Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-28 / 2. szám
Felsőbányái Hírlap Városi közgyűlés. A legmérsékeltebb érdeklődés mellett folyt le ez évben az első közgyűlés. Igaz, hogy a tárgysorozat is csak 4 pontból állott s egy pont sem birt valami különös vonzó erővel a képviselő- testületi tagokra. Részletes tudósításunk a következő: 1. Közgyűlés elhatározta, hogy az újonnan megállapított lakbéroszlályozás ellen felír a pénzügyminisztériumhoz, miután rendkívül méltánytalan, hogy Felsőbánya várost a VII-ik vagyis a legutolsó osztályba sorozták lakbérek tekintetében. A lakásviszonyok olyan rosszak itten, hogy egy tisztviselőt megillető s annak megfelelő lakást egyáltalán nem lehet kapni, tehát vagy vásárolni, vagy építeni kell, mely drága befektetés kamatait még a III-ik osztály lakpénze sem fedezné. A minisztérium úgy látszik az ez időszerint bérbe kiadott házak olcsó béreit vette alapul, csakhogy ezek a lakások alacsony, fagerendás, legfelebb három kicsiny szobával biró házikók, melyekben egy tisztviselő nem lakhat, az intelligenciának pedig 98%-a saját házában lakik, vagy természetbeni lakásokban. A felterjesztés elkészítésével tanácsjegyző megbizatott. 2. Boczor János kézbesítő szolgát a közgyűlés teljes fizetésével nyugdíjazta, miután az év őszén lábtörést szenvedett és teljesen munka- képtelenné vált. A derék öreg 45 éven át hűségesen, becsülettel szolgálta a várost s felebb- valói elismerését és becsülését mindenkor birta. Miután a lábtörést szolgálat közben szenvedte és érdemeire való tekintettel is a közgyűlés élete fogytáig meghagyta a failletményét is. Azonkívül a hatóság felsőbb kitüntetésre fogja ajánlani. 3. Serbán László és társa földvételi ügyében miután a közgyűlés ezen ügyre ezúttal sem volt határozatképes, uj tárgyalás f. év február 3-ára tűzetett ki, amikor is a jelenlevők számára való tekintet nélkül fog határozat hozatni. 4. A szicíliai károsultak javára közgyűlés 25 koronát szavazott meg a város részéről. A Kossuth Ferenc által küldött gyüjtőivek dr. Csausz Károly, Farkas Jenő, Harant .Gyuláné, Háder Ferenc, Kováts Gyula, dr. Moldován Ferenc, Nagy Kajos, Nyisztor István, Pály Ede és Róth Salamon között, a gyűjtés eszközlése végett kiosztattak. Az „Alkotmány.“ Szegény » Alkotmány« / Te piszok lap, te rongy, melylyel fizetni nem lehet, te becsempészett lap, melyet nem kell megtűrni a kaszinó asztalán! — Ilyen és ehez hasonló »diszkó« jelzők röpködtek a felsőbányái »uri« kaszinó tisztújító közgyűlésén az »Alkotmány« ellen, melyet talán a föld színéről is eltöröltek volna akkor a haragos kedélyek. Az izgalomra az adott okot, hogy a közgyűlést megelőzőleg a választmány elfogadta a róm. kath. plébánosnak azt az ajánlatát, hogy ö 12 koronát tevő rendkívüli tagsági dija helyett a kaszinó címére és részére járatni fogja a 28 koronába kerülő »Alkotmány« cimü politikai napilapot. Az ajánlatot, mely nagyobb részében ajándékozás is, miután a kaszinónak amúgy is kevés lap jár s az » Alkotmányt* szívesen olvassa sok kaszinótag, a választmány egyhangúlag elfogadta, mert ebben egy olcsón szerzett lapnyereséget látott. A választmány ezen eljárását azonban nem ilyen szemüvegen nézte egynéhány nem róm. kath. felekezetű tag. Az ajánlattevő állása és a felajánlott lap szelleme közötti összefüggésben valami szörnyű vallási izét — hogy mit, mondják meg azok, akik tudják — láttak fennforogni s kirohantak a lap ellen csúnyán, Ízléstelenül, megsértve a kaszinó méltóságát, kisebbítve önmagukat s bevilágítva saját társadalmi és felekezeti érzületükbe. Az izraelita vezérszónok felszólalása elején kertelni próbált azzal, hogy a kaszinó olyan rósz anyagi viszonyok között van, hogy 12 korona tagdíj fizetését ilyen