Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-01 / 11. szám

Felsőbányái Hírlap

a báránybőrös kucsmát, szalmakalapot kicsi oláh »ficsór«-ok.

És Lacfaluban nem sablon a magyar címer, nem üres forma a király képe, nem kegyelet a királynéé, hanem diadal.

Diadala egy lelkes csapatnak, amely bámulatos kitartással, csodálatos lelkesedéssel vette kezébe a magyarosítást és szinte hálaadó imádság jellegével birt, mikor a laczfalui dombon álló iskola ablakain messze hordta a szél a hatvan oláhgyerek ajkáról felhangzó Kossuth- nótát, vitte szét a völgybe, az apró oláh házakba és tudja a magyarok Istene, hogy miért: mintha nemzetiszinben ragyogtak volna a körül meredező hegyek.

Es aki valaha beszélt környékünkbeli oláhparaszttal, aki tudja, hogy milyen nehezen mozgó, vastag darab fává válik annak a nyelve, ha magyar szóra kell fordulnia, annak nagy türelemmel idomított, apró, kedves kis mókusok jutnak eszébe, mikor első elemista oláhgyerekek botlás nélkül kiejtik beszéd és értelemgyakorlat- közben ezt a két szót: mezőgazdasági eszközök.

*

Most már őszintén megvallhatjuk, hogy mikor itt a szerkesztőségben megkaptuk a meghívót a Széchenyi-Társulatnak hétfőn, 22-én tartandó kirándulására, melynek célja az volt, hogy :

»társadalmunk vezető egyéniségeinek a magyarosítás apostoli tevékenykedéseit s elérhető sikereit a helyszínén mutathassa be, hogy az ily módon leszürődött Ítélet mintegy fokmérője lehessen az iskolával szemben követelhető eredményeknek«, — skrupulizáltunk fölötte: vájjon mi keresni valónk van nekünk, a jelentősebb közéleti események krónikusainak egy iskolalátogatáson?

És ime kiderült, hogy egy nagyon szép cikk erejéig volt ott keresni valónk.

Madarassy Dezső, a társulat lelkes igazgatója hívta össze a kirándulást. Az ő, minden magyar nemzeti eszme iránti lelkesedése és áldozatkészsége — most is 100 darab ajándék- könyvet vitt a laczfalui iskolának — nagy része van abban, hogy a Széchenyi-Társulat magyarosító törekvései hatalmas erővel hódítanak a legexponáltabb vidéken is.

Csaba Adorján főispán volt a feje az iskola- látogatásnak. Egy hatalmas, zajos életű vármegye kormányzásának gondjai között eljött Laczfaluba, hogy meghatott, meleg szavakat mondjon a kis magyaroknak és a derék apostoloknak : Papp Gyula és Lázár Gyula laczfalui tanítóknak, akik nem ostrommal, nem lármával, nem a tülekedés fegyverével veszik meg a magyarság részére a nemzetiségi várakat, hanem csöndben, békességgel, jó szóval, atyai bánásmóddal, páratlan türelemmel vonják a magyarsághoz a vonakodó nemzetiségeket.

— Kedves barátom, mondta, eljöttem, hogy fáradságodat megköszönjem ... Mivel védelmedért nem akarsz pénzt elfogadni, kérlek, legalább ezt az apróságot, hálám bizonyságát ne utasítsd vissza . .. Igazán nagyon szép dolog.

Mikor az ügyvéd az ajándékot meglátta, határtalan volt elragadtatása.

— Hisz’ ez nagyszerül Csodás! Honnan tudtad ezt előkeriteni?

Amint azonban elragadtatása lecsillapult, az ajtó felé pislantva mondta:

— Tudod, Kosolkov, azért csak vidd megint magaddal . . . nem fogadhatom el . . .

— De miért nem ? kérdezte ijedten a doktor.

— Nos, ha tudni akarod, a dolog kissé kellemetlen; idejön az anyám, rokonok, cselédek . . .

— Csak nem adsz nékem kosarat? Az ördögbe is, ostobaságot akarsz tenni. Biztositlak, hogy műkincs. Nézd csak milyen elevenek, kifejezők az alakjai! Nem barátom, félre az ellenvetéssel. El kell fogadnod . . .

És boldogan, hogy az ajándéktól megszabadult, gyorsan távozott barátjától.

Amint Kosolkov elment, az ügyvéd minden óldalról megnézte a lámpást és épugy azon törte fejét, mit kezdjen vele, mint előbb a doktor.

— Szép darab, bírálta. Eldobni kár volna, de mégsem tarthatom meg... Legjobb volna odaajándékozni valakinek. De kinek ? Ah, most jut eszembe, hogy Saskin barátomnak, a komikusnak, ma van a jutalomestélye; az szereti az iLyen csecsebecséket, neki fogom adni.

