Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-08 / 3. szám

lenértéke fejében közgyűlés a városi szállodát és vendéglőt további 6 évre, vagyis ajelenlegi bérlet lejártától: 1915. április hő 1-től 1921. márczius hó 31-ig ajelenlegi bérösszeg mellett bérbeadja, csupán az épületfentartási járulék fejében lesz köteles bérlő az eddigi évi 20 korona helyett évi 200 korona ösz- szeget fizetni.

Végül közgyűlés a szinháztermet a hozzá tartozó helyiségekkel a bérlet egész tartamára bérlőnek évi 200 korona bérösszegért 1912. éyi február hótól kezdődőleg bérbeadja, azon kikötéssel, hogy azzal a bérlő szabadon rendelkezhet és azokat a megállapított dijak mellett kiadhatja, mégis köteles a termet, színházat és mellékhelyiségeket a város által rendezett ünnepélyekre, bankettekre, vagy egyéb hivatalos használatra (sorozás, oltás stb.), a nyaralók részére nappal és este, ha bemeneti dij nélkül összejönnek, a termet nyitva tartani s minden esetben a zongora használati diját és a világítási költségeket beszedni és a város pénztárába befizetni. Bérlő a terem és színház felszereléseiért és tisztántartásáért, felelős. Mindkét bérleti szerződés megkötésével közgyűlés a tanácsot bízza meg.

5. Olvastatott előterjesztés a helyettes állatorvos javadalmazásáról.

Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a 7—1912. kgy. számú közgy. határozat hatályon kívül helyezése mellett a helyettes állatorvos javadalmazását saját előterjesztése folytán a helyettesítés tartamára havi 70 korona utólagosan fizetendő fizetésben és a rendes failletményben állapítja meg, mely utóbbi a jelen negyedévre egészben előre, a II. negyedben havi előleges részletekben adatik ki. Közgyűlés kimondja továbbá, hogy az állást a jelen helyettesítés mellett f. év május hó előtt nem fogja betölteni.

Ki gondolt volna erre 1 Senki sem látta, hogy a közelben lék van, amelyet valószinüleg korán reggel vágtak a vizhordók és a nagy hidegben vékony jégréteg fagyott reá. Veszedelmes az alattomosan fenyegető lék 1 Aki vagy ami abba beleszakad, menthetetlen, a jég alá kerül és a viz elsodorja.

A mi disznótorunkat a halak tartották meg. Milyen pompás mulatságuk esett!

A mi disznótorunk fucscsbament. Oda lett a kolbász, oda a gömböcz. Pedig az az akkori időben szégyenszámba ment. Csak a koldusok nem öltek. Még az előkelő családoknál is nagy zajjal, mulatsággal tartották meg a családi ünnepet. Sokszor annyi vendéget csőditettek össze, hogy a disznóból maradt is meg nem is. Másnap következett a »kóstoló«-küldés. Minden rokon, ismerős, aki a disznótoron nem volt, kapott egy tányér kolbászt, májost, hurkát, meg húsfélét. Ezt aztán alkalomadtán viszonozták, úgy, i hogy a veszett fejszének nyele fordult.

A tanulóknak hivatalos szünet volt ez a nap. Szívesen elengedte őket a tanító . , . úgy is hiába tartotta volna őket vissza. Persze a tanulónak fő-fő dolga volt, hogy másnap ezen szavakkal lépjen az iskolába : »Tisztöli édesapám, egy kis kóstolót küldött.«

No, én üresen mentem iskolába, még pedig még azon reggel. Nem volt disznó, nem lett családi ünnep. Hiába sírtam, elküldött apám.

Mindez, főleg a városokban elmúlt. Megvesz- szük tehetségünk szerint azt a kevés húst, néha egy fél, vagy talán egész disznót, vagy malacocs- kát és bizony mi magunk fogyasztjuk el kóstolóstul, mindenestül együtt és ugyancsak vigyázunk, hogy mennél tovább tartson.

Felsőbányái Hírlap

6. Olvastatott Háder Ferenc kérelme a felsőbányái kér. fogy. szövetkezet vezetésének engedélyezése iránt.

Miután a szövetkezet vezetése és igazgatói teendői a kérelmező városi pénztárnok hivatalos óráiból egyáltalán semmit sem vonnak el, mert azokat más időben módjában van ellátni, közgyűlés egyhangú hatarozaltal kimondja, hogy Háder Ferenc pénztárnoknak a szövetkezet igazgatásának elfogadását engedélyezi.

Stoll Béla diszebédje.

