Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-09-21 / 19. szám
Felsőbányái Hírlap telmü záradékkal ellátva megküldeni határozza, mig a kötendő szerződés tartalmát tudomásul veszi. 10. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága Felsőbánya város képviselőtestületének az álló belvizek levezetéséről alkotott szabály- rendeletét jóváhagyva megküldi. A közgyűlés a jóváhagyást tudomásul veszi és a szabályrendelet a közgyűlésen meghirdetve lett és azt közzétenni határozza. 11. A tanács beterjeszti a Ganz-féle villamos- sági r. t. zárszámadását a nagybányai elektromos mü első üzleti évéről, vagyis 1909. február hó 27-től 1910. december hó 31-ig terjedő időről. A közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján az előterjesztett zárszámadást tudomásul venni határozza azzal, hogy a jövőre folyószámla-kiadás cimén semmit el nem fogad. 12. Dán György kérelmét, melyben a kő- csiszölóhoz építési anyagok kiadását kéri — a tanács átteszi. A közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatával megegyezőleg határozatiig kimondja, hogy kérelmezőt felhívja, miszerint a tervezett kőcsiszoló-épületet kőanyagból, illetve téglából építse, ez esetben az építési anyagokat kedvezményes árban adni határozza és részére a földterületet évi 10 korona jogelismerési dij fizelése mellett úgy az ő, mint jogutódai részére nemcsak 32 évre, de mindaddig biztosítja, mig azt kőipari célra használja. 13—14. Olvastatott Lévay Károly és Szász Károly felsőbányái lakosoknak beadványa viz- dijuknak helyesbítése iránt. Közgyűlés a kérelmeket a bizottság javaslatával megegyezőleg elutasítani határozza, mivel a kivetés a házadó-összeirás alapján helyesen lett kivetve. 15. Olvastatott a nagybányai evangélikus egyházközség kérelme templomépitési segély iránt. A közgyűlés a bizottság véleményével megegyezőleg, tekintettel, hogy kérelmező egyház a felsőbányái ev. vallásu lakosoknak is anyaegyháza, építési segélyül 150, azaz egy- százötven koronát állapit meg és határoz kiutalni. 16. Olvastatott Szontagh Ubald nagybányai lakos kérelme földtér feladása iránt. A közgyűlés a bizottság véleményével egyezőleg a szükséges földterületet az eddig megálapitott, □-ölenkint egy korona árban feladni s az építkezést a bemutatott építési terv szerint megengedni határozza. 17. Jelentések és előterjesztések a városi építkezések tárgyában. A közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával egyhangúlag a jelentéseket és előterjesztéseket tudomásul veszi és a vízvezetéket a Petőfi-liget felé egyelőre a Lupán Athanász házáig felvinni, ott egy közkutat felállítani, továbbá az István-térre, Szaitz-utcába, Borkut- uteába, Kölcsey-uícába és amennyiben a talaj és a magasság engedi, a Forrás-utcába is egy- egy közkuttal elkészíteni határozza. A városi ürszékek átalakítása ügyében bemutatott költségvetést elfogadja; az átalakítást önállólag — a bányaiskolától elkölönitve — elkészíteni s az ebből felmerülő költségtöbbletet, mintegy 200 (kettőszáz) koronát megszavazni és kiutalni határozza. Az utcai ürszékek elhelyezése ügyében: egy ürszéket a rendőrkapitányi hivatal mellett, egyet a Husovszky-féle telek végén, az Árpádutcai hid mellett felállítani határozza, mig ezen ürszékek mikénti beválásáról meggyőződés lesz szerezhető, addig ily ürszékeknek a piacon való felállítását mellőzni határozza. 