Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-11 / 1. szám

XVII. é-vfolyaiTL. 1- s^ám. 191S_ Jan-máia? UL FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. A városi kégviselőtestület 1911. év­ben utolsó rendkívüli közgyűlését tar­totta december 29-én. Olyan újévi ajándékos közgyűlés volt ez; megválasztották rendőrbiztosnak Al- másy Kornélt, ki már 8 éve szolgálja a várost, kaptak az összes tisztviselők állam­segélyt, fizetési előleget, a vendéglő jég­vermet, a Gyermekszanatórium segélyt. Az ülés gyorsan folyt le s a képviselők jókedvűen oszoltak szét a jól végzett évi munka okozta megnyugvással. Részletes tudósításunk a következő: 1. Elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a köz­gyűlést megnyitja és előterjeszti, hogy a városi rendőrbiztosi állás betöltésére várm. alispán a mai napot tűzte ki; a kezelő- és segédszemélyzet választásának vezetésével törvényhatósági határozattal már előzőleg megbizatott. Felhívja a képviselőtestületet, hogy a választási eljárás szabályszerű meg- ejtése végett a szükséges bizottságokat vá­lassza meg. Bizalmiférfiakul dr. Csausz Károly, Bónis Sándor, Szigyártó József, Nagy Lajos egyhangúlag megválasztanak s a választási jegyzőkönyv hitelesítésére is felkérettek. A kandidáló-bizottság tagjaiul a köz­gyűlés részéről Stoll Béla, Likker Károly választatlak meg, a polgármester mint vá­lasztási elnök részéről Pály Ede, dr. Szokol Pál jelölteitek ki. Szavazatszedő-bizottság elnökéül Szőke Károly, tagjaiul: Bernovits Emil, Labina Sándor, jegyzőül Spáczay Gyula választattak meg. Ezután elnök a gyűlést felfüggeszti és a kandidálő-bizottsággal a jelölés megejtése végett a polgármesteri szobába vonul. A jelölés megejtése után elnök a gyűlést újólag megnyiija és bsjelenti, hogy a rendőr­biztosi állásra két pályázó jelentkezett s ezek közül a bizottság csak egyet: Almássy Kornélt jelölte, kit is a köz­gyűlés közfelkiáltással a rendőrbiztosi állásra egyhangúlag megválasztott és — elnök által egyhangúlag megválasztott­nak nyilvánítva — felhivatott, hogy az 1886. évi XXII. t.-c. 85. §-ában előirt hivatali esküt tegye le, ki is azt után- mondva a közgyűlés előtt letette. Utasítja közgyűlés a számvevőt és pénzlárnokot, hogy megválasztott Almássy Kornél rendőrbiztosnak 1912. évi január 1-től kezdődőleg az ezen állással járó 1400 K törzsfizetést, évi 320 K lakpénzt a tiszti illetmények módjára fizesse ki. 2. Pénztárvizsgáló’ megválasztása iránt elnök előterjesztést tesz. A közgyűlés pénztárvizsgálőkul és pedig rendes tagokul: Nagy Lajos és Likker Károly, póttagokul: Kilián Béla, Bónis Sándor képviselőket egyhangúlag meg­választja. 3. Előterjesztés a városi pénzek el­helyezése ügyében, elnök felteszi a kérdést, hogy »elfogadja-e a közgyűlés, hogy a városi pénzek a felsőbányái részvénytakarékpénz­tárban helyeztessenek el« és névszerinti szavazást rendel el. Igennel szavaztak: Szőke Kéroly, Bradofka Frigyes, Pály Ede, Bernovits Emil, Bónis Sándor, Tury Ferenc, Tanczer György, Labina Sándor, Szigyártó József, Vider Lázár, Májer Salamon, Likker Károly, Nagy Lajos, Jó Antal, Stoll Béla, Pap Márton, Bay Károly, Spáczay Gyula, Dorogi Sándor, dr. Szokol Pál, — nemmel senki és igy a közgyűlés egyhangúlag határozati- lag kimondja, hogy a városi pénzeket 1912. évben is a felsőbányái részvény­takarékpénztárban helyezi el. 4. A tanács beterjeszti a f. évi dec. 21-én megtartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvet és lelet-kimutatást, mely sze­rint a pénztár rendben találtatott. Tudomásul vétetett. 5. Olvastatott a m. kir. belügyminisz­ternek 18900/111.—1911. sz. körrendeleté, melylyel Felsőbánya város részére az állam­segély kiegészítésére 4000 koronát utal ki. Közgyűlés a rendeletet örvendetes tudomásul veszi s a pénzügyi bizottság javaslatával megegyezőleg ezen kiutalt államsegélyt egyhangúlag egészben a tisztviselők fizetésének kiegyenlítésére fordítani határozza és annak mikénti felosztására nézve a bizottság által el­fogadott kimutatást veszi alapul. Egyben kimondja, hogy jelen határozat jogerő­bevárása nélkül végrehajtható. 6. Vendéglői jégverem kiépítése ügyében a közgyűlés egyhangú határozattal Aranybányászaink a budapesti Uránia-szinházban. A néprajzi társaság december 30-án és 31-én eredeti népi előadásokat tartott Budapesten az Uránia-szinházban, mely eredetisége folytán 2 telt ház elé tárta két távoli vidék vallásos tárgyú szinjátékait. A felsőbányái Zsuzsannásokat dr. Sebestyén Gyula itt. ismerte meg és érdekes já­tékuk annyira elragadta, hogy azokat a pozsony- főrévi német földművesek játékával együtt be­mutatta a főváros közönségének i.