Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-17 / 7. szám
IX.'VHI. évf0l3ra.ro.. *¥. szám. 191Q. Április ír?. FELSŐBÁNYÁI IIIBLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. — MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. — Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC || A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő '-elmére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára intó- zendők. — Nyilttér garmond sora 10 fillér. A körorvosok sztrájkja. Néhány esztendővel ezelőtt gyűlésre jöttek össze a körorvosok. Pontokba foglalták össze sérelmeiket és a jeremiádot felterjesztették az illetékes tényezők elé. Az illetékes tényezők a panaszokat elolvasták — esetleg el sem olvasták — és azt válaszolták : Szép, szép, jó, jő, igaz, igaz, de pénzünk nincs s igy a körorvos helyzetének változtatása a jövő titka. Ezt is csak úgy halgatagon válaszolták azáltal, hogy nem válaszoltak semmit. A körorvosok vártak, egy, két, három, négy évig s a jövő titkának jelzett helyzetük megváltoztatása, megmaradt a maga titkos fátyla mögött Gyűlésre ültek hát össze Magyarország körorvosai Budapesten, hogy ezt a titokzatos fátyolt felemeljék az oly régen várva várt menyaszony orcájáról és elhatározták, hogy vagy teljesitik záros határidőn belül követeléseiket: tisztességesebb fizetést és nyugdíjalap szervezést, — vagy leteszik a műszereket és nem gyógyítanak. A nagyközönségre nézve első pillanatra megdöbbentő ez a kijelentés. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy az állami szerv mennyire a mi dolgunk, a mi közünk, a mi ügyünk, jóllehet, húzódozunk minden bürokratikus intézménytől, és a köztudat azt tartja, ami állami az rossz. Ebben a pillanatban azonban hirtelen megváltozik a széles filozófiáié kedv és ijedten eszmélünk: sztrájkkal fenyegetőznek a doktorok hiszen ez a mi bőrünkre megy! Szinte úgy érezzük, mintha doktorok igy beszélnének az állammal: ha nem adsz tisztességesebb kondíciót, azzal kínzóm meg a polgáraidat, hogy nem fogom őket gyógyítani. Tisztában vannak ennek a súlyával a körorvosok is és úgy oldották meg a fogós kérdést, hogy elhatározták, miszerint első segélyt a sztrájk alatt is fognak nyújtani, valamint a szegényeket tovább is gyógyítani fogják. Ebben az esetben azonban furcsa sztrájkkal állanánk szemben. Az orvosok sztrájkja mindössze abban állana, hogy a gazdagok fizessék meg külön azt, ha igénybe veszik a körorvost. Ami pedig alig nevezhető sztrájknak, inkább egy egyszerű kereset-kínálati gazdasági aktusnak. Ide akartunk konkludálni, elemzésünk egyenesen rámutat a megoldásra. A körorvos, aki annyi szegény beteget gyógyít ingyen, vagy néhány hatos »élvezetéért,t a jómóduaknál akar kárpótlást szerezni. Az állam sem tehet egyebet. A körorvos dotációját vagy törzsfizetésben emeli — igy szeretnék az orvosok — és akkor adó alakjában fogja viselni a terhét az az osztály, amely tud még terhet viselni. Vagy pedig az egyes felektől járó honorárium kérdését rendezné az állam olyképen, a tehetősebbektől a körorvos többet kapjon. Ez a megoldás azonban igazságtalan volna, mert akkor az ország szegényebb vidékén lakó körorvos kevesebbet keresne, mint jól szituált környéken lakó, holott munka tekintetében bizonyára jobban van megterhelve az előbbi, mert tudvalevő, hogy a szegény osztály jobban ki van szolgáltatva a betegségeknek. A sztrájk kényszerítő hatása alatt nem tehet egyebet az állam, minthogy teljesiti a körorvosok kívánságát, annak a felelőségnek a tudatában, hogy mi történik, ha a vidék orvos nélkül marad. Jeleztük azonban, hogy a sztrájk természetrajzánál fogva nem igazi sztrájk, és mint ilyennek nincs is meg az a kényszerítő hatása, amely a sikert biztosítja. A körorvosok kívánsága azonban annyira méltányos, hogy remélhetőleg teljesítésre találnak a végső eszközök alkalmazása nélkül is. Elvégre a legnehezebb foglalkozások közül való