Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-12-02 / 24. szám
XIV24. srsám. 1909. december í3.- MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = 0 Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC |il Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap jij szellemi részét illető kőkemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Uj népvándorlás. Ezt a korszakot méltán lehet nevezni az uj népvándorlás korszakának. Egyes országokon belül, sőt világrészeken át olyan eltolódások történnek a népességben, aminőkre soha eddig nem volt példa. Óriási városok szívták és szívják föl magukba a falvak népét, a szétszórt népesség elszakad az anyaföldtől, folyton összébb húzódik, csoportosul, középpontokba menekül. Országgá dagad egy-egy város népesség dolgában : Londonnak annyi lakosa volt száz év előtt, mint ma Budapestnek s ma majdnem annyi van, mint száz év előtt egész Magyarországnak. A város falja a falu fiait. Néptelenül a szabad mező, zsúfolódik, terjeszkedik a város. A nádfödele3 kunyhóból bérkaszárnyába települ át a nép. Budapesten ma hétszerte több ember él, mint amennyi hóditó ősmagyart Vámbéry számit és Londonban több az ember, mint a Mátyáskorabeli Magyarországon, vagy ugyanezen időben egész Angliában. A város a mágnes, amelynek nem tud ellenállani a mezőn széthintett vasforgács. A város vonzóereje: az ipar, az iparadta több munkaalkalom és nagyobb bér. Mennél iparosabb a város, annál nagyobb tömegeket nyel el s mennél több a gyárkémény, annál népesebb lesz az aljuk s annyival jobban ritkul a nép a templom- torony árnyékában. Budapest után New- York a legnagyobb magyar város. A tatárjárás, török-pusztitás együtt feleannyi embert sem kergetett ki ebből az országból, amennyit öt év alatt kiüldöz ma a sorsa Amerikába. Európa ipartalan keletéről folytonosan hullámzik a nép az iparosabb Nyugat felé s Európa nyugatáról Amerika felére, közepe tájára, ahol összetorlódik a sokféle nyelvű fehér emberek árja a szembe jövő sárgák áradatával, keveredik Észak- Amerika déli felének feketéivel és segít kiirtani, beolvasztani a rézbőrüek fajtájának maradékát. A föld egyik felén elnép^ telenedtek az ~ országok, Írországban pl. szinte alig-alig lakik ember s a másik felén ugyanaz a nép segít pusztaságon egy-két évtized alatt óriási városokat építeni. A keresztes hadjáratok, a török háborúk nem dobtak akkora tömegeket egyik országból a másikba, mint most egy-egy börzei krach. A földtől elszakított tömegeknek gigászi csapatai mennek benépesíteni más világok sivatagát és hagyják maguk mögött pusztulni a régi világot. Micsoda kavargás, milyen hullámzás folyik most körülöttünk! Micsoda keveredése fajoknak, gondolatoknak! Milyen óriási arányú a nyelvek összeolvadása! Kis fajok olvadnak bele a nagyobbakba, elterjedt nyelvek szívják föl kis nyelvterületek népet. »Nemzetek lesznek« — kialakul sokféle nép roncsából a jenki fajtája és »nemzetek vesznek« — néptelenedő kis országok népe tűnik el, folyik be az emberoceánba, amelyben egy keverékké olvad össze a sokféle arcszin, egyenlősödnek a faji jellemvonások, kun menyecskének mandulaszemü fia születik és mulattá világosodik leánya arcán a szerecsen apa fekete bőre. A földturó magyar, a kínai fehérnemümosó, a svéd gyári munkás gondolatai azonosulnak és a japáni munkás, a volt kuli sztrájkolni tanul, a felvidéki tót gentlamen voltára, gőgösen tér vissza. Uj milliőbe: városba, idegen országba kerülnek, uj embereket látnak, uj gondolkozást tanulnak a rögtől elszakított milliók. A munkaerő óriási piacain a gazdasági erők hatását tanulja meg a maga bőrén az erejét kinálgató proletár s az Isten csapásától való félelem, akinek exisztenciáját üzleli eshetőségek szabályozzák s nem az időjárás. Aki fölött eddig a szolgabiró és a mandarin volt korlátlan ur, az maga lábán álló, magára büszke emberré alakul. Sokat, sokfélét kell próbálnia sokfajta munkát tanulnia, nem elég többé a szántás-vetésnek örökölt tudománya s az a kényszerű sokoldalúság is önbizalmat ad, igényeket növel, nagyobb jövedelmekre való folytonos aspirációt táplál. A munkaerő nagy gyüjtőmedencéi agyvelő forradalmasító helyek, egyetemei a modern élet iskolarendszerének. A debre- czeni cívis még csodálkozhatik azon, hogy a panoráma négere is ember. A néplömegek sohasem látott arányú hullámzásának, a modern népvándorlásnak az egyik legnagyobb fokú hatása: átalakítása a legkonzervativebb néprétegek gondolatvilágának. Akinek