Külsőségeiben fényes és ünnepélyes, belső tartalmában lélekemelő és emlékezetes volt azon diszebéd, melyet Stoll Béla, mint városunk ügyésze és díszpolgára a város intelligens közönségének és mint a takarékpénztár ügyésze, a pénzintézet összes tagjainak városunkban f. hó

4-én rendezett.

Stoll Béla régi óhaját teljesítette, hogy azon közönséggel, mely őt bizalmával és nagyrabecsülésével őt a város díszpolgárává választotta, ne csak a zöld asztalnál, hanem a fehér asztalnál is összejöjjön és még közelebb forrjon szivéhez a közönség és a város, melyhez, mint nagyszülei lakóhelyéhez, még külön kegyeletes emlékek és érzések is fűzik.

A kitüntetett díszpolgár erre a megtiszteltetésre már addig is a legméltóbbnak mutatta magát, mert nemcsak hivatalos és bizalmi ténykedéseiben volt fáradhatatlan, buzgó és legjobb indulatu, hanem a város kulturális, gazdasági életének sokirányú fejlődésénél ott lehetett és lehet látni, nemcsak mint értelmi segítőt, hanem mint bőkezű adakozót. A város első járdája, a muzeum berendezése, telekadományozások, a diszkut stb. stb. mind az ő áldozatkészségét dicsérik. Sok mindent lehetne még felsorolni, hol befolyása és tevékenysége úgy a város, mint annak egyes lakosai javára jótékonyan, vagy hasznosan érvényesült.

A diszebéd a szeretet, tisztelet, ragaszkodás, lelkesedés és legkitűnőbb hangulat jegyében folyt le. Meg volt oda hiva a városnak minden számottevő embere. Ötvenötén ülték körül az ünnepet szerző, de még inkább ünnepelt díszpolgárt. Elmaradásukat számosán kimentették.

Félkettőkor kezdődött az ebéd a Koronaszálloda éttermében. A harmadik fogás után Farkas Jenő ékes szavakban és melegen köszöntötte föl Stoll Bélát, mint a varos díszpolgárát és ügyészét, Nagy Lajos emelkedett szónoklatban mint a felsőbányái Takarékpénztár ügyészét. Utána Stoll Béla magas szárnyalásu, szívhez szóló szavakkal éltette a város egész közönségét s a polgármestert. A további pohár- köszöntéket mondották: Nagy Lajos a polgár- mester és Stoll Béla családjára; Vagányi Kálmán Stoll Béla gyermekeire; Stoll Béla Szőke Károlyra és Bradofka Frigyesre, mint a nyaralás és bányászat képviselőire, azután Mikola A. Gyula igen elmés verses köszöntőt mondott Stoll Bélára; dr. Stoll Tibor a város polgárságára s a polgármesterre; dr. Moldován Ferenc Stoll Bélára, mint Nagybánya város közéletének egyik vezérférfiára; Lupán Athanász Stoll Bélára, mint a vidék népének bizalmát bitó, közkedvelt ügyvédjére; Mütola A. Gyula tréfás verses köszöntőt Nagy Károly íővadászra. Az ebéd bizony este nyolc óráig tartott vidám zeneszóval, nótával. Eltávozása előtt felszólalt még egyszer Stoll Béla, utána Lupán Athanász, Farkas Jenő és dr. Stoll Tibor, ki hatalmas beszédével egészen megnyerte a felsőbányaiak rokonszenvét. A társaság egyrésze még sokáig elmulatozott s igazán nehezen tudott mindenki távozni a kedves ünnep színhelyéről.

Az ebéd kitűnő volt és a Rumpold Jó- zsefné konyhaművészetét dicséri; az étlap a következő volt: Tyukleves májgaluskával. Tok tartármártással. Nyársonsült bélszín burgonya- pirével. Pulykasült salátával és befőttel. Almás- és turóslepény. Feketekávé. Mindezekhez kitűnő Bónis Sándor-féle sikárlói ujbor. A felszolgálás kifogástalan volt s meggyőződtünk, hogy Rumpold vendéglős a legmagasabb igényeket is teljesen ki tudja elégíteni.

