Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-01-29 / 3. szám
I talaj elég mély televényes, üde homokos agyag. Az erdő igen vizdus, nagy a száma a bő és kitűnő vizű forrásoknak. A fatenyészet ennek folytán semmi kívánni valót nem mutat. A jelenlegi faállomány legnagyobb része bükk, ami a régi rendszertelen gazdálkodás következménye. mert hogy eredetileg a városi erdő területén a tölgy sokkal nagyobb mennyiségben fordult elő, ezt mutatják az elszórtan máig is fenálló vén hibás tölgyfák, melyek meggyőzően igazolják, hogy a tölgy a déli lejtőkön még 906 méter magasságban is igen jól diszlik. Ez szolgál Útmutatásul a kihasznált vágásterületek felújításánál, ahol a bükknél értékesebb fanemek megtelepítése lett megkezdve és pedig a magasabb fekvésű területeken a luc, jegenye fenyő, juhar, az alsóbb részeken a tölgy fanemmel. E nagyobb kiadással járó munkára a város szívesen áldoz, annyival inkább, miután az állam által 1905. évben a város részéről ingyen felajánlott 15 k. hold területen létesített állami gyümölcsfaiskola (11.4 k. hold) és erdei facsemetekert (3.6 k. hold) telepítése óta a terület használatáért ingyen kapja a város az államtól az erdősítéseihez szükséges összes erdei facsemetéket és 1906. év óta évenkint mintegy 100.000 darab csemetét ültet vágásterületeire. A városi erdő tehát még hosszú ideig nem nyújthatja azt a jövedelmet, amit a termő helyi viszonyoknak megfelelő és mesterséges utón megtelepitendö értékesebb faállomány kihasználása alkalmával fog nyújtani. De hogy az erdő jövedelme a jelenlegi, legnagyobbrészt csekély értékű bükkösök mellett is fokozható, erre nézve nehány számszerű adat nyújt legjobb felvilágosítást. A számadások szerint a városi erdő átlagos évi tiszta jövedelme 1899-ig az 1000 koronát alig haladta meg, 1900-tól 1906-ig terjedő 7 év alatt az erdő összes tiszta jövedelme 152050 koronát tett ki, ami 21,721 korona évi jövedelemnek felel meg. Épen az erdő nem megfelelő csekély jövedelmezősége indította a földmivelésügyi kormányt arra, hogy az 1 898. évi XIX. t.-c. életbe léptetése alkalmával a törvény 1. §. e) pontja értei mében Felsőbánya város erdejének állami kezelésbe vételét 1900. évi november hó 1 -étöl elrendelje. Az állami kezelési költség cimén a város 708 korona 06 fillért fizet évenkint, vagyis hol- dankint 15 K 03 fillért. Az erdőjövedelem ezen nagyfokú emelkedését indokolja egyrészt az a körülmény, hogy e 7 év alatt miniszteri engedély alapján foganatosított rendkívüli fahasználatokból 59800 K folyt be és hogy az utóbbi 2 évi vágásterületen a tölgyfa nagyobb mennyiségben fordult elő. A rendkívüli fahasználatok oly túlkoros törzsekre szorítkoztak, melyek fiatal erdőrészekben szétszórtan állottak s a melyeknek további fenntartása hova-tovább nagyobb kárral járt volna. Hogy az elmúlt 7 év óta az erdővédelem intensivitása az erdőjövedelem emeléséhez menynyivel járult hozzá : kitűnik abból, hogy mig 1900 évig a városi lakosság részére évenkint alig 4000 ürm.3 tűzifa lett eladva, ezen mennyiség 1901 év óta minden évben meghaladja az 5000 ürm.3t; a száraz hulladékfa összeszedése pedig rendszeresebben történik. A faárak rohamos