az övék: órák hosszat rázódni a szekéruton, sokszor távol minden emberi kultúrától tölteni esztendőket, s képviselni a tudományos kultúrát babonás, tudatlanság miatt gyakorta ellenséges környezetben. Hosszas tanulmányok vezetnek el ebhez a pályához, amely legfeljebb egy koszorút adhat: mártír koszorút. Felsőbánya város jóérzésü közönségéhez. Városunk elöljárósága a közönség érdekében jó utat készíttetett a vasúti állomáshoz. A nép kényelmére fákkal is be- ültettette az oda vezető gyalogutat. Elóre örülhetett mindenki, mily kellemes lesz ott Újra otthon. — Irta: Fényes Samu. — Sohase hitte volna, hogy ilyen tehetetlen az érzései hiányában .. . Érzések! .. . hát érezett még valamit elvált ura iránt ? Legfeljebb haragot, mint aminőt olyan ember iránt érezünk, aki a lábunkra tapodott. A lánya kezét megkérték és bár a gyermeket Magda nevelte, tartotta — leányuknak a hozományt is ő fogja adni — a gyámság, a törvény valamely érthetetlenül ostoba intézkedésénél fogva azonban mégis az apát illeti. Az okmányok, apai beleegyezés stb. dolgát restelte el- intéztetni az ügyvédjével — azután meg . . . Nem akarta magához sem kéretni. Hálószobájában az ágy fölött ott függött még mindig az ura képe. Restelte volna, ha meglátja ott. Csak később jutott eszébe, hogy hiszen erre is lett volna jó kifogása. A gyermekek kedvéért kell a falon tartania a képet, mert ha meg is szűnt a férje lenni, de nem szűnt meg a gyermekek apja lenni. Miért nem akarta hát, hogy volt férje őt látogassa meg. A hálószoba ajtaja különben is be van zárva, hogy lehetett volna alkalma oda belépni ? Nem akarta magának bevallani, hogy volta- kép ö volt kiváncsi volt férje otthonára. Már hat év óta váltak el. Ennyi idő alatt csak beleegyezkedik egy másik nő egy férfi életébe és ha beleegyezkedik, hát az nyomát is hagyja a lakáson. Hátha azt a nőt magát is ott találja. Hisz még válásuk előtt is egyre féltékenykedett Magda. Az igaz, hogy férje oly ügyes volt, soha semmiféle nyomot sem hagyott, soha nemcsak rajtakapni nem lehetett, de még voltaképen gyanúba se hozui senkivel, de az köztudomás szerint nem jelent semmit. Magdának férje hűtlenségére elég bizonyíték volt, hogy rajta kívül egyáltalán van még nő a világon. Kiváncsi volt, — a véletlen is kedvezett neki. Mikor szivdobogva belépett — miért dobogott úgy a szive? — a takarítónő azt mondta, hogy a nagyságos ur nincs itthon, de egy negyed óra múlva itthon lesz. Magda várt a szobában. No a takarítónő úgy látszik, csak címzetes hivatalnoknak tekintette magát, mert különben a rendetlenség, a parkett, a por iszonyú vádbeszédet tarthatott volna ellene. De ilyen volt ő mindig. írni sem úgy irt, mint más, hogy szépen kivesz egy iv papirt, teleirja, gondosan elteszi a fiókjába, azután ha épen kedve tartja, újra elővesz egy iv papirt és igy tovább. Háromhetes írásai, papír- nyelvek, könyvek, hamutartó rendetlenül egymáson. Az asztalon voltaképen egyetlen tenyérnyi hely sem, ahol írni lehetne. Evégből a legkülönfélébb tárgyakat össze kellett tolni az asztal szélére. Persze az első mozdulatnál lehulltak és a földről kellett fölszedni, azaz hogy fölszedni sem volt szabad, hátha épen egy regényvázlat, vagy egy novella. Ilyen volt mindig egész álló életében, mennyi vesződsége is volt mellette! És most is ilyen ez az ember. Az Íróasztal egészen olyan, mint tegnap volt, mikor utoljára látta. Eszébe se jutott hirtelenében, hogy ez a tegnap hat éve volt már. Nem is állhatta meg, természetes ösztöne feltámadt, elkezdte rendezni az Íróasztalt, mint régen. A könyveket s az Írásokat nagyság és forma szerint. A tentatartót kimosatta. Kerek hat év Kolozsvári Kristály Gőzmosósrvár Csomagolás és számlás ri ialan! >i $ Felsőbányán Elvállal fehérnemüek mosását és vasalását, női és h/W fér ruhanem üek vegyileg tisztítását és festését. OO képviselve: SÍEá ÖDÖ1 kereskedő ur által.. Csomagolás és szállítás díjtalan!
