Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-11-18 / 23. szám

Felsőbányái Hírlap kereskedő pontosan eleget tett a megrendelésnek, de mert a posztóból megmaradt egy darab, még egy sapkát készített. Ezt vette meg a budapesti kereskedő. A nevezett megrendelő azonban egy nemzetközi 'zsebmetsző bandának volt a főnöke, melynek tagjai a közös sapka révén ismertek egymásra. így történt, hogy a budapesti keres­kedőt társuknak nézték és a lopott pénzek egy részét becsületesen zsebeibe juttatták. A rend­őrség ezek után persze az ismert sapka nyomán könnyű szerrel kezei közé keritette a banda tagjait. A vérengző kántor. Hogy hol történt, az nem lényeges. De bizonyos, hogy megtörtént. A jó szimatu finánc rajtacsipett egy atyafit, hogy sok volt a vágatlan dohánya, a mely azonban nem trafikban termett. Persze csendőrt hívtak, elvitték a finánc laktanyára és 12 korona erős bírságot szabtak rá, a mellett, hogy a dohányt is elvették tőle. Az atyafi dühös lelt és amikor lefizette a bírságot keményen odaszólt: »No ezért három embernek kell meghalnia!« E vé­rengző fenyegetésért aztán a csendőr ismét nyakoncsipte az ipsét és vitte a rendőrkapitány elé, ahol le akarták csukni. »Na már azt sze­retném látni — szólt az atyafi — hogy ezért engem lecsukjanak!« »Hát hogy merte maga azt mondani, hogy ezért három embernek kell meg­halni?« »Azért kérem, mert 12 koronára bün­tettek, már pedig én vagyok a burányi kántor és három embernek kell meghalni, hogy 12 koronát keressek a temetésükkel!« Szatmárvármegye adója. Szatmárvármegve esedékes adója, egyenes adóban, a múlt évi hátralékkal együtt összesen 3 242,006 K 96 fillérre rúg. Erre befolyt folyó évi október hó végéig I 1.845.874 K. Hadmentességi díjban a fennálló j előírás 146,090 K. Erre befolyt október hó végéig 51,600 K. Bélyeg- és jogilletékben befolyt f. évi október hóban 108,821 K. Fogyasztási és ital­adóban 20,769 korona. Bölcs határozat. Egy szatmárvármegyei faluban nagy tűz volt nemrégiben. Tűzoltóság nem volt szervezett, a mentőkészülék mindössze egy rossz fecskendőből állott, amit a falu kéz alatt vett. Rohannak a fecskendőért a biró udvarába, kivonszolják nagy nehezen a tűzhöz, teleöntik vízzel, de bizony nem működött. El­égett két-három ház ezalatt s ha az ég vélet­lenül esőt nem küld a falura, az egész község elégett volna. Csak azután vizsgálták meg a fecskendőt s kiderült, — hogy tele van krumpli­val. Másnap tanácsot tartott az elöljáróság ez ügyben, felelősségre vonta a bírót, aki azonban kijelentette, hogy ő szívességből tartja udvarán a fecskendőt s ha már ott tartja, legalább hasznát is akarja venni. Krumplit tesz bele. A tanács belátta, hogy a bírónak igaza van. De hogy mégis elejét vegye egy jövőben keletkezendő tűznél a kellemetlenségnek, a következő hatá­rozatot hozta: A fecskendő továbbra is a biró udvarán marad. A bírónak jogában áll a fecs­kendőben krumplit tartani. Szigorú büntetés terhe mellett azonban köteles a krumplit három nappal a tűz előtt kivenni a fecskendőből. 280 képet tartalmaz a Könyves Kálmán most megjelent képkatalogusa, mely töbek között Benczúr Gyula »Millenáris Hódolat c. festmé­nyének mását is magában foglalja. — A kép- jegyzék kizárólag magyar művészek alkotásairól számol be, ami a legjobb bizonyítéka, hogy a Könyves Kálmán a magyar művészet népszerű­sítését tűzte ki céljául és ezt a célt szolgálja nagy lelkesedéssel és buzgalommal. — A csinos kiállítású füzetke 50 fillérért rendelhető meg a Könyves Kálmán magyar műkiadó részvénytár­saságnál, Budapest, Nagymező-utca 37. A társaság ezen összeget minden képrendelőnek visszatéríti. Újabb hirek Dörmögö Dömötör utazásáról. A legfurcsább automobilozó, a ki valaha végig töff-töffölt árkon, bokron, országúton, falun, para­dicsomos és káposztás kerteken. Dörmögő Dömö­tör, a hírneves mackó ugyan sok dolgot ad a környék népének, a kiknek véleményeit agyon­gázolja, szekereit beleforditja az árokba. De ennél is több mulatságot szerez Sebők Zsigmond és Benedek Elek gyermeklapja, a Jó Pajtás olvasói­nak, a kik hétről-hétre olvashatják mulattató kalandjait. Legutóbb egy igazi automobilistával találkozott, attól vette a Berlin-budapesti automo­bil-verseny hírét. Alighanem részt is fog benne