Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-09 / 3. szám
Felsőbányái Hírla? Népsegités a hegyvidéken. A földmivelésügyi minisztérium kiadványainak sorában a 21-ik számú ezt a címet viseli: A hegyvidéki, erdélyrészi és felvidéki gazdasági akció 1909. évi működésének ismertetése. A 280 oldalra terjedő és számos statisztikai táblázattal fölszerelt vaskos kötet a gazdasági népsegités munkáját részletezi és ennek a munkának eredményeit számszerűleg föltárja. A múltban a három kirendeltség mind- j egyike külöo-külön sommázta jelentésében munkája eredményét, most a miniszter rendeletére a 19 vármegyét felölelő különleges kormányzati te- j vékenysegről tett jelentés együtt van s igy a j kirendeltségnek működése jobban áttekinthető, i A hegyvidéki gazdasági népsegitési akció immár tizenkét esztendős, főiránya a hegyvidéki állat- j tenyésztés fejlesztése, a gazdag havasi legelők ki- j használása és állami támogatással olcsó földbérletek szerzése. A hegyvidéki kisgazdáknak a kirendeltség 1—5 holdas parcellákban húszezer kát. holdat j meghaladó állam-bérletet szerzett, melyet a kis- | gazdák kedvezményes áron kapnak. Sajnos, az | állattenyésztés terén úgy, mint az ország más ■ vidékein, itt is némi visszaesés van. Az állam ! havasaira 1219 marhavai kevesebbet hajtottak fői j a kisgazdák a mult, mint az előző évben. Ennek j oka az, hogy a hegyvidék is három év óta küzd takarmányiméggel. A hegyvidéki kirendeltségnek egyik régi terve vált valóra, amennyiben a múlt évben a Háthegység közel kilencezer kát. hold művelhető területét az államkincstár megvásárolta s ezzel különösen a hegyvidék két leginkább érdekelt községe részesült nagyobb területű erdőbén s 46 község kisgazdái földbérletekben. Mintegy hatvanezer kát. holdat tesz ki a máramarosi és az ungi kincstári havasok területe, melyet a kirendeltség a hegyvidéki lakosságnak bárcázás rendszerével nyári legelőül átenged. Hihetőleg a mostani jó marhaarak a hegyvidéken is éreztetni fogják a hatásukat és a kisgazdák az egész havast hova-tovább legeltetésre használni fogják. Rendszeres egymásutánban épülnek a havasi urak, kutak és enyhhelyek. A múlt tvben húsz községből hétezernél jóval több állatot hajtottak föl a kisgazdák ezekre a kincstári havasokra. Megtudjuk a jelentésből, hogy a néhai Balogh Vilmos államtitkár nevéről nevezett alsóve- reczkei gazdasági telep állandóan fejlődik. A mostani husszükség igazolja azt a körültekintő figyelmet, melylyel a kirendeltség a legelő és rét feljavítás körül fáradozik. Útmutatásának meg van az az eredménye, hogy most már a községek is ügyet vetnek a legelő és rétek termőerejének javítására. Hatalmas lendületet vett a hegyvidéken a szövetkezeti akció. Ma már kétszázat jóval meghalad a különböző irányú hitel, fogyasztási, termelő és értékesítő szövetkezetek száma, harmadfél millió üzletrészt tudtak a 12 év alatt a rutén kisgazdák összehozni. A gyümölcstermelés és értékesítés mellett nagy sikert látott a kirendeltségnek a háziipar megkedveltetése érdekében való tevékenysége. Csak a kosárfonó szövetkezetek száma 16 s van olyan szövetkezet, mely százezerig való különféle kosár-készítményt bocsátott áruba. A tett számítások szerint átlag az értékesítő szövetkezetekoen egy-egy munkás a múlt télen nyolcvanhárom koronát keresett. Az erdélyrészi gazdasági népsegitési akció mindössze nyolc esztendős, itt a tendencia az, hogy a székely kisgazdákat gazdatársadalmilag szervezze. Azért itt a vezetőség gazdakörök