Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-12-01 / 24. szám
Felsőbányái Hírlap 52800 koronára becsült, hármas birtokát odaadja a város becsáron alól; 40000 koronáért; tehát 12800 korona tiszta veszteséggel Nem tudok belenyugodni, mert alapos meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy e birtokok: műmalom, fűrész vizjoggal és a »sörház« mellék- épületekkel, kerttel, sokkal többet: testvérek között megér 70000 koronát. Nekem ad igazat Jakab Z. ur f. évi julius 27-én kelt becsülő levele s annak városunk mélyentisztelt polgármesteréhez intézett részletező levelei. Amennyiben nevezett szakértő ur becsüs levele szerint is 53600 koronát ér a műmalom vizjoggal és igy már a kikiáltási ár megállapításánál maga a műmalom is lebecsül- tetett, s igy az 52800 korona becsárnál is, már a fűrész és sörház — ugyszólva — ingyen jutna ajánlattevőknek birtokába. Kérdem tehát, hogyan lehet mindezt 40000 koronáért odaadni? Ismétlem nem tudok belenyugodni ez ajánlat elfogadásába, annál kevesbbé, mert én nem látom azokat a »kényszerítő« körülményeket olyan kényszerítőknek, sem a bekövetkezendő kellemetlenségeket, nehézségeket, veszteségeket oly nyilvánvalóknak, ha a műmalom ezen 40000 koronás vételi ajánlata el nem fogadtatik. Sokkal nyilvánvalóbb és bizonyosabb a város 12800 koronányi vesztesége, melyet az ajánlat elfogadásakor szenvedne s e birtokát becsáron alól s a sörházat és a fűrészt ráadásul ingyen odaadná... Kellemetlenségek ? nehézségek ? ha a műmalmot a városnak birtokba kell vennie. Hja kérem egy 70000 koronás birtokért talán csak érdemes, hogy egy kis kellemetlen vesződség- nek álljon elé a város illusztris tanácsa s nem a 13000 koronás veszteséggel járó, de kényelmes eladásnak, sőt részben elajándékozásnak vesse magát alá. Ám azok a kényszerítő körülmények mindjárt nem létezőkké válnak igazában, ha megfontoljuk, hogy 1. szakértő Jakab Z. ur becsülő levelében az elkallódott »leltár« helyett leltárt hozunk a műmalom teljes belső szereléséről. 2. Nevezett szakértő megkönnyíti, sőt el oszlatja azokat a »kellemetlenségeket és nehézségeket«, melyek a birtokbavételt kisérnék, mert irányt, sőt pozitív számadatokat ad becsülő levelében a fennálló szerződés azon részének: mit kell a jelenlegi bérlőknek és milyen karban a városnak, illetve más bérlőnek — mert hisz ilyen is jelentkezett már tulajdonképen — átadni. 3. Hogy a sörház épületei nagyobb tatarozást igényelnek . . . még nem elég ok arra, hogy ugyszólva oda ajándékozzuk azokat, amennyiben a »sörházat« külön eladás utján is értékesíthetőnek vélem. * * * Én meg, egy problémán tovább töprenkedem. — Dehát mi is lehet, hogy ő ilyen vonzó ? — Talán az érdekért áldozatot hozó ? Oh nem! — ilyen gyanú nem férhet hozzája. Mindig teljes rendben állott a szénája. — De mégis mi lehet? —■ keresem kutatom, íme; feltalálom egyszerű utakon . . . Csak egy pillantás kell, itt az asztal főre, Rátalál a szemünk ama bájos nőre, Aki nyájasságban, szivjóságban ritka: — Megvan! — Itt a rejtély. A vonzalom titka! — Akit élet-utján, iy Génius vezet, Szives bizalommal nyújt felénk is kezet, Mert nincs mi zavarja szivbeli jóságát Éleszti, ápolja jótulajdonságát . .. Vele jár az utján, ott a hivatalba, Tiszta, önzetlen szív,, szerető hatalma!. . . Sokféle hivatás az O osztályrésze. Egy egész ember kell, majdnem minden részre De O jól megállja mindenben a sarat: Derekas munkája elösmerést arat. Hogy ez Neki terhes, alig vesszük észre, Hogy szüksége lenne az ápoló