18. Olvastatott fertőtlenítő-telep létesítése ügyében főorvos jelentése. A közgyűlés a bizottság javaslata alapján a járványkórháznál egy a vázlatrajzban feltüntetett épület és egy fertőtlenitő-telep létesítését egyhangúlag elhatározza és a tanácsot felhatalmazza, hogy ezen épületekre a költség- vetést készíttesse el. A felsőbányái tüzoltó-egyesület megalakulása. A személy- és vagyonbiztonságnak védelme érdekében Felsőbánya város elhatározta a tűz-* * oltó-egyesület megalakítását és Szatmár vármegye tűzoltó szövetségébe való belépését. Az alakuló ülés nagy érdeklődés mellett f. hó 16-án délután volt a városháza tanácstermében. A gyűlésre megválasztott elnök Farkas Jenő ismertette a tüzoltó-egyesület célját, majd felel vasta a jalentkezett pártoló és működő tagok neveit. Ezután dr. Moldován Ferenc megválasztott jegyrőkönyv-vezető felolvasta az egyesület alapszabályait, melyet a közgyűlés elfogadott és utána közfelkiáltással megválasztotta az egyesület tisztikarát. A gyűlésen Bradofka Frigyes bányatanácsos a bányahivatal képviseletében jelent meg. A tűzoltó egyesületet megalakulása alkalmából Tury József Borsod vármegye tűzoltó szövetségének felügyelője az alábbi sürgönyben üdvözölte: »A szülőváros ifjú tüzoltó-egyesületét bajtársi meleg szívvel üdvözlöm«. A felsőbányái tüzoltó-egyesület tagjai lettek : Pártoló tagok: Farkas Jenő, dr. Moldován Ferenc, Pap Márton, Bernovits Emil, Bradofka Frigyes, Háder Ferenc, Spáczay Gyula, Hámori Nándor, Kerekes Ferenc, Kilián Béla, Lévay Károly, Pály Ede, Münnich Sándor, Pethe Lajos. MűködőI tagok: Pethe Lajos, Schultz Ferenc, Almássy Kornél, Bónis Sándor, Friedmann Kálmán, Séra Ödön, Boros János, Maksay Károly, Alexy Pál, Tury István, Dukrét Gyula, Ku- harik Tibor, Dóra István, Podelenczky János, Apli János, Bugesch Károly, Szász Károly, Dimand Károly, Bay Károly, Vernóczy Lajos, Mazalik Bazil, továbbá a kincstári bányamunkások szervezendő csapata. Tisztikar: Elnök : Farkas Jenő. Titkár: Dr. Moldován Ferenc. Orvos: Dr. Csausz Károly. Pénztáros: Háder Ferenc. Számvizsgálók: Rendes tagok: Bernovits Emil, Pap Márton, Hámori Nándor. Póttagok: Lévay Károly, Spáczay Gyula, Kerekes Ferenc. Parancsnok: Pethe Lajos. Alparancsnok: Bónis Sándor. Segédtiszt: Alexy Pál. Szertáros: Tury István. Szakaszparanesnokok: Schultz Ferenc, Almássy Kornél, Vernóczy Lajos, Kulik András, Bugesch Károly, Dukret Gyula. * Szeptember hó 17-én folyt le Nagybányán a Szatmár vármegye tűzoltó-szövetségének' közgyűlése, melyen egy napos egyesületünk már küldöttségileg szerepelt s ott Farkas Jenő elnököt a szövetség választmányába beválasztották. A szövetségi közgyűlés nagyszabású ünnepélyes és felemelő volt, résztvettek azon Szatmár, Nagykároly városok, Szinérváralja, Fehérgyarmat küldöttségei és kiküldött csapatai. A közgyűlésen dr. Falussy Árpád elnökölt és hivatalból résztvettek azon dr. Makray Mihály polgármester, Tankóczy Gyula szöv. alelnök, Ferencz Ágoston szöv. titkár, Turner Albert alparancsnok, Kádas Albert alparancsnok, Flontás Demeter segédtiszt, Hajdú Karoly egyl. titkár, Szőllősy Gusztáv szak.- parancsnok, Winkler Ferenc egy. gépész Szat- márról; Demidor Ignác parancsnok, Falusy Alajos titkár Nagykárolyból; dr. Bornemissza Béla alp., Horváth István szakaszp., Bacsó Gyula sza- kaszp. Fehérgyarmatról; Rónai Géza parancsnok Nagybányáról; Farkas Jenő tüzoltó-egyesületi elnök, dr. Moldován Ferenc titkár, Pethe Lajos parancsnok, azonkívül Bradofka Frigyes bánya- tanácsos és Münnich Sándor városi tanácsos Felsőbányáról. Közgyűlés után az Almer-féle gőzmalmon De két fiú, akivel találkoztam, irigykedve nézett rám. — Maradt még tizenkét krajcárod. — Az volt csak az igazi mulatság, ami ezután következett. A villamosra ültem. — Minek ? — Hát csak! Sohasem mentem még villamoson, hacsak nem úgy, hogy fölkapaszkodtam hátul. Egy párszor meg is vertek érte. Most azonban fölszálltam. A kalauz, aki jól ismer, el akart kergetni, de én csak annyit mondtam neki : Hallja maga, úrral van dolga! Adjon egy átszálló