emelkedésén kívül hathalonyóra nyolcat ütött. Akkor elindultam bak- íeroskodni. Még most is mosolyogva gondolok az én bakterságomra. Egy 18-éves gyerekember, lakkban, frakkban, klakkban, téli kabátba bur- kolódzva, kezében egy vékony sétapálcával, no meg a fütyürvüvel elindul, hogy a 90—100 portából álló utcát minden rossz embertől, :üztől, víztől megőrizze 1 Először is házigazdám ablaka alatt fújtam :gy jó nótát. Hadd hallja, hogy már utón vagyok. Aztán sorba vettem a házakat és fuj- am . . . szorgalmasan fújtam sípomat Legtöbbet időztem a belső emberek — t. i. a városi képviselők ablakai alatt. Ne panaszolkodjanak. íözben itt-ott a kerítésen kiugrott egy-egy íatalmas komondor, — mert a becsületes ko- nondor nem keresi a kaput, — amint észrevettem, bugyogómmal akartak közelebbi ismertséget kötni; de a sok »Csiba te! . . . Hattyú el... Tisza te!« használt nekik, kiengeszte- ődtek, visszaugrottak, ahonnét jöttek. Máshol :gy-egy gömbölyű parasztleány kukkant ki az íjtón; de csakhamar visszahúzódott, mikor látta, logy nem a Miska a fütyül űs. Volt egypár ;azda, aki erőnek erejével be akart csalni egy •ohár borra , . . mert hát a bakternek kurá- sira van szüksége, a kurázsit meg épen a bor dja meg. Ezektől is megszabadultam . . . nem ágott tervembe . . . csak mentem tovább . . . iró uram házáig. Régente minden ház előtt állt egy rágal- lazó pad. Azon szapulták meg a szomszédaszFelsőbányai 111 hl a p tósan hozzájárult az erdőjövedelem emeléséhez az is, hogy Felsőbányán 1906 évben 2 teljesen modern, gőzerőre berendezett müfürész létesült, biztosítva a városi erdőből eladásra kerülő fűrész anyagnál az elérhető legmagasabb árakat. A város jövedelmének emelését nagyban elő fogja mozdítani az a 150 k. hold erdőterület, mely a nagybánya-felsőbányai vasút és országút közvetlen közelében fekszik és a melynek gyümölcsössé való átalakítása megfelelő talaj viszonyainál fogva miniszteri engedély alapján az államerdészet vezetése mellett már megkezdetett. Ugyanott mintegy 2. 0. k. hold területen nemes fűz is telepíttetett. Itt említjük meg, hogy a város a kincstárral közös 252P24 k. hold erdőnek a legközelebbi időben várható megosztása alkalmával még legalább 1448 88 k. hold erdőt fog kapni mellyel összes erdőterülete 6056'93 k, holdat fog kitenni. A városi erdő jövedelméről beszélve, lehetetlen elhallgatni azon messzemenő kedvezményeket, melyeket a város a lakoságnak a részére kiszolgáltatott erdei termékeknél nyújt. 1901 óta kiadatott a városi lakosságnak évenkint átlag: tölgy épületfa 85 m3 á 2.5 korona árban egyéb » 450 m3 1 » » tölgy ágfa 25 m3 ingyen bükk hasáb tűzifa 5000 ürm' á 50 fill, tóárban hulladék tűzifa 3000 ürm3 ingyen Ezen 560 m3 épületfáért és 8000 ürm3 tü zifáért fizetett a városi lakosság 3162 K 50 fillér tőárat. Ezen faanyagok átlagos forgalmi értéke tőára pedig: tölgy épületfa 110 m3 á 20 korona 2200 korona egyéb » 450 m3 á 8 » 3600 » bük hasáb tűzifa 5000 ürm3 ál » 5000 » hulladék » 3000 » á 40 fillér 1200 » összesen: 12000 korona. Ezek szerint a városi lakosság évenkint átlag mintegy 9000 korona árkedvezményben részesül a városi erdő fatermékeinél, nem számítva az ingyenes erdei legelő értékét. Az utóbbi években az erdő mellékhaszonvételei terén is látható az előhaladás. 