Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-25 / 6. szám

Felsőbányái Hirla p szervezkedést tartanánk szem előtt és pedig olyanformán, hogy lehetőleg a járási köz­pontokba egy népies mintagazdaság szer- veztetne, rajta önálló gazdasági iskolával, melynek vezetője a földmivelésügyi minisz­ter által neveztetne ki. A reform javaslatnak megfelelően 844 községben kellene az ismétlőiskolakötelesek száma szerint önálló gazdasági népiskolát felállítani, ha járásonként akarjuk megol­dani, akkor a körülbelül 420 járásnak meg­felelően, ugyanannyi népies mintagazda­sággal egybekötött tangazdaságot kell felál­lítani és pedig ott, ahol erre legnagyobb szükség van és pedig sokkal fokozatosabb mértékben, mint az tervezve van. Az önálló iskola vezetője a szaktan- tárgyakat adná elő, vezetné a gazdasági gyakorlati útmutatást és szerkesztené a tangazdaság jelentéseit. A számadást azon­ban a segédje vezetné, ő azt felülvizsgálná, igy mindjárt meg lenne az ellenőrzés is. Ezen lehetőleg a járásszékhelyen fel­állítandó önálló gazdasági iskolához lehetne bizonyos időnkint, — mindaddig, mig ele­gendő iskola nem volna — összehívni a járáshoz tartozó kisebb fokozatú gazdasági népiskolák vezetőit, hogy az ismétlő köte­lesek tanítására oly fontos gyakorlati út­mutatást ott eltanulják, illetve az időről időre felmerülendő gazdasági kérdésekben nemcsak tanácsot, de megfelelő útmutatást is nyerjenek. A járási szervezkedés kezelésével igen szép és gyorsabb eredményt érhetnénk el, midőn mezőgazdasági ismereteinket a nép körében bővíteni és ezáltal a nép gazdál­kodását helyes mederbe terelni akarjuk. A járásonkénti eredményesebb működés külö­nösen elképzelhető akkor, ha teljesen fel­fogjuk a járás területén felállítandó tan­gazdaság vezetőjének ügykörét, mert ne feledjük a változott viszonyok miatti meg­élhetés az okos élni tudás, ami konzerva­tív kisgazdáinkat is fokozottabb tevékeny­ségre ösztönzi s igy ösztönszerüleg keresik az utat, amelyben eredményesebb tevékeny­séget fejthetnek ki, keresik a vezetőt, ki de volt, ami máshol nincs . . . 40—50 kitömött állatom. Ezekkel diszitettem a szobámat. Az ajtó­nál őz állt, fényes, fekete szemeivel üdvözölte a belépőt; a kályhánál egy hatalmas macska — Gábor János ajándéka volt — küzdött egy ma­dárral ; az íróasztalon egy pár egér lakmározott egy darab sajton ; a szekrény tetejéről egy hatal­mas uhu meresztette le óriási szemeit, a másikon sas menesztette zsákmányát; a székek karjain fülemüle, csíz, rigó és más apróbb madarak bá- mészkpdtak . . . szóval összes állataimnak jutott hely. És nem is volt csúnya az a díszítés. Egy Ízben a kaszinóbált is igy diszitettem föl. Mikor az estélyre először bekopogtatott Lánczky néni, megáll, körülnéz, kis vártatva igy szól: — A dögkompánia meghívásának eleget tettünk, eljöttünk. Ettől fogva a mi kompániánk neve dög- kompáni lett. Jól teltek az órák. Bőséges vacsora után, sokszor éjfél után is, játszottunk, táncoltunk, zongoráztunk, énekeltünk. Bojthor bácsi volt a rendező, ő volt az előtáncos is. És hogy rakta! Micsoda idők voltak azok ! Öszbecsavarodott urak ifjakká váltak, elfelejtették arra a pár órára gondjukat, bajukat, el e nehéz időket. Márciusban föloszlott a kompánia. A pénz­tárt átvizsgáltuk és ki hinné! a krajcárokból még 10—15 forint maradt is. Ebből nyáron át kirán­dulásokat rendeztünk, a még fölmaradt összeget a jövő télre könyveltem el. Amint az ősz beköszöntött, megint össze­verődtünk. így történt ez hét éven át, mikor a Gond­viselés elvezérelt engem abból a kedves kis fészekből. őket tanilsa és ki nekik a