alakban el nem fogadhatja, mert igy más is fizethetne lappal s akkor mi lesz a kaszinóval? De ez a logika csak 2 percig tartott s láthatóvá lett a lóláb, az »Alkotmány*. jellemzésével, melynek becsempészését nem szabad tűrni stb. Ehez a javaslathoz csatlakozott a ref, lelkész is. Hogy nem a kaszinó ügye feküdt a szivükön a felszólalóknak és a 3 mellette szavazónak, az tiszta dolog. Csupán a kaszinó 12 koronájáért bizonyára nem rontották volna egészségüket a felszólalók, mikor máskor a pangó kaszinó 900 koronás kuglizó- jának felállításához egy aggódó szavuk sem volt, vagy mikor az évi 24 korona tagsági dij fenyegetett, mint az összes kaszinó-tagok által a kaszinó bebútorozása s jobb karba hozatala érdekében hozandó közáldozat! De főtt bennük az a tudat, hogy a kaszinó egy katholikus irányú és szellemű lapra pocsékolja a 12 koronáját. Hát csakugyan olyan rettenetes lap az »Alkotmányt! Tudtommal egy 14 évfolyamot ért komoly, katholikus irányú politikai napilap, mely az egész országban el van terjedve, jár minden valamire való kaszinóba és a sajtószabadság tisztes fegyvereivel védi meg irányelveit s politikai álláspontját. Volt-e ez a lap valahonnan kitiltva, kobozta-e el vagy egy számát is a kir. ügyészség, szegődött-e valaha szolgálatába hazaáruló politikának? Mi hibája van tehát a lapnak? Csak az, hogy katholikus és hogy természetesen ez nem tetszik egy néhány más felekezetű tagnak, ezért nem akarják tűrni azt a kaszinó asztalán s ezért távoztak el többen dühösen a gyülésteremből, miután a »Magyar Szót«, az >Egyenlőséget*, az oláh nyelvű »Hungáriát« tagsági dij fejében felajánlották különbeni kilépés terhe mellett! A megejtett szavazáson 10 szóval 5 ellen a választmány határozata épségben maradt. Tehát ide jutottunk? Elég egy semmiség, elég az első kínálkozó legkisebb alkalom és a hamu alá rejtett parázs lobogó lánggal feléled? Tehát sokan állandóan a vallási türelmességnek annál a határánál állanak, melyet a társadalmi jó modor és a fekete kabát szabnak meg ? s melyen túl egy lépés már kiméletlenség, már sértegetés? nem is említve a tiszteletet, melyet a maga vallási érzülete iránt mindenki megkövetelhet. És mindez a kaszinóban történik, hova a mindennapi nehéz munka után művelődni, szórakozni járnak az emberek s amely kaszinónak nálunk különleges missziója is kellene, hogy legyen. Hiszen, akkor a gondtalanság mentsváraiban sem lehet gondtalanul üdülni a léleknek, ha pártoskodásnak a szintere; hiszen akkor a baráti kéz- szoritás melegéről sem tudjuk, hogy érzés-e az, vagy a testnek melege ? Ha igy haladunk, társadalmi viszonyaink, ha ugyan roszabbak még lehetnek, roszabbak lesznek. Pedig Felsőbányán megvan az anyag a jó társadalmi élethez, csak lelket kellene önteni abba. Ehez természetesen közös akarat szükséges és egymásnak csupán a polgári tisztesség, becsület mértékével való mérlegelése. A vallási különbséget félre kell tenni a társadalmi életben s akkor nem lehet olyan kínos incidensnek színhelye a kaszinó. ^ ,r ,, , „ J Dr. Moldovan Ferenc. középszerű, karcsú alakján sötétkék posztó, díszítés nélküli angol úti ruha van. Mikor kis cilinderjét, melyről hátul hosszú fehér fátyol függ le, fejéről leteszi, előtűnik arany-szőke haja, melyből egy rész összekötve hátul gazdag csomóban takarja nyakát. Keményített, fehér férfigallért visel, ékszer egyáltalában nincs rajta, kivéve egy-két brilliáns gyűrűt kis fehér kezén, melyről sárga svéd keztyücskéket húz le. Kifestve nincs, mivel ez igy is szokás színésznőknél a magánéletben, sem cvikkert, sem lorgnettet nem hord — szemüveges színészt nem is látott még senki, — és nem cigarettázik. Kezében nem hozott sem pálcát, sem lovagló ostort, hanem csak a szokásos kis