Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-21 / 6. szám
ZX'V'II- évfolyam. ©- szám. 101S- 3VTéircívis öl.TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. ft •>** —— 11! — megjelenik nagybányán minden második csütörtökön. / ’v % lí Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. !| 1 Eg}’es szám ára 20 fillér. | Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC 5‘ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ciméfe : Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek,' reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. / Uj csapáson. Felsőbánya, 1912 március 20. A testvérváros »Nagybánya« cimü lapjának 11. számában egy uj jelszó hangzott el: * Városi párt,* Uj egy város zászlaján, mely törhetetlen erővel haladni és boldogulni akarj régebbi jelszó a városok szervezetté fejlődött hivatásos harczosainak programijában. Élénk viszhangra talált ez a szózat minálunk is. Mi is város vagyunk, a haladás legnemesebb törekvéseivel, nagy akarásokkal. Czéljainkért felveszünk minden küzdelmet, megkísérlünk minden csapást, mely a boldogulás felé vezethet. De a városi pártnak, mint helyi szervezetnek külön helyi tevékenységgel nem lehet erőteljesebb, hathatósabb iránya és különleges sikere. Ki állíthatja azt, hogy a város önkormányzati, hogy ugymondjam, önboldogulását intéző szervén, a városi képviselőtestület összeségén túl lehet még ugyanott egy erősebb szervezet. Ki meri azt állítani, hogy a képviselőtestületnek lehet és van más programmpontja, mint a város javát előmozdítani. Hát lehetnek más elemei, fókép egy közép városban a képviselőtestületnek és egy városboldogitó pártnak? Hány olyan tagot tudna egy városi párt felmutatni, aki nem tagja a város sorsát intéző képviselőtestületnek, melybe a vagyoni és szellemi felsöbbség és a polgárok bizalma szinte kimerítően beülteti mindazokat, akiknek lelkiismeretes munkájától és kötelességérzetétől a város fejlesztése csak várható. A városi pártnak tehát a városon belül nincsen célja. Fölfelé, egy magasrendü közjogi szervezettel szemben kezdődik a városi párt létjogosultsága s a külön programm: a város javát előmozdítani. A magyar várnsok jövője a törvény- hozás kezében van, onnan várhatjuk egy biztos jövő általános feltételeit és várhatja minden város külön-külön a maga speciális óhajainak és szükségleteinek teljesítését. A városoktól függ tehát, hogy az országgyűlés képviselóházába azokat küldje, kik szivükön viselik saját vagy kerületük városainak sorsát s ezen feladatuk teljesítésében olyan hatalmas erővé tömörülnek, mely képes a legnagyobb eredményeket kivívni. Ezen célok elérésénél két döntő feltétellel állunk szemben. Egyik a politikai hitvallás, vagyis azon egyéni meggyőződés, mely valamelyik politikai párt kebelébe vezeti a polgárokat s bizalmuk a választásnál szavazatukkal jut kifejezésre. Am ez a hitvallás korántsem áll azokon a szilárd erkölcsi alapokon, melyekből a lelkiismeret, kötelességérzet, felelősség fakad. Politikai meggyőződésünk inkább szuggesztiv, mini a dolgok világos ismeretéből eredő, a legtöbb választó újságja politikai irányának képviselője s mig a hamis meggyőződés alkalomadtán valamelyik párt zászlója alá tereli, megfeledkezik arról, hogy városi polgár, feledi kötelességeit, hogy annak a kisebb hazának használjon, melyben él, mely neki kenyeret ad, s melynek haladása a saját jólétét, nagyobb kényelmét s élete jobb folyását jelenti számára. Hogy a polgár választói jelleme ez irányzatba fejlődjék: szükséges a »Városi párt.« Ezen elveknek zászlaja alá kell tömörülni a városoknak és polgárainak; az otthon védelmére és javára kell képviselőt küldeni, nem pedig meddő harczok országnyomoritó küzdelmeire. A városok óriási közgazdasági erejét az országban már felismerték, vezérszerepük a nemzeti életben már kezd kialakulni és csak azoktól függ. hogy jól megválasztott képviselőikkel döntő befolyást szerezzenek a parlamentben s a nemzet fejlesztésének produktiv munkájában. A másik döntő feltétel annak az egyénnek kiválasztása, ki méltó letéteményese lehet a polgárok bizalmának. A »Városi párt« második feladata itt összpontosul. Azon érzés, mely városa javára alakítja át a polgárt választójogának felfogásában, kell, hogy megtalálja képviselőjét. Aki köztük él, tudja a város minden baját és szükségletét, ki a városi közügyekben tapasztalatai, tekintélye folytán vezető szerepet visz, aki a kerületét ismeri, hazulról megy el annak érdekeit védeni s haza jön ismét erőt gyűjteni: az az igazi népképviselő. Bármily jóindulat