Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-23 / 2. szám
'‘iüilL, .XLV” III. évfolyam. £3. szánn. 1013. január S3. jl ELSÓ’BÁNYA ,J*V í % A i. ** TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. — MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC i I ? A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A városok szerepe. Irta: Szteréayi József v. b. t. t. orsz. képviselő. Vannak kérdések, melyeknek tárgyalásánál meg kell szűnni minden pártszempontnak, melyek nem tűrnek pártszempontok szerinti elbírálást. Ilyen a városok kérdésének jövője is. Nem mintha a városok különleges jogokat támasztanának, vagy éppen különleges elbánást igényelnének a vármegyékkel és azok községeivel, a falvakkal szemben. Szó sincs róla. A városok szükségesnek tartanak egészséges falusi, illetőleg megyei politikát, de a maguk eltérő viszonyainak megfelelő és az állami élet szempontjából való jelentőségőknek megfelelő önálló városi politikát is kívánnak. Ez áz, ami nálunk éppenséggel nincs. Azon jóindulaton és céltudatos kezelésen kívül, melyet a belügyminisztérium városi osztálya és ennek a minisztériumnak egyes tényezői a városok ügyei iránt tanúsítanak, tulajdonképpen hiányzik nálunk minden városi politika. Nemcsak most, de igy volt ez azelőtt is. Pedig sem nemzeti, sem kulturális, sem gazdasági, de még állampénzügyi politika sem létezik céltudatos városi politika nélkül. Ha csak azt nem nevezzük annak, mely egyszerű adózógépnek tekinti a városokat anélkül, hogy ennek a gépnek kellő olajozásáról, karbantartásáról és ezzel teljesítő képességéről is gondoskodnék. Elvégre ez is lehet politika! Mennél intenzivebb a falusi politika, — sajnos, nálunk ez sincs — annál szükségesebb azzal karöltve a céltudatos városi politika. Mert az a falu elsenyved egymagában, ha gazdaságilag nem támaszkodha- tik városra. A falu éltető eleme, vagyo- nosodásának kulcsa a szomszéd vagy közeli város. És mennél nagyobb, mennél erősebb ez, annál biztosabb a maga gazdasági érdekeiben amaz. Csak egy futó összehasonlítást kell tenni e részben nagy város közelében levő vagy ilyentől messze fekvő falvak között. Nemcsak a munka- alkalmak nagy változatossága miatt, hanem a gazdasági alakulatokat illetőleg is. Város és falu egymást gazdaságilag kiegészítő tényezők. Nem kicsinylem a falu jelentőségét sem gazdasági, sem nemzeti, sem kulturális tekintetben. Átérzem ezt teljesen. De mi volna az ország gazdaságilag városok nélkül? Egy nagy konyhakert a terméket fogyasztó konyha nélkül. Hol találna termő talajra ipar és kereskedelem és hova futnának össze a közlekedés szálai ? Mi volna a magjT“ mezőgazdaság, ha nem állana rendelkezésére a városok ipara és miből fedezné az ország ijesztően emelkedő állami szükségleteit városaink és városi lakosságunk nélkül? És milyen volna az ország kulturális foka, milyen lenne nemzeti politikája, ha nem támaszkodhatnék városainkra, a városi lakosságra a kultúra-elem ezen nagy tömegeire? Gazdasági vonatkozásaiban fokozatosan elszegényítő egyoldalúság, nemzeti szempontból hátramaradás, kulturailag igazi falusi színvonal. Csak egy futó pillantást kell vetni a város és falu asszimiláló képessége közötti különbségre. Hol állana ma Magyarország nemzetileg, ha csak a falvak ily irányú fejlődésére lett volna utalva ? Mit jelent a nemzeti irányú fejlődés tekintetében csak Budapest egymaga és minü óriási a különbség kulturigények tekintetében