1904 év óta a pisztráng tenyésztés is be lett vezetve, a mi eddig is szép eredményt mutat, Az erdő vadállománya, azóta, hogy a vadászatot 1903. évben 11 évre a gróf Károlyi Lajos féle uradalom vette bérbe, rendszeres védelemben részesül, melynek üdvös hatása már is szemmel látható. A vadászatért évi 600 korona haszonbér foly be. Egyedül a legeltetés az, mely téren az erdővel szemben nyilvánuló — mondhatni — túlhajtott igények ki nem elégíthetők. Az erdő ugyanis legnagyobb részt oly meredek lejtőkön terül el, hogy legelő területek kihasitása már ezen okból sem lehetséges. Van ugyan a városi erdőből egy 539 k. hold nagyságú rész a legeltetés céljára berendezve, az azonban az említett oknál fogva a célnak meg nem felel. Ezen hiányon tehát a mesterséges takarmány nagyobb mérvű termelése volna hivatva segíteni. Meg kell itt még emlékezni a városi erdőnek turislikai szempontból hova-tovább inkább nyilvánuló fontosságáról ; mert hogy Felsőbányán a turistaság és nyaralás ügy mindjobban fellenszonyok a komámasszonyt meg a sógorasszonyt. A biró háza előtt is volt, még pedig márványból. Leültem reá és azon hevenyében rákezdtem: — Tyü . . . tyütyü . . . tyürütyü . . . tyütyürü . . . tyürütyütyü . . . tyütyürütyü . . . és fújtam mindenféle változásban. Nem is tudtam azelőtt, hogy ez az egyszerű sip milyen jó hangszer. Jó ideig muzsikáltam már az ablak alatt, mikor hirtelen kinyílik egyik szárnya, és azon előbb egy pár vasvillabajusz, utána annak tartozéka, biró uram feje bukkant ki ... de éktelen lármát csapva. — Mit csinálsz, te akasztófavirág ... te hóhér báránya ... te ... te — mondott még annyi predikátumot, hogy el sem tudnám számlálni. — Mit fütyürészel itt órahosszat, épen az én ablakom alatt? Nem hallgatsz el tüstént? — Nem lehet — szóltam nyugodtan és szorgalmasan fújtam a »tyütyürütyü«-t. — Már miért ne lehetne, te pokoltöltelékje — kiáltott dörgő hangon. — Mert én most bakter vagyok. A tizedes ur meg lelkemre kötötte, hogy a belső emberek háza előtt jól fújjam a fütyürüt. Biró ur a legbelsőbb ember, azért itt legjobban fújom, még pedig reggel 5 óráig. így szól' a parancsolat. — Az anyád lelke ... te . . . te — kezdte megint reá, de eközben eszébe jutott, hogy mily simán, mily szelíden válaszol ez a bakter, azért kissé megjuhászodva kérdezte:-- De hát kicsoda maga? dűl az épen a városi erdő kedvező fekvésének és annak köszönhető, hogy a városi hatóság az erdő hozzáféthetővé tételére mindeu lehetőt megtesz. Nem számítva a bányászati célokra szolgáló vizveték mellett a m. kir. bányakincstár által régebben készített mintegy 10,000 méter hosszú egész hosszában árnyas 2 méter széles utat, a város az utóbbi években mintégy 12,000 méter hosszú turista utat készíttetett, hogy a Gutin Feketehegy és más szebb kiránduló helyek felkeresését megkönnyítse. A múlt év krónikája. — Miért, hogy ily későn? — Hát újabb tempóbul! Mikor sok krónikás mind egymásra tódul, Kényelmetlen a hely, szorul a sok théma, Gondolám: most ülök hát külön kupéba; Várván indulását az ó-esztendőnek, És