Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)

1913-09-18 / 18. szám

Felsőbányái Hírlap folytán dr. Szmik Gyula nagyági lakos virilis képviselői jogát Nagy J. Károlylyal kívánja gyakorolni, tudomásul vette. 8. Olvastatott özv. Smillár Antalné kérvénye közmunkaadója tárgyában. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy néh. Smillár Antal 6 K 01 fill, össsegü községi közmunka adóhátralékát leírja és tör­lésbe hozza, miután nevezett vagyon hátraha­gyása nélkül halt el és a tartozás kérelmező özvegytől nem hajtható be. Államiadó tartozá­sának törlése iránti kérelmével a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz utasittatik. 9. Beterjesztetett özv. Rajkó Dávidné szü­lésznő oklevele. Közgyűlés özv. Rajkó Dávidné szül. Bá- nyik Borbála szülésznő felolvasott oklevelét kihirdetettnek mondja ki. A kolera. A kolera a szomszédos vármegyékben már nehány áldozatot szedett. Ez a hivatalosan is megállapított vsszedelem fokozott elővigyá- zatot és óvatosságot követel mindnyájunktól, hogy elkerülhessük az epidémiát. A hatóságoknak minden buzgalmuk hiába­való, ha mi magunk is nem járunk mindenben a hatóságok kezére. A hatóság népszerű ismertetésben közli azokat az óvrendszabályokat, melyeket követ­nünk kell, ha sikeresen védekezni akarunk. A legfőbb rendszabály a tisztaság s a mér­tékletes élet. Tisztaság mindenben. Legfőbb gondunk legyen, hogy háztájékunkat szenny be ne mocs­kolja. Ahol pedig büzterjesztő szenny van, azt mésztejjel dezinficiáljuk. De ne csak a magunk portájára vigyáz­zunk. Vigyázzunk a másokéra is. Ahol szeny- nyet látunk s látjuk, hogy semmi intézkedés nem történik, azt rögtön jelentsük a rendőrségnek. A veszedelem idején nagyon mértékletes életet folytassunk, hogy az epidémiával szem­ben kellő ellenállást tanúsíthassunk. Tapaszta­lat bizonyítja, hogy azok, akik mértéktelenül élnek, nem bírnak a veszedelemmel megküzdeni. Tiszta, mértékletes életmód a legbiztosabb óvszer ez epidémiával szemben. Egy hires német orvos nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy nagyon csodálkozik azon, hogy olyan ember is van, aki még fél a ko­lerától. S ebben a kijelentésben nagy igaz­ság van. be hozzájok . . . Más 1 Ki lehet más, mint ez ... ez aki itt áll, akit ismernek, szeretnek és aki harminchat éve egyformán jön be minden reggel hozzájuk, de mindig görnyedtebben, görnyed- tebben . . . Hát hogy jöhetne más? Az öreg tanitónak meg köny gyűlt a sze­mébe. Ajkai remegtek, mondani akart vala­mit, de nem volt ereje. Leperegtek könnyei fehér szakállára és a fal felé fordult. Szégyelte, hogy sir. De fájt neki valami. Fájt a válás ettől az épülettől, hol javakorát leélte. Fájt neki itt hagyni ezeket a gyermekeket idegen kézre, fájt a válás és irigyelte a szeretetet, mely most azé lesz, aki utánna jön, a másik . . . A kis elsőosztályos János vette észre leg­hamarabb a bajt. Ösztöne mondta neki, hogy vége . . . Mi­nek vége ? . . . Nem tudta, de azért köny jött ki ártatlan szemeiből és hangosan zokogni kez­dett. Az öreg tanító felé fordult. Megsimogatta kerek fejét és utoljára vigasztalta: Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a járvány mikép terjed, miképen kapja meg az ember, tehát csak egy kis óvatosságra van szükség, hogy magunkat és családunkat megvédelmezzük az epidémiától. Mindenekelőtt kerüljük a gyanús helyről érkezett nyers gyümölcsök élvezetét. A fertő­zött árkok és kutak vizét sem ivásra, sem fő­zésre, sem mosásra ne használjuk. Tisztátalan kézzel szánkhoz ne nyúljunk. A piacról kerülő tejet csak főtt állapotban élvezzük. Általában főzve vagy sülve együnk mindent, sőt a ke­nyeret is, mely a piacról kerül asztalunkra, pi­rítsuk meg. Evés előtt sohase felejtsük el ke­zeinket megmosni. Ezek azok a rendszabályok, amiket kö­vetnünk kell, hogy a veszedelemmel szemben fölvértezzük magunkat. Ha mégis baj támadna, az első gyomor­rontásnál, hányásnál azonnal különítsük el a beteget s azonnal forduljunk orvoshoz. A ko­lerabetegség mintegy öt napig lappang s ha ez idő alatt mindjárt orvoshoz fordulunk, a beteg könnyen megmenthető. A beteget, ha már a gyilkos kór levette lábáról, folyton meleg, forró vízbe áztatott le­pedőkbe göngyöljük, hogy teste melegét foly­ton föntarthassuk. Ha a test melegét sikerül föntartani, úgy pulzusa is folyton működés­ben lesz. Kneip, a hires vizgyógyász, aki egy nagy kolerajárvány idején százaknak mentette meg az életét, ugv nyilatkozott, hogy mihelyt forró vizes lepedőkkel sikerül a beteget izzadásba hozni, az már meg is van mentve. A beteg italául pedig forró teát vagy melegített bort használjunk. Ezekben vázoltuk nagy vonásokban azon rendszabályokat, melyet követnünk kell s is­mertettük a beteggel