Jelenvoltak : Nagykárolyból Gábor Sándor

erdőtanácsos, Nagybányáról dr. Stoll Tibor v. ügyész és Daubner Ferenc, Felsőbányáról a v. tisztviselők közül Farkas Jenő, Münnich Sándor, Spáczay Gyula, dr. Moldován Ferenc, dr. Csausz Károly, Háder Ferenc, Bernovics Emil, Blum Márton, Almássy Kornél, Török Lajos. A városi képviselőtestületből: Bónis Sándor, Bradofka Frigyes, Doroghy Sándor, Fizély Sándor, Kilián Béla, Kováts Gyula, Labina Sándor, Lévay Károly, Likker Károly, Lupán Athanász, Maár József, Maiker József, Maksay Lajos, Mikola A. Gyula, Nagy Lajos, Növi Salamon, Pap János, Pethe Lajos, Róth Lázár, Róth Mihály, Róth Salamon, ifj. Szabó Károly, Szalay László, Szellemy László, Szigyártó József, dr. Szokol Pál, Szőke Károly, Tanczer György, dr. Tóth Gábor, Tury Ferenc, Tury István, Wider Lázár, Weisz Jenő A takarékpénztár nem képviselő tagjai Nagy J. Károly, Zazula Sándor, azonkívül Diczig Béla és Láng Pál s.-lelkészek, Alexy Pál, Diamand Károly, Lupán Athanász, Magyar László és Vagányi Kálmán tanítók.

Magánbányáink jövője.

4. A bányaegylet a métermázsánként fizetendő 32 f kohókezelési és 4—6 K olvasztási költségnek jogosultságát elismeri ugyan, de tekintettel a jelentékenyen emelkedett munkabérekre és azon speciális körülményre, hogy míg más iparágnál a termelési költségek emelkedése

; áthárittatik a fogyasztóra, addig az a kisebb mérvű bányászkodásná', a fémek piaci árának,a termelőtől független változásai miatt teljesen lehetetlen, kéri a beváltási összes levonásoknak, nevezetesen: az igazgatási, kezelési, olvasztási és próbaköltségeknek, valamint a tőkekamatnak tör- I lését, vagy legalább mérséklését. Hogy pedig a fernezelyi kohó ennek következtében veszteséggel ne járjon, évenként 150.000 K subventiót kíván a bányaegylet az ezüstár hanyatlása folytán sújtott bányavidékek iparának segélyezésére költség- vetésileg előirányzott évi 200.000 K hitelből.

A bányaegyletnek ez a kívánsága nem teljesíthető, de nem fogadható el a bányaigazgatóságnak célra nem vezető és különösen isjalvi szempontokba ütköző az a javaslata sem, mely szerint a szegényebb ércek közül azoknak, melyeknek értéke mátermázsánként meg nem haladja a 20 K-t, az olvasztási költségekből 100 kg.-ként 1 K 50 f elegendő volna, oly feltétellel, hogy a kohó ennek fedezésére azonos összegű subventióban részesittessék, továbbá, hogy eme kedvezmény ellenében az illető beváltatók mondjanak le a kohójövedelemben való részesedésről, de viszont veszteségek törlesztésére se kötelez- tessenek.

Figyelembe véve azonban azt a körülményt, hogy a fernezelyi kohónál a befolyt költségfedezet elégtelensége dacára is jövedelem mutatkozik, mely jövedelem az 1903—908. évek átlaga szerint 90 000 K-t tett ki évenként, hajlandó vagyok megfontolás tárgyává tenni a fernezelyi kohó olvasztási költségtételeinek oly mérvű leszállítását, mely leszállítás évi összege túl nem haladná a 30.000—35.000 korouát.

Az olvasztási költség díjszabásának általános leszállításánál első sorban mindenesetre a szegényebb beváltmányokat kell figyelembe venni és ezeknek költségét oly mérvben apasztani, hogy haszonnal való beváltatásuk és igy szaporodásuk is lehetővé tétessék. Indokolt ezeknél a költség- tételek jelentékeny leszállítása abból a szempontból is, hogy a beváltmányok szaporodása és a tömeges feldolgozás nemcsak a kezelési és közköltségekben, hanem az üzemi kiadásokban is aránylagos megtakarítást von maga után.

5. Méltánytalannak mondja a bányaegylet a rézércek beváltásánál követett azt az eljárást, mely szerint a kohó a londoni árakat veszi ugyan mértékadóul a beváltásnál, de a londoni rézárból a beváltatók terhére levonja állítólag a fuvar- és vámköltségeket.

Ez a panasz sem bir alappal, mert a réznek eladási ára hetenként a londoni árjegyzések és a londoni váltónak budapesti tőzsdén jegyzett árfolyama alapján határoztatik meg, ebből a 3°/o levonásával alakul a közönséges elektrolitréz eladási ára és az utóbbinak előző havi átlagából, az emelkedő vagy hanyatló irányzat figyelembe vétele mellett, 10—15 K levonása után állapítják meg a kohók a réz havi beváltási árát.

A beváltási árnak ezen az alapon való megszabására az szolgáltatott okot, hogy a be-