Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-06-30 / 13. szám
IQ. szám. 1910. «TTj.xa.ixxs SO. XV. évfolyan1. /' rr r TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. =r MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő : Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. DR MOLDOVAN FERENC i: A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére •; Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- . ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Az elszármazottak találkozója. Nyílt levél Kuszkó István mértékhitelesítő hivatali főnök úrhoz Kolozsvár. Kedves Barátom! Mint e lap folyó évi 10. számában is emlitve volt, mi Pap Mártonnal és az időközben elhunyt Nyisztor István hivatali utódjával, Spáczay 'a ur tanácsosokkal már nyilt leveled megjelenése előtt is foglalkoztunk az elszármazottak folyó évi összejövetelével, illetve összehívásával. Jól esett azonban ennek dacára is nyilt leveledet olvasnunk, mert abban újabb bizonyítékát láttuk annak az igazi szeretetnek és ragaszkodásnak, melyet Te szülővárosod iránt mindig tanúsítottál. Alább közöljük a meghivót, melyet minden elszármazottnak megküldünk. Miután az összejövetelt a városra nézve is jelentőssé és hasznossá akarjuk tenni, fölkértük a meghívóban az elszármazottakat, hogy ha vannak eszméik és javaslataik a város előhaladása és fejlesztése ügyében, azt előzőleg Írásban is közöljék a rendező bizottsággal, hogy azokat itt előkészítve, az összejövetel alkalmával meg is tárgyalhassuk. Ha visszagondolunk, igazán szép ünnepély volt az öt év előtti összejövetel, melynek összehozásában az elszármazottak közül Neked és boldogult barátunknak, Nagy Sándornak volt legtöbb érdemetek. Igyekezzünk czon, hogy az idei még jobban sikerül ön! Szívesen üdvözöl Felsőbánya, 1910. junius 22. őszinte barátod Farhas Jenő. Megd ivó a Felsőbányáról elszármazottaknak ez évi augusztus hó 15-ikére tervbe vett találkozójára. A szív legédesebb érzése a szülőföld szeretete. A szülőföld szeretetében gyökerezik és bírja sírig tartó táplálékát az az olt- hatatlan vágy és tántoríthatatlan ragaszkodás, melyekkel viseltetünk ahoz a vidékhez, ahoz a földhöz, ahol egykor születtünk, ahol valaha bölcsőnk ringott, amely felett először hallottuk a nekünk oly édes magyar beszédet és az álom karján elringatott bűvös-bájos magyar dalt, amely egykor életünk hajnalán, az öntudat ébredésekor, édesanyánk ajakán régen elröppent bár,' de bárhol, bármi távol járjunk: mindig, örökre — a sírig füleinkben cseng. A legszebb, a legkedvesebb gondolat volt és marad örökre a Felsőbányáról elszármazottak találkozójának ama eszméje, amely boldogult Nagy Sándor földink agyában annak idején megfogant és 1905. év aug. 15-én megtestesült. Az akkor várakozáson felül, fényesen sikerült találkozó alkalmával a városi Tanácsteremben tartott díszközgyűlésen egyhangúlag hozott határozat érteimében tudvalévőén kimondatott, hogy a Felsőbányáról elszármazottak ezentúl minden 5-ik évben, mindenkor aug. 15-én, Nagy- Boldog-Asszony napján, a közös találkozóra haza fognak jönni. Az évforduló közéig és ma-holnap itt lesz már. Midőn ezt ezennel emlékezetbe juttatjuk, egyúttal kérjük az itt született és innen elszármazottakat, hogy a kitűzött találkozó napjára okvetetlen és lehetőleg minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Azokat pedig, akik netalán annak idején akadályozva lennének és a találkozóra el nem jöhetnének, arra kérjük: hogyha egyikének vagy másikának szülővárosunk előhaladása és fejlesztése ügyében valami eszméje és javaslata volna, szíveskedjenek azt Írásba foglalva már most, legkésőbb azonban ez év aug. 10-ig a találkozó rendező-bizottságnak megküldeni. Jöjjünk össze ismét a kedves találkozó napjára, ha csak lehet, okvetetlen és minél számosabban! A gyermekeit rég nem látott, őket látni és keblére ölelni vágyó Édesanya kérő és hivó szava ez. Mutassa meg a gyermek az Édesanya iránt tartozó szeretetteljes