Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-08-25 / 17. szám

Felsőbányái Hírlap

Dr. Schönherr Gyula történetírói és irodalmi munkásságát városunkra való vonatkozásai miatt is ismerjük; a városi levéltárban is buzgón kutatott s nem egy érdekes és rendkívül értékes okmányt hozott napvilágra.

Sajnos, lázas, nagyszabású alkotásainak derekán állította meg a sors tollát, s ezzel pótolhatatlan veszteséget okozott családjának, a társadalomnak és a tudománynak.

Nagybánya közönsége átérezte szomorú kötelességét és közadakozásból díszes művészi kivitelű bronz emléktáblát készíttetett, melyet f. hó 20 án lepleztek le nagy ünnepségek között.

Délelőtt 11 órakor indult a kaszinóban összegyűlt közönség nagy tömegben a Schön- herr házhoz, mely előtt a [szónokok, küldöttségek és a család számára emelvény volt készítve. Az ünnepélyt a dalegyesület nyitotta meg a Hymnus elénekelésével. Dr. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanár a rendező bizottság társ elnöke nagyszabású s megható beszédben méltatta az elhunyt tudós érdemeit, leleplezte az emléktáblát és átadta a városnak. Égly Mihály városi főjegyző tartalmas és meleg szavakkal, vette át a város nevében az emléktáblát.

Ezután a kiküldöttek megkoszorúzták az emléktáblát a következő sorrendben: Nagybánya város nevében Égly Mihály, a Magyar tudományos Akadémia nevében gróf Teleky Pál, Magyar nemzeti Muzeum nevében dr. Rencz János, Múzeumok és könyvtárak orsz. egyesülete nevében Balezer György, Alsófehérmegyei történeti és régészeti egyesület nevében Dr. Kosutány Ignácz, A szatmári Kölesei kör Múzeuma nevében Bakcsy Gegely és Majtényi Andor, Városi Muzeum nevében Neuberger István, Teleky Társaság nevében Révay Károly, Zol- nai Gyula, Steibl Andor és Hoffman Árpádné.

Az ünnepély végén a dalegyesület a szózatot énekelte.

Városunkat az ünnepélyen Farkas Jenő polgármester és Pap Márton számvevő képviselte.

Az ünnepély után özv. Schönherr Antalné fényes villás-reggelit adott, déli egy órakor pedig a ligetben közebéd volt.

István király.

(F.) A legelső, az országot a kereszlséggel megismertető, a szent, az apostol magyar király halálánák évfordulóját ünnepeljük ismét. Szerte az országban búgnak a harangok s tömjénnel, mirhával áldoznak halhatatlan emlékének.

Ö volt az, aki a pogány magyarokat, a kalandozó, vándorló nomád keleti népet, a nyugodalmas, helyhez kötött s kultúrára alkalmas nemzetté avatta. Mert ő vezette a magyarokat a kereszténység biztos, nyugodalmas várába, biztosítván igy népének az örök életet, a hatalmat, az uralmat a négy folyó és hármas bérc honában.

A pogány valláson lévő magyarok eleddig kalandokban, apró-cseprő, de erejöket fogyasztó csatározásokban lelték -örömüket. A biztos elmúlásnak, az időknek előtte való kipusztulás sivár jövendőjének tekintve elejébe. Mert hiábavaló volt a múló dicsőség, a pillanatnyi sikerrel számos jelvénye és zsákmánya, a vég a longo- bárdok, a kelták, a hunnok szomorú sorsa lett volna s a félelmetes magyar faj is épugy eltűnt volna a világ színpadáról, mint eltűntek mindazon hatalmas nemzetek, melyek pillanatnyi sikerekért kalandos vágyuk kielégitéseért feláldozzák egész jövendőjüket s csakis a történelem lapjain találhatók meg fényes nyomaik, melyekkel a késő világoknak adták tudtára létezésüket s egyben elmúlásukat is.

Nemzeti ünneppé, igazi, átérzett s nem előirt nemzeti ünneppé avatta a magyar nemzet Szent István napját. E napon felzarándokolnak az ország fővárosába, hogy megtekinthessék azt az ezer esztendős szent jobbot, melyet ünnepélyes körmenetben mutatnak meg a késő utódoknak, hogy lássák azt az erős, az idők folyamán megfeketedett, de azért aranysugárzásu szent kezet, mely olyan törvényeket s olyan intézkedéseket tett, melyek az ország mind a mai napig való fenmaradását s remélhetőleg örök időkre való hatalmas fejlődését mozdították elő.

