Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-12-02 / 25. szám
IXLIII- évfolyam. So. szám_ 1008. deczember S, ff r TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVAN FERENC . Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a la . szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsí . bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Szabad tanítás. A szabad tanítás eszméje méltó arra, hogy a kulturális haladás minden hive a legodaadóbban támogassa. A szabad tanitás fogalmát körülbelül-fedi a felnőttek oktatásának fogalma, amennytben általánosságban ugyanazt a célt szolgálja. Tudjuk mindnyájan, milyen kevés az, amit manapság a divó oktatási rend mellett a középiskolákba tanulni lehet. Latint és görögöt tanítanak ahelyett, hogy a németet jól s az angol és francia nyelvet tanítanák. Kis nemzet vagyunk Európa nagyhatalmai között kell élnünk s nincs az az iskolázott ember nálunk, aki pályáján sokszor ne érezte volna a hiányt, sőt a kárt amiatt, hogy németül, angolul vagy franciául nem tud. Németül még csak tudunk valahogyan, de már a másik két világnyelvhez, amelyek pedig a külföldön a mindennapos műveltség okvetlen kellékei, alig konyit minden ezredik iskolázott ember. S azután itt a szociológia, amelylyel abszolúte nem foglalkoznak, dacára annak, hogy a népek sorsának intézésében vezető szerep jut a tudomány ezen ágának; itt az irodalom-történet, mely ósdi s elavult. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a mai középiskolai oktatást, az hiányos és elmaradott, épen- séggel nincsen összhangban az élet követelményeivel. A középiskolát végzett férfi a szónak modern értelmében való műveltségtől roppant messze áll, s ha valóban műveltté akar lenni éjét nappallá téve kell tanulnia, olvasgatnia. Ezt könnyiti meg, sőt ezt teszi lehetővé a szabad tanitás, ha arravaló, hivatott tudományi mivelő férfiak tanítanak. És ha a középiskolai tanultság ilyen hiányos, micsoda ijesztően alacsony nívón kell hogy álljon az elemi iskolát végzett ember képzettsége! Bizony egy jottával sem terjed túl az irni-olvasni tudás gyér bírálásánál s ha elgondoljuk micsoda ismereteket kiván ma az élet egy megbízható, értelmes munkástól, kell, hogy belássuk, hogy a munkásoknak elsősorban szükségük van a további tanulásra, amit a szabad tanitás nyújt a legjobban nekik. Hála és elismerés illeti meg tehát a közoktatásügyi minisztert, aki most törvény- javaslatot készül alkotni az állami szabad tanításról. Az állam, ez az egyedüli hatalom Magyarországon, veszi kezébe a szabad tanitás ügyét, amely módot nyújt a többé kevésbbé iskolázott embereknek arra, hogy ismeretkörüket gyarapítsák. De nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy az ilyen szabad tanítási tanfolyamoknak csak a városokban van helye, szükség van ezekre a falvakban is. Tanerők rendelkezésre állanak; jegyzők, tanítók, papok s az intelligenciának egyéb tagjai, akiknek bizonyos irányban tudásuk és műveltségűk van. A falusi felnőtteknek persze egészen más, alacsonyabb nívójú előadásokra van szükségük, mint a városiaknak. Ami a városokat illeti már azért is nagy hivatást töltene be a szabadtanitás, mert a felnőttek oktatását kivenné a nemzetközi szociáldemokrácia szakszervezeteinek kezéből, illetve versenyre kelne azokkal. Hazafias és modern szellemnek kell keresztül vonulnia a szabad tanításon, igy, sőt csakis igy fog megfelelni annak a nagy hivatásnak, hogy a magyar nép egyetemét a kultúra utján előbbre vigye. Ha jól kifejlesztik ezt az intézményt, a művelődésnek éppen olyan fontos és népszerű tényezője lesz, mint az iskola, amelynek hibáit is korrigálni fogja. A vidéki hatóságok, főleg a társadalom, minden tőlük telhetőt kövessenek el, hogy a kultuszminiszter derék kezdeményezése minél hamarább nagystílű intézménynyé váljék. Városi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott Felsőbány város képviselőtestülete f. hó 28 án. A 11 pom ból álló tárgysorozat gyorsan lepergett s vit nélkül lettek a tanács és bizottságok javaslati elfogadva. 1. A máramarosi állami ut részére átenge dendő földterület tárgyában közgyűlés felha mazta a polgármestert s a gazdasági tanácsosi hogy az utnyomterv megváltoztatása folytán közigazgatási helyszíni bejárás alkalmával múl év október 3-án kijelölt területek helyett s uj tervek szerinti területek átadására a várc nevében a beleegyező nyilatkozatot adják k A város tulajdonát képező ingatlan elidegen téséről lévén szó, közgyűlés a határozathoz! tatra f. é. december 30-át tűzte ki az 1886. é\ XXII. t. ez. 110. §-ának rendelkezéséhez képes 2.. A kövezetvám ügyében a kereskede lemügyi m. kir. miniszter leirata folytán köz gyűlés elrendelte mindazon pótlásokat, mike a minisztérium az engedélyezéshez megkíván 3. Az 1997. évi árvapénztári zárszámadá sokat jóváhagyó vármegyei közgyűlési háti rozatot közgyűlés tudomásul vette. 