a falusi és városi lakosság között ? Hasonlítsuk csak össze a város és falu kulturigényeit akár a hírlap-, akár szép- irodalom tekintetében, a tudományról nem is szólva. Természetesen egyenlő számú falusi és városi lakosságot véve. Már pedig a kulturigények szerint alakulnak az anyagi igények is, ezekhez idomul azután az egész gazdasági fejlődés. Hasonlítsuk csak össze az ország népesedési alakulását falusi és városi alakulatok szerint, rögtön megkapjuk a feleletet ebben a vonatkozásban is. Az utolsó három évtized országos átlagában a népesség szaporodása 19'6%, a városoké azonban már 33%, a székesfővárosé meg már 74T2%. Ehhez nem férhet szó. De nem férhet állampénzügyi szempontból sem, melynek legfőbb és egyedül expansivkénes tényezői ismét csak a városok. Ls mégis a városok azok, melyekkel legkevesebbet törődnek a változó kormányok. Az igaz, hogy valami sokkal jobban a falvak sem állanak. E részben kevés szemrehányást tehetnek egymásnak. Hiányzik tehát a falvakat és városokat egyaránt átfogó nagy nemzeti politika, — a pártérdekek felülkerekednek a nemzeti szempontokon. Vedd el a szót is.*) Én Uram Istenem, mindent Neked adtam, Minden erőmet, egész magamat. Szegényen állok szegényeid közé, Üres kezemben semmi sem msradt, Hivott hízelgés, pompa, — megvetettem, Volt ifjúságom — azt is Neked adtam, Voltak reményeim, harcos győzedelmek: Uram, magamnak én semmit sem hagytam. Szegényen állok szegényeid közé. Volt egy kis házunk, — odahagytam én, Volt benne testvér, jó rokon, barátok, A kis ház elkelt, a rokon nem él. Uram, én mindent, mindent Neked adtam, Jövőt és múltat, magam s a világot . . . Szegényen állok; ha fáznak az árvák, Nincsen ruhám, hogy ráteritsem rájok. Már én magammal semmit sem törődöm, Csak a sereget áldd, a sereget, Amely utánam indul szent hegyedre, És a szivébe szívja lelkemet. Áldd meg a gyöngét: örök Nagyhatalmú, Áldd meg a földet: egek Ura, Isten, Áldd meg a sirót — és vedd el a szót is Tőlem, akinek már semmije sincsen. Hogy valamikor el ne dicsekedjem A szegénységgel, mit magamra vettem. Mutatványok Magyar Bálint »Kincses Éjszakák« cimü verskötetéből. És valamikor el ne panaszkodjam Mindazok miatt, miket elvetettem. Hogy a kis sereg, midőn reám hallgat, Csak lelkes-lelkem szívhassa magába, Mint a kis gyermek az édesanyától, Aki szó nélkül, csendesen dajkálja. A mi magyarságunk. — A dicsekvöknek. — A mi Magyarságunk : Régi zászló-rongyok S egy-két uj csatában Sebesre gyalázott Becsületes homlok. Jobb volna minékünk Csöndben, elhúzódva Selymet eregetni Lelkünk erejéből Egy uj lobogóra. Jobb volna minékünk Koszorút, virágot Fonni homlokára, Ki az uj csatában Legelői csatázott. És anikor győztünk; Jobb volna minékünk Lobogót, koszorút, Minden hadi jelvényt Száz darabra tépnünk. Hogy az unokáknak Ne maradjon semmi, Mivel ezer évig Lehet dicsekedvén Egyebet se tenni. Üzenet a Szamoshátra. Hol még tisztán mosolyognak És csengő ajkkal nevetnek, Szamosparti kis házakban Talán éppen emlegetnek. Emlegetnek sápadt arcom, Lefonnyadó ifjúságom . . . Óh, csak erről ne tudjatok, Testvéreim, rokonságom. Legalább ti ns lássátok A lelketek szép szemével, Hogy az arcom pirossága Már tűnik a nyár hevével. Szamosparti kicsiny házak, Álmodjatok fiatalnak, Kit álomban rózsaszirmok És ébren — álmok takarnak. Igaz fájdalom. — Irta: Fényes Marcel. — A Becker és a Kővágó család már régtől fogva szoros barátságban élt egymással. Gyern