venni, a milyen vállalkozó szellem, — erről majd olvashatnak valamit a Jó Pajtás kis olvasói a jövő számban. A mostani, hatodik számban ked­ves, szép versek vannak Endrődi Sándortól és Lampérth Gézától, keleti mese kezdődik Szöllősi Zsigmondtól, folytatódik Benedek Elek regénye, ugyancsak Benedek Elek mesét is mond Farkas komáról. Vannak még mulatságos képek és cikkek, szerkesztői izenetek, rejtvények stb. A Jó Pajtás-t a Franklin-Társulat adja ki, előfizetési ára negyed­évre 2 korona 50 fillér. Mutatványszámokat in­gyen küld a kiadóhivatal (Budapes, IV., Egyetem­utca 4. A főváros legelső fogorvosi intézete, mely az ismert szakember. Dr. Batizfalvy István tanár a műtőfogászat és a műfogászat szakorvosának vezetése alatt áll, Budapest, Károly-körut 3. sz. alá e célra berendezett helyiségekbe helyeztetett át. Ezen, az országban páratlan direkt Ameriká­ból hozatott felszereléssel és gépekkel beren­dezett intézet már több mint százezer fog­betegséget, vagy foghiányt látott el sikeresen, a villamos átszürődtetési mód segítségével, teljesen .. . Mint mikor ifjú napjaink bohóságai között egyszerre csak előbuvik az első fehér hajszálunk, olyan csöndes, bánatos melankólia vesz erőt rajtunk most is. Múlandó minden ... De itt a csend és nyugalom ez ideális országában nem ejthet foglyul, nem nyugtalanít soká a múlandóság gondolata. Az erdő, ez a nagy könyv itt van előttünk kinyitva; a hegyoldalt bekanyargó szerpentin minden fordulata más-más lapját tárja elénk s csöndes szótlanságban lapozgatjuk e nagy könyvet, melynek lapjain: tavasz és ősz, élet és hervadás képei egymást váltogatva tárulnak elénk s ezernyi példázatban szólnak szivünkhöz. A sürü bozót közt beszűrődő napfény gyönge világánál látjuk, mint születik, hogy éli csecsemőkorát az erdő. Megesik a szivünk a száraz-levél takaró alól alig kibújt gyönge csemetén s kedvünk jön a fölé hajló védő gályák alól kiszabadítani, melyekről azt hisszük, hogy boldogulásának akadályai. — Hozzá is nyúlnánk talán, de amint lehajlunk s százával látjuk magunk előtt piciny védencünk testvéreit: megszólal bennünk lelkünk titkos hangja s az őserdőre bízzuk dajkálásukat, mely őket annnyi viszontagság között is létrehozta s megóvta. S ez a mindenekről gondoskodó közös édesanya már kezdi is foltozni a régi, kijukadozott takarót, hogy mig az újat rájuk terítheti: a csöndes, puha fészek gyönge kis lakói ruhátlanul le ne maradjanak. A tavasz és az ősz, az enyészet és meg­újulás ölelkezése megy itt végbe minden levél lehullásakor, a múlandóság gondolatával egy­szerre érinti szivünket a remény biztatása, a feltámadás lelket felemelő hite. S egyszerre úgy érezzük, hogy ez a biztatás benne van itt körülöttünk mindenben; az őszi szellő lágy suhanásában, a tájat szelíden befolyó rezgő napsugárban s ebben az ünnepi nagy csöndes­ségben beveszi magát szivünkbe is, s hogy oda is beköltözött, úgy maraszt, úgy tartóztat vissza minden. Vissza-vissza nézünk az odahagyott kedves tájra, honnan mint nevető gyermek­sereg: mosolyával kisér a gyermekkorát élő fiatal erdő minden bokra, fája. Az uj fordulón újabb szépség, újabb gyö­nyörrel kinál s mig el nem hajlik az előttünk futó egyenes útvonal, mohó vággyal szaladozza be szemünk, mindannyiszor újnak, soha meg nem unhatónak talált képeit a hegyoldalnak. Egy-egy kanyarulat fölvisz egészen a lomb­jai közé az előbb elhagyott faóriásnak, a meg­bámult, megcsodált sudarakra kis idő múltán már a mélységbe tekintünk le kicsinylően, mint a gyermek, kinek minden vágya teljesül. így törpül le előttünk a »hangos szikla« is, melytől annyiszor búcsút vettünk már; s hogy újra felé visz utunk, hiába kérdezzük, nem felel kiáltozásainkra, mintha megharagu­dott volna ránk az előbb oly hűséges vissz­hang. Talán szégyenkezik előttünk, hogy a mélységből annyira rettegett homlokát úgy bi­lincsekbe szorította a rajta tanyát ütött néhány szál fa gyökere s most hiába rázza kemény vállait, nem tud szabadulni tőlük, hogy szaba­don kiállva összetörhetné az erdőn végig vág­tató bősz fergeteg romboló fogát. Tűrnie kell, hogy a hatalmat most fölötte ezek bitorolják: a vihar előtt ingatagul meghunyászkodó jöve­vények. Mig ide felértünk, a felhőtlen égen már egészen kibontotta szárnyait