szemben követendő el­járást. Fődolog az is, hogy nyugodtságát senki el ne veszítse. A félelem már félbetegség, arra pedig az óvrendszabályok szigorú betartása mellett ok nincs. Nagy baklövés volt katonai hatóságunk­tól, hogy a fertőzött Boszniában koncentrált tartalékosokat megfigyelés nélkül hazaeresztette, de amit a katonai hatóság mulasztott, azt helyre­hozzák a polgári hatóságok erélyes intézkedései. Hatóságunk is megtesz mindent erélyesen, hogy az epidémiának elejét vegye. Főorvosi — Ne sírj Jánoska fiam, lesz . . . lesz . . . — de nem tudta, mit mondjon. Mi lesz ? Kenyér lesz ? Nem I Nagy nehezen nyögte utána reszkető ajakkal. — Lesz uj tanítód . . . Isten veletek fiaim! Legyetek jók és ne felejtsétek azt, amire taní­tottalak benneteket . . . Tovább nem bírta. De nem bírták tovább a gyermekek sem, hanem a padra borulva valamennyien sírtak. Az öreg megkönnyebbülten pillantott körül Jól esett neki ez a jutalom. Harminchat évi munkájának jutalma volt ez, az igaz, őszinte gyermeki szeretet könnye, mely neki szól . . . Végigsimogatta valamennyi tanítványát, azután egyet fordult és ki akart menni. Az ajtó­ban mégis megállóit. Szomorúan nézett vissza gyermekeire és szólni akart. Mit mondjon? Nem tudott mit mondani, azért csak úgy mor­mogta oda: — Köszönöm . . . hivatalunk, rendőrkapitányságunk állandóan permanenciában van, a közönségen áll és pedig saját érdekében, hogy a hatóságokat a maga részéről is hathatósan támogassa. Riasztó híreknek pedig közönségünk ne üljön fel, mert ily hírek ilyen alkalmakkor gombamódra teremnek. Ha baj lesz, a hatóság azonnal közhírré teszi. Figyelmeztetés az iskolakötelezettség tárgyában.41) Minden szülő, gyám, gazda, iparos vagy kereskedő köteles a gondozása alatt álló tan­köteles gyermekét az iskolába beíratni, aki ezt elmulasztja, szigorú büntetés alá kerül. Tanköteleseknek tekintendők azon gyer­mekek, akik augusztus hó 31-ig a hat éves kort betöltötték és 15, illetve 16 éves kort még el nem érték. A 6—12 éves korban levő gyermekek a mindennapi iskolába kötelesek beiratkozni, a 12 évtől kezdve 15, illetve 16 éves kor betöl­téséig pedig a gazdasági népiskolába. Akik a tanévközben töltik be 15, illetve 16 életévüket, kötelesek az iskolai év bezártáig látogatni az iskolát. Azon tankötelesek, akik az elemi iskola 6 osztályát bevégezték és erről végbizonyít­ványt nyertek, kötelesek még a gazdasági is­kola 3 évfolyamát is elvégezni. Akik pedig az elemi iskola 6 évfolyamát el nem végezték, de a 12 éves kort elérték, azok kötelesek a három gazdasági iskolai évfolyamon kívül a gazdasági iskolánál szervezett 1 éves előkészítő osztályt is elvégezni, azaz 4 évfolyamot 16 életév be­töltéséig. Az iparos és kereskedő-tanoncok azonban korukra való tekintet nélkül mindaddig tankö­teleseknek tekintendők, mig ebbeli minőségben alkalmazva vannak. (Lásd 1909. évben 53 000. sz. alatt kiadott miniszteri rendelet 4. §-át.) Azon tanköteleseket, akiket a kitűzött be­hatási időn belül be nem íratták, a város ha­tósága közegei utján össze fog Íratni. A kiküldött összeiró-biztosoknak, akik házról-házra járnak, köteles minden szülő, gyám, gazda, iparos vagy kereskedő a tanköteles gyer­mekekre vonatkozólag pontos felvilágosítást adni. Megmondani, hogy azok iskolába járnak-e, illetőleg beiratkoztak-e vagy nem s ha igen, melyikbe; az iskolába be nem iratkozott tan­kötelesekről pedig köteles az előirt adatokat a valóságnak megfelelően bevallani. Aki tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be vagy az adatok bevallását megtagadja, *) *) Kivonat a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium 1909. évi 53.000. sz. atatt kiadott rende­letéből. Mit köszönt meg? Megköszönte a szeretetet, a ragaszkodást, a könyeket. ... És jött másnap az uj tanító. Hozott magával sok mindent, uj szellemet, uj gondol­kodást és uj szokást. Mosolyogva lépett be a terembe, de a rámeredő kiváncsi gyermek sze­mekből csak az idegenkedés sugárzott ki. Sehol egy csöppnyi öröm. Sehol egy vig arc. A ta­nulók összebújva suttogtak. Megcsodálták az uj tanítót és félénken feleltek kérdéseire. Az uj tanító meg bosszankodott. Nincs meleg hang, nincs szeretet sehol, csak az idegenkedés, csak a huzódozás. Hiába próbált szeretetteljes lenni, hiába volt vig, a hangulatot elrabolta a régi és magával vitte egy csomó gyermeknek a lelkét, hangulatát, szeretetét. Amikor pedig kibocsátotta őket az udvarra, közéjük vegyült; nem játszottak azok, nem fut­Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SlEMENS-SGHUCKERT-MÖVEK-nál, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Gyár-utcza 13. A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakaritás.

Next

/
Thumbnails
Contents