Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-04 / 7. szám
XVII. évfolyama. 7'. széim. 101S. április 4, // FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP ;nv v TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. » ' . V5 MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. fizetni ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szára ára 20 fillér. ä “ Nagyhét. virágvasárnaptól husvétig terjedő általában nagyhétnek szoktuk nevezni, éltán. Nagy napok voltak azok egykor az Idvezitő életében. Az Ur Jézus földi életének mily különböző jelenetei váltakoztak akkor isteni gondviselés akaratából. Az emberi kegy szédítő magoslatán áll előbb, honnan gyorsan taszítja le az ingadozó — jóra s rosszra kapható nép — a kereszt alá. Most virágot hint útjára, majd töviseket szór arra. Nem ügyel arra, hogy most nem hiú, gyarló emberrel, hanem Istenemberrel van dolga. A nagyheti események jól ismeretesek előttünk, évről-évre megünnepeljük a nagy dolgok emlékét. De vájjon nem csak szokásból ünnepelünk-é ? Vájjon gondolkozunk-é azon, hogy mennyi komoly tanulság meríthető Jézus életének ezen eseményeiből is ?! Mennyi intő példa előttünk! A Jézus szomorú történetének főbb alakjai talán kihaltak vc* *na ? Az áruló Judás, a kezeit mosó Pilátus, a tagadó nép, jobb meggyőződésre jutó Péter, a hitetlen Tamás, a gőgös, büszke Kajafás, a cselekvéseit mérlegelni nem tudó nép ugyan nem előttünk kelnek, járnak-é? Bizony ezek közt csak elvétve tűnnek fel a kegyes Magdolnák, a jobb részt választó Máriák. Lehet-é nagyobb pompával embert ünnepelni, mint Jézust ünnepelték virágvasárnapon? Lehet-é valakit jobban meggyalázni, mint ugyancsak Jézust nagypénteken? S a Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. kettő közt alig 5 nap van. Ilyen közel a »Hozsánnái-hoz a »feszítsd meg«. S talán más volt Jézus később, mint előbb? Nem. O ugyanaz volt mindig. A szent, az igaz, az ártatlan. A nép igazi javát, boldogságát, üdvét óhajtó Szabaditó. Mi változott tehát ? A nép vágya, reménye. Neki nem lelki megváltó kell, neki földi javakat, előnyöket osztogató király kell. Inkább vesszen ó is, a lelki király is. Hát ma nem ilyen uralkodó, király kell—é? Ki törődik leikével? Hiszen csak a test éljen, azt legyen miből táplálni, a lélek csak megél majd valahogy úgy is. Gondolkoztunk-é felette, mennyire megváltoznék a világ folyása, az emberiség élete, ha a Krisztus lelki országát meg tudnánk alapítani e földön? Ha a Jézus élete, tudománya nem másokban, csak a magukat nevéről nevezettekben meg tudna valósulni? Ha csak a Jézus nevéről megkeresztelke- dettek közt is elterjedne a- szeretet vallása ? Ha nem a külső kegyeskedésekkel, hanem a szeretet, a jócselekedetek gyakorlásával akarnánk magunknak üdvösséget szerezni ? Virágvasárnap s nagypéntek, e két ellentét közt folyik sok ember élete. Hányat emel a népkegy magasra, ha nem is any- nyira, mint a jeruzsálemi nép Jézust s hányat üldöz, gyaláz, ha nem is oly mértékben, mint Jézust. S mégis hányán vannak, kik elfelejtkezve becsületről, lelkiismeretröl, ülnek a népszerűség vesszőparipájára, nem gondolják, hogy e kegy csak addig tart, mig a tüntetők valami hasznot remélnek, várnak. Hiszen a Jézust ünneplő sokaság »Hozsánnái-ja is csak addig tartott, mig királyi trónon ülni hitték. Csalódva kilátásaikban, reményeikben, bőszükén kiáltják a »feszítsd megt-et. De hát az Istenember mindezzel nem sokat törődik. Királyi trón vagy töviskorona neki mindegy. Vannak, akik azt mondják, hogy a történelem sok vértanú, sok hős halálát jegyezte fel. Igaz. Számnélküli a sok vértanú, kik hazáért, hitért vért ontva lelkesítik, bátorítják az utódokat nagy tettekre. De nagy a különbség Jézus és más vértanú közt. Ő mint kezes adta magát az egész emberiségért szent s ártatlan létére. O bűneinket vette magára s halálával életet szerzett népe javára. Ö mondá: Én élek s ti is éltek. Gyászos nagypéntekre boldog husvét következett. Vígan énekeljük majd a husvét ünnepén: »Nincs más szivem félelmére: Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a halott porából. Szűnjetek hát kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé s örömökké, Mert nem alszom el örökké.