Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-06-12 / 11. szám
Felsőbányái Hírlap geségében és elmaradottságában, ezt azonban már olyan világosan tudjuk, hogy jobb róla nem is beszélni. Milyen jól esik nekünk a keserű tudatban, ha azt halljuk, hogy az egyik iskola vagy a másik iskola tett valami okos dolgot, valami csekélységet csak, de olyant, ami kicsit eltér a száraz paragrafusoktól, amelyek előírják a tanítási anyagokat. Például néhány év óta divatozni kezd az iskolában az az ötlet, hogy az év végén kisebbfajta társas utazásokat rendeznek, de ez is csak a legfelsőbb osztályokban és meglehetős távol az iskola kereteitől, amennyiben azok a diákok mehetnek csak, akik súlyos ezüstökben lefizetik az utazási költségeket. Illetőleg nem az iskola viszi el őket utazásra, csak alkalmat ad nekik, hogy együttesen mehessenek s igy valamivel kevesebbe kerüljön az utazás. Most azonban olyasmiről értesülünk, amit határozottan érdemes megemlíteni. Egy elemi iskola, nevezetesen a kilencedik kerületi, Ernö- utcai leányiskola (ez is csak leányiskola!) a saját költségén le akarja vinni növendékeit pár napra a Balatonra. Még pedig tehetőseket és szegényeket egyaránt: a tanulóknak nem kell külön fizetni az utazásra, (benne van a tandíjban). Persze itt egy kis bökkenő van; az iskola is szegény, a fővárosi tanács sem fedezheti teljesen a költségeket, azaz nincs elég pénz. De az iskola megpróbálja, hogy segítsen magán. Mint a hozzánk beküldött meghívóból látjuk, erre az útra szini- elöadást rendezett, egyet a gyerekek számára, egyet a felnőtteknek, május 31-én és junius 1-én. Ha valamit helyeselnünk és támogatnunk kell, ez a dolog feltétlenül megérdemli, azért írunk itt róla. És esetleg nagyon haloványan, valami reményünk is van: hátha a jó példán föl- buzdulva más iskolának is eszébe jut valami ilyen kirándulás, ami nemcsak az iskolának igen-igen megkopott szeretetét növeli a gyerekek szivében, de kicsiny, fogékony elméjük sokkal többet lát, hall és tanul belőle, mintha értelmetlenül bemagolja a büntetés terhe alatt föladott sivár és hihetetlenül rosszul megszerkesztett könyveket.« A »Magyarország« cikkére örömmel jelezhetjük, hogy halvány reménye igen szépen mind jobban és jobban megvalósul. Felsőbánya város gyönyörű fekvésével és vidékével, bányászati üzemeivel mintegy praedes- tinálva van, hogy tanulmányi kirándulásokon célpontul szolgáljon. A szép nyári idő meg is hozta a kiránduló deák-csapatokat, akik szívesen jönnek hozzánk és elragadtatva, sok szép emlékkel távozzanak. 10 nap alatt, nem is említve a nagybányai állami főgimnázium gyakori osztálykirándulásait. 3 csoport jött városunkba. Május 30-tól junius 2 ig a szatmári kath. főgimnázium V-ik osztálya letet . . . hát le kellett jönnünk. Az ágyban elég jó lakásunk volt. Nem nagy, de legalább közel voltunk a vendéglőhöz . . . A papa. Az uj helyen én is szeretnék az ágyban lakni. Öregszem, már nem bírom a szaladgálást. Legalább közel lennék a hivatalhoz . .. A mama Én is szeretném, de a gyerekek miatt nem lehet. . . Meggondolatlanok, könnyelműek. Aztán ott fönn sokkal jobb a levegő. És gyerekeknél erre is kell nézni .... A másik. Persze, persze nem is ajánlanám önöknek. Sok izgalommal jár az a lakás. Ott fönt sokkal biztosabb. (Ezenközben a szekrényhez értek és elhelyezkedtek benne. A Bergerné már ott van Az asszonyok csókolóznak.) A papa. Nem tudják véletlenül, hová költözködünk ? A másik. Tegnapelőtt annyit hallottam, hogy Budára .. . A mama. Budára ?! Gyerekek, látni fogjuk a lánczhidat! A gyerekek (csillogó szemmel). A lánczhidat! A papa Én nem szeretem Budát. Magam is budai vagyok, de a pesti oldalon sokkal jobb ... Hét év előtt jöttem Pestre szüleimmel és igazán nem hittem volna, hogy még egyszer viszontlátom szülővárosomat! De mindegy! Mit meg nem tesz az ember, azokért, a kiket szeret és a kikhez ragaszkodik . . . A másik (meggyőződéssel). Ezt mondom én is 1 És tudja nekem mindig fáj, ha a hűség mintaképe gyanánt a kutyát emlegetik. Hát mi a kutya hozzánk képest ? (Tovább beszélnek. A butorszállitók megjelennek és a menet lassacskán elindul.) 