kézre. Hejh, pedig enélkül nehéz a sok, nagy gond, Azét hát éltetem a Nagyságos asszonyt 1 — Kedves kis leányát, nagyreményű fiát Kikben ne leljenek soha, semmi hibát. — Emelem poharam, szeretett hívünkre, A mi nagyon tisztelt Polgármesterünkre! Aki soká legyen még jószivü zsarnok, Mig csak el nem készül az uj vásárcsarnok. Boncolgassuk végül talán az ajánlatot kissé a »józan érdek« szempontjából: Ajánlatot tevő bérlők 20 év előtt a helyi igényeknek megfelelően felszerelték a város »paraszt őrlőmalmát« úgynevezett »magyar műőrlésre s fizettek érte évente a városnak 606 K 86 fillér (lásd 1909. évi költségvetés 16. old. 1. pontját) csekély dijat azzal a kötelezettséggel, hogy 20 év múlva ezt jókarban adják a város tulajdonába. Mert, mikor ez bekövetkezendő, természetes, hogy a 20 év óta birtokolt malmot, melyhez ezáltal megerősödött üzletük van kötve, végleg megkívánják tartani s a vizerő zavartalan és független használhatásért megkívánják venni a városi fűrészt és raktár hiányában az úgynevezett sörházat melléképületével együtt. Ámde mindezekért ugyszólva ezek értékének csak felét ajánlják. S ez — nézetem szerint — a város »józan érdekét« annyira érinti, hogy az ajánlatot elfogadhatatlanná teszi. Megazután jól megbírálva bérlők vételi ajánlatát, ez nem is annyira birtokvétel, mely az eladó városnak készpénzfizetéssel gazdasági pénztárának kölcsöneit rendezni segitne, hanem csak az ajánlattevőre előnyös hitel művelet. Ugyanis csak 8000 K készpénzt ajánl és a többit csak- 5%-os kamat és törlesztésre, holott a malmoknál 10% a szokásos! S még a fizetetten tőkének a birtokra való táblázásáról is bölcsen hallgat. A téli kabát. (F.) Még be sem köszöntött a hideg téli idő, a maga rideg szigorúságával s már itt is, ott is, ha szórványosan is még, olvashatunk kabátlopásokról s hasonló elszomorító históriákról. Hogy télen kabátokat aggatnak le a fogasokról, hogy vannak, kiket az Isten hidege megvesz s ebbeli elkeseredésükben a mások kabátjával igyekeznek a szigorú évszak kegyetlenségein enyhíteni, azon nem is csodálkozunk, de azt hisszük, hogy más sem. S nem is tartottuk volna érdemesnek, hogy külön cikkben foglalkozzunk vele. Az a kabát azonban, melynek eltulajdonításával e cikk született, nem sorozható a sablonos télikabátok közé, az a kabát megérdemli, hogy egy pár szóval megemlékezzünk róla s ha lehetséges, átadjuk az örök halhatatlanságnak, de mindenesetre az emlékezésnek. A különös história pedig szól arról, hogy egy joggyakornok, igen, egy bírósági joggyakornok, megfeledkezve méltóságáról, képzettségéről, társadalmi állásáról, sőt diplomájáról, leakasztotta ugyanazon hivatal szolgájának, igenis a szolgájának télikabát- I ját a fogasról s elvitte, hogy azt elzálogosítsa. Elzálogositsa! Minő iszonyú. Az ur, ki parancsol, az ur, ki szellemi fensőbb- ségével uralkodik a szolga felett, az ur, ki minden tekintetben felette állónak tartja magát, leakasztja, ellopja a szolga télikabátját, hogy a saját nyomorát enyhíthesse a más kisebb nyomorával. Oh, még nincsen vége az épületes históriának. Koránt sem! Most jön a tulaj- donképeni java. A joggyakornok szörnyű bűnét felfedték. A felette állóknak bejelentették s várták következményeit. S ime, amit talán el se hinnőnk, ha igaz nem volna. A joggyakornokot nem lökték a börtön sötét és szűk cellái közé. Oh nem. Hanem gyorsan, hogy a szegény szolga valamiképen lármát ne üthessen, kiváltották a télikabátot, az eltévelyedett joggyakornokot pedig visszaültették Íróasztalához, hogy folytassa a munkát és a nyomort ott, ahol elhagyta s ne jusson valamiképen a jövőben eszébe, hogy a korgó gyomor tanácsát megfogadja s úgy segítsen a maga baján, hogy azzal másnak bajt okozzon. A joggyakornok nyomora?! Hát ilyen is van ? De van ám, még pedig igen cifra. Mert adjuk csak össze, mit is fizet az állam azért a representácionális állásért, melynek olyan egyszerű de jó hangzású nevet adtak »joggyakornok.