkból hazakerült jómódú gazdát a felesége arzénnel megmérgezett. Az asszony állítása szerint egy másik ember gyilkolt, legalább is az adta a mérget. Ugyanezen nő ellen fölmerült az a vádügy is, hogy tavaly három más asszonnyal megmérgeztette férjüket. Egy dunántúli községben egy jómódú magyar legény beleszeretett egy földijebeli szerb leányba. A szerelemből házasság lett és a fiatalok boldogan éltek egy ideig. Az asszonynak a fejét azonban a rokonsága elcsavarta és igy történt, hogy egy szép napon a menyecske ott hagyta az urát. Később visszajött, de a házasélet rendje nem tért vissza és az asszony újra megszökött urától. A férj fölkereste as asszonyt és egy heves jelenet után rovorverét háromszor feleségére vütötte. A golyók fején, mellén és gyomrán találták az asszonyt. A férj azután önmaga ellen fordítván a fegyvert magára lőtt. Ez a nehány eset igy bokrétába kötve egy napnak a kriminológiai eseménye. Honnan ez az eldurválás és ez a nagy vadság, amely minden vonalon mostanában megnyilvánul? A feleletet megadhat- nők talán ama megállapítással, amelyet cikkünk elején mondtunk a szociológusok egyik kutatásáról. A bűnözések előző példák nyomán megismétlődnek. Mik voltak az előző példák? Nem tévedünk, ha a balkáni háborút, annak minden borzalmasságát, kegyetlenkedéseit, oktalan vérfürdőit, rablásait, szóval az emberi hitványság minden meynyilvánulását tekintjük olyannak, mint amit a gonoszlelküek követendő példának láttak. A háborúval éppen úgy vagyunk, mint minden más nagy és szent jelenséggel. A háború, amelynek eredeti célja az, hogy elnyomott embereket fölszabadtison, hogy nemzetiségeket egy másik nemzetnek a járma alól kivonjon, hogy áldásos állapotokat teremtsen a meghódított tartományokban, a háború rendszerint eltér e hivatásától. Eltér már akkor is, amikor a katona nincs a fegyelem láncaitól megkötve és amikor nem a hősiesség érzete lángol benne, hanem a vad bestia tör ki belőle elemi erővel. Ez a legszomorubb a háborúban, amelynek förgetege nem marad meg helyi határok között, hanem átszármazik példájával másfelé is, országokba ahol a hasonló lelküekben visszhangra talál. Mi lehetne ennek a hathatós ellenszere? Semmi más, mint a kultúra. A régi megállapítás, hogy a büntetés nem javította meg az embereket. A büntetéstől való félelem csak ideig óráig használ, addig, amig az emberek a súlyos ítéletek közvetlen hatása alatt állanak. Azután mindent elfelejtenek és nem riadnak vissza a törvény szigorától. Adjunk a népnek lelki műveltséget és ezzel ha nem is szüntetjük be, de legalább mérsékeljük az emberben a vadállatot. Mese. Irta: Dóra. A nagy, díszes ebédlőterem dúsan megrakott asztalánál három agg férfi ült együtt. Régi, meghitt barátság fűzte őket egymáshoz. Mesebeli királyok voltak ők. A teremben nem volt kívülük senki. Mindegyikük előtt pompás kristályserlegben gyöngyözött az aranynedü. Kedélyesen elbeszélgettek és elfeledték az uralkodás nehéz gondjait. Rég elmnlt időket és letűnt ifjúságuk emlékeit idézték maguk elé. És a vendéglátó, — akinek borát itták, — a kastély ura, rezignált mosoly- lyal emelte fel poharát. — Az ifjúságunk emlékére ! — szólt és oda- kocintott két öreg bajtársa poharához. A szemük könnyes lett. — Szép idők voltak, — sóhajtotta — amikor még apánk fejét nyomta a nehéz korona és mi gondtalanul, vidáman, kalandra vágyóan belekóstoltunk a veszélybe és sok édes leánycsókban volt részünk. Felvillant a szemük sugara, mint hamu alól a szikrázó parázs, de csakhamar kialudt fénye és mindhárman szomorúan lógatták le galambősz fejüket. A vendéglátó egy díszes asztalra mutatott, amely a terem egyik sarkát foglalta el. — Látjátok mi van ott?! Kis üvegpapucs. Ugyanaz, amelyet egész országomban hordoztak körül, amig rátaláltak. Hamupipőkémre! Emlékezetes kis papucs. Az egész ország népe, de főleg a főnemesség szörnyen megbotránkozott a királynőm alantas származásán. Minduntalan azt hangoztatták, azt rebesgették titokban, hogy tulajdonképen korhalány volt a boldogtalan. Keresztanyja a tündér, beleavatkozott legintimebb ügyeinkbe, sőt a gyermekeink nevelését is ő dirigálta. Lássátok, ez csöppet sem épületes dolog . . . — Hát bizony — szólt a másik — én sem voltam irigylésre méltó. Nekem, sajnos, csak egy fiam van, de tudjátok kik lármáznak reggeltől napestig?! Kikre gondol a feleségem elsősorban szakadatlanul, kiket helyez a férje és az egyetlen fia fölé ? A törpéket, az őszszakállu, furfangos eszü törpéket I Kastélyomnak gyönyörű parkjában laknak — igy akarta Hófehérke — királymódra élnek és bosszantanak, kínoznak engem! És amikor néha nekirontani akarnék a vén gazemberek egyikére, akik immár harminc esztendeje élősködnek rajtam és mindenféle huncutságra tanították az én fiamat, akkor a feleségem megbotránkozva pirongat: Micsoda ? ! »Megtudnád bántani e kedves, jó törpéket, amikor nekik köszönheted, hogy feleségül kaptál és ők mentették meg az életemet, ezért örökös hálával tartozunk nekik«. — Ezért el muszáj tűrnöm e hót gazfickó garázdálkodását, soha országom népe, de még a szomszédjaim is kiguuyolnak udvaromnak e furcsa, de sérthetetlen szentségei miatt . . . — Én Istenem, pedig be jó dolgotok van hozzám képest! — sóhajtotta a harmadik. — Az én Tüskerózsikám az ifjúságával együtt hullajtottá el illatos szirmait és immár csak a tüskéi vannak meg. Az anyósom ellenben még ma is örökön tartó százévesek a világnézetei is. Néha Tüskerózsától is megborzongok, ha meggondolom, mily rémöreg, — hiszen amikor megkolozsvári Kristály Gőzmosógyár bArf Elvállal fehérnemüek mosását és vasalását, női és WW Csomagolás és szállítás UAJ férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. 00 Csomagolás és szállítás ti ialan! ti Felsőbányán képviselve: SÉKA ÖDÖN kereskedő ur által. ti ialan! ti
