Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)

1913-08-21 / 16. szám

Felsőbányái Hírlap ság közgyűlése a közönséget vádolja az ered­ménytelenséggel, mert túlzott árakat kért a tár­sulattól s ha nem kapta meg, bosszúból eladta terményét másnak olcsóbban. Viszont a közön­ség azzal védekezik, hogy egyes benfentes áruit horribilis áron vették, mig általában a társulat annyit sem adott érte, mint az idegenek. Persze ezt elhinni ép oly nevetséges, mint mondani. Hátha lehetne még a dolgon segíteni, s bár a közgyűlés a feloszlást kimondta, meg kellene még próbálni, mert Isten ellen való vétek meg­levő közgazdasági intézményt pusztulásnak en­gedni. A zárótörvény életbelépett. A törvény egyik érzékeny rendelkezése, amely az élelmiszer árusítással foglalkozó üzletekre vonatkozik, pontosan meghatározza ezeknek az üzleteknek a forgalmát. Szigorúan előírja, hogy olyan üz­letekben, ahol az élelmiszereken kívül mást is árusítanak, ott nyolc órán túl mást nem lehet eladni; a trafikban nyolc óra után kizáróan egyedárusági cikkeket szabad eladni. A záró­törvény, bár a törvény ezt nem mondja ki — valószínűleg a bankokra is alkalmazást nyer. Adófizetés iránti hirdetmény. Alulírott vá­rosi adóhivatal — ezennel felszólítja mindazon adózókat, akik az adófőkönyvben előirt és az 1909. évi XI. f-c. 26. §-a értelmében esedékes adótartozásukat e hó 15 éig be nem űzették, azt járulékaival együtt a jelen hirdetmény köz­hírré tételétől számított 8 napon belül, vagyis e hó 28-ig az alulírott városi adóhivatalnál annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal meg fog indíttatni. Felsőbányán, 1913. augusz­tus hó 20-án. Városi adóhivatal. Pap Márton adóügyi tanácsnok. .A hetivásáraink áthelyezése. A kereskedelemügyi miniszter engedélye foly­tán a hetivásárok folyó évi szeptember hó 1-tól hétfői és csütörtöki napon fognak megtartatni. A változásra fölhívjak az érdekelt közönség, kereskedők, iparosok és elárusítók figyelmét. Erdőjárás. A városi erdőkben a következő években vágásra kerülő fatömeg kiszállításának biztosítására facsusztató építése és utmegállapi- tások váltak szükségessé. Ezen ügyben és a kincstári és városi erdők között egy határkér­dés ügyében egy erdészeti bizottság szállt ki a múlt héten. A bizottságban részt vettek: Gábor Sándor erdőtanácsos, Bayer Jenő erdőrendező, Szőcs Béla h. erdőgondnok, Farkas Jenő pol­gármester és Puskás Ferenc gazdasági tanács­nok és mint kiránduló és érdeklődő vendég Gruber minisztériumi erdőtanácsos. A magyarországi munkások rokkant és nyugdijegyletének felsőbányái 35-ik sz. fiókja f. hó 15-én tartotta meg bálját, mely tekintve a nehéz pénzügyi helyzetet, sikerültnek mond­ható. Ez alkalommal jegyeiket megváltották : kezére szállt, amig azok megfogták egymást. Ak­kor meséltünk és csókoltuk egymást. így volt minden este. A kályha körül vol­tunk mind a hárman. Nagyon szép esték voltak és nappal szívesen dolgoztunk, hogy jöjjön az este. így ment minden este. Nem fájt a tél hi­dege és hava, mert szerettünk. És ha kialudt a tűz, összebújtunk és nem fáztunk, a lelkünk sem, soha. így ment minden este: mesék és csókok hulltak és ha mi már nyitva álltunk, mert el­mondtunk magunkról mindent, s csak csókolni tudtunk, akkor a veréb kezdett mesélni didergő szegénységről, éhező karácsonyról, hóról és ha­lálról. nagyszerű meséket. így volt minden este. És jött egyszer egy másféle este is, amikor már csak ketten ültünk a tűznél, én és a veréb. Margit nem jött el, csak egy levelet hozott a posta: — Én nagyon szerettelek, de most elme­gyek tőled sokára és messzire, csókold meg he­lyettem a madarunkat, amely összehozott minket. Nem sírtam. Ránéztem a madárra és az mintha mindent tudott volna, nagyon remegett. A kezemre akart szállni, de én azt a zsebembe dugtam és azt kérdeztem : — Miér? Nem felelt. Egyáltalán nem szólt mintha sohase tudott volna beszélni. A lámpához repült, aláült, úgy mint mikor jött és szomorú volt. A lámpa is sápadt lett és künn az éj is Margitot gyászolta. El akartam oltani a lámpát, hogy sir­Farkas Jenő védnök 10 K, Rumpold József 