Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-07-29 / 16. szám
1 TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. I Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. ! Egyes szám ára 20 fillér. fo Felelős szerkesztő : DR MOLDOVAN FERENC . Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a la . szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő címére Felsí bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. a lelkekre. Egyszerre örömrivalgás száguld végig az országon. Megjött az eső! A barometer higanyoszlopának a változása szerint igy változik a magyar nemzet hangulata és érzésvilága. Ebben az országban nagy ur az ur, de még az ur felett is ur a hőmérő, az a buta kis szerszám, amely nem is sejti, milyen szerep jut neki egy nagy nemzet történetében. Jólét vagy nyomor, haladás vagy visszaesés, öröm vagy bánat az időjárásától függ, mert a nemzet egész vagyona, jövedelme: a termés bizonytalansága szokott kelteni. Sőt ezúttal még nagyobb volt az eső utáni epekedés, mint egyébkor, mert a tavasszal szokatlan nagy hőség uralkodóit, mely a vetéseket kiszárította. De különben is egy rósz termés előzte meg az ideit és valóságos Istencsapása volna, ha a végzet mosto- hasága ezúttal is kevés búzát és más egyebet juttatna a gazdáknak. Magyarország még most is a technika diadalának korszakában, a kormányozható léghajó világhódilásának előestéjén á ,#ö- göt lesi, miként szökik ki belőle a kalász, melyei sem fizikával, sem vegyészetiéi mesterséges utón pótolni nem lehet. És minden gazdasági esemény és tünet aszerint igazodik, hogy magas-e a különböző kártékony féreg és rovar az arany kalásszal ékes rónaságon. Üzletek, gyárak eszerint dolgoznak és boldogulnak vagy csukják be műhelyeiket és bocsátják szélnek munkásaik légióit; meri ha rósz a termés,a nemzet négyötödének nem telik ruhára, cipőre és minden más egyébre. Magyarorszig ehhez képest az egyetlen állama manapság Európának, ahol a meteorológia oly szoros kapcsolatban áll a gazdasággal, hogy a hidegel-melegct, esőt- szelet leolvashatod az értékpapírok árfolyamlapjáról. A jó termés jelenti itt az életet, egészségid, a rósz termés a tespedesl, a betegséget. Gyógyító ir a lelkekre ebben az országban csak egy van, annak is a Isten a patikusa. A tanulság pedig mint ebből annyira kézen fekvő és annyira e csépelt, hogy szinte restellj a toll a ré£ dalt újra leírni. Ha meg akarjuk tartat az eskünket, hogy rabok tovább nem k szünk, csináljunk ipart és kereskedelme mert csak az szabadíthat ki abból a szc rnoru rabságból, amelyben az ország mé mindig sínylődik, s amelyben a börlönfe ügyelő a gondviselés és a börlönőr a hőmén Városi közgyűlés. Folyó hó 16-án a városi képviselőtesti let rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyük 12 tárgya gyorsan pergett le egymás után s bizottságok javaslatát minden pontnál etfogadtá A gyűlés lefolyása a következő volt: 1. A foglalkozást közvetítő és cselédszer; iparokról alkotott szabályrendelet, melyet kereskedelemügyi miniszter jóváhagyott, kihi dettetett. - • 2. A hordár- és bérszolgaiparról alkoto szabályrendeletet közgyűlés a keresk.edelemüg^ miniszter rendelete szerint módosította. ,§. Kunth Károlynak a vizvezeték létesité; s épiféseCattfalmával letett biztosítékának ki; dását közgyűlés megtagadta mindaddig, mig szerződésben kikötött jótállási idő megszakít; nélkül le nem telik, miután a vízműnél, kük nősen a víztartónál még mindig előfordulna szükségesek, olyan javítások, melyekért a vá lalkozó felelős s miknek helyreállítása a vá lalkozó kötelessége. 4. Brettschneider Béla városi adótiszt f gyelmi ügyében közgyűlés határozatilag k mondotta, hogy a felfüggesztett adótiszt lal pénzének kiutalását elrendelő véghatározat e len a tanács felebbezését magáévá teszi s a ismételten benyújtja az alispáni rendelet eile felfolyamodás kapcsán. 5. közgyűlés az adótiszti helyettesítés díjazás megállapítása tárgyában a tanács i gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatát elf« gadta s az adótiszt teendőinek ellátásával Pí Márton számvevőt, Török Lajos és Szabó Sá dór napidijast bízta meg, kik az adótiszt vissz tartott fél fizetéséből jutalomképen 50% 30% 20 7o arányban fognak részesülni. Gondviselés és jólét. Bölcsek és természettudósok azt vallják az emberiség céljául, hogy a természeti erőket mentői nagyobb mértékben be kell állítani a kultúra és a civilizáció szolgálatába. A villamosság és gőz hatalmas erőinek gépekbe szorítása, a szél viharnak és a viz folyásának alkalmazása hajlóerőül, a technika valamennyi vívmánya ennek a törekvésnek a diadalát jelenti. A kutató emberi elme egyre nagyobb hatalmat nyer a természet felett és az emberiség már nem tehetetlen labdája többé az elemeknek, amelyeknek mostohasága ellen védekezni tud. És mégis szép hazánk a természet és az elemek szeszélye