Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-08-08 / 16. szám
IX."VII- évfolyam. 16. széLin. 191Í3. augu8zt FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN NliNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. =j Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére' Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Felsőbánya mint nyaralóhely. — Irta : Dr. Zalay János. — Evról-évre figyelemmel kisérem Felsőbánya nyaraló közönségét és évről-évre azt a tapasztalatot szűröm le, hogy ennek a pompás panorámáju kies fekvésű városnak a nyaraló publikuma majdnem mindig ugyanaz, nem is gyarapszik, de nem is fogy. Már pedig Felsőbányát maga a természet is nyaraló telepnek predesztinálta. Festői, elragadó szépségű környéke, szebbnél-szebb kiránduló helyei, ózondus, tiszta és pormentes levegője, egészséges ivóvize, kitűnő nyári szabad fürdője mind megannyi alap- feltétele az igazi testet-lelket üdítő kellemes nyaralásnak. Tény azonban az is, amit a város agilis polgármestere irt az »Idegen forgalom« ez. turisztikai folyóiratban, hogy »az, aki mulatni, feltűnni, fényleni vágyik, ne is jöjjön^ide, mert nem lesz tere hozzá; de aki pihenni, kedélyesen szórakozni akar, aki szereti e szent természetet s e mellett olcsón és kényelmesen akarja eltölteni nyári szünidejét, az minden aggodalom nélkül jöjjön Felsőbányára«, — vagyis aki nem tud beleilleszkedni a kisváros miliőjébe, az nem is találhatja meg a maga társaságát. Maga a nyaralás pedig egy igen fontos létkérdés a város lakosságára nézve. Igen bölcs és előrelátó eszme volt az, hogy Felsőbányán egy nyaralótelep keletkezzék. Mert hiszen ami századok óta éltetője e városnak — a bányászat — az ma már hanyatló félben van, és ha netán véglegesen megszűnne, úgy aztán itt is megkezdődnék ugyanaz a processus, amely már régóta tart j Magyarországon — kivándorlás arra a vidékre ahol bányák vannak — Amerikába. Ennek pedig az volna a következménye, hogy a magyarságnak egy igen tekintélyes védőbástyája is összeomolna. A nyaralás kérdése tehát nemzeti, de szocziális szempontból is annyira fontos, hogy itt az egész város közönségének össze kell fognia, hogy a nyaralás minél nagyobb dimenziókban induljon meg. Sok svájezi és osztrák község és város lakossága megél a nyaraló közönségből. A férfi mint háztulajdonos kiadja tiszta szép lakását, szerepel mint kalauz, delisánczát bármikor a közönség rendelkezésére bocsátja, az asszony ellátja a piaczot aprómarhával, zöldséggel, tojással, tejjel s mindennemű mindennapi szükségletekkel, úgyhogy a szezon végén szépen megkeresték a télire valót. Ha ezt megteheti a svájezi, az osztrák vagy tudom is én miféle ember, miért hagyná az alkalmat kiaknázatlanul épen a magyar ember? Különösen akkor, amidőn oly könnyű megszerezni azt a pár garast. Természetesen a mai körülmények között a nyaralá nak alig van csak látszatja. Egy fecske nem csinál tavaszt; öt család még nem nyaraló közönség, de igenis, ha minden másadik háznak lesz nyaralója, akkor remélhetjük azt is, hogy egy pár ezer korona itt marad Felsőbányán, — igenis, ha a most üresen álló elemi iskolákat megtöltjük még ráadásul nyaraló diáksággal, akkor lesz forgalom. Öt esztendeje, hogy itt töltöm a nyarat, öt év alatt csak annyi változás történt, hegy a Petőfi-liget megcsonkult s valami veteményes kert lett belőle, ezáltal elcsufult a liget, mezőgazdasági szempontból pedig a legszerencsétlenebb gondolat oly helyre tenni gazdasági mintaiskolát, ahol alig terem valami, — vagy legalább is nagy fáradsággal. A lakáskérdés sincs a legszerencsésebben megoldva. Alig, hogy tavaszodik, az üres lakásokat nyivántartásba kell venni, — mindennel, ami hozzá tartozik. A városi főorvos pedig a szezon kezdetén a lakásokat vizsgálja fölül, vájjon ezek hygienikus szem- potból megfelelnek-e a követelményeknek. Ne tegye azt ingyen. Minden lakás megvizsgálása fejében kapjon honoráriumot, hiszen mit számit a nyaralásnál, ha a lakás öt koronával drágább, de tudja azt, hogy az hatóságilag is meg van vizsgálva. Úgy hogy ha a nyaraló tudakozódik a lakás felöl pontos és kimerítő választ kapjon, — megjelölve a lakás árát is. A szabad fürdő