alakítására, e körökben rendszeres tanításokra törekedett. Ugyanezen oüból nagy súlyt vetett a különféle célokat szolgáló termelő és értéke- \ sitö szövetkezetek létesítésére. A múlt évben is i folytatták a községeknek apaállatokkal való ellátását, nagyarányú volt a Székelyfóldön a legelőrendezés s általában a kirendeltség munkássága a gazdasági fejlődés minden felhasználható ágára kiterjedt. A jelentés harmadik része a felvidéki népsegitési akcióról szól. Ma még a kirendeltség eddig három varmegyére terjeszti ki működését, székhelye Zsolnán van. A kirendeltség közbenjárásával negyezer ho dat meghaladó földbirtok megszerzeseben járt közbe a kisgazdáknak. Tóbb községét sikerült megnyerni a birtokrendezés eszmeinek, nyolc község a tago-itast is végrehajtotta, ami nagy szó itt, atiol a nyoicad uroérí telkek feiaprózódasa oly rendkívüli, hogy né in iyik gazdának százötven, olykor háromszáz dara >oan van az öt és egynegyed holdtiyi úrbéri rendezesse! rászakadt földje. Az elmaradt gazdasági kultúrát népies gazdasági előadások, mintagazdaságok szaporításával, alkalmas állatkiosztásokkai, méhészettel, háziiparral és több efélékkel, gazdakörök alakításával, szövetkezetek támogatásával kívánja a kirendeltség emelni- Jóllehet, a legnagyobb gazdasági konzervativizmus Deheziti meg a munkát, a ki- rendeltség annak a véleményének ad kifejezést, hogy a nép jóléte, a kisgazdák felébresztett önsegélyezési vágyával párhuzamosan fog haladni. Bizonyos az, hogy a mi végvidékünkön is sok üdvösét tudna létesíteni a hegyvidéki kirendeltség s teljesen megokolt volna, ha a búzatermő nagy alföldről, a sokszor terméketlen hegyek közé vonulna annak vezetősége. Különfélék. Személyi hírek. Gábor Sándor főerdőmér- nök Nagykárolyból és Révay Károly a Teleki- Társaság elnöke Nagybányáról f. hó 5-én városunkban időztek. Kende Dániel főerdőmérnök Láposbányáról egy napot Felsőbányán töltött. Uj mérnök Stoll Béla városi ügyészünk fia Stotl Károly a múlt héten szerezte meg a budapesti műegyetemen a gépészmérnöki oklevelet. Mogbizás. A m. kir. belügyminiszter Szat- márvármegve állami anyakönyvei vezetésének ellenőrzésével Qeréb Béla miniszteri osztálytanácsost bízta meg. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Merxa Dezsőt Nagysomkuton telekkönyvvezetővé nevezte ki. Az adókivető bizottság. Vármegyénk alispánja, az 1911 — 1913. évi ciklusra alakulandó adókivető-bizottságba nagybányai rendes tagnak dr. Miskolozy Sándor és Moldován László, póttagnak pedig Molnár Antal és Szász József nagybányai lakosokat nevezte ki. Esküvő. Vider Ilonkával f. hó 7 én lépett házasságra Stiulovics József ügynök Akna- szlatináról. Kirendelés A vármegyei közgyűlés által a kihágási büntető eljárásban foglalt rendelkezések alapján a járási rendőrhatóságok mellé ügyészekül, illetve ügyészi megbízottakul a következők bízattak meg: R. t. városokban: Nagykárolyban: Borody György, Nagybányán: Dr Stoll Tibor, Felsőbányán: Dr Moldován Ferenc. Főszoigabirói járásokban: Csenger:Dr Burger Dezső, Nagybánya: Dr Vass Gyula. Fehérgyarmat: Dr Jármy Béla. Nagykároly: — Legfellebb négy hét. . . — Még ha belehalok is, doktor .. . IV. Öt hét múlva London felé gyorsvonatozott Stephen Wonderlie. Meggyógyult Már hall, pompásan működik a hallószerve. Az áldott szerv. Es vele visszanyert mindent A szépséget is jobban látta, mióta hallott. — Oh, de gyönyörű ez a tölgyfa! — mondta könnyezve Ö’Callynek, a csodatevő doktornak. — Igen, azóta szebb, mióta jó a füle. Mert