Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-07 / 7. szám

Felsőbányái Hírlap

nevezett organikus társadalmi felfogás alapján berendezve.

Dacára annak, hogy három nemzetiség lakja e kis területet, amely nem nagyobb, mint a mi Erdélyünk s mégis oly csendesség, oly békesség, megelégedettség s általános jólét honol ott, hogy öröm ily nép között élni. Ennek a békességnek s jólétnek az az oka, hogy e három népfaj (német, francia, olasz) mind nemes faj, de nem a kutyabörös okmány alapján, hanem a faji nemes tulajdonságok s képességek folytán ; másrészt pedig, hogy minden intézménye a család-bázisra van fektetve.

Hát ami a népek fajait illeti, az épen annak a természeti törvénynek hódol, mint a többi szerves lények: a növények meg az állatok. A beható megfigyelések és a tapasztalatok azt igazolják, hogy minél inkább közeledik az illető individuum, akár növényi, akár állati a tökéletesedés, a nemesítés felé, annál inkábk fogy a tenyészeti képessége. így például minél nemesebb vala- mely gyümölcs, annál kevesebb magot hoz, de annak is alig 10--20 százaléka csiraképes. Holott a vad gyümölcs tele van ép, egészséges magvakkal, amelyeknek 90—95 százaléka csiraképes. Azonfelül minél nemesebb valamely faj, annál inkább ki van téve a klimatikus viszonyoknak, betegségeknek, holott a kevésbé nemes faj épen az ellenkezőjét mutatja: dacol minden idöviszon- tagsággal.

A szatmárnémetii 300 éves jubileum.

A szatmárnémetii ref. főgimnázium fenáilá- sának 300 zados évfordulóját, üli meg ez évi május 18—19. napjain. A nevezetes alkalmat felhasználva, a főgimnázium igazgató tanácsa az évenként szokásos országos protestáns tanítói gyűlést ez évben Szatmárnémetibe hívta meg.

Az ország minden részéből oda összegyűlni szándékozó tanférfiak s családjaik az ünneplés után a megye nevezetességeit is óhajtják megtekinteni. így akarják a főgimnáziumi igazgatóság terve szerint Felső- és Nagybányát is meglátogatni. A megállapodás szerint ide jönnek május

Akkor aztán bort töltögetnek a pohárba s az ünnepies csendben a biró szólásra emelkedik.

— Alásan tisztölt tömeges sokadalom! Istennek szentséges segédletével ismételten teljesedésbe ment, hogy a szólamok és szavalatok sokaságának nyomatékos túlszárnyalása következtében újból enmagam érdemlegesit- tettem arra, miszerint a bírói székbe becses személyiségemet felmagasztositani méltóztassam.

— Feliperedésem után való tanulmányaimnak folyamatos íépcsőzetei, valamint későbbem tapasztalataimnak a birói tisztességben szerzett tömeges állománya bőségesen szolgált értelmes elmémnek ismeretekkel; ugyannyira, hogy én — mint akinek egy egész község polgárias közönségének boldogulási üdvössége és jóléte kell, hogy képezze elérni szándékolt és mindnyájunknak óhajtott életcélját, azaz : feladatát — én, tisztelt választógyülekezet, Isten és ember szine előtt, saját képesítettségemnek legőszintébb tudatában és annak érvényesítése iránt való teljes eltökéltségemben, szivem egész hevéből, lelkem egész nyiltszivüségável merem és pedig fenzengve merészelem kinyilvánositani, mely- szerént én a mélyen megtisztelt községnek leg- szeretetteljesebb megbízatásaként fölajánlott öregbirói szék elfoganatositásához elegendő erősséggel és kitartással rendelkezvén, a birói tistességet e jelenlevő szózatommal általam elfogadottnak vételezni engedélyezem.

Hogy milyen hatást váltott ki ez a remekül kiteremtettézett szónoki beszéd, az leírhatatlan. Fülsiketítő éljenzés csapott fel és mindenki a biró felé tülekedett, közben persze jól oldalba eszközölte a szomszédos felebarátját. csak hogy minél előbb tenyerelhessen a

20-án délelőtt s itt meghalnak s 21-én reggel mennek Nagybányára. Gyermekeink s ifjaink tudós tanárai tapasztalatokat gyűjteni, a bányavárosokkal személyesen megismerkedni jönnek tehát hozzánk, hogy aztán itt a természet szépségeiben gyönyörködve, a látottakról növendékeiknek is előadást tartsanak.