3 tanárral. Junius 5. és 6-án a nagykárolyi piarista főgimnázium III —VII. osztályából 36 tanuló Pap János és Deák Gyula tanárok vezetése alatt. A társaság Felsőbányáról tovább utazott Akna- sugatagra. Junius 8. és 9-én a tyukodi állami elemi népiskola 68 fiú és leánytanulóval Karabé- lyos Andor igazgató vezetése alatt. Ezzel a társasággal eljöttek a tyukodi községi jegyző nejével, a községi bíró nejével, a községi pénztáros, 3 tanító és 2 tanítónő. A hegyet alig látott kis nebulók roppant bámulták a magas hegyeket és görbe országot. Felsőbánya város örül, hogy módot nyújthat a kirándulásokra és szívesen látja a kirándulókat, kik szép városunk hírét messze földre elviszik. A »Heti Szemlében« dr Schober Emil igen érdekesen írja le a szatmári kath. főgimnázium kirándulását s azért azt egészében alább közöljük. »A kir, kath. főgimnázium V. osztályának 47 tanulója Schőber Emil dr., Pintz Mátyás és Merker Márton dr. tanárok vetésével három napos tanulmányi kirándulást tett. Valódi cserkészcsapatot alkottak és cserkészfiukhoz illően viselkedtek, mindegyiket kivétel nélkül áthatotta a túra célja, lelkesedtek a szép természetért, szemlélődve tanulták ismerték meg a nagy természetnek előttük eddig ismeretlen szépséges világát. Május 30-án d. u. 2 óra 50 perckor indultunk el Felsőbányára, ahol Farkas Jenő polgár- mester és Pály Éde esperes plébános előzékeny intézkedésére a kath. legényegyesületben szállásoltak el bennünket. A korona szállóban kaptunk Ízletes, magyaros vacsorát, amely után szállásunkon nyugalomra tértünk. Május 31-ikén szombaton reggel 7 órakor kezdődött az igazi utunk. A mesés hegyek közt vezető országúton egy óráig gyalogoltunk, majd átvágtuk a hegyeket utuakkal. A Béditó felé tartottunk, amelyet d. e. 10 órára értünk el. Gyönyörű panoráma, egy tó, amely vetekedik a csorba-tóval, keletről a feketehegy szegélyzi. Egy órai pihenő után szakadékos, vizeséses völgyeken át, forrásoktól hűsítve, bükk és cserjék közt meneteltünk. Pompás flóra, nagymennyiségű források, regényes bányaomladékok, tárnák, bányahordások, mélabus kolompszó, amely különösen éjjel halható, ez a környezet. A jókedvű, az utat jól álló csapat 1 órakor lépi át a kap- nikbányai országutat. Itt áttértünk a Kovás- hegyre, közben pihenőt tartottunk a Kacsó Károly-féle menedék-ház környékén lévő tisztáson. Most következett a hegymászás, mert eddig csak olyan 600 méter magasságban voltunk Az igazi munka csak most várt reánk, de senkisem félt tőle. Minden akadály nélkül egy pár pihenővel d. u. fél 5 órakor czélnál voltunk a »Gu- tini erdőtanya« cimü menháznál, ahol az éjjelt töltöttük. 1300 méteres magasságon gyönyörű terjedelmes rét tele ibolyával. Előttünk emelkedett a kapniki Gutin, a Szekatúra, a Gutini- csucs és a Kakas-taraj. A fiukon a fáradságnak semmi nyoma sem látszik. Egyik része játszik, másik része dalol, vannak, akik megmásszák az 1500 méteres Gutini-csucsot. Nyolcz órakor pihenőre tértünk s szerencsénkre a menedékházban végignézhettünk egy zivatart. A hegyek közt a dörgés, a czikázó villám még inkább éreztette csekélységünket. Junius 1-én regyel 6 órakor mindenki talpon van. A hirtelen jött köd, tornyosuló ólomszürke fellegek megápasztották kedvünket. Attól tartottunk, hogy egész napon át ázni fogunk. Hála Istennek jól imádkoztunk, máskép történt. Egy órás eső után 7 órakor újból elindulhattunk, hogy befejezzük tervünket. A Kakas-taraj tövében, amely Magas-Tátra jellegű, elhaladva mesés kilátásunk nyílt a közelfekvő vidékre. Továbbmenve elértünk a Pintye Gligor ugrását félelmetes mélységeivel, ahol az Erdélyi-hegységet szemlélhettük. Innen sűrűn fantasztikus alakú szikla csoportok tövében hatalmas vízesések közt három órai úttal a Holéczy-kilátón voltunk. Innen remek a kilátás Szolnok-dobokára. Újra országutunkon vagyunk, egy óráig azon meneteltünk, mig elértük az ut mentén épült zuzókat ezekben megszemléltük, hogy az érczeket miként törik finom homokká s miként készítik elő az olvasztáshoz. Déli harangszóra fürgén vidám tekintettel katonásan bevonltunk Felsőbányára, fél 2 órára ebéd várt bennünket. 