haladás útját megmutassa. Szerény véleményem szerint ezen kö­rülményt kell avatott kézzel a jelen kor­szakos reformnál megragadni, hogy az ész­lelhető mozgalmat mindjárt amennyire lehet helyes mederbe terelhessük. Az önálló gazdasági népiskola vezető­jének a tangazdaság ellátásán kívül még ügyköréhez tartozhatna, minden a mező- gazdasági érdekelteket érintő ügy. Úgy a gazdakörök, mint az egyes gaz­dák oktatása, irányítása és gyakorlati ki­képzése. A helyes vetőmag előkészítés és a csá- vázás keresztülvitelének gyakorlati bemu­tatása, mert milliókat vészit úgy a köz, mint maguk a gazdák az üszögkár miatt. Megismertetné a jobb és megfelelőbb gazdasági gépek és eszközöket s azok be­szerzését előmozdítaná. Kezébe venné a jelenleg siralmas állapotban levő közlegelők ügyét, azt ren­dezné és belefolyna hasznosításunkba. Megmagyarázná az okszerű állattartást és táplálást. Ellenőrizné a közvagyon kezelését, hová fordítását és befolyna azok gazdasági­lag jobb kihasználásába. Utána nézne a mezőrendőri törvény végrehajtásának. Védené az árvák és gyámoltak vagyo­nát, különösen azok gazdaságos kihaszná­lását. Végezné a gazdasági tudósítást. Vezetne rendszeres meteorologiai fel­jegyzést. Mint látjuk szép és intelligens gazdá­hoz méltó ügyköre lenne a tangazdaság vezetőjének és igen fontos és hasznos szol­gálatot tehetne. És bármiként oldatik meg a most szőnyegen levő korszakos reformtervezet, szerény véleményem szerint a gazdasági népoktatással mindenesetre egy időben a nép gazdasági vezetésének kérdése is meg­oldható. Azt mondják, hogy nagyon kevés ér­deklődés nyilvánul a most szőnyegre kerülő gazdasági népoktatásnál— ez sajnos, igaz! Csak irigykedve olvashatunk az amerikai egyesült államok Davis-bill-jéről, annak irá­nyairól és azon lázas érdeklődéséről, a melyet iránta tanúsítanak. Követendő példa ez, úgy a sajtóra, mint ránk gazdákra nézve és legyünk már egyszer mi is hazánkat és érdekeinket védő igaz polgárok s a nagy politikai és gaz­dasági mozgalmak között gondoljunk azon nagy és nemes célra, amit a gazdasági népoktatás kérdése magában rejt, emeljük szavunkat, adjuk elő terveinket és én meg­vagyok arról győződve, hogy azon nemes elme, ki e kérdést szőnyegre hozta, meg­találja benne a jót és helyeset s azt kö­vetni iS fogja. Páll Béla. urad. intézd. Március 15-ike városunkban és a vidéken. A nemzeti megújhodás a szabadság, egyen­lőség és testvériség magasztos évfordulóját Felsőbánya város sem hagyta ünneplés nélkül. A naptári piros betű nélkül, de a szivekben ünneppé avatott nagy nap emléke a természet ébredésével magától felujul minden jó magyar­ban; a legnemesebb eszmék diadala és valóra válása, a nagy idők és nagy emberek csodás története lankadatlan lelkesedéssel árasztja el a lelkeket. A 61 év lepergése a dicső esemé­nyeket csak még tisztultabbá, fényesebbé, bá­mulatosabbá tette; a nemes példa ott áll teljes fényében előttünk, csak követni kell s lelke­sedni érte. A fellobogózott város külsőleg is kifeje­zését adta az ünnepnek. Reggel 9 órakor a ref. templom egészen megtelt ünneplő közönséggel. Nagy Lajos lelkész ékes szavakkal emlékezett meg a magyarnak nagy nemzeti ünnepéről, azután imát mondott, melynek elvégeztével a közönség a Hymnuszt énekelte el. Este a Polgári Körben kevés számú, de lelkes társaság gyűlt össze ünneplésre. A dal­kör hazafias dalokat énekelt a társas-vacsora alatt, Mikola A. Gyula alelnök pohárköszöntő­vel méltatta a nagy nap eseményeit s felol­vasta sikerült vonzó alkalmi költeményét, mit lapunk más helyén közölünk. Nagybányán a szokásos polgári köri