«. Két estén voltak tehát bányászaink élénk érdeklődés tár­gyai Budapesten, hol Dagy sikert arattak játé­kukkal, melyet városunk apraja-nagyja jól ismer. A fővárosi lapok drámatörténeti szempont­ból foglalkoztak különösen az előadásokkal, de érdekes volt azoknak néprajzi vonatkozása is. A »Budapesti Hirlap«-ba az »Irodalom és művé­szet« rovatban érdekes tanulmányt irt dr. Soly- mossy Sándor 2 számban az előadásokról, me­lyet kissé kivonatosan mint városunkat érdeklő tárgyat, az alábbiakban ismertetünk: »Eredeti népi előadások az Urániában. — Háromszáz éves drámatörténeti emlékek. — Joggal kérdezheti az olvasó s vele együtt a főváros szinházjáró közönsége, vájjon mire való s lényegében micsoda vállalkozás voltaképp az, amit a Magyar Néprajzi Társaság az év utolsó napjain az Uránia-szinházban be akar mutatni ? A napok óta olvasható értesítésekből eddig csak az derült ki, hogy távol vidékekről, a nép egy­szerű fiaiból, két játékos csapatot hozat föl s velük előadatja régi, felig vallásos, félig már el- világiasodott formájú karácsony-vizkereszti já­tékait. De hiszen ilyen betlehemi jászoljelenete­ket, pásztormókákat mindenki látott már szerte az országban; a kántáló gyerekek jelmezes csa­patja ismert és megszokott karácsony-ünnepi meg vizkereszti járulék még a fővárosban is. Ez az egész naiv szokás olyan egyforma mindenfelé s olyan gyarló kis semmiség, hogy biz ezzel szinte kár előhozakodni, éppenséggel különös vállalko­zás pedig színpadon, nagy és fizető közönségnek bemutatni. A tájékozatlan nagy publikum bizonyára igy gondolkozik s annak a derék tudományos társa­ságnak ugyancsak nehéz dolga lesz, hogy ezt az eleve megformált, kedvezőtlen véleményt meg- döntse s a nagy nyilvánosságot a játékok kiváló értékéről meggyőzze. Azt hisszük azonban, hogy ha a megjelenő nézőkben csak egy kis történeti érzék is lesz, egy kis képesség a múltak egy­szerű naivságába való elmerülésre, a vállalkozás nemcsak sikerülni fog, de szenzációs hatásra számíthat. Ne mai értelemben vett drámai ha­tást értsünk ez alatt, valami mást, ettől teljesen elütőt. Azt a hatást, amit egy értékes régiség váratlan fölfedezése ébreszt magában a meg­találóban ; mikor azt érezzük, hogy leletünk egy­szerre bevilágít eddig homályos történeti ko­rokba, odavisz a három évszázad előtti állapotok közé, a Hans Sachsok kis városaiba, a mester­céhek és rigorózus iskolák légkörébe s naivságain elfelejtünk nevetni, mini. a divatjamúlt lavendula- illaíon egy-egy ósdi szekrény kinyitásakor. Mit is készülnek ott az Uránia színpadán, megkönnyítve kellő magyarázatokkal és ismer­tető bevezetésekkel, a nézők elé tárni? Éppen nem a megszokott betlehemes apró­ságot, hanem terjedelmes, részleteiben hatásos, valóságos drámai jeleneteket. Mig a házaló gye­rekek énekes mondókája a középkor jellegzetes misztériumaiból sarjadt ki s azoknak ma már csak összefüggéstelen törmelékeit őrizte meg, fön- maradt még az ország néhány elszigetelt helyén (s eredeti teljességében, érintetlen formájában európaszerte csakis nálunk I) a nagyobb fejlett­ségű iskoladrámának (XVI. század), valamint a vele egykorú mestercéhbeli előadásoknak néhány ép ereklyepéldánya. Ezek közül legtökéletesebb két emlék : a pozsonyfőrévi németajkú földműve­sek karácsony-vizkereszti tragédiája és a felső­bányái magyar aranybányászok Ádám is Évája meg Zsuzsánna játéka. Talán banális mondás­nak tetszik, de a szakemberek rég tudják, hogy a főréviek hármas darabból álló előadását a né­met folkloristák és irodalomtörténetirók irigylik tőlünk s annak odakint egész irodalma van; a felsőbányái játékok még ismeretlenek ugyan, mert a társaság agilis alelnöke csak mostanában fedezte föl, de arkaisztikus különösségei még eredetibbek és kezdetlegesebb fokot mutatók, mint a főrévieké. Amit ez egyszerű emberek már állhatatos­sággal évszázadok óta megtartottak s apáról fiúra származtatva, maguk közt őrizgettek, azt fogják most bemutatni a pesti színpadon. A néző ügyelje majd meg például lépege- tésüket. Amelyikre közülök sor kerül, kiáll kö­zépre s ritmusra járva, két lépés után fordulva, féléneklő recitativ hangoztatással mondja el sze-

Next

/
Thumbnails
Contents