ragaszkodást és vele való együttérzést. Legyen a célbavett találkozó egy kedves családi ünnep, amelyen az Édesanya keblén a messze távolból hazatért gyermek szive a kedves viszontlátás örömére boldogan össze dobbanni fog. Isten velünk. A viszontlátásra! Pap Márton Farkas Jenő Spáczay Gyula számvevő. polgármester. v. tanácsos. Prológus. A »Kedélyes estélyi előadásához. Irta és felolvasta: Julius. Tisztelt közönség! — A prológust tartom . . . Mai nap oly dics-fény környezi az arczom Mint a szelíd holdnak ezüstös sugara, Midőn csillag-rajjal megtelik udvara. Én is úgy vonulok át e pódiumon, Ahol majd követnek szép asszonyok nyomon. Hol az élvezetből tudom nem lesz hiány ; Legalább úgy sejti az én fantáziám. — Mert kérem, én élénk képzelődő vagyok, Néha fantaztikus gondolatim nagyok. Például: ily furcsa mániám vannak, Nem rég hittem magam üstökös csillagnak . . . Mikor a tüz-hányó kitört Messinába, Gondoltam, hogy vagyok, tüzes-folyó, láva . . . Majd a munka-párt tett titkos jelöltjének, — Már ahogy a napi szenzációk jőnek — És, hogy most repültek ott fent Budapesten, Ma is repüléstől lázas az én testem. ügy, hogy midőn most is e színpadra lépek, Elképzelem magam, egy repülő-gépnek ; És ha ki-nevetnek, én még azt sem bánom, Azért kiterjesztem az én monoplánom. Sőt minél számosabb úti-társat kérek, Midőn fent szárnyalva a thémámra térek. — Tisztelt hölgyek, urak! — Ha repül a biplán, Kövessék azt híven, megszolgáljuk triplán. Nem kell nekünk egyéb, csak egy kis elnézés, Hogy a működésűnk ne legyen el-vérzés. Műkedvelők vagyunk egy közös jó czélra: Ez, hát szárnyalásunk egyedüli czélja. Ezért kombináltunk verseket, nótákat, Össze verbuváltunk sok szép pilótákat, Akik majd dalszárnyán, csapongva, repülnek; Mig Önök merengve, odalent csücsülnek. Nem kívánnak ők mást — sőt lesznek hálával — Csak Önök kövessék, nagy tetszés-zajával. Ha kacsók és mancsok, sűrűn kerepelnek, Miként repülésbe, a gépek berregnek. Ez a kis fáradság nem vész ott hiába, Ahol báj vegyül aviatikába . . . Szerepel majd pap is : — igazi szent ember — Aki úgy énekel, mint akármely némber. És azután hallunk egy érdekes dolgot Szép ifiju asszony, mond vig monológot. Majd fülünkbe csendül, üde, bájos ének, Melytől ifijodnak az elaggott vének. — Ki maradt egy tervünk: egy szép melodráma . .. Sajnos — a gép került szélvihar sodrába. Mert, hogy nagyon fent szállt, mint szférák zenéje Majd meg lejtőnél nagyon esett mélyre . . . így aztán bosszús lett a szép pilótája, Mert, hogy nem összhangzott, szövegje, kótája. De azért most startol itt egy más szerepbe, Melynek a sikerén majd meglesznek lepve, Hogy az a letörés nem is olyan kárt tett, Mit helyre nem hozna egy komikus kvartett. — Különben e vihar csinál több galibát, Ha átnem repüljük tizennyolcadikat . . . Amikor több gépünk volt még kezdetleges így, egy kis javítás, nem volt felesleges . . . Most vígan repülnek egy karperecz körül, Melynek a morálján majd mindenki örül, Csak akinek volt már hasonló kalandja, Az mondja bosszúsan, hogy ez: handa-banda !... — De talán unják is, ezt a rossz taktikát! — Hogy így leleplezem a gépezet titkát. És most már óhajuk, hogy: lássuk a medvét! Hát kérem, nem szegem senkinek a kedvét; Nehogy a hangulat letaláljon hülni, Én is önök közzé fogok most repülni. Utánnam nem soká lesz üres e hangár Mert mindjárt telíti sok szép, bájos hang-ár ! . . Az adomány. A kistermetű Barancsiaknak nagy volt a hirük-nevük annak idején, csak az a kár, hogy ez a kellemetes antithezis, mint a hullámgyürü, mindjobban elmosódott a tűnő évek csendes vizein. Én példának okáért, az alacsony, kövér Barancsi Máténak már csak sovány erszényére emlékszem, amelyből reggelenként, hivatalba menet, fontoskodva szokott két kongó krajczárt kivájni. A kerek summa egy lisztes asszonyság tenyerét verte, neve szerint a Bébu Borosáét, aki szeplős sóvári almákat árult a Gencsi-utcza szegletén. Adott pedig azért a szép pénzért három almát. I
