Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-23 / 6. szám

XVI. é-vfol-yarm.ö- szám

1911- ZMZéLrcixi« í2

ff

f

FELSŐBÁNYÁI HIELAP

's II .»I

i <í í

1 iái ,STÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

'

■<>/

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő :

D* MOLDOVÁN FERENC

jj A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

A rokkant- és nyugdijegyesület felsőbányái (35-ödik) fiókpénztára.

A jótékony és munkás egyének jövőjét biztosító intézmények között csaknem páratlanul áll országunkban a »Magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegylete«, mely humánus és szreniodistikus feladatot tölt be. Ezen ma már csaknem az ország minden megyéjében fiókegyesülettel biró anyaegyesület mintegy 18 év óta áll fenn s szerényen, minden hangzatosabb reklámot kerülve, valóban minden hasonnemü intézmény között igazi humanitással tölti be hivatását, mert 1910. év végéig 785 rokkant tag segélyezésére 377.662 K 53 fillért, 225 árva részére 19.087 K 42 fillért, özvegyi végkielégítésre 1538 K 13 fillért, együtt nyugdíjra, árvák nevelési jutalékára, özvegyek végkielégítésére 1,067.564 K 66 fillért adott ki. Ily nagy összeg láttára, alig egy évtized eltelte után, joggal mondhatjuk, hogy csak a leglelkiismeretesebb kezelés és a legönzetlenebb munkálkodás eredményezhette ezt az igen szép eredményt.

Az a lankadatlan buzgóság és önzetlenség, mely a központi vezetőséget betölti, a vidéki fiókpénztárak élén álló egyénekben is mindenütt megvan, mert csaknem minden dij nélkül, úgyszólván egész ingyen teljesitik a járulékok beszedését és továbbítását, vagyis a központba szállítását s amellett nem szűnnek meg az egylet eszméje mellett való kitartásra s a tagoknak az egylet lobogója alá való toborzásában sem. De minden rábeszélő ékes szavak mellett is sokkal többet bizonyít az, hogy az egylet már tiz év után tényleg megkezdette hivatása teljesítését s élő reklámul szolgálnak azon munkaképtelen egyének, kik már a nyugdijat tényleg élvezik.

Felsőbánya azon elsők közé tartozik, ahol ezen egylet hivó szózatát azonnal megértve, már 1899. évben megalakították ennek az egyletnek fiókját, mint elsőt a vármegyében s akik még jó idején megértve a buzdító felhívást, beállottak az egyletbe, azok közül ma már 12-en élvezik a nyugdijat s vannak biztosítva a nélkülözések ellen öreg napjaikra.

Ennek a munkásjóléti egyletnek városunkban már csaknem 13 év óta működő fiókja tartotta f. hó 19-én XII-edik évi rendes közgyűlését a városház tanácstermében, melynek lefolyásáról következőkben számolunk be, azzal az óhajtással, bár minél többen értenék meg ezen egylet hemes célját s minél többen „állanának be tagul iparosaink és munkásaink közül.

Spáczay Gyula elnök üdvözli a közgyűlésen megjelent védnök nagyságos Farkas Jenó polgármester urat s felkéri a közgyűlés megnyitására ; védnök ur a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, elnököt felhívja a közgyűlés vezetésére, illetve a tárgysorozatban fetvett tárgyak előadására.

1. Ezután elnök előterjeszti a választmány jelentését az elmúlt 1910. évről, amely szerint

1910. évben a tagok száma 126-al szaporodott s 1910. év végén a tagok száma 535 volt.

A tagjárulékokból összes bevétel 5310 K 71 f. Kiadás ........................................... 3871 K 72 f.

A különalap volt 1910. év végén 1363 K 48 fillér, ennek a terhére múlt évben volt kiadás 2 K 40 f, ami kiadás a f. év folyamán megtérítve lett a külön alapnak.

Az év folyamán elhaltak Májercsik József 40292., Balázs Béla 45834., Bodenlosz Ferenc 55273. sz. tagok; emléküket jegyzőkönyvileg megörökíteni indítványozza.

A közgyűlés a választmány évi jelentését tudomásul veszi és a felmentvényt 1910. évre megadja s elnök indítványára Májercsik József, Balázs Béla és Bodenlosz Ferenc elhalt tagok elhalálozása felett részvétét fejezi ki és emléküket jegyzőkönyvileg megörökíteni határozza.

2. Elnök ezután előterjeszti, hogy a legközelebbi általános választás 1908. aug. 9-én volt s igy a jelenlegi tisztikar mandátuma folyó évben lejár, megbízatásukat tehát az eddigi bizalom megköszönése mellett a közgyűlés rendelkezésére bocsátja és kéri az uj választás elrendelését.

A közgyűlés közfelkiáltás utján a tisztujitást következőleg ejtette meg :

Elnökké Spáczay Gyula.

Jegyzőkké Kormos Sándor és Szász Károly.

Ellenőrökké Dorogi Sándor, Tanczer György, Túri István, Lévay Lajos.

Pénztárnokká Mazalik Bazil.

Választmányi tagokul: Id. Lévay Sándor, Nagy Mihály, id. Kormos Sándor, Sesterák János, Haldinszky József, Maksay Lajos, Pap János, Pap Márton, Bónis Sándor, Szabó Károly, ifj. Hajdú Lajos, Juhász Ferenc, Kuhárik Árpád, Szigyártó József, Rusolán István, Nagy Károly egyhangúlag 3 évre megválasztattak. Egyben a

Az ablakból.

