Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-10-20 / 21. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DK MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Közgyűlések. i. Folyó hó 6-án a nagy és érdekes tárgy- sorozat sok képviselőt csalogatott el a rendkivüli közgyűlésre. A műmalom, sörház stb. eladása izgatta leginkább a kedélyeket, de ebben az ügyben csak azt határozták, hogy máskor határoznak. Addig érik a dolog, legalább lesz idejük az eladást ellenzőknek is elismerni, hogy az adott nehéz és kritikus helyzetben egyedüli megoldása a 40,000 korona vételáron való értékesítés. A közös erdő megosztásának végbemenetele nagy megnyugvást és örömet keltett; a hetivásárok áthelyezése, a csendőrségi szolgálat behozatalának eszméje uj változást helyesen fejlődésnek reményét helyezi kilátásba. Részletes értesítésünk a következő: A közgyűlést polgármester d. e. fél tizenegy órakor nyitotta meg s üdvözlés után a jegyzőkönyv hitelesítésére Szőke Károly, Bernovics Emil és Mikola A. Gyula képviselőket kérte fel. 1. Olvastatott Őfelsége legfelsőbb kézirata, melyben 80-ik születésnapja alkalmából kifejezett jókivánatokat megköszöni. A legfelsőbb királyi kézirat hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetett. 2. Felolvastalott a pénztárvizsgálatról beterjesztett jelentés. Közgyűlés a pénztárt, mely szerint úgy a gazdasági és árvapénztárnál, mint az egyes alapoknál a készpénzek, értékpapírok és letétek teljesen rendben találtattak, tudomásul vette. 3. Olvastatott az indítvány a városi pénzek elhelyezése tárgyában. A gazd. és pénzügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a város a gazdasági és árva- gyámpénztári, valamint az alapok eddigi, úgy ezutáni betéteit a jövő évben is a felsőbányái takarékpénztárban helyezze el és kamatoztassa, miután ezen pénzintézet szolidsága nemcsak feltétlen megnyugvást nyújt, a város tőkéinek biztonságára nézve, hanem azokat 5%-os kamatlább mellett előnyösen gyümölcsözteti is. 4. Jelentés tétetett a közös erdő birtokbaadásáról. Közgyűlés a polgármester jelentését, mely szerint a közös erdő véglegesen megosziatott s a városnak jutó rész úgy a helyszínen, mint telekkönyvileg átadatott, örvendetes tudomásul veszi; egyben a gazd, és pénzügyi bizottság javaslata alapján határozalképen kimondja, hogy egyrészt az eddig az egész közös erdőterületen gyakorolt s most már a kincstárnak jutott területre nézve megszűnt legeltetési és egyéb joga pótlásaképen, másrészt a lakosság marhaállományának megerősítése, szaporítása érdekében a közös erdő tetőrészein a régi nyári legelők, úgynevezett nyárlók visszaállítását s a letarolt s részben ritkítandó erdő- részek legelővé való átalakításának engedélyezését a város a földmivelésügyi minisztériumtól kérelmezni fogja. És kérelmezni fogja ezen erdőterületre az állami kezelés kiterjesztését, mely a város többi erdeinél is nemcsak üdvösnek, de hasznosnak bizonyult. Végül közgyűlés a gróf Károlyi Lajos által bérelt vadászati jognak a város összes erdőire való felmondását tudomásul veszi és a bérletet közgyűlés is felmondja, egyrészt, mert a közös erdőnek a kincstárnak jutott részén a város vadászati joga az átadással megszűnt, másrészt, mert a nem vadászott nagy vadak, különösen az elszaporodott szarvas és medve az uj faültetéseket veszélyeztetik s a lakosságnak folyton károkat okoznak. 5. Olvastatott bizottsági javaslat a vízvezetéki hálózat kibővítése iránt. A megejtett névszerinti szavazással közgyűlés egyhangú határozatképen kimondja, hogy a Nagybánya város által vízmüvük létesítéséért kárpótlásul adott 20.000 korona összeget a város tisztán vízvezetéki czélokra és pedig a források és víztartó medence kiigazítására a vízvezetéki hálózatnak a Keresztutcában az érdeklett lakosok felajánlott földmunkájának igénybevételével való meghosszabbítására, azután a járványkórházba való bevezetésre és ha Nagybánya város a saját vízvezetékén a kutak felállítását engedélyezi, ezen kutak elkészítésének költségeire használja fel. Előbbi javítások a vízvezetéki források és viz tisztaságának érdekében elkerülhetetlenül szükségesek, a hálózatnak kibővítése pedig a lakosságnak nemcsak érdeke, de kívánsága is. Amennyiben a 20.000 koronából más utcák vízzel való ellátására is telnék, a város a szükségesség sorrendjében fogja azt teljesíteni. 6. Előterjesztés tétetett a vízvezetéki bizottság megválaszlása iránt. Közgyűlés a vízvezetéki bizottságba, melynek a polgármester, mint elnök, gazd. tanács nok, mint előadó, tiszti főorvos, rendőrkapitány és ügyész hivatalból tagjai, a közgyűlés kebeléből Bradofka Frigyes, dr Tólh Gábor Lévay Károly és Kovács Gyula képviselőket választja meg. A bizottságnak szavazatnélküli’ tagja Túri István, mint a városnak vízvezetéki alkalmazottja. 