Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-06-16 / 12. szám
~TM' /1 XV. évfolyam. 1S_ szám. /. f / B F » Jf K l/l (M 1910. J'-u.zxius 16, FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP \ “ít' —s. Swt ’ v.. ..+m**äjm — M EGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Vizsgák az elemi iskolákban. A tanév vége felé közeledik. A záróvizsgák idönap előtt megkezdődtek. Ezen rendkívüli, kivételes intézkedést az iskolagondnokság részéiből, mely megelőzi a hatóság egészségügyi Nájróintézkedését, meg- okoltá tette és siettette az iskolás gyermekek létszámát — láttuk — erősen megtizedelt ragályos betegség, nagyobb mérvű elterjedésétől való jogos félelem és aggodalom. Nagy a sürgés-forgás az iskolákban mindenütt, csak úgy mint máskor. A tanítók kettőzött erővel hozzálátnak, hogy az előirt tananyag a leggyengébb tehetségű gyermek koponyájába is beplántál- tassék, hogyha jön a nagy nap, a vizsga napja: ne kapjon szemrehányást és ne kelljen szégyenkezniük önmaguk és a vizsgán jelen levő érdeklődök előtt. Ugyan minek az a mutatkozó nagy sürgés-forgás, az a nagy parádé!? Vagy van ragály, vagy nincs. Ha van ragály: egyszerűen saját kezdeményezésünkből — zárjuk be az iskolát minél előbb. Ne vizsgáztassunk járványos betegség alatt — többé mint a ref. iskoláknál legközelebb sajnálattal láttuk : mennyire zavarta a vizsgát a gyermekek ki- és bejárása, sűrűén felhangzott köhögése; sót egy gyermeknek félreismerhetetlen rosszul léte. Ne tulajdonítsunk a vizsgának se járvány idején, se máskor oly nagy jelentőséget! A tanító és tanuló teljesített tanévi munkásságának korántsem fokmérője a vizsga. Szó sincs róla, hogy a vizsga visszatükrözője: eredője volna a tanító és tanuló tanévközi ügybuzgalmának, szorgalmának és tudásának. Az előfordult példákból szerzett tapasztalatból láttuk, sokszor, legközelebb is, hogy a legképzetteb, legszorgalmasabb gyermek úgy megijedt attól a néhány idegen arc látásától, hogy amidőn kérdezték és felelnie kellett: meghatottságában elsápadt; reszkedő ajakán tapadt a szó; zavarában értelmetlennek, tudatlannak mutatta magát, ami felett tanító és látogató egyaránt megütközött. Mig viszont láttunk kevésbbé értelmes és szorgalmas, de bátor fellépésű gyermeket, aki meglepő ügyességgel tálalta fel kevés tudását — bámulatára a saját tanítójának, megelégedésére a vizsgáló- bizottságnak és szülőknek. Nem fogadható el az az érv, hogy a gyermekre buzditólag, serkentőleg hat a vizsgára való előkészület. Nem; sőt éppen az szól legbeszédesebben a vizsgák ellen. Régi, ismert közmondás, hogy késő akkor abrakolni, amikor már indulni kell. A hanyag tanítók és hanyag tanulók is egész tanéven keres tül lagymatagul, a Pató Pál: »majd ráérünk arra még« elvével dolgoznak s mikor közeledik a vizsga ideje: egyszerre gőzerővel nekilátnak a dolognak és hónapok mulasztásait rövid napok alatt akarják pótolni. Ez néha, legalább látszólag sikerül is. De nem kérünk abból a tanításból és tanulásból. Inkább maradjon a gyermek tudatlan; mert az ilyen tanulás a legegészségtelenebb ; egyenesen lélek- és idegölő. A gyorsan szerzett ismeret, gyorsan el is párolog. Nemrégiben a budapesti kir. tudományNem kell már senki... Nem kell már senki, semmi sem kell l Beteltem minden szerelemmel. A meddő harcot feladom. Nem akarok többi remélni. Csak csöndesen, gond nélkül élni, — Egy vágyam van csak: nyugalom. Vergődtem vad, szerelmi lázban És döre vágyakkal csatáztam Elég álmatlan éjjeken. A küzdelemben kimerültem. Fáradt vagyok. Fásult a lelkem, Nem kell már senki, semmi sem. Mindig e teljességre vágytam, Bánatban úgy, mint boldogságban ', Most sem tagadom meg magam. Ha nem adatott meg énnékem Hogy boldog lehessek egészen : — Legyek egész' boldogtalan! JPap Márton. Igazság. Prätorius városi tanácsos oly egyenesen és mereven ült az íróasztala előtt álló karosszékben, mintha hosszú sovány alakja fából volna kifaragva. Élesen markáns, csontos arczán törhetetlen eltökéltség kifejezése volt és hideg fényű szürkeszemei szigorúan néztek, amikor a rosz- szalás hangján beszélt. — Igazán csodálom, hogy te Frigyes any- nyira védelmére kelsz egy aljas