Harangok zúgása, ájtatos zsolozsmák zengése, a tömjénnek hatalmas sugarakban való ég- felé emelkedése jellemzi ez évfordulót, melynél

szebb, melynél magasztosabb s jobban átérzett ünnepnapja nincs is a magyarnak.

Minden nemzetnek megvan a maga ünnepnapja, melyben valamelyes olyan napot tisztel meg, amely nemzeti történetének nevezetes, sarkalatos fordulópontját alkotja, de egy nemzet sem mutathat vissza ily régi, ily fényes s jövendőjének kialakulására annyira fontos ünnepnapra, mint aminő nálunk Szent István királyunkra emlékeztető évforduló.

Az évfordulók más nemzeteknél vérszagra emlékeztetnek. Valamely szabadság kiküzdés, a nagy győzelem megülése a nemzeti ünnepnap múltjának gyökere. Nálunk épen a szelídség, a magábatérés, a fehér kereszténység elfogadása, a véres pogányság után, a letelepülés, a kósza vándorlások, kóborlások után, a bizonytalanságnak a helyhezkötöttséggel való felcserélése ünnepeltetik a magasztos emléknappal.

Kongjatok harangok, magyarok ünnepeljetek ! A templomok hajójából szálljon magasra a tömjén füstje s az áhitatos zsolozsmák hangja kelljen versenyre a hívők imájával, hogy mentői szebb, mentői magasztosabb legyen az a nemzeti ünnepnap, melylyel a legelső magyar királynak, a legelső magyar téritő apostolnak emlékezetét tiszteljük.

Felhívás

a polgári állami alkalmazottakhoz.

Ő császári és apostoli királyi Felsége 1908. évi augusztus hó 14-én a »Budapesti Közlönyében közzétett legfelsőbb kéziratával országlása megkezdésének 60 ik évfordulója emlékezetére a polgári állami alkalmazottak részére jubileumi emlékkeresztet alapított.

Ezen jubileumi emlékkereszt elnyerésére igénynyel bírnak:

1. Mindazok, akik az alapitó okirat közzétételének napján tényleges állami polgári alkalmazásban, vagy ehhez hasonló közszolgálatban állanak, továbbá azok — feltéve, hogy legalább tiz évig megszakítás nélkül ténylegesen szolgáltak — kik vagy mint tisztviselők ezen okirat közzétételét megelőző évtizedben, vagy más minőségben a közzététel napját megelőző évben állottak ilyen alkalmazásban.

Ideiglenes és végleges szolgálati minőség között különbség nem teendő.

2. Mindazok az állami szolgálatban vagy ahhoz hasonló közszolgálatban szerződésileg alkalmazott mindkét nembeli személyek, akik a jelen okirat közzétételének napján tényleges alkalmazásban vannak és legalább három évi megszakítás nélküli szolgálatot mutatnak ki.

3. Mindazok az állami vagy közalapítványi igazgatás alatt álló üzemben alkalmazott mindkét nembeli munkások, akik a jelen okirat közzétételének napján állandó minőségben három évi megszakítás nélküli foglalkozást mutatnak ki, 21 életévüket betöltötték és nyugdíjban vagy nyugbérben való részesedésre igényjogosultak.

Azok a polgári személyek, akik katonai intézeteknél a fenti vagy ahhoz hasonló módon vannak alkalmazva, a polgári állami szolgálatban alkalmazott egyénekkel egyenlőknek tekintetnek.

Állami alkalmazottak, akik fegyelmi utón el lettek bocsátva, vagy pedig az állami szolgálatból kilépvén, rendjelek és díszjelvények elvesztésére szóló büntető Ítélet hatálya alá estek, a jubileumi keresztre igényt nem tarthatnak.

A jubileumi keresztet a tényleges szolgálatban álló igényjogosult személyeknek felettes hatóságuk osztja ki.

A polgári állami alkalmazottak részére alapított jubileumi emlékjelvény egy aranyozott bronz kereszt, melynek ágait babérkoszorú köti össze, és amely 39 millimeter széles vörös szalagon a mell baloldalán viselendő.

A kereszt előlapjának közepén ő császári és apostoli királyi Felségének képe »Franc. Jos. I.« köriratlal, a hátlapon az 1848 — 1908. számok láthatók.

Rangsorra nézve a jubileumi kereszt a polgári állami alkalmazottak jubileumi érme után következik.

Az udvari jubileumi keresztben, vagy a katonai jubileumi keresztben történt részesedés kizárja a polgári állami alkalmazottak jubileumi keresztjére való igényt.