7. Jelentés tétetett a nyiresi bérletekből. Közgyűlés a szerződéseket, mely szerint a nyiresi letarolt erdőterület felforgatott és fel nem forgatott részeit parcellázva 6, illetve 20 évre a város bérbe adta, s bérlőkkel a szerződést megkötötte, tudomásul veszi és a szerződéseket elfogadja. 8. Olvastatott állatorvos kérvénye véglegesítése iránt. Közgyűlés Nádor Jakab helyettes állatorvost állásában való véglegesítésre ajánlja, miután nevezett hivatali kötelességeit és orvosi működését eddig is közmegelégedésre teljesítette és határozatilag kimondja, hogy az állatorvosi állásnak pályázat mellőzésével, a 84—1910. sz. közgyűlési határozatban megállapított javadalmazás mellett Nádor Jakab h. állatorvossal való betöltése iránt a vármegyei alispánnak előterjesztést tesz. 9. Olvastatott a csendőrlaktanyára vonatkozó bérleti szerződés. Közgyűlés a bérleti szerződést teljes egészében elfogadja azon szerződésen kívüli kikötéssel, hogy a »jó ivó vizet szolgáltató kút« helyett a város a vízvezetéki vizet a laktanya Vízcsepp. Emlékeztek-e a vén Hemzsegi-Nyüzsögire, a kopottruhás varázslóra, aki Andersen fantáziájából születettCc Ez a Hemzsegi-Nyüzsögi volt az, aki az egyik barátját, egy szintén érdemekben megőszült agg varázslót, alaposan becsapta egy csepp vizzel meg egy nagyitóüveggel, amit akkor talált ki ő maga. Azt mondta neki: — Nézz ide; mi ez? És megmutatott neki egy csepp vizet a nagyitón keresztül. A vén kolléga befogta az egyik szemét, a másikkal belenézett az üvegbe és mivel azon keresztül millió meg millió apró ázalékot látott a vizcseppben, amelyiket tépték, marták, lök- dösték egymást, azt hitte, hogy valami nagy város utczáit látja, amikben hemzseg a nép és ki is bökte: — Hát ez bizony valami nagy város! Amire Hemzsegi-Nyüzsögi elnevette magát és gúnyosan mondta: — Szamár vagy! Ez bizony csak egy csepp viz, semmi más I A vén varázsló nagyon elrestelte magát és bosszún törte a fejét. A bosszú sikerült is neki. Ezt Andersen nem már mondja el; ezt én magam tudtam meg egy esős őszi éjszakán, amelyiken erős lázam volt. A dolog úgy történt. Hemzsegi-Nyüzsögi az eset után nehány nappal kiment a folyó partjára úgy alkonyat felé sétálni. Mivel nem járt arra senki, szépen lefeküdt a folyó partjára a füzények közé és a nagyitó-üvegen keresztül figyelmesen nézegette a parti kövek közé szorult poshadt, ápo- rodott vizet, illetve az abban hemzsegő ázalé- kokat. Most már őt magát is végtelenül érdekelték ezek a kis bestiák, amelyikek az egymás húsával táplálkoztak, egymást tépték, marták, marczsngolták. Hemzsegi-Nyüzsögi e látottak hatása alatt tűnődni kezdett. — Úgy veszem észre, hogy ezek a kis állatok veszedelmesen hasonlítanak az emberekhez. Azok is úgy tépik-mariák egymást. . . Engemet is hány ember megmart! Az én életemet is hány ember megmérgezte! Különösen az a feketeszemü, lialoványarczu leány, akinek bizony már a nevét is elfelejtettem. Akkor lett belőlem varázsló. Az a leány mindenféle csodaszép világba röpítette a lelkemet, aztán amikor egyedül hagyott, megpróbáltam utána röpülni, de ezt csak varázstudománynyal lehetett megcsinálni. Attólfogva beleszoktam ebbe a mesterségbe. Hemzsegi Nyüzsögi nagyon eiszomorodott ott a folyó partján. Utóbb már nem is, a poshadt vizet nézte, hanem a csillagokat. És kicsit sóhajtozott és csak úgy véletlenül vette észre, hogy már egészen beesteledett, sőt hogy már közeledik az éjszaka, hiszen a csillagok már ragyognak az égen, Ekkor felugrott és hazabaktatott. Hanem akkor már lekésett a baktatással, mert a nedves fűben alaposan meghűlt. Már amire hazaért, láza volt. Szomorúan ette meg a vacsoráját, az ebédről maradt bablevest, meg a túrós tésztát, megivott reá két pohár erős, zamatos bort, aztán dideregve bebújt a paplanja alá. Lehunyta a szemét, csakhogy éppen, amikor már szundikálni kezdett volna, csodálatos dolgok kezdték zavarni. Valami ódon kisváros jelent meg előtte és annak az utczáin csupa ismerőssel találkozott. Beszélt az apjával is, aki éppen ezelőtt húsz évvel halt meg; jöttek köhécselve bizonyos öreg hivatalnokok, azután egészen tisztán látott virágos akácfákat, amelyikek pedig szintén húsz éve virágoztak utoljára. Es a fehér, illatos akáczvirágok mögül mindig előbukkant a feketehaju, halavány leányka arcza, aki őt úgy cserben hagyta. Hemzsegi Nyüzsögi végtelenül szomorú