tár­sasvacsorának kiváló fényt és diszt adott Föl­des Béla, kerületünk országgyűlési képviselő­jének megjelenése; a magas vendég 2 felszó­lalásban, a múlt dicsőségét nagyszerű össze­hasonlításokkal rajzolta le, említést tett a jelen belpolitikai viszonyokról s a jövőre vonatko­zólag az országnak fejlődési irányáról tett igen értékes kijelentéseket, az ipart és kereskedel­met jelölve meg mint a nemzeti vagyonosodás biztos eszközét. A városok iparának és keres­kedelmének fejlesztése — úgymond — a bol­dogulásunk biztos alapja. Felsőbányáról, Szinér- váraljáról többen részt vettek a társas-vacsorán. Laczfalw községben az állami elemi iskola rendezett hazafias ünnepélyt. Az oláhság ezen fészkében magyar versek és dalok csendültek fel. Nemzeti szinü zászlók diszitették az iskolát, az állam erősségét, a román anyanyelvű gyer­mekek büszkén hordták mellükön a nemzeti szinü csokrokat. Az állami iskola igazgatója: Pap Gyula kartársával együtt teljes ambícióval és úgy látszik, sikerrel töltik be nehéz és külön­leges hivatásukat a magyarság terjesztésének hűséges munkásai. Az elismerés felsőbb hely­ről is bizonyára meg fog nyilatkozni. Bizonyára fogja olvasó közönségünket érdekelni az a gaz­dag, nagy gonddal összeválogatott és szép Programm, mit úgyszólván teljesen a tanulók töltöttek ki, azért azt ide is iktatjuk: Laczfaluban 1909. évi március 15-én tar­tott nemzeti ünnepély programmja. 1. Hymnusz. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Papp Gyula igaz­gató. 3. Talpra magyar! Petőfi Sándortól, sza­valta Bontó Péter II. oszt. Januló. 4. Kossuth Lajos azt izente . . . Dal. 5. Édes álom. Tolnai Vilmostól, előadta Tyentyis Máriái III. oszt. tanuló. 6. Patriei mele, román szavalat, szavalta Tyentyis Parászka III. oszt. tanuló. 7. Hagy- nagy uram . . . Gyulai Páltól, szavalta Dán Gábor II. oszt. tanuló. 8. A ledőlt szobor. . . Petőfi Sándortól, szav. Bud Dokia III. oszt. tan. 9. Árpád sírja... Tóth ,Kálmántól, szav. Búd Vazul III. oszt. tan. 10. Árpád apánk . . . Dal. 11. 15-ik március 1848. Petőfi Sándortól, szav. Babies Döme IV. oszt. tan. 12. Mi a haza? Majthényi Flórától, szav. Csokotyisán Márta III. oszt. tan. 13. Szózat . . . Szav. B. Abrahám Anna II. oszt. tan. 14. Mikor imádkoztok. Pósa Lajostól, szav. Marosán János II. oszt. tan. 15. Magyar vagyok . . . Szav. Andrejka János I. oszt. tan. 16. Csínom Palkó, Csínom Jankó ... Kurucdal. 17. Alkalmi beszéd, tartotta Lázár János tanító. 18. Honfi dal.. . Petőfi Sándortól, szav. Tyentyis András III. oszt. tan. 19. Nem­zeti zászló . . . Szav. Czinege Mária I. oszt. tan. 20- Dórul de patrie . . . Román szavalat, szav. Bertalan György II. oszt. tan. 21. Hová megy a vándorfecske ? . .. Szav. Csokotyisán Mária I. oszt. tan. 22. Vígan legyünk e napon . . . Dal. 23. Záróbeszéd, tartotta Papp Gyula igaz­gató. 24. Hazádnak rendületlenül . . . Dal. Különfélék. Képviselőnk Nagybányán. Földes Béla ud­vari tanácsos, kiváló képviselőnk a nagybányai polgári kör hívására folyó hó 14-én leutazott Nagybányára, hogy a március 15-iki hazafias ünnepet választói körében töltse. Képviselőnk márc. 14-én délután érkezett, résztvett a Ka­szinó társas vacsoráján, másnap dr. Makray Mihály polgármester által adott diszebéden, este a polgári kör bankettjén és 16-án délben utazott vissza a fővárosba. 15-én délután több küldöttséget is fogadott s városunk nevében Farkas Jenő polgármester, Münnich Sándor ta­nácsos és dr. Moldován Ferenc jegyzők kül- döttségileg tisztelgett lakásán. Földes Béla meg­ígérte, hogy a nyáron hosszabb időt fog kerü-

Next

/
Thumbnails
Contents