vezéreljen egy távolról idehozott képviselőt, azt a lelki közösséget, mely egygyé teszi kerülete érdekeivel, nem képes érezni, sem megszerezni. Ilyen czélok szolgálatára mi is kibonthatjuk a »Városi párt« zászlóját, mely alá nem kényszerrel vagy rábeszéléssel, hanem a városi polgári kötelesség érzetével kell önként sorakozni. Tesszük ezt nyíltan és bátrabban, az életfentartó ösztön elhatározásával ; hiszen Felsőbányának óriási szüksége van, hogy az erősebb haladás feltételeit megszerezhesse, s hogy általános és különösen bányászati érdekeit szeretettel viselje szivén valaki odafönn. Veneziai hangulatok. ii. A Márkus-tér ragyogásából három lépéssel benn vagyunk a Márkus-templom előcsarnokában. Ide még belezsong a külső zaj, de nehány lépcsőn a nagy hajóban jutunk, hol az áhitatos megilletődés perc alatt feledteti a vidám külvilágot. Keleties szinpompa erős hatásai lepnek meg bennünket; a márvány, arany és mozaik nemes versenye a művészet szolgálatában csodás szépségeket tár elénk. Ezer éve kezdték ezen templomot építeni, de a történet és elemek hatalmas viharai közben is épen maradt, a régiség fátyolszerü patinájával, mely azonban Dem tudta megtörni a sok százados alkotások csillogását. Semmi sem volt képes az isteni, vagy földi hatalmat annyira szemléltetövé tenni, mint az olasz világmüvészet. mely nemcsak monumentális arányaival, pazar pompájával, hanem a csodálat rajongás ihletével nyűgözte le és uralta a fogékony lelkeket. Venezia régi hatalmát a művészet ereje is segített fenntartani. A modern ember lábujhegyen lép a művészi szép, egyszerre szorongató és felemelő érzéseivel elárasztva a kikoptatott tarka mozaikon, melyen a hatalmas uralkodók térdelve hódoltak egy még nagyobb hatalomnak. * Kívül vár és végig önt minket az olasz ég éltető napsugara. Egy kis borzongással búcsúzunk a hűvös templom mély benyomásaitól s már elöttőnk áll márvány kapujával a Doge palota. Egészen a templomhoz van építve, mégis hányszor feledték el a zsarnok uralkodók vérengző hatalmukban ezt a szomszédságot. Csodálatos szép ez a palota kívül, belül; hatalmas rózsaszínes márvány falait nagy könnyedséggel tartja egy földszinti erősebb s egy emeleti finom karcsú oszlopsor, belül gyönyörű udvar és a Dogék és velencei nemesek óriási tanácskozó, Ítélkező termei hires művészek képeivel és freskóival lepnek meg. A tengere néző nagy teremben eltörpül az ember, Tinterretto Paradicsoma most is a világ egyik legnagyobb vászna. A dísztermekből csak nehány lépés és a legborzasztóbb börtönökbe vezetnek, apró cellák, egyikben nem lehet felállani, olyan alacsony, a másikban feküdni sem, mert nagyon keskeny. A vaskarikák, a köfekvőhelyek, a falba karcolt írások sok borzalomnak néma emlékei. Innen vezették a bekötött szemű elitélteket a Sóhajok- hidjára, melyen lábuk alatt hirtelen megszakadt az élet útja. Holdvilágos éjszakában többször elnéztem ezt a borzalmas szép hidat és alatta a rejtelmesen csillogó vizet, mely lágyan a palota lépcsőjéhez csapódva érthetetlen meséket suttogott a hatalmi versengés és szerelem megbosz- szult halottairól. Ami Budapesten a villamos, az Veneziában a vaporetto, magyarul „gőzhajócska“. Csakhogy mig' Budapesten a villamos a közönség bosszantására létezik és számtalanszor sztrájkolva lézeng körntainkon a vaporetto könnyedén, vidám füttyel surran egymást kergetve a Canalék zöldes szőke vizein. Ez bonyolítja le a forgalmat a Canal Grandén visz a Lidóra és Venezia gyár és raktár részeibe. Nagyobb, sokkal gyorsabb, mint a propeller; elsősorban a közönségét és nem részvénytársaságét szolgálja. Kalauz ur nem érdeklődik, hogy szakaszjeggyel, vagy átszállóval tapostatjuk le tyúkszemeinket, csak egy tarifa van az elsőtől az utolsó állomásig, bár hol száll fel, vagy le az utas, a kikötés gyors, fizetni a kiszállásnál kell, mikor mindenki készen tartja a 20 centesimit és egy perc alatt 150 ember ki tud a partra szállni. Olyan vidám, kényelmes, tiszta jármüvek ezek a kis gőzhajók, melyek bár a modern élet eszközei, nem zavarják a vízben pompázó régi diszes paloták összbenyomását. Utunkat még gyorsabbá teszi a 2 oldalt sorakozó látni valók lebilincselő képe, az elmúlt hatalmas főnemesek komor, majd szines Palazzo-i, a pályaudvar előtti nagy élénkség, hol száz meg száz gondola, motoros hotel csolnakok várják a vonatokból kiözönlő utasokat, kiket száguldó gyorsvonatok röpítenek a tengerbe épített 3’5 kilométeres vasúti hídon a szépségek városába. Éjfélig teljesitik kötelességüket a vaporettok, azután elhallgatnak a füttyök, kisimul a Canal