« Hát legelsősorban adnak vagy ezer korona fizetést. Igenis ötszáz keményen pengő forintokat. No, nem egészen adják azt se ki. Nem kell megijedni. Abból is lefognak, holmi nyugdijakra, meg egyéb fityfenékért vagy 20%-ot, úgy, hogy ha jól megy, akkor vagy 33 forintok meg is ütik minden elsején szegény, munkában eldurvult markát. No már ebből, különösen nagyobb városokban ugyancsak űrt módon lehet eléldegélni. Ez már tényleg olyan dotáció, melynél csak a legnagyobb elvetemültség bátorodhatik ka- báttolvajlásra. S lássátok kedves atyámfiai, ezért nem bántották azt a szegény, szerencsétlen, éhező joggyakornokot, aki leemelte a fogasról a szolga télikabátját, hogy hideg szobájába egyszer befüthessen annak árából, meg hogy talán beszáradt gyomrát holmi meleg ételekkel felüdithesse. Innen a nagy humanizmus, hogy futni hagyták a nyomorultat s ezért nem kell mindjárt dicshimnuszt zengeni a jótevő felsőbbségről, mely ime nem bántja az úri tolvajt, hanem megtéríti inkább a kárt — persze havi utólagos levonás reményében — semhogy bántani engedje a szerencsétlent. S ezzel a télikabát szomorú históriájának vége szakad s mindenki levonhatja a tanulságot, vájjon milyen pályát válasz- szón, olyant, melynél az ember veszi télikabátját, avagy olyant, melynél az ember lop télikabátot?! Különfélék. Személyi hírek. Farkas Jenő polgármester magánügyben Budapestre utazottt. — Pethe Lajos bányasegédmérnök hivatala átvétele végett Felsőbányára érkezett. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti népszerű főiskolai tanfolyam központi bizottságának elnökévé négy évi időtartamra dr. Földes Béla egyetemi tanárt, országgyűlési képviselőnket nevezte ki. Esküvő. Baumerth Károly bányatanácsos, a petrozsényi állami köszénbányák főfelügyelőjének kedves leányát, Terikét f. hó 20-án vezette oltárhoz Petrozsényban Köhler János kapnikbányai bányamüorvos. Esküvő után a szülői háznál fényes lakoma volt s másnap a fiatal pár Kapnikbányára utazott. Esküvő Boczor János, a Kellner és Sándor czég üzletvezetője f. hó 24-én tartotta esküvőjét özv. Monoky Jánosné szül. Tóth Rózával Nagybányán. Uj lap. Mátészalkán Dienes Dezső dr. szerkesztésében uj lap indul meg. Társasvacsora volt f. hó 28-án este a Korona vendéglőben Gábor Sándor főerdőmérnok tiszteletére, kit a földművelésügyi miniszter nemrégen a nagykárolyi erdőhivatal főnökévé nevezett ki. Az ünneplés a közbejött sok akadály miatt lett elhalasztva s majdnem összeesett Gábor Sándor nagybányai bucsuestélyével. A nagybányaiak jogosan rendezhettek bucsuestélyt, mert városukból költözött el Gábor Sándor Nagykárolyba. A felsőbányaiak csak a város fiának elöhaladása örömére jöttek össze, hogy nem zajos, de meleg, őszinte barátsággal örüljenek együtt a kinevezésnek, A hivatalos érintkezés, ép úgy mint eddig, megmarad közte és a város között s bizonyára kevéssel ritkábban fogjuk közöttünk láíni távolabb való költözése miatt. Hiszen ha egyéb nem, a fiúi vonzalom az eddigi erővel fogja őt haza vezérelni. A társasvacsorán nem nagyszámú, de díszes társaság gyűlt össze, eljött az ünnepelt