A látogatóknak szólott az iskolai ünnepség, amelynek keretében Madarassy Dezső tiszteletére a gyerekek elénekelték a Kossuth- nótát, de minden elhangzott magyar szó őket dicsérte.

Őket, akik szeretetükben annyira mennek a kis oláh gyerekekkel szemben, hogy még a hajukat is saját kezükkel nyírják egészségesen rövidre — és Bodnár György kir. tanfelügyelő, aki az egész ügynek lelkes mozgatója, aki csodálatos buzgalommal, kitartással viszi a nemzetiségi vidékek iskoláinak ügyét a magyarosítás felé hűséges segítőtársával, a buzgalomban vele versenyző Faragó Ignác segédtanfelügyelővel együtt.

Dr. Falussy Árpád, a Széchenyi-Társulat elnöke, aki az egész kirándulást indítványozta, betegségére való hivatkozással nem jött el.

Szinérváralján Mándy Zoltán földbirtokos csatlakozott a kirándulókhoz, Nagybányán Da- mokos Ferenc főszolgabíró és Bay Lajos országgyűlési képviselő, Felsőbányán pedig a városi küldöttség várta a vonatot s a küldöttség tagjai : Farkas Jenő polgármester, dr. Moldován Ferenc városi főjegyző, Münnich Sándor gazdasági tanácsos, Bradoffka Frigyes bányatanácsos és Dénes Sándor lapszerkesztő szintén részt vettek a laczfalui iskola látogatásában.

*

Felsőbányától délkeletre, a vármegyei ut mentén fekszik hatalmas területen Laczfalu. Falut tulajdonképpen alig lát az ember, csak imitt-amott egy-egy házat. A két zsidókorcsmá- roson kívül kizárólag oláhok lakják.

Százhúsz gyerek jár az állami iskolába, amelyet két részre osztva tanít a két tanító.

Onyiszia, Odottyia, Fraszina, Nasztázia: ilyen keresztnevü, szöcskehaju, csitri lányok, Makariás, Nyisztor, Mitru, Nyikoláj: ilyen nevű fiuk felelik — persze hogy kedves, oláhos kiejtéssel — színtiszta magyar nyelven, hogy: a mi hazánk Magyarország, itt élünk és itt halunk meg . . .

... A Balaton a magyar tenger, a Tisza a legmagyarabb folyó és Budapest hazánk fő városa, amelyben lakik a király ... — mindezt pontosan, precízen mondják el a tanfelügyelő ur kérdéseire.

... A méter hosszmérték, a kilogramm a súlyé — felelik a főispáni kérdésekre — az ür- mértéket pedig literrel mérjük.

És hogy otthon, a szülői háznál is sajátit- nak el egyet-mást, azt a főispán kérdéseinél láttuk, mikor elmondták, hogy: a méterrel kartont, a kilóval sót, a literrel pedig bort és pálinkát mérnek.

Rend, tisztaság, meleg hangulat, magyar szó — ezek jellemzik a laczfalui iskolát és ezek dicsérik Papp Gyulát és Lázár Gyulát, a laczfalui állami iskola apostolait.

Úgy történt. Estére Saskin megkapta a kandelábert. Előadás után vállvonogatva nézte az ajándékot és azt mondta:

— Mit csináljak ezzel a lámpással ? Tisztes polgári lakásban lakom és csak a színpadon jó a szabadosság. Tehát nem állíthatom ki, mint egy fényképet . . .

— Adja el, tanácsolta a színházi borbély. Itt a közelben lakik egy öreg asszony, aki ilyen műtárgyakkal kereskedik. Tudom a címét.

A komikus megköszönte a jó tanácsol és követte is.

*

Néhány nap múlva, mikor Kosolkov doktor éppen egy tudományos kérdésben elmerülve gubbasztott íróasztalánál, hirtelen kinyílt az ajtó és Sasa Smirnov lépett be. Sugárzott a boldogságtól, mosolygott és szemei ragyogtak. A kezében megint egy papirosba csomagolt tárgy volt.

— Doktor ur, kezdte, képzelje örömömet! Egészen véletlenül sikerült a kandeláberhez egy teljesen megfelelő párt szereznem... Édesanyám most oly boldog . . . Hiszen az egyetlen fia vagyok ... És ön megmentette az életemet . . .

Remegve a hálás, meleg örömtől, Sasa a doktor ámuló pillantásától kisérve, az asztalra helyezte a kandelábert. Kosolkov pedig felnyitotta ajkait, hogy valamit mondjon, de nyelve hirtelen felmondta a szolgálatot. Némán meredt maga elé.