4. Az 1909. évi költségvetési előirányzi tot közgyűlés következőképen állapította mef a) A gazdasági pénztárnál 131581 K 41 f be vétellel, 130997 K 40 f kiadással, 584 K 01 előirányzati maradványnyal; b) A szegény ápolda alapnál 3633 K 96 fillér bevételle ugyanannyi kiadással: e) A Viktoria tűzoltás alapnál 209 K 48 f bevétellel s ugyanann} kiadással; d) a hidalappénztárnál 206 K 80 bevétellel ugyanannyi kiadással; e) A nyugdíj alap pénztárnál 3523 K 15 f bevétellel ugyanannyi kiadással: /) a bányakárpótlá; alapnál 20910 K 16 f bevétellel ugyanann) kiadással. 5. A községi közmunka-adó 1909. ér költségelőirányzatát közgyűlés 1085 K bevétel lel, ugyanannyi kiadással állapította meg. 6. Az adóreform törvényjavaslat tárgya Iásánál, továbbá a városi tisztviselők segélye zése, fizetésrendezése s a városi törvény meg alkotásánál Felsőbánya város érdekeinek kép viselésére s megvédésére közgyűlés Földe Béla udvari tanácsos, országgyűlési képviselő höz kérelmet intézett. 7. Bónis Sándor és Szabó Károly vizd elengedése iránti kérvényeire közgyűlés a gaz dasági és pénzügyi bizottság javaslata alapjá Emlékezés. Minden szavam egy-egy imádság volt, Minden szavam egy könyörgő sóhaj, Minden érzés bennem érted lángolt, Érted gywladt bennem minden óhaj . .. A hűséget nem is én fogadtam, Ö volt, ki azt szentül esküdözte, S hogy hűséges mégis én maradtam, Lelkemet ö zúzta, tépte, össze . . . Jobb is annak, ki a nőt a földön Lepkemódra tudja csak szeretni, Mert a nő, mig nincs, hol lelket öljön, Hűséget csak addig tud hitetni ... Somlyó Sándor. A mi koponyánk. Irta : Jászai Mari. • Azért kisebb-e azzal az »egyharmaddal« a mi asszonyi agyvelőnk, mert a férfiak a terem- tetésünk óta nem engedték azt használnunk, nehogy mi járjunk túl az ő eszükön, vagy ezt is csak ránk fogják, mert hiszen ők mérecsgél- ték és mondhattak annyi unciát, amennyit a saját érdekükben jónak láttak konstatálni — ámbár nem hiszem, hogy Lenhossék bácsi akkora ellenségünk lett volna, neki nem volt rá oka, ismertem az élete párját. — vagy csakugyan a természet tartotta vissza azt a hiányzó harma- dot, bölcsességből, olyan hivatásra ozánva bennünket, amelynek nem vetnénk alá magunkat, ha — mint mifelénk mondjuk, — ki volna mind a négy fertályunk ? A koponyánk belsejét még nem láttam, de ha a külsejét nézem és az után Ítélek, akkor jaj nekünk! Ha akkora a különbség a fejeink belseje, mint a külseje között; akkor megijedünk és féltjük az egész jövő generációk szellemi nívóját, mióta tudjuk, hogy azok lélekbeli tehetségeiket az anyától is öröklik. Mert miben különbözünk igy lenézett, lesajnált, vad nővéreinktől, akik semmivel sem raknak több tücsköt bogarat a fejünkre, mint mi. Igaz, hogy ők nem is követelnek szavazati jogot mint mi. Nehogy azonban valaki rám olvassa, hogy én vizet prédikálok és — cifra kalapban járok ! Szó sincs róla. Én a magam kalapjait is mindig úgy szégyenlem, mint a többi asszonyságét, de egyszerű kalapot Budapesten nem kapok. Ha pedig férfias kalapot teszek föl, mint az északiak, finn, dán, norvég asszonyok, akkor mindenki megfordul utánam és nevet; ez pedig nekem annyira kényelmetlen, hogy inkább viselem a budapesti divatot, amelynek a fejemhez semmi köze. Nem véd nyáron a nap és télen a fagy ellen. Divat! Viseljük,'mert divat. Mert párisi. Ha budapesti hölgyek tudnák, hogy Páris- ban az igazi előkelő nő gyalogjáráshoz sohasem tesz föl »fantasie*-kalapot, tollas madaras, virágos isten-csudákat, hanem jár egyszerű, fejéhe simuló kis kerek, vagy keskeny karimáju kalap ban, amit a divat évtizedeken át alig befolyá sol és amit Budapestre sohasem hoz a marchande de-modes, mert az nem »mutat* ; ha ezt tudnál hiszem, hogy ők is igy tennének. A párisi mü veit nő csak délután és csak kocsiban hor struclollas kalapot. Utcán, gyalog soha. Mihozzánk, a Balkánra, hozzák a félvilág hölgyek kalapjait, mint a színházaink a neki! való színdarabokat. A választójogunkkal várjunk addig, mig no is a kalapunk mellé tűzhetjük a kortestollat é azt nem takarja el ott a structoll. »A ruha teszi az embert* Nézzük hát me először a külsőnket: az öltözködésünket, Szégyenletesen oktalan az európai nő ru hája -- épen a kevély európaié! a khinai, a ja pán, a török mellett! A célszerűnek meg épei az ellentéte. A szépnek a torzképe. Vastagitja vastagot, soványitja a soványát. A japáni, khi nai khiton, a régi görögökéhez hasonlóan, ki egyenlíti hosszú vonalával a kövér test formát lanságát, kitölti a csontos test hiányait. Legfőbb érdemét pedig alig merem szövi tenni, mert ez egy egész kötetet involvál: nine; alávetve divatnak ! Mégis mindenik asszonyoi más. Egyéni. Eredeti! Viselhetünk mi oly becses, valódi nehé selyem és művészileg hímzett ruhákat, mint ők akik azokat anyáik, nagyanyáik, dédanyáiktó kincsek gyanánt öröklik ? Mi? Szánalmas életünknek egyharmadát i T