gazficzkónak. Mert tudd meg, hogy ezután nem illetem őt más névvel, noha a tulajdon fiam. Hozzányúlt a főnöke pénzéhez, hogy egy könnyelmű nőszemélyre pazarolhassa. Erre nincs mentség, mint ahogy elnézésről sem lehet szó. Szenvedje végig a büntetést, amelyet megérdemelt. Részemről az ügy elintéződött és szeretném, ha többé nem hallanék beszélni róla. E szavak egy kis jóságos — e perczben mélységesen szomorú — arczu férfihoz intéződtek, aki nehéz sóhajtással szaporán törülgette verejtékes homlokát. — Istenemre mondom, túl kegyetlen vagy hozzá Kristót ! Még ha százszor rosszabbat követett is volna el, őszinte megbánása által kiérdemelte a sajnálatodat. Ha jól meggondoljuk, talán nem egészen ártatlan vagy benne, hogy eny- nyíre juthatott! A tanácsos szemöldökei magasra húzódtak. — Minthogy én ? Miféle beszéd ez ? A lehető legnagyobb lelkiismeretességgel neveltem a fiút. Es nem volt előtte más, mint a legszigorúbb becsületesség mintaképe. Álljon velem szembe, aki olyat tud rólam, ami a legkisebb árnyékot vethetné a becsületemre. Avagy más véleményen volnál te — a fivérem? A kis férfi maga elé nézett. — Nem ezt gondoltam Kristóf. Jól tudom egyetem rektora székfoglaló beszédjében a rendszertelen tanulásról értekezvén, a tapasztalt orvos határozottságával kimutatta a gyors tanulási módszer pusztító hatását az idegrendszerre. Ha tehát a túlfeszített szellemi munka romboló hatást gyakorol a férfikorhoz közeledő ifjú idegzetére, el lehet gondolni: mily fokozott hatással lehet és van a testileg úgy mint szellemileg gyenge fejlődésben levő gyermekre. Mert a betűk és számok megismerése és összekapcsolása épp oly nehéz, sőt talán nehezebb a 6 éves gyermeknek, mint a jogtudomány a 20 év körül levő egyetemi hallgatónak. Szó sincs róla, — helyes és szükséges dolog, hogy a gyermek szokjék a nyilvánossághoz és kívánatos, hogy a szülök is közvetlen tájékozást szerezzenek a gyermekek szellemi előmeneteléről. A szakfelügyelet mellett nem felesleges a szülők érdeklődése sem. De mindkét cél sokkal jobban és könnyebben elérhető más módon. Sem a gyermekek nyilvános szereplését, sem a szülők érdeklődését nem helyes egy napra szorítani. Olvastuk, hogy itt-ott némely tantestület saját kezdeményezéséből behozta a minta-tanitás rendszerét, mely szerint a hétnek, vagy a hónapnak bizonyos meghatározott napján a tanító minta-tanitást hirdet, amikor tanitótársait és a szülőket is meghívja. Nagyon helyes ez. így a gyermek, aki havonként legalább egyszer lát az iskolában több idegen arcot: nem ijed meg oly könnyen az annak idején elkövetkező, annyira rettegett vizsgán sem. mily nagy mértékben bírod polgártársaidnak bizalmát és tiszteletét. De máskép is lehet véteni a gyermekek ellen, nem csupán rósz példa, avagy elmulasztott tanítás által. A szigort is túlzásba lehet vinni. Kristóf! Es azt hiszem, hogy éppen ebben hibáztál néha. Nagy szerencsétlenség volt Hermanra, hogy oly korán vesztette el az anyját. Ezáltal sok napsugár, sok melegség tűnt el az életéből. Te mindenkor csak megfenyítetted és kegyetlen bírája voltál. A te tőled való félelme megölte a bizalmát. Megszokta, hogy titkoljon előtted mindent, mert tudta, hogy sohse számolhat részedről elnézésre, még az esetben sem, ha bűnei csak korának természetes tévedéseiben rejlettek. Szeretet és gyöngédség után való vágyódása oly soká nem nyert kielégülést, hogy talán nem is annyira érthetetlen, ha annyira elveszítette a megitélőké- pességét, amikor végre oly valakit vélt feltalálni, aki beteljesíti a vágyódásait. Elcsábittatott, mint ahogy már sok ezren csábittattak el. Ha lett volna jó akaró barátja, aki jókor figyelmezteti, nem történhetett volna meg, ami megtörtént, ügy gondolom, kissé a te kötelességed lett volna vállalni a baráti szerepet. — Ne vedd kérlek zokon, de ez nem más, mint üres fecsegés. Mindig védelmezője voltál a fiúnak, amikor arról volt szó, hogy valami rossz cselekedetért megkapja a kellő büntetést. Es amikor most látta, hogy nálam nem érhet el semmit, természetesen megint téged igyekezett megnyerni magának. Valóságos szerencsének tekintem, hogy nem engedi meg vagyoni helyzeted, megadni neki I