hogy az uj pályán milyen tájak jőnek ? Komor-é: vagy derült? kényelemben várom, Azután majd retour, a régit bejárom. De mig én igy ülök — azt a kicsi késit —• Ez évi krónikám majd hogy le nem késik. . . Kezdjük hát meg, kezdjük: előbb Januárral, Biz ez beköszöntött locspocscsal és sárral. Már véltük: a farkas megette a telet; De a vége felé jól fűteni kellett. Csikorgott a nagy hó: lefagyott jó mélyre, Mikor egybegyültünk a »Kuruc-estély«-re, Ahol felolvasás, szavalat és dalba, Olvadt fel a kebel zordon téli hava. Február — mint mindig— a farsangnak hava Egymásután történt a vigságnak java. Altisztek estélye, Polgári-kör bálja, A »sikerült« jelzőt ezúttal is állja. Hát még a kaszinó hushagyó-estélye, Sok, sok tarkasága, sikerült törpéje. Mintha most is látnok azt a bús temetést, Jó Carneval felett könnybefult nevetést. Vájjon ez évnek is lesz ilyen mókája? Fehér Othellója : hiv Desdemónája ? — Hát a takaréknak hogy zárult a haszna? Ahol most Nagy Lajos volt a házigazda. Hát bizony jó rendben folyt a gazdálkodás, Meg is volt — mint szokás — fecerunt áldomás. — Nem farsang a farsang, hogyha násza nincs meg, Örült Veres Barna a feltalált kincsnek, Bájos menyasszonya : Barthos Mariskának, Kik most az Ér-mellett boldog utat járnak. — Nem szívesen viszem a figyelmet arra, Hogy Földes Bélának eltörött a karja, No, de már begyógyult, tán nyoma se látszott. Mái *cius-nak lege, midőn velünk játszott, Hejh, nehezen enyhült, nagy hó garmadába, Néhol két méternyi az ut-vonalába. Ám a nagyközönség szive azért hevült, Szabadság ünnepén amikor egybegyült; Volt egyházi ünnep, matiné és banket, Thaly Kálmán küldött igen szép levelet, Melyben megdicséri e városnak fejét, Holy oly hévvel rendez jó »Kuruc-ünnepélyt*. Névnapokban sem volt ez a hó hiányos, Áldozatja is lett jó Harencsár János. Sőt a dinamit is áldozatát vette, Szegény Deáknénak testét széjjel vetve. — N. N. tanító vagyok — válaszoltam, most már fütyürű nélkül. — Az Istenért, tanító ur, maga az? Hát magát rendelte ki az az együgyű tizedes ? Tessék besétálni! Nem a tanító uraknak való mesterség az. Majd itt benn. egy pohár bor mellett eligazítjuk a dolgot. Eej . . . eej 1 Az az ügyetlen tizedes ! már meg mit csinált megint! Bementem. Díszes vendégsereg ült az asztal körül. Nem győztek méltatlankodni az eset miatt. A biró elküldött a tizedesért. Aztán megmagyarázta neki, hogy a tanító mindenféle községi teher viselésétől mentve van, azért éjjeli őrnek sem szabad őket kirendelni. — Engedelmet kérek — szólt hozzám a tizedes — de nem tudtam. Mert hát csak néhány hónapja, hogy világi tanítóink vannak ... és azt hittem »kutya, kutya«, ezek is kötelesek a bakterságra. Bocsánatot kérek! Persze szent volt a béke. Örültem, hogy tervem sikerült. Egy ideig még beszélgettünk a háziakkal, akik mindenáron ott akartak fogni. De én persze siettem Jani bácsiékhoz. No lett ott nevetés, tie lett az egész városban is, mikor a dolgot megtudták. Sokan »tyütyürütyü«-vel köszöntöttek. De nem csúfságból, sőt ez eset folytán még nőtt a tanítók iránti tisztelet. »Mert hát akit a bakterságtól is fölmentenek, az mégis csak* valaki!« — mondogatták a parasztok.