bőrtáskát. Erősen szőke volta dacára is fekete szemei vannak, nagy fekete szempillákkal, sőt fekete szemöldökkel, aki pedig közelről és jól megnézi a kisasszonyt, észre veszi, hogy pisze orrocskája alatt csekélyke fekete bajuszocska barnállik, melyet mint mondják, édes anyjától örökölt. A művésznő, akinek az nap születésnapja van, éppen huszonhét éves. Elhízottnak karcsú alakja éppenséggel nem mondható, bárha primadonnáknál az elhízás úgyszólván rendes dolog, de azért azon az utón van ö is, hogy kissé molettnek legyen nevezhető, a mit igazolni látszik a formás állacskája alatt képződött kis — többlet is. Valéria, tudniillik a primadonna, egykedvűen és csendesen társalog szomszédjaival, majd jobbra, majd balra fordulva. Szerepeiről vagy színházi dolgokról nem beszél s legtöbbet a házikisasszonynyal foglalkozik. Az alispán, aki Valériának nagybátyja, egy jól megtermett s torzonborz fekete bajuszu és szakállu, csaknem a szeméig szőrrel benőtt arcú bácsi, roppant egyszerűen, de kifogástalanul öltözve. Kék szemeiből jóság és okosság, derű és szelídség, de egyszersmind bizonyos komolyság és energia látszik, valamint hogy minden szavából és minden mozdulatából az tűnik ki, hogy sok lehet fejében az ész és zsebében a pénz. A sógor, a művésznő atyja, egy vöröses szőke, élénk temperamentumu, pompás kedélyű ur, igazi óriás alak, arany keretes nagy pápaszemmel, roppant elegáns sport-öltözetben, különben pedig Koburg herceg magyarországi erdőigazgatója. Kiejtésén észrevehető külföldi származása. Leánya is, a primadonna, morva származású atyjának neve helyett a színházi életben elhunyt édes anyja ősrégi magyar családi nevét használja. A házigazda, aki főszolgabíró, parányi és sovány barna emberke, mintaszerű eleganciával öltözködve, mágnásos allűrökkel. A háziasszony, aki születésére külömben grófnő, szeretetreméltó, igénytelen, szende nő. Az egész társaság sógorságban van egymással. A morva feleségül birta az alispán nővérét, az alispán felesége nővére volt a házigazdának, ez pedig sógora a gróf urnák, a kapitánynak. Mikor az alispánék megérkeznek s a társalgás megiudul vagy egy óráig gazdasági dolgokat beszélnek. Ezután politikára térnek át s ismét vagy egy óráig erről folyik a szó, melynek során a hadsereg is ismételten említésbe kerül, de a melybe éppen csak a százados egyetlen szóval sem szól bele. Ezután vadászatokat emlegetnek, a mire egy kis pletyka következik. De már ekkor hüvösödni kezd az idő, a miért be is vonultok a szobába. Közben a cigányok kapnak enni s köztük az állandó veszekedés nvilt összeveszés- sé fajul. Estére hajolva már nem »hallgatókat« húznak ők sem, sőt nem is operetteket, hanem kitűnő érzékkel felismerve a hangulatot, talp alá való csárdást s az óriás morva fölkerekedve magyarosan meg is forgatja a háziasszonyt. Neked a kis házikisasszony jut, mert a kapitány a primadonnával lejt egy-két lépést. Egy negyedóráig tehát táncoltatok is. Kilenc és tiz óra között előállanak a kocsik s ti elhagyjátok az utszélen a cigányokat, akik lármás veszekedéssel, egymást dühös szitkokkal illetve vonulnak — más korcsmába. . . . Hanem hát kedves barátom, nem sir-e benned a lélek ? nem azért, mert meg kellett válnod a szép primadonnától, az ifjú kis házikisasszonytól, a szeretetreméltó grófnőtől és a jó cimboráktól — hanem te most, mivel vidéken vagy, elmulasztottál egyet e szüreti délután miatt amaz érdekfeszitő előadások közüli! Boldogtalan ifjú, elmulasztottál egyet! Pedig milyen érdekes tárgyról értekezett ma este is a nagy tudományu urhölgy kilenc órától három-negyed tizenegyig 1 Mai tárgya ez volt: A csipkekészités fejlődési korszakai az olaszoknál, belgáknál és angoloknál. És te szegény ezt elmulasztottad ! Arakszyn.