a szeptemberi nap; a lombok között hasadó nyíláson ezüst létrák szállnak le a földre, kivezetik tekintetüket a hegyi ösvény szűk mesgyéje közül föl a sza­badba, hol az erdő ritkulása a hegytetőt sejteti velünk. fájdalmatlanul. Az intézet élén álló kiváló vezető felügyelete és személyes közreműködése teljes garanciát nyújt az ott eszközölt fogoperációk és műfogpótlások sikeréért, melyért a vallás és közoktatásügyi miniszter elismerése is kitüntette. Ennek dacára árai mérsékeltek. Minden felvilá­gosítás díjtalan. Az intézet felszerelése olyan, hogy vidékiek fél nap alatt megkaphatják bármi­nemű fogpótlásaikat. Levelekre az intézet azonnal válaszol. Mi a legszebb karácsonyi ajándék ? E kér­désen sokan törik a fejüket a karácsonyi ün­nepek előtt. Kétségtelen, hogy egy karácsonyi ajándék csak akkor felel meg rendeltetésének, ha szépsége mellett egyúttal praktikus is. Ma már alig van lakás, ahol képek ne díszítenék a falakat. Százszorta fokozódik azonban a hatás, ha lakásunkat valamely kedves hozzátartozónak művészi olajfestményü, vagy krétarajzu arcképe díszíti. Egy ilyen arckép egyúttal a legszebb, a legkedvesebb és legmaradandóbb karácsonyi ajándék. A »Ráfáel« fényképészeti és festészeti müintézet Budapest VII., Rottenbiller-utca 46. amellett, hogy a főváros legelső ilyen műinté­zete, még egyúttal feltűnően olcsó áraival is az egész országban nagy népszerűséget és kedvelt- séget szerzett magának. Rendelésnél elegendő egy fénykép beküldése. Krétarajzok már 6 ko­ronától, olajfestmények 10 koronától feljebb rendelhetők díszes paszparturával. E hírneves müintézet lapunk olvasóinak készséggel szolgál előzetes felvilágosítással és árjegyzékkel. Meg­bízható ügynökök mindenütt felvétetnek. Egy város eladó. Nem mindennapi eset, hogy egy város, házaival, utczáival és tereivel eladó legyen. E ritka eseménynek Írország a színhelye, ahol Durgannon városát akarják eladni annak, aki nagyobb vételárt kinál érte. Dungannon a tyronei grófságban fekszik és elég tekintélyes város, amennyiban 4000 lakosa van; középiskola, nyilvános közintézmények és elég élénk gyáripar fölött rendelkezik. Eddigi tulajdonosa Earl of Ranfurly, a hármas királyság egyik legtekinté­lyesebb főura. Valamikor Viktória királyné kama­rai elöljárója volt és később mint New-Zeland kormányzója szerzett maradandó érdemeket. Kormányzósága idején nagyterjedelmü birtokokat vásárolt Ausztráliában és valószínűleg ez az oka, hogy most eladja Dungannon városát, mely év­századokig volt családja birtokában. Dal a vicinálisról. Rég nem hallottunk már a vicinális vonatokról semmi újat. Mintha ren­desen indulnának, érkeznének s a féllábu kol­dus nem koldulná végig az utasokat menetköz­ben. De most megint szerepel a vicinális, még pedig a vácz—drégelypalánki vonat esetében. A vicinális ment Nagyoroszi felé, a mig elakadt. Egy darabig küzködött, aztán elindult visszafelé. Szebben mondva — hátrafelé. Aztán nekirugasz­kodott előre s csúszott hátra. Másfélóráig játszott igy a vonat: előre-hátra, hátra-előre. Az utasok állítólag tengeri betegséget kaptak. CSARNOK. Apró komédiák. I. Mariska sorsa. (A kávéházban két ur a hét legszenzációsabb eseményéről, a szabadkai tárgyalásról beszél.) — Végre egy olyan hét, a mikor az ember magasabb élvezettel vehette a kezébe a lapokat és olvashatott, izgulhatott, művelődhetett és ami a fő — élvezhetett. — Maga a Mariska tárgyalását célozza? Azt, öregem. Ez egy olyan tárgyalás volt, amelynek párja még nem akadt. Az újságolvasó férfiakat valósággal elragadták, lázba hozták azok az intim dolgok, amelyek az aranyos Mariskáról és a kedélyes fogházról kiszivárogtak, — Talán maga is lelkesedik Mariskáért ? — Ki nem lelkesedik Mariskáért ? Többszörös családapa vagyok, de mód felett lelkesedem Mariskáért. Mióta a tárgyalás folyik, az én éle­tem egy boldog gyötrelem. — Pfui, de poetikusan beszél. — Mit ért maga ehhez ? Mariskáról ábrán­dozik most az egész ország ébren és alva és szid­ják az ügyészt, aki rózsacsokrokkal felfegyver­kezve hódította meg éjjelenként Mariska szivét. — Lássa, ez egy finom ügyész. —• Finom ügyész és szerencsés ügyész. Mit gondol, hányán szerettek volna annak az ügyész­nek a bőrében lenni ?

Next

/
Thumbnails
Contents