5 K, Lukács István, Szász Gusztáv, Bónis Sándor, Bay Károly 2—2 K, Pap Márton 2 K 20 fillér, Tury István 3 K, Háder Ferenc, Kulik András, Bodenlósz József, Vigyikán József 1 20—1 20 K. Feiülfizettek: Sárközi Lajos 2 K, Lőrincz Albert 1 K, Krompáczki Ignác, Szász Vilmos, ifj. Labina György 80—80 fillér, Bodenlósz Ferenc, Derczeni Sándor 60 - 60 fillér, Langer Antal 40 fillér. Úgy azok, kik jegyeiket meg­váltották, mint akik felülfizettek, fogadják a jótékonycél érdekében tett adományaikért az elnökség hálás köszönetét. Összes bevétel volt 188 K 60 fillér, kiadás 142 K 30 fillér. Tiszta jövedelem 46 K 30 fillér, mely a fiók külön segélyezési alapja javára lesz fordítva. Múzeumi ajándékok. A városi muzeum ré­szére adakoztak: Fizély Sándor ezüstérczek (Fizélyt), Szmik Antal 2 drb érem, Mály pla­kettje, búcsúztató, nagybányai céhlevél arckép, 35 drb bélyeg, Darnay Lajos: egy Rákóczi érem. Az adományozóknak köszönetét mond Farkas Jenő polgármester. Jókly Rezső sikere Jékly Rezső, Jékly Ká­roly fia, ki Budapesten a városi József árva­házban tanító, tanítványaiból egy 28 tagú vegyes zenekart alakított. A zenekar külön vizsgát tett előkelő vendégek jelenlétében és a közönséget a nagy sikerrel bámulatba ejtette és a legna­gyobb elismerést nyerte el. Az ünnepélyen jelen volt gróf Tisza István miniszterelnök is, ki elismerését külön személyesen kifejezte Jékly Rezsőnek. Tanítványai egy értékes ezüst koszo­rúval lepték/meg a vizsga alkalmából. A derék tanitó zenekarával Az Érdekes Újság julius 13 iki számában lefényképezve látható. Automobil közlekedés. A Kohn Seiber teher- automobiljának hamarosan társa akadt, amennyi­ben König és Kosztróber közös vállalatban teherautomobil fuvarvállalatot létesítettek min­dennemű fuvarozásra. Az élelmes vállalat a közönség kényelmére különleges alkalmakkor egy egy napra személy fuvarozásra is vállal­kozik, vagy kiránduló társaságok szállítására. A megyéspüspök aranymiséje Rómából írják: Megható módon ülte meg Szatmár ősz püspöke Boromisza Tibor pappá való szente­lésének 50-ik évfordulóját. A fényes ünnepsé­gek elől menekülve az örök városba vonult vissza az alázatos lelkű főpap, hogy az áltata annyira szeretett magyar-német kollégiumban, ahol hajdan filozófiai kiképeztetését nyerte, ké­szüljön el aranymiséjére. Őt napig tartó csendes visszavonultságban készült elő a nagy napra, Loyolai szt. Ignácz ünnepére, hogy e szentnek a jezsuiták templomában levő sírja fölött mu­tassa be az Urnák nagy kegyelméért a hála­áldozatot. Julius 31 én reggel 8 órakor mutatta be a szentmise-áldozatot az intézet növendé­keinek segédlete és jelenléte mellett, hogy a jubiláló főpap kezéből vehessék magukhoz az jak, de akkor megszólalt. Csodálkoztam, mert ahóta, hogy a madárral és Margittal éltem soha nem beszélt. Azt mondta : — Minek akarsz sírni ? Menj, talán még eléred, hozd vissza! Igaza volt. És én rohantam.) De sehol senki nem tudott már róla. Elment, elment. Az éjsza­kát átkóboroltam, Budán is jártam és a hidon nagyon szép volt megállni. Hideg volt, tél volt és a lelkem is reszketett. Fáztam. Délelőtt kerültem haza. A veréb várt, de nem repült a kezemre, mint mindig, hanem a kályha tetején várt engem és Margitot. Mikor egyedül jöttem haza, mint egy bánatos ember, a két kezébe, a szárnya alá hajtotta a fejét. Kinyitottam az ablakot. A tüdőmből nagy köhögés csapott fel. Rámrohant a hideg és én álltam, az arcom fehér volt és a lábam reszke­tett. A hó nagyon sűrűn esett és a párkány fe­hérségére vörös vonalakat köhögtem. Aztán az arcomnak lódított a szél egy csomó havat és mikor letöröltem a nedvességet róla, a madárra néztem. Az a kezemre szállt és a szemében va­lami nagy csodálatosság volt. De én Margitra gondoltam és kiűztem őt a havas, halálos, téli délelőttbe. Aztán betettem az ablakot és megdermedt szívvel néztem, hogy hogyan csatázik a hópely- hekkel . . . Ur testét. Különösen megható volt ősz hazánk­fiának, a 93 éves neves festőnek Szoldatics bácsinak az áldozása, aki könnyes szemekkel vette magához az Oltáriszentséget régi ismerő­sének kezéből, hálás