Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-26 / 2. szám

Felsőbányái Hírlap 1 férfi, 3 nő; 56—60éves korban 1 férfi; 61—65 éves korbair 1 férfi, 70—75 éves korban 1 férfi. Házasultak között volt özvegy 8 férfi, 7 nő, összesen 15. Kihirdetés alul felmentés adatott 8 esetben, felhatalmazás alapján köttetett 1 há­zasság, várakozási idő alul felmentés adatott 1, fiatal kor alul 1 esetben. A gyermek vallására egyezség köttetett 4 esetben, mind a 4 esetben a rom. kath. vallás javára. Házassági kihirdetés volt 52. Halálesetek száma volt 125 és pedig férfi 79, nő 46; vallás szerint r. kath. férfi 38, nő 24; g. kath férfi 29, nő 9; rét. férfi 10, nő 9; ágostai hitv. nő 2; izraelita férfi 2, nő 2. A halálokok következőleg oszolnak meg : agyhártyalob 2, agyszélhüdés 3, aggkór 4, angol­kór 1, gyomorbélhurut 15, gümős agyhártya- gyuladás 1, fejsérülés 1, bélelzáródás 1, görcsök 2, hörgöcslob 2, izületi csúz 1, kanyaró l,sziv- hüdés 11, tüdővizenyő 1, tüdőlégdaganat 2, tüdő­lob 17, tüdőgyuladás 4, tüdőgümőkór 22, vese­lob 3, szívbaj 1, veleszületett gyengeség 10, vi- zenyő 2, vizkór 1, rák 1, végelgyengülés 10, roncsoló toroklob 3, vesegyuladás 1, influenza 1, baleset 4. A négy baleset: 1-et megszurtak, 1-et véletlenül lelőttek, la., fáról leesett, 1-nek a koponyája bezuzódott. Öngyilkosság nem for­dult elő. A születéseket és halálozásokat vallás sze­rint összegezve: született róm. kath. fiú 60, leány 43, összesen 103; elhalt róm. kath. férfi 38, nő 24, összesen 62; szaporodás 41. Született gör. kath. fiú 29, leány 27, összesen 56; elhalt gör. kath. férfi 29, nő 9, összesen 38; szaporodás 18. Született ref. fiú 8, leány 13, összesen 21; elhalt ref. férfi 10, nő 9, összesen 19; szaporo­dás 2. Született izraelita fiú 6, leáhy 4, összesen 10; elhalt izr. férfi 2, nő 2, összesen 4; szapo­rodás 8. Házasság kihirdetés volt 1909. évben 57, 1910. évben 52, kevesebb 5-el. Házasságkötés volt 1909. évben 39, 1910. évben 46, több 7-el. Az elhaltak száma volt 1909. évben 128, 1910. évben 125, kevesebb 3-al. A szülöttek száma volt 1909. évben 180, 1910. évben 191, több 11-el. Az 1910. év eredménye tehát: született 191, elhalt 125, szaporodás 66. A női munka. Azért még nem kell okvetlenül feminis­tának lennie valakinek, hogy a női munka s női képességek elismerése s a férfiúi munká­val való egyenrangúsága mellett kardoskodjék. Sokszor a női nem azokban leli legerősebb támaszát és védelmét akik legesküdtebb ellen­ségei minden olyas női mozgalomnak, mely majmolva a külföldet, de nélkülözve annak feltételeit, olyan jogokért indul a társadalmi harcba, amely jogok elérése nem a ma szük­ségessége, hanem valamely beláthatatlan messzi időnek valószínű elkövetkezése. Ha mi aktuálisnak tartjuk mai cikkünkben a női munkát vezéreszméül fogadni s arról el­mélkedni, vájjon csakugyan elértük már azt a kulturális magaslatot, amelyen a nő, mint egyenrangú küzdőtárs a férfi oldala mellett vívja meg naponta a létért való küzdelem nehéz harcát, akkor bizonyára örömmel üdvö­zölhetjük a kereskedelmi miniszter azon uj javaslatát, mely a női munka idejének törvény­szerinti korlátozását rendeli el. Ha az élet küzdelmeibe befásult férfi társadalom nem tekinti jószemmel az uj küzdő­társ porondra lépését, ha bizonyos is az, hogy az újabb vetélykedés esetleg a férfi munka árának leszállítását vonhatja is maga után, mégis be kell végre látnunk annak szükségességét, hogy a női munka szerepét a modern társa­dalomból immár kiküszöbölni a lehetetlenség­gel határos s hogy annak úgy kulturális, mint társadalmi értékével s erejével számolnunk kell. S ha mértékét tudták szabni a szakszervezetek a férfi munka idejének, ha megtudták állapítani, hogy mennyi az a maximális munkaidő, melyet a férfi fizikum, annak megrongálása nélkül el­bír, akkor nem szabad elfeledkeznünk a mel­lettünk munkálkodó s küzködő női munkások­ról sem s különösen nem arról, hogy a nőnek a munka mellett még hivatást is kell társadal­munkban betöltenie, amely hivatással a társa­dalom tovább fejlődése