Nekünk jutott a szerencse, hogy e hazánk egyik szép vidékének lakói lehetünk. Lakosai e helynek, mely kiemelkedő természeti pompájával körünkbe vonzani akarja közelebb is Magyar- országunk intelligent iájának egy részét. A természettől nyert előny kedves kötelességet is róv reánk. Azt nevezetesen, hogy akik látogatásukkal városunkat szerencséltetik, azokat mi fogadjuk szives magyar vendégszeretettel. Különben semmi kétség e részben, kiki igyekezni fog, hogy a vendégek kellemes emléket szerezzenek itten.

A szatmárnémetii ref. főgimnáziumi igazgatóság Farkas Jenő polgármestert, Nagy Lajos ref. lelkészt, Münnich Sándor gazdasági tanácsost, Pap Márton számvevőt kérte fel az itteni elszállásolás s más teendők elrendezésével.

Az ünnepély alkalmával egy jubileumi alapítványt is akarnak létesíteni. E végből több irányban »Gyűjtő-ivet« bocsátottak ki. Nálunk Nagy Lajos ivén 65 korona gyűlt össze, minek eredményét a »Szamos« c. lap nyugtázza majdan.

Az adakozásra vonatkozólag ilyen tartalmú »Kérelem« van a gyüjtő iv mellett: »A szatmárnémetii református főgimnázium hiteles adatok szerint 300 éve áll a mostani helyén. 1610. január 1-én ajándékozta meg Szatmárnémeti szab. kir. város a mostani főgimnáziumi telekkel az akkori ref. főiskolát. Hogy pedig a főgimnázium 300 évvel ezelőtt főiskola volt, azt hiteles jegyzőkönyvek bizonyítják.

Háromszáz éve tehát annak, hogy ez iskola a nevelés és oktatás szent ügyét szolgálja. Háromszáz éve, hogy városunk és vidéke közművelődését közvetlen, közvetve pedig egész édes magyar hazánkét igyekezett előmozdítani mindig törhetlen magyar érzelemmel, magyar szellemben. Pedig többször mily súlyos csapásokat, mily érzékeny veszteségeket kellett átélnie és átszenvednie csak azért, mert magyar volt mindig!

E nevezetes évfordulón kegyelete« hálaünnepet rendez a főgimnázium fenntartó testületé, hogy emlékezetessé tegye ez évet, mely egy uj század hajnala s hogy ez ünnepen visszatekintve az elmúlt nagy időbe, erőt s bizodalma! merítsen a küzdelmes jövőre, erőt, hitet és reményt arra, hogy e fontos közművelődési intézetet a jövő nemzedékek számára megtarthassa, tovább fejleszthesse.

E szép múlt minden egyes pillanatában tapasztalta a főgimnázium, hogy az intézet volt

szónokkal. Könny csillogott a biró szemében, de az esküdtekében is; ezzel talán azt akarták kifejteni, hogy megértették a hatásos szózatot. Pedig — velem együtt — talán még az én jegyző barátom sem sokat konyitott hozzá és ugyancsak megakadtam volna, ha felelnem kell a beszédben foglaltakra.

Rajtam is meglátszott a hatás, mert alig bírtam a homlokomról a verejtéket törülgetni. Most már csak azt vártam, hogy ki fogja a birót felköszönteni. Nem is soká késett az üdvözlés Kalmár Vendel egyet-kettőt köszörült a gégéjén, kettőt-hármat húzkodott a dolmánya szélén, kipödörintette a bajuszát és nagy lassan fel- emelkedett.

— Tisztölt község, mint választó sereglet! Minek utána, a biró ur szavai szerint és pedig azáltal, hogy már eddig is nevezetesen azáltal, miszerint leginkább; de mégis, mindemellett mégse! Ennek okáért a mai napon, valamint- ségesképen mindezideig folyton-folyvást, évrül- évre, de minden évben kívántunk valamit a mélyen tisztölt Biró urnák; azonképen a jelenben is, de még a messze jövőben is állandóan tisztaszivből, egyhangulattal, a mi legnagyobb örömünkre és községünk épülésére az Istentől

; azt kívánjuk, amit eddig is mindig kívántunk!

— Éljen . . . éljen . . . éljen

Hát erre minő lelkesedés támadt! . . . No, i de én is kívántam ám azért valamit: bárcsak vége lenne már a diszebédnek ! . . . Vége is lett csakhamar. — Másnap aztán összeszedtem a * sátorfámat, otthagytam a falut, népet, jóbarátot és megfogadtam, hogy arra a vidékre soha többé nem megyek a magyar népet tanulmányozni.

tanítványainak, a tanügybarátoknak nagy serege, sőt a nagy közönség is nemcsak élénk érdeklődéssel kisérte minden lépését, hanem szükség esetén az intézet céljaira meghozta anyagi áldozatát is.