— Irta: Kortsák Jenő. —

Rögtön itt lesz — mondotta a három alak közül a legfiatalabbik s türelmetlenül nézett a kávéház szürke márványasztalára kitett ezüstóra mutatójára. Háromnegyed három volt.

A másik kettő letette az újságot, amelybe már félórával előbb beletemetkeztek s úgyszólván megszűntek a külső, lármás világ számára létezni s kíváncsian, várakozó arczczal tekintettek ki a kávéház magas tükörablakából az utczára.

— Amott jön már, a sarkon túl — mondja megint a legfiatalabbik s idegesen nyújtogatta nagy szőke fejét, hogy minél jobban lásson.

Jött.

Apró, fürge lépésekkel; kicsi, keztyüs balkezével ruháját fogta össze ügyesen, diskréten. Azt a bizonyos rózsaszínű olcsó perkálruhácskát, ami olyan jólesően üt ki a sok divatos, selyemmel, bársonnyal fölezifrázott ruha közül, mint az üvegházi, kimondhatatlan nevű, meghatározhatatlan szinü virágok közül a búzavirág. Fehér bébés szalmakalapja nem takarta el eléggé a haját; néhány apró csintalan szőke tincs kibújt a szalmabörtön alól s vígan repkedett a levegőben. Sötétkék szemét a földre szegezte szigorúan, komolyan, mikor tündéralakja mint valami mozgófénykép, ellibbent az ablak előtt.

— Gyönyörű, elragadó és milyen tisztességes ! — mondta a lelkes fiatal, a másik kettő pedig komolyan és szakértelemmel bólintott rája.

— Csak el ne késsen — mondta’ még az egyik s aggódva nézett a perczegő órára.

Szerelmesek voltak belé mindhárman. Már

többször elhatározták, hogy valamelyiköknek feltétlenül el kell vennie feleségül, mert ez a leány nem arra való. hogy hivatalban hervadjon el, a gázvilág sorvasztó, lélekzsibbasztó sustorgása mellett. Ennek a leánynak napfény kell, melegség, szerelem. Olyan leány, aki boldoggá tenne egy embert.

A családi körülményeivel is tisztában voltak. Egyszerű, valószínűleg iparos szülők gyermeke, akik egyetlen (föltétlenül egyetlen) leányuknak jó nevelést adtak. Négy polgárit végzett, aztán kereskedelmi kurzust s most egy éve, épen egy éve, valami bankban dolgozik, délelőtt kilencztől tizenkettőig s délután háromtól hatig. Józan, szorgalmas, takarékos s föltétlenül tisztességes leány.

Ezeket az adatokat nem hallották senkitől. Ök maguk döntötték el innen az ablakból, ahonnan már évek óta figyelték a kívül nyüzsgő világot, a sürgő-forgó, lassan baktató, rohanó, nevetgélő, fásult arczu embereket, akik reggeltől estig lótnak-futnak kenyér vagy mulatság után s akiknek arczára, ruhájára, mozdulataira rá van írva a származásuk, állásuk, jellemük, néha a gondolatuk.

így ismerték s szerették meg a kis könyvelőkisasszonyt, innen lettek szerelmesek belé s egyikük föltétlenül el fogja venni feleségül, csak az nincs még eldöntve, hogy melyikök.

Képzeletükben már előre látták ennek az egyiknek a csöndes családi boldogságát. A férj hivatalt fog vállalni (itt hagyja ezt a csúf, léha bohéméletet) s reggel együtt indulnak karonfogva a többi rohanó, kenyérkereső, szorgalmas ember között a hivatalba. így tisztességes keresetre

tesznek majd szert s állásuknak megfelelő kis lakást is tarthatnak. Valami háromszobás kis lakást olcsó bútorral, egy pár ízléses képecskével vagy szobrocskával díszítve. Lesz dohányzó szoba is. Itt fogják néha megvendégelni a másik kettőt teával s a csendes családi boldogság láthatárával. Komoly, bölcs prédikáczió lesz a tea mellé a két másik számára. Ezt az asszony fogja szolgáltatni (kitünően ért majd hozzá). Hogy hagyják ott azt a füstös kávéházat, azt a sima, képmutató ablakot, mert hamisan mutatja a világot. Az emberek nem gonoszak, nem gázolják le a másikat a kenyér utáni tülekedésben, a ruhájuk nem sáros s az arezuk nem sápadt, vagy mogorva. Csak az a sima tükörablak torzítja el annyira őket. Aztán az asszony majd az ő ablakából mutatja az embereket és könnyen lehet, hogy onnan csupa mosolygó arczu, ünnepi ruhába öltözött népet fognak látni. Szóval kellemes estéket fognak abban a bizonyos lakásban eltölteni ők négyen.

Ilyenekről beszélgettek naponta háromnegyed három után s már-már elhatározták, hogy véglegesen döntenek, hogy melyikök vegye el a lányt, mikor egy tavaszi délutánon némi akadályok merültek föl.

Ezen a napon amolyan kis vihar keletkezett. Sürü sötét felhők, mennydörgés, aztán zápor, mintha dézsából öntenék. Épen háromnegyed három volt, amikor ő jött. Apró, keztyüs kezével ijedten fogta össze a ruháját s szapora léptekkel menekült az eső elől.

— Itt a pillanat — mondta a legfiatalabbik, a leghevesebbik s már emelkedni akart, de késő volt, mert egy szemközt jövő ur, szőke bajusza