fáj ez az átalakulás, annak éppen úgy kell számolni ezzel a ténynyel, mint nekünk, akik örvendünk neki s az emberiség jövendője érdekében valónak látjuk. A Guttin. (Felsőbányái emlékek.) (2.) — Irta: Túri József. — A vágy a hegyre csalogató inger egyre jobban sarkal már; a gyérülő bokrok között felcsillanó kilátások panorámája megállít még egy-egy percre, de csak annál jobban biztatjuk sietésre lovainkat, hogy hamarább láthassuk már: milyen lehet a táj oda fönt és azon túl! Odaképzeljük minden forduló végére azt a kis helyet, ahonnan már minden irány- í ban csak lefelé vezet az ut. De türelmünk fogytán van, s amint az utolsónak vélt fordulónál csalódás ér bennünket, odahagyjuk szekerünket, futólépésben rohanunk föl a gyalog ösvényen, s örömujongások között törünk elő a bokrok közzül egy kis tisztásra, melynek közepén emberi kéz alkotta határhalom tetején érinti lábunk Szatmár és Mármaros megye választó vonalát. Keressük a láthatárt minden oldalon s itt, két megye határpontján szeretnénk ezeket egészen belátni, hogy ami szépet, Isten e két megye tájain jó kedvében elhelyezett, azt most mind a szivünkbe foglalhatnánk. Ámde vágyaink — ha azokat szemünkkel kisérjük, sokszor már az első bokornál fönakadnak s visszatérnek hozzánk, mint a fogoly-madár, melynek szárnyát szegtük. De nyugton nem maradnak, — kirepülnek, mihelyt megnövelte szárnyaikat a szabadság. így történt most is. A hegytetőn összeszoruló láthatár nem sokáig hagy nyugtot az ott időzésre, s a csalódás után most már egyetlen vágyunk: meg- í látni a Guttint. A mármarosi lejtőn csakhamar kibontakozunk a tetőt övező fák közül, s mikor elénk tárul — teljes pompájában Máramaros hegyei- í nek, völgyeinek panorámája, minden szem egyszerre a sötét, büszke hegyóriáson akad meg, s örömkiáltásban üdvözöljük az égnek mere- dező Guttint. Van azonban idő, mikor a legszebb hegy is eltörpül a turista tarisznya szerény domborulata mellett. Ez az idő következett el nálunk is. A forrás, melyhez értünk, kedves tanyául kínálkozik; az illatos szénában elrejtett sziverő- sitő, a pompás máramarosi vízzel erősen vetekedik. — Az elemózsiás tarisznya tartalma is rövidesen helyreállítja a tarisznya és a Guttin között már már fölbillent helyes arányt. Rövidre szabjuk itt időzésünket, hisz oly közel látszik már a Guttin. Éppen indulni akarunk, mikor a forráshoz j egy kis karaván érkezik. Két asszonyból, két ; szamárból és egy kis csacsiból áll a menet; a két szamár megy elől, fölpakolva két oldalon lecsüngő málhákkal, utánuk az aszonyok, hátul a kis csacsi. Felsőbányáról visznek cserépedényt Máramarosba. Valóságos kis teher vonat, mivelhogy az egész menet föl van mál- házva. Kétségtelen azonban mindnyájunk előtt, hogy a két szamárnak van legrosszabb dolga; nem is titkolják s a lejtőn lefele mentükben is minduntalan hegyre kapaszkodást demonstrálnák, vagyis két hátulsó lábaikra ágaskodnak föl, s mi által a málhák tartalmát állandóan veszélyeztetik. A vonat-vezető pedig ... »el- | keseredésébe mi telhetvén tőle, nagyokat üt egy bottal a szamár fejére«, — vagyis fékez! Pedig van mit hordoznia a kosár terhén a fé- I kezésen kívül is. A kis csacsira azt mondhatnók, hogy nem , visz semmit, de cipeli az is irtózatos nagy bundáját, melyban ugv télnek öltözött, hogy első tekintetre rosszul sikerült medvének nézzük. Hogy hátul ballag, a világért sem vélet • len dolga; egyenesen azért történik, hogy a : szamarak szekatúráját ne legyen alkalma el- | tanulni. Egy őrizetlen pillanatban azonban még- i gis előre kerül, oda furakodik egyik szamárhoz, s anyai kötelességére figyelmezteti azt gyöngéd tülekedésével. A fogadtatás azonban sem anyai, sem gyöngéd nem volt, mert abban a pillanatban egy hatalmas rúgás hatása következtében, a csacsi is, a málha is az árokba i gurult. . . . Hogy mi következett azután, ahhoz egy igazi vonat kisiklása és összeütközése is csak halványparódia lehet. A katasztrófa után az általános csalódások furcsa módon találtak kiegyenlítődést, A kiviteli üzlet a vállalkozóknak cserép pénzzel fizetett, a szamár hátára a nagy fazekak helyett botok súlya nehezedett; s mindezek mellett még kitudja: a rósz példa a kis csacsi jövendő erkölcsére mi minden romboló hatással lehet. . . . Szánakozással vegyes, derült hangulatban hagyjuk oda a katasztrófa színhelyét, s a Kapnikbánya felé vezető utón folytatjuk utunkat tovább. A pompás kavicsos-ut mellett jobbra balra, régi szénégető telepek maradvá-