« Nagy Lajos. Női kereskedelmi tanfolyam Nagybányán. A nagybányai állami polgári leányiskola igazgatónője Waigandt Anna legnagyobb elismerésre méltó mozgalmat indított a polgári leányiskola keretében egy kereskedelmi tanVeneziai hangulatok. m. Zeg-zugos utcákon lehet eljutni Venezia egyik legérdekesebb templomához, a Chiesa Frari-hoz, A belépőt egy percre ellentétes hangulatok fogják el. A Márkus-templom pazar mozaikjából itt nincsen semmi, vakolatban vöröses tégla falak húzódnak föl egészen a padozatig; óriási gerendák kötik össze a templom szemben levő falait. De az egyszerű külső remekműveket övez körül. Az oltárok képei a leghíresebb olasz mesterektől valók, a főoltár előtt oldalt menye- zetes padsorok a legmüvészibb faragások. A bejárat felett egyik dogénak bronz és márvány emléke pompázik, melynek ornamentikája a padozatig fölér s méltóképen hirdeti egy velencei uralkodó hatalmát és nagyságát. A legmegkapóbb azonban két művészi már- ványemlék. Egymással szemben diszlenek és teszik hallhatatlanná az olasz művészek legjobbjai közül Tiziánt és Canovát. Mind a két emlékmű nemcsak némán magasztal, hanem beszédesen visszatükrözi, hogy Tizián festő és Canova szobrász volt. A Tizián emléke olyan, mint egy oszlopos oltár, márványalakjai a művészet ihletétől felmagasztasultak; hátsó fala gyönyörű festményhez hasonló, annyi életet tudtak beleönteni a merev fehérmárványba. Látása lelkesedést kelt s eszébe juttatja a szemlélőnek Tizián szinpom- pás, dekorativ motívumokkal keretet adó nagyszerű vásznait. A Canova emléke igazi szobrász emlék. Egy márvány gúla, melynek alapja szélesen kiáll, csúcsban végződő lapja pedig belevész a templom sima falába. Három lépcső után kissé nyitott fekete vasajtó jelképezi a bejáratot, hová magas bánatos nőalak indul, utána térdelve fáklyát hordó ifjú, hátrább lehajtott fejjel virágfüzért vivő nők s a legalsó lépcsőn térdelő bus tanítványok. Az ajtú másik oldalán szárnyas oroszlán fekszik, mellette hozzádülve ül a szárnyas genius. A fájdalom és hódolat legmegkapóbb kifejezése, csoportosítása ömlik el az egész alkotáson és visszhangot kelt a szemlélőben. Feljegyezték, hogy Canova tervezte ezt az emléket, de a halál ^kiragadta kezéből a vésőt; hálás utódai saját alkotásával örökítették meg a nagy mester emlékét. Sok felséges, hatalmasabb emlékmű van Itáliában, de ilyen jellegzetes, kifejezésteljes két alkotás sehol sem emelkedik a művészet dicsőítésére. * A Márkus-tér legvidámabb sétálói a galambok. Egyszínű fekete sereg, mely ezrével lakmá- rozik egész bátorsággal az emberek között s kézből, sőt az eieségárus szájából is kiveszi a tengerit. Ha valaki közelükben megáll, azonnal felé szalad egy csapat, várva a jóindulatot, de ha megijednek, pillanat alatt nagy csattogással repülnek fel a prokuratiok árkádjaira. így folyik a játék a boldog emberek és galambok között naphosszant és igy örökítik meg a készenlétben levő fényképészek a kedves jeleneteket. A mosolygó nászutasoknak ilyenkor bizonyára csordultig megtelik a szivük s irigyelik a csókolódzó galambokat, melyekhez pedig a legjobban hasonlítanak, mert egyformán telhetetlenek. * Venezia tengeri fürdője a Lido, melyet gyönyörű teleppé alakított a nagy forgalom és modern üzleti szellem. A vaporettok és nagyobb hajók minden negyedórában a Lidora röpíthetnek, itt már szabályszerű szárazföldi élet van, villamosvasút, elegáns fogatok, lovasok, vagy játékterek lepnek meg a szűk városi utcácskák és Canalék után. Nagyszerű négyes platán soron érünk a félsziget másik oldalára a nagy fürdőházhoz, türelmetlenül sietünk az előcsarnokba, hol kényelmes zsölyékben pihennek az emberek, vagy nézegetik a két oldalt elhelyezett bazárokat ugyanazon gazdagságokkal, mint benn a városban. Járt kávéházi és éttermeken át, a kerekes korcsolya-pálya terme és a képes lapok, albumok, Veneziai emlékek nagykereskedése mellett, hová mindenki belép legalább egy kis időre, kiérünk a nagy terraszra, mely hatalmas cölöpépitmény, alatta dagálykor a hullámok játszanak, felüi ponyvák védenek a nap heve, vagy eső elleD. Ezrével lepik el az asztalokat az emberek ; séta, sürgés-forgás, vidám, zajos kávéházi élet van itt, honnan a nagy tengerre és a fürdőzőkre nyilik pompás kilátás; ugyanaz a bábeli nyelvzavar, luxus mint a Márkus téren, mert a höl-
