Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1912-10-17 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap bevárása nélkül jogerőre emelkedés után azon­nal életbe lépteti.— 10 Beterjesztetett a gazdasági népiskola 1913. évi költségvetése. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alapján közgyűlés a gazdasági népiskola 1913. évi költségvetését, mely szerint a bevétel és kiadás egyformán 1934 K 50 fillér összegre van elő­irányozva és melyből a város mint iskolafenn­tartó által 1210 K 50 fillér fedezendő, a többi kiadásokat pedig a gazdasági bevételek fedezik, elfogadja és megállapítja. 11. Bemutattatott az anyakönyvi dijakról alkotott szabályrendelet. Gazd. és pü. és jogügyi bizottság javaslata alpján közgyűlés egyhangú határozattal ki­mondja, hogy az anyakönyvi dijakról alkotott szabályrendeletet, mely az annak alkotását elrendelő miniszteri rendeletnek megfelelően készíttetett el, elfogadja s jóváhagyás végett fölterjeszteni határozza. 12. Olvastatott a helyettes anyakönyvvezető kérelme az anyakönyvi dijakra vonatkozólag. Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy az anyakönyvi dijakat, melyeket a városi pénz­tárba kell befizetni s melyeket addig a ki­állító anyakönyvvezető vagy helyettessé élve­zett, azoknak minden évben visszautalja és pedig a pénztári napló szerint befolyt évi di­jaknak megfelelő összeget a költségvetés rend­kívüli kiadások rovatában az anyakönyvi ki­vonatokat eszközlő anyakönyvvezető vagy he­lyettessé részére január hóban mindenkor ki­utalja. 13. Olvastatott tanács előterjesztése a lete­lepedtek telepedési dijairól. Gazd. és pü. és jogügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy Babies János és társai felebbezéseinek eluta­sítása mellett az alább nevezetteket a követ­kező telepedési dijakkal veszi fel a községi kötelékbe. Ifj. Roth Lázár kereskedőt és Brecher Dávid kereskedőt 100—100 koronával, Babies Mitrut utkaparót, Maár József erdőőrt, Oplus- chil István bányaaltisztet, Triff Pável föld- mivest, Dáncs László gépkezelőt, Basch Mór bádogost, Babies János utkaparót, Donnenberg Jenő szatócst, Végh Jenő órást, Ferenc Bernát cipészt, Babies Antal utkaparót 50—50 K-val, Babies Altxa erdőmunkást, Burján Pintye kocsist, Boldán György asztalost, Ferenc Fe­renc kádársegédet, Fogéi Izidor italmérőt, Prikop András bányászt, Kozma János utmunkást, Vakkel György nyug. vasúti géplakatost 20—20 koronával. Nevezettek az összes községi jogok és kedvezményekben csak akkor részesü'hetnek mikor a reájuk kiszabott telepsdési dijat telje­sen befizették, mit kötelesek 15 nap alatt köz- igazgatási végrehajtás terhe mellett a városi pénztárba befizetni, Langer Antalt pedig föl­hívja közgyűlés, hogy jelenlegi illetőségi községi bizonyitványát 15 nap alatt a tanácshoz mu­tassa be. 14. Olvastalott a magyar városok országos kongresszusának átirata a városok ügyében. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a város, mint az országos kongresszus tagja mint eddig úgy ezután is fizeti az évi 50 korona tagsági dijat s a kongresszusi tudósítói tiszttel dr. Moldován László jegyzőt bízza meg. 15. Olvastatott Zazula Sándor kérvénye közmunkaadójának leírása iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés Zazula Sándor 1911. és 1912 évi községi közmunkaadóját törli, miután kérelmező a 60 életévét 1910. év folyamán betöltötte. 16. Olvastatott Zugmond Ágnes kérvénye fizetés javítás iránt. Gazd. és pü. bizottság Zsigmond Ágnes I. városi szülésznőnek a drágaságra és a kincs­tári szülésznői állás rendszeresítésével jövedel­meinek csökkenésére való tekintettel 22 korona lakpénzét 72 koronára emeli föl, azonban a kiegészítést csak drágasági pótlék képen adja, nem pedig nyugdíjba is beszámítható pótlék képen. 17. Olvastatott Salamon Máyer ajánlata a malomra nézve. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a vá­rosi alsó liszíörlő malmot a bérlet alól kivonja s azt fürészszé fogja átalakítani. A felső liszt- őrlő malom kikiáiltási árát a kérelmezők által megajánlott 1000 koronában állapítja meg s a f. hó 16-án tartandó árverésen bérbe fógja adni, Az árverés mellőzése iránti kérelmét ajánlat- ' tevőknek nem leijesitheti közgyűlés. 18. Olvastatott Róih Lázár és társainak be- i adványa a mümalom ügyében. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal megengedi, j hogy a mümalom eladására kötött szerződésre [ a város által a felsőbányái takarékpénztár javára vevők ellen a város minden követelés után rangsorban 15000 korona tőke s járulékai erejéig a tulajdonjog átkebelezésekor a zálog­jog bekebelezhető legyen, miután ezen enge­délyével a város jogainak sérelme nélkül a vele összeköttetésbeti levő pénzintézet érdekeit egy harmadik személylyel szemben biztosítja. 19. Olvastatott Bay Károly kérvénye 3 heti szabadság iránt Közgyűlés a kért szabadságot engedélyezi azzal, hogy a rendőrkapitányi teeudők intézésé- sével Spácay GyuLa tanácsnokot bizza meg. A láposvölgyi vasút. Amit oly soká vártunk és ami olyan ne­hezen jött, végre megtörtént, Szatmárvármegye is hozzájárult 200,000 koronával a láposvölgyi vasút költségeihez. Négy esztendeje vajúdik a láposi vasút ügye, most negyedszer került a vármegyegyülés elé, mindig formalitások állták útját. A miniszter leg­utóbb névszerinti szavazást kívánt, holott május 9-én már harmadszor egyhangúlag szavazta meg a gyűlés hozzájárulását. Az érdekelt községek meghozták az áldoza­tokat, amennyit csak tehettek, 14 millió kell erre a 80 kilométeres nagy, hegyi vasu'ra s talajdonképpen a realizálása csak azon múlt, hogy a Szatmármegye 200,000 koronája még mindig nem érkezett be. A községek mint valami megváltást, úgy várják azt a boldog napol, mikor fütyölni fog a vonat. Az érdekelt városok letették százezreiket s Szatmár vármegye, bár Szolnok-Doboka éjszaki részét igy mintegy a maga részére okkupálja, még mindig nem bírt véglegesen dönteni ebben a kérdésben. Október 10 én a vármegye rendes őszi köz­gyűlésén 111 szavazattal 2 ellenében megadta a már megszavazott összeget és ezzel az utolsó akadálya is megszűnt a vasút létesítésének. Mint biztos forrásból értesülünk az anyagszállítást még a folyó évben megkezdik és kora tavasszal nagy apparátussal fog megindulni az építés munkája. Fölösleges hangsúlyoznunk mennyire élet­kérdés a vasút minden községre és vármegyére nézve. Helyes vasuii politikával az ingatlanok értékét lehet emelni, a termények hasznosítását szintén, uj kereskedelmi, ipari alkotásokat lehet létrehozni, a nép adózöképességét fokozni. A szamosvölgyi vasút pl. egész kuiturországgá tette Szolnok-Dobokát és Besztercze-Naszódot. kiemelte a nagy semmiből. Szatmárvármegye vasuii politikája soha nem produkált oly óriási előnyöket, mintha most, ezzel az uj vonattal maga felé vonzza a Kelet­nek egy nagy részét. Van ott a Lápos mentén elegendő munka­erő, segít a szatmármegyei munkáshiányon, van növény, ásványi termék, állattenyésztés, a fehér­áru forgalom egyszerre napi két vonattal in­dulna meg. Ha tudjuk pártolni azokat a vonatokat, a melyek a megyéből kiviszik a forgalmat, mennyi­vel inkább kell támogatnunk annak a létesítését, amely ide bt hozza a gazdasági, ipari és keres­kedelmi élénkséget. Ebből a vonalból csak mintegy 15 km. megyebeli, 65 kilométeres vonalat csatol tehát ide a szomszédból. A magyarláposi és a monos­tori járásnak majdnem minden községéből, tehát a szállítmányok Szatmármegye testén vonulnak keresztül s a személyforgalmat is csak mifelénk bonyolíthatják le. Nem kis szó ez, mikor tudjuk, hogy a föl­tárandó uj vidéket 66000 ember lakja s 248.389 katasztrális hold