életképessége egyenes arányban áll s amely hivatás mennél jobb be­töltése a társadalom s mindnyájunk elsőrendű érdeke. A férfi munkások különböző szervez­kedéseikkel megtudták óvni mindenkor jogaikat, érdekeiket. A női munkások érdekeit megvédeni, pedig egyenesen a társadalom kötelessége, mely ezzel tartozik ellenszolgáltatást teljesíteni azért a nélkülözhetetlen missióért, melyet minden nőnek bekell töltenie, az anyasági tiszt kötel­méért. S azért üdvözöljük örömmel a kereskedelmi miniszter uj törvényjavaslatát, melylyel a női munkaidő normális szabályozását rendeli el. Ha a nőt túlzott munkával kifárasztjuk, ha el­vesszük tőle annak lehetőségét, hogy a munka után a természetnyujtotta hivatását is betölt­hesse, akkor az utódok korcsokként jelentkez­nek s a népességi statisztika szomorú számok­kal igazolja az antifeministák amaz elvét, hogy a nőt anyának s nem munkásnak teremtette a természet. Ha védelmi szabályokkal azonban határt szabunk annak a munkának, melyet a nő gyengébb fizikumával annak károsodása nél­kül elvégezhet, akkor a nő mindkét hivatását teljes mértékben betöltheti s kiveheti részét abból a küzdelemből, melynek segélyével em­bertársának segítségére akar sietni s amellyel gyermekeinek jövendőjét még jobban biztosít­hatja. Ha ügyelünk arra, hogy csakis a hozzá­értők számítása szerinti idő teljék el a munká­val a többi pedig a szórakozás s pihenésnek legyen szánva, akkor mi tettünk elsőrendű szolgálatot a feminizmusnak s mi segítjük elő azt, hogy a nő munkálkodása mellett, tulaj- donképeni hivatását is betölthesse Just milieu! mondja a francia közmondás, az aranyközéput s mindenki megtalálja a bol­dogulását. Ha a kellő mérték, a határ betar- tatik, senki annak kárát nem vallhatja. A női munkaidőnek törvény által való korlátozása, épen a női munka megbecsülésére szolgál, mert ezzel elsősorban törvényes elismertetését, másod­sorban törvényes védelmét látjuk mindannak, melyekért az igazi feminizmusnak tulajdonképen küzdenie kellene. Különfélék. Személyi hírek. Bodnár György szatmári kir. tanfelügyelő hivatalos ügyben két napot vá­rosunkban töltött. — Farkas Jenő polgármester 26-án Nagykárolyba utazott a vármegyei köz­gyűlésre. Kinevezés. A m. kir. kereskedelmi miniszter Bogsoh Kálmán nagykárolyi államépitészeti mér­nököt főmérnökké nevezte ki. A népszámlálás városunkban csalódást oko­zott, Azt reméltük, hogy a lakosság ha sokkal nem is szaporodik, de apadni sem fog. Sajnos, 91 lélekkel kevesebb ma a lakosság, mint 1900. évben, mikor 4584 embert számláltak össze. Le­het, hogy egy nehányat sikerül még összehozni, de ez az eredményen nem változtat. Dr. Makray Mihály nagybányai polgármes­tert főkép az István Király Szálló felépítése és a vízvezeték bevezetése körüli érdemeiért Nagy­bánya város közönsége fényes bankettel ünne­pelte január 21-én. Felsőbánya város nevében Stoll Béla ügyész köszöntötte a' polgármestert. Vármegyei közgyűlést tartott Szatmárvár- megye törvényhatósági bizottsága f. hó 26-án, Közgyűlés. A városi képviselőtestületnek f. hó 28-án rendkívüli közgyűlése lesz. Gyászhir. Dr. Sandean Gergely volt felső­bányái kincstári bányamű-orvos Nagyszebenben január 15-én meghalt. Felsőbányán hosszabb időt neki egyszer s mindenkorra. Hanem amit eszünk, azt leöntjük jó vin- nai borral. Ezelőtt hatvan-nyolcvan esztendő­vel, azt hiszem, kulacs állott a vinnai plébá­nosnál a kandalló párkányán, ma az ebédlőben a szekrénynyé átalakított kandalló mellett de­mijohn áll. A kulacs már nincs meg s helyette demijohn van, de a bor, az mai is ugyanaz — mint hatvan-nyolcvan évvel ezelőtt: izes, za­matos és erős. Jó, becsületes falusi nagy udvaron ha­ladva keresztül, jutok a nagy kertbe. Az udva­ron először is egy kiszolgált, elgyengült vén vizsla fogad bágyadt hizelkedéssel, azután jöt- tömre dühösen kezd öblögetni egy pulyka, hogy majd szétreped dühében, vagy öt kis galamb meg fenn a dúcon óvatosan betipeg a kis kapukon, mig a páva rögtön felszáll egy kerítésre, hogy jobban lássam pazar tollazatát. Csupán a kácsák