az ember nem mindig látja a dolgokat, ha csak egyszerűen megnézi őket. A lombsultogás az, ami oly felséges zölddé varázsolja előttünk a fákat. És Stephen könnyezve vallotta be, hogy igaza van a doktornak. Mint egy betegágyból kikelt gyermek, úgy futott körül a szanatórium parkjában Mindenben uj gyönyört fedezett fel. Hallotta a madarak füttyét, a szökőkút locsogását, a kaszás ember kaszájának suttyogását, fiatal lánykák vidám nevetését. Arcát az ég felé emelte s úgy hallgatta a napsugárban rajzó diszíegyek halk züzögését. Messziről delet harangoztak. Stephen majdnem zokogásra fordult. Levette kalapját és beszélni kezdett, szemét egy tenyérnyi felhőre irányítva. O’Cally a földön fekve találta. Fülét a gyepre szorította. Hallgatódzott. Talán valami távoli vonatrobogást vezetett oda a föld A doktor nem ment oda hozzá. Nem zavarta. Maga is majdnem könnyezni kezdett. V Stephen keble csak úgy dagadt arra a gondolatra, milyen tisztelettel fogják, üdvözölni : az üdülésről megtért urat a szolgák, a hivatal- I nokai, a családja és a többiek, akiknek udvar- ! lását élvezte azelőtt- Elhatározta magában, milyen szavakat felei majd a gratuláióknak Látta az örvendező arcokat, mikor majd tudtukra adja, hogy Isten segedelmével a legnagyobb szerencse érte a világon. Majdnem felkiáltott örö- ! mében, mikor az utca éktelen lármáját meg- | hallotta. Sugárzó arccal ment az állomásfőnök elé. Ez lesz hát az első, akinek elmondja a ! gyógyulását . . . — Jó reggelt, uram! — mondta kezét nyújtva. Az állomásfőnök, akinek sok borsot tört már az orra alá a panaszkönyvben, mosolyogva hajlongott előtte és tisztelettel mormogott: — Ahá, megjöttél hát, vén kutyaházi 1 Hogy loptak volna el! Stephen ur meghökkent. Nem akart hinni a fülének. Majdnem elárulta magát a megszou- tyoiodott arcával. Lehajolt hamar a táskája fölé. — Gyönyörű napunk van ma, kedves Simmons ur! — mondta lihegve és visszafojtott lélekzettel várta a feleletet. — Szép ám a te kidülledt békaszemed! Hogyne volna szép nap, amelyiken téged visszahozott a bűnöd ! Te... Stephen elnyargalt onnét, mintha főbeütötték volna. A kijárat felé szaladt. Vörös volt a rémülettől és a szégyentől. Egy hordár utána kiáltott röhögve: — Hé, hé, fösvény vizugró, mi lesz az én borravalómmal? Stephen szeretett volna visszafordulni, ösz- szetiporni az egész világot, de csak futott egy taxikocsi felé. Becsapta magára az ajtót. VI. Belökte a csapóajtaját a hivatalos helyiségnek Szinte rémülten nézett szét. Köszönt. A hivatalnokok felugráltak A székeket nyiko- ! rogva lökték hátra s a túlsó sarokból ide hal- ! látszott egy hang, félhangosan : — No, már megérkezett a vén tolvaj ; megint! A kézbesítő inas vigyorogva szólt egyik j írnokhoz: — Itt jön a rinocérosz! Aztán csak úgy röpködtek, mialatt be- j vonult a külön szobába: — Szegény fejünk, vége a kényelmes ka- j szinózásnak! — Jó reggelt, öreg uzsorás! — Csöppet sem örvendek, hogy viszont- i látom 1 Remélem, még beteg! Szegény Stephen azt se tudta, hová néz- ! zen. Már megátkozta az orvost is, aki elrabolta tőle a nyugalmas süketséget. VII. Délben szokott vendéglőjében ebédelt a Trafalgar-téren. A pincér hajlongva bókolt előtte. — Mit parancsol, nagyságos ur? Ajánlhatok egy porció romlott pástétomot. Nagyon Ízletes és jól fog esni — az örökösöknek . .. Miközben a szokott pecsenyéjét eddegélte, elment mellette nehány ismerőse, akiket intéssel üdvözölt és hallania kellett a szavukat. — Igazán nagyszerű, mennyire süket ez
