Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1912-10-31 / 22. szám

XVII. é-vfol-yam..

ÖS- szóm,

191S- október* 31,

FELSŐBÁNYÁI IIIELA

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő :

D" MOLDOVÁN FERENC

7 r

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cúh'ár®-'''' Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reluamá- ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Népkulturánk és a hadsereg.

— A tanító, mint aktív katonatiszt. —

Regen megállapított s igen sokszor hangoztatott igazság, bogy ha valamely ország a népmüveltségben visszamaradt, a mezőgazdaságban, az iparban, kereskedelemben, szóval az anyagiakban fejletlen, szegény.

Magyarország mai népmüveltségének megítéléséhez elég ha tudjuk, hogy a felnőtt analfabéták száma hivatalos megállapítás szerint 5.463.100, csupán Budapesten pedig 59.583. Ezek számát apasztotta a főváros területén s annak közvetlen környékén tanfolyamainak felállításával a Budapesti Népoktatási Kör.

A szóban levő egyesület az utóbbi iskolai évben hatalmas lépéssel látott munkája teljesítéséhez.

A tanítóságnak az a része, amely a fővárosban s annak környékén végzi kul- turmunkáját, örömmel vett részt a Budapesti Népoktatási Kör munkájában. A legszükségesebb ismeretekkel látta el mindazokat, akik gyermekkorukban az iskoláztatás áldásaiban nem részesülhettek.

Előre számított a tanítóság arra, hogy az egyszerű, műveletlen ember közönyével, itt-ott szégyenérzetével kell megküzdenie. Mindazonáltal szívesen állott munkába. S hogy tárgyilagosak s őszinték legyünk, szívesen azért, mert az egyesület a( tanítói tisztes munkát kellően honorálta. Oránkint ugyanis három koronát fizetett.

Az egyesület tanfolyamhálózatát novemberben már az egész ország területére kiterjeszti s Országos népoktató Egyesület cimen fog tovább működni.

A legmeglepőbb eredményt a Budapesti Népoktatási Kör azokon a tanfolyamokon érte el, amelyeket az ezredparancs- nokságok utján odavezényelt analfabéta legények látogattak, akik példás pontossággal jelentek meg minden alkalommal a tanításon.

S éppen ezért egész határozottsággal megállapíthatjuk, hogy radikálisan, teljes eredménnyel az analfabétákat csak egy olyan rendszer segítségével lehetne beiskolázni, amely a vasfegyelem eszközével követeli tőlük a pontos iskolalátogatást.

A véderőtörvény intézkedései szerint minden ép férfi katonai szolgálatot teljesít. A férfi analfabéták tehát a katonaság utján megtanithatók irni-olvasni s hadi szempontból is kétségtelenül értékesebb emberanyaggal rendelkezhetnék a had- vezetőség.

Jól meglátta ezt a messze jövőbe tekintő Nagy Frigyes, aki tudvalevőleg a mai jól szervezett német népiskolák alapját vetette meg. Németország hatalmas lendülettel való fejlődését, nagy hadi tekintélyét egyedül nagy népmüveltségének köszönheti.

Annak bizonyítására, hogy mire képes egy jól iskolázott, magas népmüveltséggel biró nemzet hadserege elég, ha megemlítjük, a nemrég lefolyt orosz-japán háborút. (Oroszországban abban az időben 72% volt, Japánban pedig csak 5% az analfabéta.)

A kulturális kérdések s ezzel együtt az Országos Népoktató Egyesület törekvései tehát olyanok, amely a katonaságot magát is tisztán hadi szempontból kiváló mértékben kell, hogy érdekeljék.

Hickmann 1912. hiteles kimutatása szerint országonként a hadseregbe bevonult ezer ujoncz közül irni-olvasni nem tudott:

Németországban 0.2, Dániában 2, Svédországban 3.7, Schweizban 5, Angolországban 10, Hollandiában 14, Francziaország- ban 33, Belgiumban, 85 Osztrák Magy. monarchiában 220, Görögországban 300, Olaszországban 306, Szerbiában 496, Oroszországban 617, Romániában 645.

Hazánkban némelyik ezredhez ijesztő számban vonulnak be az analfabéták. Ezt bizonyítja, hogy a dési honvédgyalogezred román legénységének 95%-a nem ismeri a betűt.

A hadsereg szervezetében már régen ott találjuk a rendszeres állást betöltő tábori léikészt, a hadbírót, az orvost, a gyógyszerészt, a hadmérnököt, az állatorvost. A tanítót azonban hasztalan keressük.

Vájjon éppen a fentebb közölt kimutatás alapján nem lenne-e természetes, a hadsereg érdekében kívánatos, ha a pedagógus tanitótiszt is helyet foglalna a felsorolt katonatisztviselők sorában?

A tanító az uj véderőtörvény szerint már az egyévi önkéntesi szolgálatra kötelezett. Később pedig mint tiszt vonul be a fegyvergyakorlatra. Minő nagyobb akadálya lehetne tehát annak, hogy a honvédelmi kormány a katonai tanítói állást is szerMéreg.