azok, melyek egyáltalában ügyet sem vetnek rám s zavartalanul locsolják kifele vizöket egy gödörből a kút közelében. Még a házinyul se nagyon rémüldöz s vagy három kis fehér állat az istálló tájékán még tanakodni látszik, meneküljenek-e vagy nem? A gyümölcsösnek már csak licium-sövény a kerítése, meg egy jó árok, melyen át palló vezet a lucernásba. Énnek már kerítése sincs, szabad a kilátás s szép nagy sik tájék tárul a szem elé, szinte a végtelenségig, melynek — ha századikszor látja is az ember — egy percre el kell merülni a nézésébe, olyan szép, olyan kedves, olyan mosolygó. Csendesség körös­körül és napsugár és illat... De csak az egyik oldalon. Mert ha megfordul az ember, ott már északra, a közvetlen közelben a rengeteg er­dőségekkel borított hatalmas hegyek állanak, komoly ábrázatukkal barnán, sötéten, zölden, ahol mintha egy másik, egy külön világ kez­dődnék titokzatos érdekességével, rejtett szép­ségeivel : a Vihorlat 900—1000 méteres hegy­ségeinek csendes, gyönyörűséges világa, madár­dallal a forrás vizét ízlelgető szép szarvas-tehén­nel, lomhán kullogó medvével, de előbb még, legalább kelet felől, viruló szőlőterületek teszik zölddé a hegyek oldalát, apró présházakkal, közbe-közbe derék, urias épületekkel is. A szép panorámát, melyet annak a lucer­násnak a végéről nézeget az ember a rónaság közepén állva, teljessé teszi egy várrom, mely mindjárt nem messze van a községbeli házak­tól, hegy tetején s melyet szintén mindig meg­néz az ember, akárhányadikszor látja. Mintha azt akarnók látni, hogy ott fenn mit csinálnak? Pedig ott senkise csinál semmit. Csendes a vár és néma. Akik valaha ott laktak és éltek, hol vannak már? Azoknak bizony nem ismerik a mostaniak már emlékezetét sem, legfeljebb annyit tudunk, hogy a vár hajdan a Druge- theké volt. »Elpusztuló kert ott a vár alatt, Elpusztuló vár ott a kert felett . . . Rajtok borong homályos-szomorún Az őszi köd és az emlékezet.« (Petőfi.) A múltkor aztán egy reggelen léptem ki a szép, szabad természetbe, hogy végigjártas- sam szememet a zöld tájakon s ízleljem újra azt az éltető szabad levegőt, mely annyira kü- lömbözik a bezárt szobai levegőtől. Bárha a fák és bokrok kopaszok is már, azért a tájék zöld most is: a színe kinn a vi lágnak kékes és zöldes s hiába barnállik egy- egy hegyoldal most szénfekete erdőivel, tar­i kitva a fák sárgás-barna »lombjaival«, diadal- I maskodik a pázsit és gyep s az összbenyomás mégis az, hogy egészében zöld ez a föld. Kedves, borongós novemberi reggel volt, | úgy kicsivel 8 óra után. Napsugár nem volt s ; hűvös szél is fújt, azért mégsem lehetett azt i mondani, hogy barátságtalan az idő, mert ha néha borulat van, ez is természetes s a termé­szet sohasem rut, mindig szép. E komoly novemberi reggelen is oly sok mindent lehetett látni a szabad természet vilá­gában, ami bájos, festői és kedves 1 Jó távol tőlem olyan szépen húzódtak végig sorban egymás mellett egy lejtős halom | oldalában azok a zöld, sárga, barna és fekete I csikók, aszerint, amint egyik helyen szántás | van, a másik helyen már ki is van kelve a vetés. Mikor egy tócsához értem, a bokor mellől ; ijjedt vijjogással röppent fel egy sármány egész i közelemből s rémült szárnycsapkodással me nekült a sárga tollú nagy madár. Talán szuny- nyadt szegény a száraz bokor ágai közt s én álmában leptem meg halk lépéseimmel a puha gyepen. Fejem felett pedig időnként néhány élelmet kereső varjú száll el lármás károgás- sal, sőt láttam egy derék sast is haladni az erdő felé. Egy lapályon előttem tehéncsorda lege- j lészik. Lassankint egyre-egyre nagyobbá válik j a terület, amelyen a legelésző nyáj művészi, | utánozhatatlan szétszórtságban és összevissza­ságban el van oszolva. A területet alig győzi végigjárni két derék bika, melyek át-átbailag- ! nak a békés állatok csoportjai között. Egy- kettőnek a tehenek közül kolomp is van a nyakában, mely azonban csak ritkán szólal meg : egyhangú kongással § melyet annyiszor nevez­tek már a költők mélának. Most egyszerre

Next

/
Thumbnails
Contents