használata sem a legszerencsésebb jgondolat. Az ember szabadsága van némileg korlátozva abban, hogy csak a meghatározott napszakban fürödhe- tik benne. Miért nem lehetne az közös fürdő, különösen akkor, amidőn azt oly könnyen meg lehet oldani, csak két bejáratot kell csinálni a kabinokhoz s a férfi kabinokat elkülöníteni a női kabinoktól. A nagy tó használata hadd legyen közös. Az a kivánalom fennáljon, hogy kifogástalan fürdő toalettben tartozik mindkét nem megjelenni. A fürdőhöz vezető utat már nem is akarom kritizálni. A gyönyörű kiránduló pontokhoz való felmenetelt akadályozza egyrészt a jelzések hiánya, másrészt a rossz utak. Minden egy óránál hoszabb ut bizonyos színnel jelezve Áldás. — Irta: Magyar Bálint. — Szin vagyok a szivárványban, Csöpp a tengeroceánban ; Por vagyok a temetőben . . . Nincs mit irigyelni tőlem. Szellő vagyok, viharüzött, Gyermekdal a dörgés között, Észre nem vett szegény árva, Csatangoló bús madárka. Csak a szavam legyen áldott, Csak az utam könnytől ázott, Csak a dalom bűnbánatos, Csak a szivem alázatos. Csak a lelkem galamblélek, Csak hagyjon el minden vétek, Veszítsem el a világot: Csak a szavam legyen áldott. Egy nagy humorista, egy kis humorista és a humoristák egy nagy tisztelője. (Tanulságos jelenet.) — Irta: Szokol Pál. — (A humoristák tisztelője húsz évi tisztelés után első alkalommal ül két eleven humoros íróval a kávéházban. Még pedig köztük ül és nagyon boldog. A nagy humorista idősebb ember. A kis humorista fiatal kezdő. Hármajok közül a tisztelő a leghumorosabb; arca áhitatos, szemei ragyognak. A kezdő humorista is csupa humor. A nagy humorista olyan savanyu képű alak, hogy csupa humor, ha elgondolja az ember, hogy ő Írja a hét legrosszabb vicceit.) A nagy humorista: Haj, haj 1 Csak ne kínozna úgy a köszvény! Iszonyú fájdalmaim vannak! Brr! Jujj! A lábaim! A tisztelő (jóízűen nevet): Nagyszerű! Ha-ha-ha! Elsőrangú! Kolosszális! A nagy humorista (rettentő szemekkel): Na, hallja kérem maga ezen nevet?! Már megbocsásson, ... de disznóság! A tisztelő (megdöbbentő komolysággal): Bocsásson meg mester, de egy humoreszkjére gondoltam. A »piros orron fekete boha« címűre. A kis humorista: Azt én Írtam. A tisztelő (tökéletes komolysággal): Már egy kicsit régen olvastam, hát összetévesztettem. Most már emlékszem Persze ön irta. A kis humorista: Bocsásson meg, de maga I egy barom! Nem érti a viccet. Hogy én Írtam »Á piros orron fekete boha« c humoreszket?! Szépen vau maga tisztában a modern irodalommal! A nagy humorista : Ez az átkozott köszvény ! A tisztelő (kínos zavarban van ; hosszú csönd után szólal meg): Igaz . . . Ma olvastam, hogy angol humor, magyar humor, spanyol humor, népies humor. Hát éu azt nem is tudtam, hogy igy meg lehet különböztetni . . . Azt hittem, a humor egységes és humor, a csak humor. Nem magyaráznák meg? A kis humorista: Ez épen kedvemre való téma. Hát tudja, minden nemzet humora másmás. Más a karaktere. Legyen csat szives ideadni a Matint. A tisztelő (gyanútlanul felemelkedik az asztal végéről, kezébe veszi az újságot s átadja a kajánul mosolygó kis humoristának): Tessék! A nagy humorista (ádáz arccal): Oh ez az átkozott köszvény! A lábaim! A tisztelő (leül helyére és ordítva felugrik a következő pillanatban): J ajj! Mi ez?! — Hátul! A nagy humorista (kihúz a tisztelő tetemes súlypontjából egy nagy szöget): Egy szögecske. A kis humorista: Én tettem a székre. Most már tudja kedves uram, mi a magyar humor. Jellemzi a közvetlenség, egyszerűség és enyhe groteszkség. Főleg a helyzetkomikumban leli erős támaszát. A tisztelő (érzékeny fájdalmai dacára csupa tiszteletből nevet): Nagyszerű magyarázat; kitűnő volt! Szavamra mondom! (Hogy elkerülje az angol humorról szóló magyarázatot, mivel halvány sejtelmei vannak a továbbiakról, hátat fordit a kis humoristának és a nagy humoristával kezd csevegni. Közben égő szivarját nekitámasztja a gyufatartónak): A köszvény ellen remek szer a Pcncxpeller. Igazán ajánlom a kedves mesternek, sőt ha megengedi, holnap küldök tiszteletem jeléül tiz üveggel. A nagy humorista: Én viszonzásul Írok önről egy humoreszket. A kis humorista (a gyanútlanul tis .lelő szi-