A keresztnek kisebbített alakban (en miniature) való viselése meg van engedve, azonban a szalagnak kereszt nélküli hordása tilos.

A jubileumi kereszt tulajdonosának elhunyta után, az örökösöké marad.

Ezzel a kereszttel okmány nem jár.

A büntető törvénynek a rend- és díszjelvények elvesztésére vonatkozó rendelkezései ezen keresztre is érvénynyel bírnak.

Mindazok, akik ezen jubileumi emlékkeresztre igényt tartanak, továbbá azon igényjogosultak, kik tényleges szolgálatban már nem állanak, igényüket folyó évi szeptember hő 10-ig lakhelyük, állásuk és szolgálati idejük megjelölésével Szatmár vármegye és Szatmár-Németi S7.abad királyi város főispáni hivatalához szóval vagy Írásban jelentsék be.

Nagykároly, 1910. augusztus 14.

Kálnay Gyula,

főispáni titkár.

Különfélék.

Személyi hírek. Kilián Béla gyógyszerész családjával több heti tartózkodásra Hódmezővásárhelyre utazott — Révész János a »Nagybánya és Vidéke« szerkesztője külföldi útjáról visszaérkezett.

Augusztus 18. Ezen a napon töltötte be királyunk 80-ik életévét. Országainak gondja és a sok csapás mely családját érte nem törték meg nagy életerejét. Még most is szakadatlanul dolgozik, utazik, hires lovas és vadász. A róm. kath. plébánia templomban ezen napon fényes istentisztelet volt, melyen a városi és a bányahivatali tisztikar testületileg teljes számmal megjelent. A szentmise elején a kar a »Te Deum«-ot énekelte, végén pedig az egész közönség a Hymnust. A bányamunkások zászlójuk alatt zenével vonultak a templomba. Mise után a munkások a bányahivatal elé gyülekeztek, hol Bradofka Frigyes nehány lelkes szóval a nap jelentőségéről beszélt s hármas zugó éljennel éltette a munkásokkal együtt a királyt.

Kinevezés. Az igazságügyminiszter Uszkay Tamás nagybányai kir. járásbirósági betétszerkesztőt, ki jelenleg Felsőbányán működik a IX. fizetési osztályba telekkönyvvezetővé nevezte ki.

Áthelyezés. A földmivelésügyi minisztérium Gádor Sándor nagybányai és Márton Sándor nagykárolyi főerdőmérnököket kölcsönösen áthelyezte.

Városi közgyűlés volt f. hó 24-én, melynek lefolyását következő számunkba közöljük.

Ünnepek hete. Az elmúlt héten két nagy ünnepet ült a róm. kath. egyház. Nagyboldogasszony napját, mikor egyszersmind búcsú is volt városunkban és Szent István napját a búcsúra Nagybányáról, Fernezelyről, Giródtót- faluból és Sugatagról zászlók alatt vonultak a hívek s részt vettek a nagy misén, melyet Pály Ede esperes tartott fényes segédlettel. Szent István napján szintén nagy-mise volt, utána alkalmi szent beszéd a magyar kereszténység nagy megalakitójáról.

Bimbó hullás. Plachy Gyula nagykárolyi pénzügyigazgatót és nejét Kresz Elzát súlyos veszteség érte itt Felsőbányán, hova üdülni és pihenni jöttek. Öt hetes kis leánykájukat Ilonkát elragadta halál. Alig ocsúdtak fel első gyermekük elvesztése feletti bánatukból, a sors uj reménységüket tartotta jónak tőlük elvenni. A gyászbaborult család iránt nagy részvét nyilvánult; a temetésre igen sokan jelentek meg tisztelőik és barátaik. A sok virág egészen eltakarta a kis koporsót, mely felett rövid megható beszédet mondott Nagy Lajos ref. lelkész.

Választás. A szakállasdombói körjegyzői állásra Gabányi Nándor segédjegyzőt választották meg, ki már több éve volt ott alkalmazásban.

Múzeumi ajándékok. Fizély Sándor kir. főmérnök 7 drb rendkívül értékes ásványt ajándékozott a városi múzeumnak.

Nyaralásra érkeztek: Simonffy Aladár tanár és neje, Aradról. Dr. Pichler Károly vasúti tisztviselő és családja, Budapestről. Dr. Gócs József máv. ügyész, Budapestről. Dr. Vályi Sándor orsz. munkásbiztositási biró és családja, Budapestről. Dr. Reizmann Arnold, orvos Ung-