Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-06-17 / 13. szám

Felsőbányái Hírlap füzet néhány fillért minden héten s ha mun­kaképtelenné válik, nyugdijat húz az egy­lettől holta napjáig. Az az 5, 6, 7 forint hetenkint — az igaz — nem éppen nagyon sok, oe hát a befizetés sem sok és ami fő, legalább annyit tud az illető, hogy bármi sors érje valaha, éhen nem fog elveszni. És ezt — mi tagadás — bizony jól eshe- tik tudni mindenkinek, talán még annak is, aki nagy ur. Már 10 év alatt nyugdíjjogosultságot szerez magának az ember, persze aki 10 év óta tagja az egyesületnek, nem kap olyan nyugdijat, mint aki 40 év óta telje­síti a befizetéseket, mert 40 éves tagság után »teljes penziót kap mindenki, mint az állami alkalmazottak.. A teljes penzió 40 évi tagság után az I. osztályú tagoknál hetenkint 12 korona, a II. osztályuaknál heti 14 kor., a III. osztályba pedig heti 17 korona, ami egy hónapra egész csinos ösz- szegre megy fel. Az egyesület állami felügyelet és ellen­őrzés alatt áll, sőt annak a kereskedelmi kormány évenkint pár ezer korona állami támogatást is nyújt. 1892-ben alapították az egyesületet Budapesten s a cime ez: A magyarországi munkások rokkant- cs nyug­díj-egylete. Az égésűiét az alapszabályok sze­rint az alapítás után csak tiz év múlva kez­dette meg rendeltetésének gyakorlását, ad­dig az ideig befolyó jövedelmeit tőkésítette s igy már 5 év óta fizeti a tagoknak nyugdijakat, özvegysegélyeket, árvasegélye­ket. Most már hatalmasan ki van fejlődve az egyesület és teljesen virágzik. Vagyona már három millió és néhány százezer korona s az ország számtalan városában és falujá­ban van fiókpénztára, szám szerint tudtunk - kai kétszázan felül, tagjainak száma pedig 70 ezer felé jár s csak az idén 12 ezer uj fizető tag lépett be az egyletbe. Városunk­ban is van fiókpénztára ezen nyugdíj -egy­letnek s ennél a tagok száma mintegy 100—150. Elnöke ez idő szerint Spáczay Gyula tanácsnok ur, pénztárnoka Marcsics Menyhért kisiparos ur. Nagy jótétemény, ha valakit ezzel a nemes célú intézménnyel megismertetünk s mégis száz embert megkérdezhetünk, mig olyat találunk, aki ismeri az egyletet. A nagyközönség egyáltalában nem igen tud róla. Megvallom őszintén, hogy én magam is csak az idén lettem figyelmessé az egy­letre s kezdtem gondolkozni annak nagy jelentősége felől.« A tudatlanabb elemeket kezdetben le­bizony Márton bácsi hősies önfeláldozása men­tette meg barátja életét. Már szinte esteledni kezdett, amikor Már­ton bácsi hirtelen megszólalt. — Ejnye, már annyit beszélgettünk és még azt sem tudom, miből élsz tulajdonképen ? — Édes barátom, én a királyi tábla el­nöke vagyok. Márton bácsi szinte kővéválva nézett barát­jára, megdöbbenve hanyatlott vissza székében, és csak percek múlva jutott szóhoz. — Bocsásson meg, méltóságos uram, nem tudtam . . . nem is gondoltam . . . — Édes barátom, — vágott közbe az el­nök — nincs semmi megbocsátani valóm. Te derék, józangondolkozásu ember vagy, azért csak azok maradunk, akik voltunk: »te«-bará- tok. Hisz nélküled tán már porosz is alig volna. Hanem most már megvallom, hogy jövődről is gondoskodtam. A kapus épen ma ment nyugdíjba; ezt az állást neked szántam. Csak tőled függ, hogy holnap már olfoglald helye­det. Jó fizetésed lesz, nem kell ezután a hol­nappal törődnöd Az öreg munkás egészen elérzékenyült; nem jött szó ajkára és csak nagy sokára birt ennyit rebegni: — Áldjon meg a jó Isten! . . . Áldjon meg . . . olyan boldogsággal, mint amily örö­met nekem e percben szereztél . . . Ide jö­vök . . . hü szolgád leszek . . . alázatos, oda­adó barátod, amig csak mozdulni tudok. . . . Másnap már fényes, hivatalos öltö­zetben állt Márton bácsi a gyönyörű palota kapujában ... hét, hogy bizonyos bizalmatlanság is vissza­tartotta az egyesülethez való közeledéstől. Mai