Most is, amikor e nevezetes évfordulót emlékezetessé óhajtjuk tenni, egyfelől azzal, hogy ünnepet ülünk, másfelől pedig azzal, hogy a főgimnáziumi alapot egy jubiláris alapitványnyal kívánjuk még biztosabbá tenni, bizalommal fordulunk ez intézet volt tanítványaihoz, a tanügy- barátokhoz, a nagyközönséghez azzal a tisztelet- teljes kéréssel, hogy magasztos célunk elérésében anyagi áldozattal megsegíteni szíveskedjenek.

Az adományok Markos Imre főgimn. pénztáros tanár úrhoz küldendők. A fenntartó testület nevében: Szatmárnémeti, 1910. febr. 1. A rendező bizottság.« „.. ,T T . , , „ ,

° Közli: Nagy Lajos ref. lelkész.

Különfélék.

Azuj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives ki- egyenlítésére s előfizetéseik megújítására.

Lapunk szerkesztője még mindig gyengélkedő lévén, e lapot Pap Márton városi számvevő állította össze és ő vállalja érette a felelősséget.

Személyi hirek. Farkas Jenő polgármester a neje és többek társaságában e hó 10-én Rómába utaznak, hogy részt vegyenek ott a II. Sylvester pápa részére felállított szobor-leleplezési ünnepélyen. — Holéczy Gyula m. kir. állam- épitészeti hivatali főmérnök, a nagybánya—mára- marosszigeti állami ut-épités vezetője — hivatalos ügyben két napot városunkban töltött. — Dr. Tóth Gábor bányaműorvos Rómába tett zarándokújáról nejével együtt hazaérkezett és átvette hivatalát.

Eljegyzések. Szinnyav József okleveles mérnök a múlt héten eljegyezte hitvestársul Mihók Henriette urleányt, helybeli r. k. tanítónőt. — Nagyajtai Kovács Irma urleányt Nagyszőlősről eljegyezte Bechine Ferenc szászrégeni lakos. A bajos menyasszony özv. Puskás Antalné úrnő unokája és Kovács Pál m. kir. erdőmérnök leánya.

Házasság, Géresi Miskolczy Róza urleány, békésgyulai községi óvónő a múlt hó 24-én Abafi János ottani polgári iskolai igazgató-tanárral házasságot kötött. Az Isten áldása sokáig lebegjen a szívből kötött frigyen.

Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter a bányászati államvizsgáknál működő vizsgáló bizottság tagjává az 1910 —1914. évek tartamára a nagybányai bányakerületből György Gusztáv nagybányai m. kir. főmérnököt, a vegyelemző hivatal főnökét nevezte ki. — Vármegyénk főispánja Terray Gyula kir. erdőmérnököt a kapnik- bányai aisótelepi és Piltz Ede róin- kath. plébánost nagysomkuti állami iskolai gondnokság rendes tagjaivá, valamint Trautman Béla gőzmalomtulajdonost a tartolczi iskolai gondnokság elnökévé kinevezte.

Főispánunk üdvözlése. Csaba Adorján vármegyénk főispánja hivatalának elfoglalását annak idején tudomására hozta Nagybánya és Felsőbánya városoknak. Nagybánya város az értesítésre a napokban a következő felterjesztést intézte a főispánhoz: »Méltóságos Uraml Szat- márvármegye és Szatmár szab. királyi város főispánjává történt legkegyelmesebb kinevez- tetését hódoló tisztelettel fogadjuk. De engedje meg Méltóságod, hogy e tiszteletünkhöz rokon- szenvünknek és szeretetünknek egész teljességét is hozzáfűzzük, hisz Méltóságodban hosszú közigazgatási tisztviselői működése alatt oly férfiút ismertünk meg, ki mintaképül lebeghet mindnyájunk előtt. E megismerésből fakadt törhetetlen bizalmunk, hogy Méltóságod magas és díszes közjogi állásábau nemcsak a tisztviselői karnak lesz támogatója és segítője jogos és méltányos törekvéseiben, de főleg városunk érdekeinek is hathatós istápolója lesz mindenben. Szeretettel erre kérjük Méltóságodat. Amidőn díszes állásának elfoglalása alkalmával városunkból, melyet Szatmárvármegye gyöngyének szoktak nevezni, hódoló üdvözletünket küldjük, fogadja Méltóságod ismételten szeretettel párosult tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Nagybányán, 1910. március hó 22-én. A város tanácsa dr. Makray, polgármester.« Felsőbánya város nevében pedig Farkas Jenő polgármester