Laczfaluról visszatérve a felsőbányái városi hatóság vendégszeretete banketthez ültet bennünket és baráti szeretettel, előzékenységgel veszik körül a vendégeket. A fent nevezetteken kívül jelen voltak a banketten: Dr. Makray Mihály nagybányai polgármester, dr. Csausz Károly v. főorvos, Háder Ferenc v. pénztárnok, Bernovics Emil v. ellenőr, Kulin János törvsz. biró, Fizély Sándor és Szellemy László főmérnökök, dr. Tóth Gábor bányaműorvos, Papp Gyula és Lázár Gyula laczfalusi tanítók. Stoll Béla ügyvéd sürgönyileg üdvözölte a nagybányai iskolagondnokság nevében a Széchenyi- Társulatot üdvös működéssel kapcsolatos kirándulása alkalmából.

Délután 3 órakor pedig ismét vasútra ültünk s mig a vicinális kerekei azt kattogták a fülünkbe, hogy ez a föld Magyarország, amelyen élünk és meghalunk, mig a Kossuth nóta hangjai zsibongtak a fejünkben — úgy éreztük magunkat, mintha hajdani végvárakból jönnénk, ahol nemzeti hősök derék csatákat vívnak a haza ellenségeivel.

Lelki szemeink előtt feltűnt Laczfalu jövő nemzedéke, amely magyar szóval ajkán, szivében magyar érzéssel fogja megőrizni a laczfalui iskola magyarositó dicsőségét.

Sohasem vittem túlzásba a sovinizmust, de a laczfalui iskolalátogatás napján nemzetiszinben láttam a világot.«

Színészet Felsőbányán.

Krasznay Ernő színtársulata május hó

17-én a »Balga Szüz-et, Bataille hires darabját adta elő kitűnő előadásban. Kovács Lulu, ki a Sasfiókban már meghódította a közönséget, ebben a darabban — Armaryné szerepében — is fényes sikert aratott. Krasznay Ernő — Armary — nagyon jól alakított. A többi szereplők is szépen megoldották feladatukat.

Május 18-án Willner—Lehár regényes operettje ment: a »Cigány szer elem « A darab hire, közismert dalai zsúfolt házat hoztak a direktornak. Az előadás jó volt, a szerepek ügyesen voltak bétöltve. Buday Ilonkának — Kőrösházy Ilona — játéka olyan kedves volt, mint máskor, nagyon jól adta a mulatós uriasszonyt, a lumpo- lási jelenet óriási hatást keltett. Virányi Aliz — Zorika — kifogástalanul énekelt és játszott; előbbi szerepei után — úgy látszik a kritika félreismerte. Nádassy Mici kisebb szerepében rokonszenvesen alakított. Marton Mihály — Józsi cigány — igen jó volt, kellemesen énekelt és szépen hegedült, mi játékainak hatását csak növelte. Baktay József — József szerepében pompásan énekelt. Kertész nem volt elegáns rue, különben sokszor megnevettette a közönséget. A táncok sikerültek, különösen Molnár és Buday arattak nagy sikert azokban.

Május 19-én Madách »Ember tragédiája« került színre. Ezt a látványos, nagy színpadra való darabot mégis úgy adták elő, hogy a helyi viszonyok és a társulat erejének számbavételével élvezhető volt. Az előadás gördülékeny, a változások gyorsak voltak. Ádám szerepében Krasznay kitűnő volt, méltó partnerei Kovács Lulu — Éva — Kertész Sándor — Lucifer.

Májys 20-án Cabaret és vigestély volt, óriási közönséggel. Az estélytől többet várt a közönség, nem csak a színvonalban, hanem az előadás hosszát illetőleg. Az alig 2 órás műsort Krasznay igazgató conferálta a függöny közül kidugott fejjel. Nem valami sikerült ötlet volt ez, sokkal elegánsabb a nyílt színen diskurálni és inkább szellemes ötletekkel felvonulni. A direktor szavalata, helyesebben játéka nagyon sikerült, jó volt a többi is, Kovács és Néger táncparodiája, Marton hegedüjáléka, Szakács nótái. Virányi két igen szép magyar népdalt adott elő nagy sikerrel, a Lillich karmester szerzeményeit. Budai jól énekelt, kár, hogy egy finom kabaréba nem illő bretli toalettben csillogott, pedig máskor mindig ízléses és nagyon elegáns volt. A bohózat egy vasárnapi zónába lett volna jó, ha végig adták volna, igy csak a felében pukkadozhatott a közönség, már ki az alsó komikum, ki a bosszúság miatt.

Május 21-én délután »Ooskay brigadérost« adták ; a délutáni publikum meg volt vele elégedve s ez elég. Este a »Balkáni hercegnői ment, nem is balkáni, hanem »transbaikáli« előadásban. A hercegnő ugyanis a címszerep előadója, Virányi Aliz streikolt és igy a kulissza