2 óra 50 perczkor megváltunk a szép helytől, fájdalmas érzéssel tekintgettünk a kupé ablakaiból vissza azokra a pontokra, amelyeket bejártunk. Este 7 órára Szatmáron voltunk, trombita szó mellett bevonulva fél nyolcz órakor már mindenki szerettei, szülőhelyettesei körébe érkezett, hogy elbeszélhesse az utat, amely oly tanulságos volt. Befejezésül annyit, hogy a szatmáriaknak talán sejtelmük sincs, milyen páratlan szépségű vidék szomszédságában élnek. Buzdításul annyit, hogy a haza földjének szeretete miatt is megérdemli Felsőbánya szépséges környéke, hogy megnézzük, ott éljen át napokat az, aki teheti. Nekünk mindig emlékünkben marad a tanulságos környék, három nap is elég volt, hogy ily eredményeket értünk el. Föl tehát csapatok, ki a természetbe!« Felsőbánya — Ausztrália. Csodálkozni fognak olvasóink, miért hozzuk összefüggésbe városunkat a legtávolabbi világrésszel, pedig az értelmi összeköttetés fennáll minek legékesebb bizonyságát Makutz Béla adta. Makutz Béla testvérbátyja Makutz Gyula máv. főellenőr érmihályfalvai állomásfőnöknek, Felsőbányán született, atyja Makutz János a bá- nyakincstér alkalmazottja volt, itt élte le gyermekkorát; szülővárosából, majd később hazájából külföldre és végül West-Ausztráliába került. Ott Perth városban telepedett meg és erős küzdelmek árán saját erejéből virágzó vas- és acéláru gyárat alapított és hatalmas földbirtokot szerzett. A felsőbányái kis iparos-inasból tekintélyes, gazdag, megelégedett ausztráliai lakos lett; de sem a 40 évi távoliét, sem a küzdelmek, sem a jólét nem feledtette el vele hazáját és szülővárosát: Felsőbányát. A hazaszeretetnek megható és követésre méltó példája azon érzés, mely Makutz Bélában felkeltette az ellenállhatatlan vágyat, hogy hazáját viszont lássa. Vagyoni helyzete megengedte, hogy ezt az anyagi áldozatot meghozza és igy semmi sem állott útjába, hogy régi vágyát ne teljesítse. Május hó 31-én délután érkezett Felsőbányára Makutz Béla fivérének és sógornőjének Makutz Gyulánénak társaságában. Szülővárosának látása igen meghatotta a messze elszármazottat, de a látvány egyszersmind gyermekkorának ezernyi emlékét újította fel benne. Bámulatosan visszaemlékezett a legapróbb részletekre. A házra, hol szülői laktak, amelyben későbben árvaságában nevelkedett, jó embereinek házaira és azokra, akik akkor már felnőtt emberek, vagy kortársai voltak. Érdekes, hogy Farkas Jenő polgármester és dr. Berks Aurél várósi alorvos az elemi iskola III-ik osztályában társai voltak, kik közül Farkas Jenő sietette is, hogy elszakadt társát mielőbb viszontláthassa és megölelhesse. Este a vendéglőben fehér asztal mellett, hol Pap Márton, Puskás Ferenc és dr. Moldován Ferenc is a ritka vendég üdvözlésére megjelentek, Makutz kiöntötte minden érzését. A közösen felújított emlékek megható szeretetteljes szavakban törtek ki benne s tört magyarsággal, de sértetlen magyar szivvel lépten-nyomon kifejezést adott boldogságának, hogy szülővárosát és régi ismerőseit viszontláthatta, s hogy magyar sógornőjét ő hozhatta el először Felsőbányára. Három napon át bejárta Makutz mindazokat a helyeket, hová emlékek kötötték, kirándult a mármarosi útra, Kisbányára, az Ehre stb. mely helyeket gyermekkorában sokszor bejárt; hűséges kísérői voltak sógornője, fivére, Farkas polgár- mester. Pap Márton, Puskás Ferenc, kinek kertjében vasárnap egy igen kellemes délutánt töltött s módjában állott Felsőbánya intelligenciájának egy kedves csoportjával megismerkedni. Makutz Bélát, ki 57 éves, erőteljes magas