Irta: Arkady Avertsenk.

Riazanzeva barátnőm öltözőjében ültem és figyelmesen néztem, hogy miképen festi az arcát. Finom, fehér kezei gyorsan felkaptak előttem ismeretlen kefécskéket és egyéb szerszámokat, odafogták összeráncolt szemeihez, az arcról a hajfonatokra szöktek, megigazítottak a mellen egy szallagot és a fülbevalókat — és nekem úgy tűnt, mintha a kezek arra volnának teremtve, hogy folyton mozogjanak.

— Édes kezek — mondtam meghatottan — édes szemek . . .

És hirtelenül hangosan beszéltem.

— Irina Szorgevna! Szeretem magát .. . Halkan felsikoltott, tapsolt a kis kezeivel, felém fordult és egy pillanat múlva a karjaimban tartottam.

— Végre! — szólt mosolyogva. — E szavakat már rég óta várom. Miért kínoztál eddig ?

— Hallgas 1 — mondtam és egy csókkal zártam le ajkait. Az ölembe ültettem és gyöngéden súgtam a fülébe:

Most a Gordanov »Cryzanthéme« cimü komédiájának törékeny lányára emlékeztettél, aki ép oly sikollyal veti magát Lerbov földbirtokos karjai közé. Te ép oly törékeny vagy és úgy sikoltottál, mint ő. Oh mennyire szeretlek I

Másnap Irina hozzám költözött és — tekintet nélkül a társadalom előítéletére éltünk.

Az életünk szép volt és felhőtlen.

Voltak apró civakodásaink, de jelentéktelenek voltak és csakhamar kibékültünk.

Első civakodásunk akkor történt, amikor észrevettem, hogy miközben csókolom, ő a tükörbe néz.

Eltoltam őt magamtól és sértődötten kérdeztem :

— Miért néztél a tükörbe ? Ilyen pillanatban hogyan lehet másra gondolni ?

— Látod kérlek — mondta zavartan — kissé ügyetlenül öleltél . . . Nem a derekamat, a nyakamat ölelted. Férfi a derekunk ölelje.

— Micsoda — mondtam elcsodálkozva. — Csak nincsen ez törvénybe foglalva, hogy asszonyt csak derékon öleljünk! Amit véletlenül megkaphattam, azt öleltem magamhoz . . , Beláthatod . ..

— Elvégre tényleg nincsen ilyen törvény, de legalább is furcsa, ha egy férfi ha egy asszony nyakát öleli . . .

Boszankodtam és két órán át nem beszéltem Irinával. O jött hozzám, hogy kibékítsen.

Átölelte a nyakamat (törvényileg megengedett gesztus) és bajuszomat csókolva mondta :

— Ne haragudj kis bolondom. Okos és ér- eekes embert szeretnék faragni belőled . . .

És azután (kizsé zavarba jött) azt szeretném hogy jótékony befolyásom által a dicsőség legmagasabb fokát érjed el. Szeretnék a múzsád lenni, sőt helyetted szeretném megszerezni a dicsőséget.

Azután elment a színházba és én elgondolkoztam 1 vájjon, hogy akarná részemre megszerezni a dicsőséget ? . .. Talán jobb elbeszéléseket akarna

Írni a nevem alatt, mint aminöket én tudok ? — Mit értett a j>múzsa« szó alatt ? Akarta, hogy a hívőim mind reá hasonlítsanak?

És hirtelenül eszembe jutott valami. Nemrég egy színdarabot láttam, amelyben a hősnő a hős bajuszát megcsókolja és ezeket mondja neki:

— Azt szeretném, hogy befolyásom által a dicsőség legmagasabb fokát érjed el I Szeretnék a múzsád lenni 1

— Furcsa I — mondtam magamban.

És olyan iz volt a szájamban, mintha egy üres diót haraptam volna szét.

Azóta figyeltem Irinát ... És minél tovább figyeltem, annál nagyobb lett a rémületem. Mellettem nem Irina élt. Néha egy tragédiának szenvedő Verotskáját láttam benne, néha meg egy drámának hisztérikus kurtizánja mozgott mellettem, aki egyik rohamában felhajtja a méregpoharat. A valódi Irinát soha sem láthattam. Egyszer egy karkötőt vettem neki, mire hála jeléül a nagy kokotte becézett engem, a törvényes forma szerint átölelve a nyakamat. Máskor bűnbánóan tértem haza késő éjszaka; azt reméltem, hogy a siró közömbösségem által vérig sértett Irinát találom, helyette azonban a nagy tragika fogadott, aki elegáns mozdulattal tördelte a kezeit (szemben vele a falon tükör lógott I) és halk, remegő hangon ekkép szavalt;

— Nem okozlak .. . nem akartam a szeretett férfit megfosztani a szabadságától . . . azonban én messzire látok, nagyon messzire . . . (elsötétülő tekintete a tükörbe nézett és hirtelenül

I hangon suttogással folytatta), nem 1 közel látom