szívvel eltelve az Ur iránt azon kegyelemért, hogy megélhette annak aranymiséjét, akit még a kollégiumból ismer. Még a délelőtt folyamán a Szentatya áldását és jó kívánságait fogadta a jubiláns püspök, majd a magyar német kollégiumban szép ünnep­ségek közt az elüljárók és növendékek gratu­lációját. Aranymiséje alkalmából egy szatmári papnövendék részére a római kollégiumban alapítványt tett, ami körülbelül 35,000 K-át tesz. Mikor a kórházi szolga halottkém. A nagy­bányai városi kórházban fekszik özv. Bilustyák Mártonná nyolczvan éves öreg asszony. Az öreg asszony a múlt héten egyik este oly mé­lyen elaludt, hogy szinte élettelennek látszott. A kórházi szolga megvizsgálta s miután »meg­állapította«, hogy a szive sem ver, elküldött Mladeiovszkyhoz koporsóért. Mladeiovszky azonban csak másnap reggel szállíthatta a ko­porsót, de akkora özv. Bilustyákné már — jóízűen reggelizett. Rendezett tanácsú városokból nagyközsé­gek. Sándor János belügyminiszter a napokban tette át a minisztérium városfejlesztési ügyosz­tályához azon rendezett tanácsú városok kér­vényeit, amelyek a városfejlesztési törvény életbe­léptetése óta csak nehezen tudják, vagy egyál­talában nem képesek a városi adminisztráció költségeit viselni. Ezen városok a következők : Nagyrőce, Szilágysomlyó, Szakolca, Korpona, Mezőtúr, Jolsva, Karcag, Kisújszállás, Magyar- kanizsa, Szekszárd, Hajdúszoboszló, Turkeve, Leibitz és Vízakna. E városok adófizető polgárai azzal a kérdéssel fordultak a belügyminiszter- j hez, engedje meg nekik, hogy nagyközségekké : fejlődhessenek vissza. A kérvények hangoztat- j ják, hogy a városok fejlesztéséről szóló törvény életbeléptetése óta a városi tisztviselők fizetés- rendezése egy-egy városra harminc-negyvenezer korona tehertöbbletet jelent az előző állapoihoz képest A városi jövedelmek nem emelkedtek, sőt számos helyen erős visszaesést mutatnak és igy az államsegély ellenére sem képesek viselni a városi adminisztrációval járó költségeket. A belügyminiszter az ügyosztály véleménye után dönt a városok kérését illetőleg. Az adóreform. Mint a Magyar Pénzügy értesül, a kormány az uj adótörvényeket 1914. január hó 1-én szándékozik életbe léptetni. Teleszky pénzügyminiszter állását kötötte ahhoz, hogy az adóreform nem fog tovább halasztást szenvedni. A pénzügyminiszter mindjárt az őszi ülésszak idején törvényjavaslatot fog előter­jeszteni az életbeléptetés és a törvények egyes intézkedéseinek módosítása tárgyában. A csendőr joga és kötelessége A kir. Cu­ria most hozott 2463—1913. számú ítélete sze­rint az egyenruháját viselő csendőr, ha nincs is szolgálatban vagy kiküldetésben, mint ható­sági közeg hivatásának természeténél fogva, de szolgálati szabályzatának rendelkezései szerint is köteles csend és rendzavarás esetén a fel­merült szükséghez képest a rend helyreállitása végett akár önállóan fellépni, akár a rendőr­ségnek segédkezni. Ilyen esetben a csendőr a törvény végrehajtásában jár el. Azok, akik a csendőrt ilyen esetben eljárásában akadályoz­zák vagy bántalmazzák, a hatóság elleni erő­szak vétségét követik el. Postabélyegzők olvashatatlansága. Egyik kereskedelmi és iparkamara felterjesztéssel for­dult a kereskedelmi miniszterhez, melyben rá­mutatott a postai bé'yegző lenyomatok nagy jelentőségére, különösen peressé váló ügyekben, amikor gyakran perdöntő fontossága van annak, hogy hol és mikor adatott fel a vitában sze­replő üzleti levél. A miniszter méltányolva a kamara okfejtését, intézkedett az iránt, hogy a postahivatalok a feladott és érkezett leveleket szigorú eljárás, sőt érzékeny birság terhe alatt olvasható bélyegző lenyomatokkal lássák el. A pénzügyi helyzet javulása. (Első fecske.) Pécs városának volna szüksége tizenkét millióra és a városnak állítólag alapos reménye van hozzá, hogy hozzájut a 2 mi dióhoz. A napok­ban egy hollandi közjegyző járt Pécsett és egy angol pénzcsoport megbízásából tárgyalásokat folytatott a város vezetőségével. A hollandi közjegyző tüzetesen átnézte a város alapvagyon számadását, a költségvetést, megtekintette a

Next

/
Thumbnails
Contents