föld terül el arrafelé, ebből szántó 55306, kert 2422, rét 34630, szőlő 322, legelő 28689, erdő 118606, nádas 8, nem termő 5412 hold. Vármegyénkből Nagybánya, Felsőbánya, Gi- rótdtótfalu. Laczfalu, Sándor és Baj falu községe­tem meg tőle, mikor „közeledett. Hiszen én nem bántottam . . . O sem bánt engem . . . csak a honvédek bántják. Látom, mint fo­gyasztja el az én ritka ebédemet Eszembejut, hogy azt tanultam, hogy minden embert sze­retnünk kell, még ha ellenségünk is. Hát ez nem tanulta azt? Mert ő nem szeret engem; mert máskép nem ette volna meg azt a keser­vesen szerzett ebédemet. Es nekem ezt a né­met katonát mégis szeretnem keli . . . Bemen­tem, elpanaszoltam anyámnak. Megvigasztalt, hogy háborús időben igy van ez ... és adott kenyeret, de a tej már elfogyott. Az én eszemből csak nem ment ki az eset. Elmondtam mindenkinek és mindenkitől megkérdeztem, hogy azért mégis szeretni kell-e a katonát. Délután kimentem pajtásaimhoz a Homok­gödörbe. Ott töltöttük többnyire a napot. Ha­nem már nem volt kokárdánk, nem volt zász­lónk, nem egzecéroztunk . . . csak a háború­ról beszéltünk, meg, hogy mi történt otthon, milyen nehezen jutunk egy kis ennivalóhoz. — Pedig a prófuntház most is tele van prófunttal, meg cvipakkal. De azt mind a né­met eszi meg. Pedig tőlünk vette el — szólt hevesen egy nagyobb fiú. Szemei csakúgy szikráztak. — Az, ám! Mi még ma nem ettünk egy falatot se. Édesanyám összejárta minden roko­nát, ismerősét; de egyiknek sincs kenyere, meg semmi élelmiszere. Most a városházán van; ott kér; mert éhen halunk, ha nem adnak. — No, majd lesz kenyér ! Tudom én, mit csinálok, ha belehalok is — szólt az előbbi fiú — Mit csinálsz? Nincs sehol kenyér a városban. — Van a prófuntháznál. — Van, de az ajtó be van zárva. — Ki lehet azt nyitni — szólt, és hirte­len fölállt és elsietett. A beszélgetés másféle dolgokról folyt most már. A prófuntház a mostani katonakórház volt a város végén. Sokszor el-el néztünk éhes gyo­morral, amint a tömérdek kétszersültet, meg prófontot benne elraktározzák; láttuk, amint megint kocsiba rakják és viszik hol a magyar, hol a német, hol a muszka seregnek, már amelyiken a sor volt, hogy a város vendég szeretetét kizsákmányolja. Estefelé volt. Egyik játszótársunk lélek­szakadva fut hozzánk, kezében egy prófunt és kétszersült. — Gyerekek! — szólt — a prófuntház- ban a prófuntmagazin nyitva van Miska nyi­totta ki. Jöjjetek. Van kenyér, van evipak. Vi­het mindenki, amennyit akar. Fölugrottunk, futottunk vagy 40-50-en a prófuntmagazinhoz. Csakúgy nyüzsgött a sok gyerek, de fel­nőttek is a prófuntmagazin körül. Mindenik- nél prófunt, vagy kétszersült, némelyiknél egész nyaláb. De sietett, futott mindenki a prófunt- háztól, hogy mielőbb biztos helyre juthasson. Én is odafurakodtam. Hiszen, ha annak a sok embernek szabad, nekem is szabad vin­nem a prófuntból. Meg aztán azt mondta édes­anyám, hogy háborús időben igy van az. Oda- álltam egy öreg bácsi elé, kértem tőle evipa- kot. Adott kettőt. Siettem vele haza. Azt hit­tem, örömöt viszek haza. Nem! Jó anyám föl­világosított, hogy az íablás, ami ott történik. Rabolni meg nem szabad. Es kiküldött vele az utcára, hogy adjam oda valakinek. Odaadtam egy szomszéd s'zegény fiúnak . . . Estig kiürült a magazin. Az az egy, ame­lyet fölnyitottak. Ugyanakkor katonák járták be a környéket. Keresték a betörő fiukat. Es különös. A mi utcánkban, amelyre pedig a legnagyobb gyanújuk volt, egyetlen fiúgyer­meket sem találtak. Egy családban sem volt fiúgyermek. Csupa lány mind! Azok meg nem vettek részt a betörésben. Persze, azt nem tudták a katonák, hogy a lakósok minden fiúgyermeket eltakarítottak a háztól. En is csak harmadnapra kerültem haza, mikor már a németek helyett a honvédek fog­lalták el a várost.

Next

/
Thumbnails
Contents