szerint virágzik, avagy pusztul. Amit a költő olyan szépen fejez ki: »Áldjon vagy verjen a sors keze«, az a próza nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy van-e májusi eső vagy nincs. Nagy ur volt a rómaiaknál Jupiter pluvius, de oly hatalom az eső istene .sehol és soha nem volt, mint Magyarországon. Az ő kedvéi lesik, az ő hangulatváltozását figyelik, az ő jóindulatáért szál fohász az ég felé, mely bizonyára csak azért országa a mennyeknek, mert az esőt adó felhők a közelében tanyáznak. A magyar nép egész gondolatvilágában az eső jálsza a legfőbb földi jó szerepét és költészete, metaforái és szóvirágai is az eső körül alakulnak ki. Talán egy nép nyelvében sem jut oly nagy és fontos szerep az esőnek, mini a magyar nyelvben, amely minden gazdagságot, jólétet az eső fogalmához fűz. »Adtál Uram esőt, nincs köszönet benne«, felülről jön az áldás és más efféle szálló igék mutalják hogy menynyire rabjai vagyunk az esőnek, vagyis az időjárás szeszélyének.Mostanában is sziv- szorongva és rettegve lestük-vártuk hetek óta, hogy megeredjen az ég csatornája. Már csüggedés és reménytelenség szállott Levél egy boldog házaspárhoz. Kis fiatok van hát: mint a kis verébnek. Vagy: mint bokor alján a fülemilének? Szinte elképzelem, mily nagy boldogságtok; — »Édes kis bubikánk« — hányszor mondja szátok. Egyik pilamtban anyja csókolgatja, Másikban: hinlázza karjain az apja. Lesitek mosolyát, színét a szemének, Szivetekben pedig nőnek a remények, Hogy mennyi boldogság derűje száll rátok, Mikor majd nagyra nő a kis bubikátok. Mikor átöleli kis mamája nyakát ; Lábán lovagolni biztatgatja apát. Azután majd tanul szorgalommal, hévvel, Gyűjti a tudományt érettebb elmével. Majd meg mikor lovát a esászár-tól kapja, Mert, hogy katona lesz : mint az édes apja. így sugárzik már ott, ama csillag fénye, Amit aranyból sző a szüle reménye . . . — Innen a távolból én is azt kívánom, Ne legyen c remény szerte foszló álom ; Hanem ahogy megnő az a pici jószág, ügy nőjjön meg vele a szivbeli jóság. Szeresse szüleit, rokont, barátokat, Kikért önzetlenül áldozzon fel sokat. De mindenek felett szeresse a hazát, Mert a nemes szívnek dicsőséget az ád, Hogyha érte lángol, hat, alkot, gyarapit, És e munka közben erősiti a hit, Amely gyökeret vert ifjan szivében, Ez a hű kalauz ama biztos révben, Ahova az embert bármily szélvész hajtja, Lecsilapül, el-ül az élet viharja. Hogy olyan jól eső az a biztos tudat, Hogy egy láthatlan kéz jelöli az utat, Amely a bölcsőnktől a sírunkig vezet, Tanítsátok főképp szeretni e kezet. — Így majdan teljesül szivetek hő vágya, Hogy e kis magzatot az Isten megáldja ! Öröme van tudom, a jó nagyapának, Hogy növését látja ama család fának, Amelyre, mióta kipusztult a tatár, Címeiként oda szállt vándor gólya madár, És igy örömének egyik okozója, Hogy az ősök jussát nem hagyja a gólya ! Gratulálok végre a jó Karolának, Hogy ily kedvét lelte az ő kis urának. Tudom : nem szereti a nyilvánosságot, Hogy itt is hirdetem azt a nagy újságot. Hogy még a hegyek is attól visszhangzanak, Hogy egy nagy fia van : a kereszt-fiamnak I Ám e ténykedésért, kérem, megbocsásson ; És most még egyedül az az óhajtásom, Hogy Isten éltesse a kicsi polgárt, Szivemből üdvözlöm: a boldog házaspárt! Julius. A nyaralóból. — Irta : itj. Kárpáti Endre. — Kezüket csókulom, nacsága 1 Jaj, nacsága kérem, csakhogy szerencsésen meggyüttünk. Nem történt semmi bajunk, a Pista inas is szerencsésen ideért velem eggyütt, csak a holmiban esett egy kis baj, de as sok. Pár hatosér megigaziti a tislér. Jaj, nacságos ur! ne szőjön ám a nacs gának arru, amit most mondok, mer ha a n csága megtunná, rögvest migrényt kapna tűll Mer há a bútorokkal vót ám egy kis kár, « azér egy pár forinbu azt is meg lehet reper tatnyi. A szobák nincsenek rendbe egészen, m a szalónybu heánzik a ongora. Kiraktuk a te nácra, mer a zeggyik lába kificemödött. Ne baj azér, maradt még nekijje kettő, a vigit mi főtámogattuk egy hokellival. A könyvtárszekrény tükrös üvegablak nak meg nekiböktik a speditérok az iróasz; sarkát, amitű az egy kicsikát behorpatt. Cs az má baj, hogy az emberek elvitték a töri darabokat, izs aszonták, hogy jó lesz tükörne fűsüködni, meg beretvákoznyi belülié. Ige az íróasztalt meg a lipcsőn eldobták, aztá k dissá tették szegényt. Ez még nem vóna oj nagy baj, mind hogy a nagy vellencei tükr is belikasztották. Ippeg a közepibe szúrtak ej nagy csillagot. A többi bútor egésséges, olliknak mégis hibázik, kinek egy lába, kin egy karja. Hanem a Pista aszonta, hogy hoz oan enyvet, amitű megragad. Igaz, a szegéi Matyi papagáj se boszontja eztán a nacsá^ a sok föcsögisivel. Mer itthattuk a vérén- asztalán, oszt mig kettőt fordutunk, a kom Cirmos kipiszkáta a kalickábu, mer a zajt; nem jó csukódott, és megette tollastu. Tette el emlikbe három piros tollat tüle, de isz l