jegyet. A két krajcárt pedig, ami visszajár, tartsa meg borravalónak. — Volt még két krajcárod, mit csináltál vele? — Annak furcsa a története. Almát akar tam venni a kis húgomnak, aki még sohasem evett almát. Szép szőke haja van, nem olyan fakó, mint az enyém és kék a szeme. Nagyon szeretem. — Megvetted az almát? — Nem én! Ahogy a végállomásra értünk, a kalauz lelökött a kocsiról és megtépászott, de a borravalót nem adta vissza. Kiöltöttem rá a nyelvemet, ekkor rendőrt hivott és megkergetett. Nem ért utói. Akkor aztán megláttam két fiút, aki pénzbe játszott. Néztem őket egy ideig, végre én is beálltam. Elnyerték a pénzemet. Tudom, hogy megcsaltak, de nem mertem szólni, mert erősebbek voltak. Ha nagy leszek majd, én is csalok. Lihegett a fáradságtól és én elvettem tőle két cserepet, hogy könnyítsék a terhén Biztattam, hogy igy hamarább érünk haza. Nem akarta ide adni. — Ohól hogy azt mondja a fizetségnél, hogy maga vitte! — szólott ravaszkodó szem- hunyoritással. Inkább leülök egy kicsit. — Voltál már becsukva ? — kérdeztem. — Egyszer. — S miért? Vállat vont. — Egy urnák kilopták a zsebéből a bugye- lárisát, én ott állottam a közelben és a rendőr engem fogott el. Pedig láttam az igazi tolvajt. — Miért nem szóltál hát? Csudálkozva nézett rajtam végig, mintha a méltatlankodás érzete izgatná, nyersen odavágta : — Ohó, csak nem leszek tán besúgó. — S mit csinálsz majd azzal a pénzzel amit én adok majd neked ? — Okosabb dolgot. A pálinka még nem nekem való s köhögni sem akarok. — Veszek majd tiz krajcárért húsz darab esti újságot, azt eladom és lesz húsz krajcárom. Aztán holnap újból veszek húsz krajcárért negyven darab újságot és estére már negyven krajcárom lesz . . . Azt hiszem ha igy folytatom két hét múlva már sok pénzem lesz. Csak ki tudnám számítani, hogy mennyi. Sóvárgó vágy tüzelt a tekintetében, úgy nézett maga elé, aztán habozva félénken szólott: — Kérem szépen, inkább a fele pénzért viszem majd haza holnap, a mit vásárol, csak számítsa ki, hogy mennyi pénzem lesz két hét múlva. Kivettem a ceruzát és elkezdtem számolni. Magam is meg voltam lepve az eredménytől. — Hallod-e fiú, hisz te gazdag leszel 1 — Mennyi ? Mennyi ? — sürgetett. — Ha minden nap eladod az újságodat és mindig az egész pénzzel veszel újságokat, két év múlva ezerharminckét forintod lesz és húsz krajcár. — Igazán annyi ? — A két szeme merengő vágygyal volt tele és az egész teste reszketett. — Istenem, de jó lesz! — De nehéz lesz azt úgy megszerezni. Mert tudod-e, hogy hány újságot kell eladnod az utolsó napon ? — Nagyon sokat ? — Több mint százezer újságot. Nagyot sóhajtott, azután felállott és mint akinek sürgős a dolga, gyorsan elkezdett futni, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Mintha már ott lebegne előtte az a mesésen sok pénz .. . Előtte, fölötte, mindenfelől kínálkozott csábítóan, elbűvölő csengéssel, amilyen muzsikája csakis a pénznek van. Megittasul tőle, ha hallja. Úgy szaladt most is utána. Közben pedig dünnyögte magában szilárd tökéltség hangján: — El fogom adni mind . . . mind. * Egy órával utóbb — már el is felejtettem az én budapesti gyerekemet — az Almási-téren vitt keresztül az utam. Hát kit látok itt ? A cseréphordó fiút, ahogy egy pádon ülve bámészkodik. — Mit csinálsz itt? — kérdeztem. — Mikor látsz az üzlethez? — Annak befütyültek 1 — kacag a fiú. — Ide jöttem megint, játszott az a két fiú pénzre. Azt hittem, hogy most már eltanultam tőlük a mesterséget, de megint becsaptak. Pénz volt, nincs. Aztán, mikor látta az arcomról, hogy sajnálkozom rajta, hízelkedve hozzá tette: — Tudja mit ? Adjon kölcsön egy hatost, ha nagyobb leszek, jobban értek a csaláshoz, majd visszafizetem.