világban sok a csalás, ami az embe­reket óvatosságra inti, nem lehetetlen te­hát, hogy a nép egyletünkről is azt gon­dolta kezdetben, hogy hátha az is amolyan szédelgésen alapuló vállalkozás, mely csak a nép zsebéből akarja kiszedni a filléreket. Persze most már, mikor kezdi a nép észre venni, hogy ez az ismerős is, az az isme­rős is rendszeres nyugdijat húz az egyesu- lettöi, természetesen észre veszik azt is, hogy itt egy tiszteletet érdemlő, nemes célú intézménnyel állanak szemközt, mely a nép érdekeit szolgálja s remélhetőleg mind tömegesebben fognak a szegény emberek a nyugdíj-egyletbe belépni, hogy gondos­kodjanak önmagukról. Senki sem hozhat fel semmiféle kifo­gást a belépést illetőleg. A kifogás csakis egy lehetne: a befizetés. Ámde hol van az a bár legkisebb keresettel biró munkás, aki 10 krajcárt ne fordíthatna hetenkint arra a célra, hogy magának késő öregségére meg­élhetést, nyugalmat szerezzen? Mi azért ezt a humanitárius, igazán áldásos intézményt ezennel ünnepélyesen fi­gyelmébe ajánljuk az egész nagyközönség­nek és felhívunk mindenkit a belépésre. Ha Magyarországon minden ember belépne az egyesületbe, pedig kit tarthatna vissza heti 30 fillér befizetés, akkor az a nyugdíj- egylet hatalmas, gazdag és igazán virágzó volna s akkor annál tökéletesebben telje­síthetné a tagok támogatását. De különösen felkérjük Felsőbánya vá­ros egész lakosságát az egyesülethez való csatlakozásra! Mert érdekes ennél a mun­kás-nyugdíj egyletnél, hogy annak nem csupán gyári munkások, napszámosok, ipa­rosok a tagjai, hanem az alapszabály sze­rint felvesznek abba minden rendes foglal­kozással biró egyént. Hiszen mindnyájan munkásuk vagyunk.- Tagja lehet annak alap­szabály szerint egyaránt férfi és nő, ur és szegény ember, öreg és fiatal. Vannak tag­jai között a szoros értelemben vett mun­kásokon kívül lelkészek, tanítók, katona­tisztek, hivatalnokok, orvosok, gyárosok, földbirtokosok, vasutasok, stb. Sőt, ámbár vannak az egyletnek alapitó és pártoló tag­jai is, vannak abban olyan rendes tagok is, akik nem reflektálnak az egylet által nyújtandó nyugdíjra s csupán azért tagok, hogy befizetésükkel előmozdítsák a nemes célt. Éppen ezért találunk is a tagok kö­zött curiai bírót, orsz. képviselőt, egyetemi tanárt, miniszteri tanácsost, stb. Beírathatja mindenki tagnak a feleségét is. Takarmánykészités. Miután gazdáinknak egyik fontos gazdál­kodási ága az állattenyésztés, s csak ennek fej ­lesztése mellett tudjak a mai nehéz agrárvi­szonyok között már-már súlyosan reájuk nehe­zedő terheket elviselni, idejekorán aktuálisnak tartjuk figyelmüket felhivm a helyes takar- mánykészitésra. mint az állattenyésztés egyik fontos tényezőjére. A jó takarmány, a jó ele- ség a legfontosabb része a gazdálkodásnak; erre kell ügyelniük gazdáinknak, hogy a füvet al­kalmas időjárás mellett úgy kaszálják le, hogy azt állatjaik jóízűen egyék s az értékesítésből 1 is hasznot lássanak. Pedig ha kimegyünk a kaszálóra, ha végig tekintünk rétjeinken, nem egy helyen látunk halvány színű, kellemetlen kinézésű, dohos, vagy túlérett szénát feküdni a rendben, amely nem ér többet, mint a közönséges szalma. En- | nek egyik oka az, ha tulkésőn kaszálnak, s : akkor durva és fás szénát kapnak, s nehezen tudnak rajta túladni. Vannak gazdák, akik tekintet nélkül az időjárásra, csak a kaszálást tekintik a szénaké- j szités legfontosabb részének, a kaszáláshoz szük- ségez munkaerőt nem tudják készenlétben tar­tani, igy az időjárás változásainak nagyon is ki vannak téve. Ajánljuk a szénakészitésnél azt az eljárást, ; hogy az előreláthatólag szép időjárás mellett ! is csak annyit kaszáljunk le, amennyit az nap összegyüjthetünk, elsőrendű szénát másképen előállítani nem lehet. S midőn boglyába rakjuk, a nem nagy átmérőjű és magas boglya sokkal alkalmasabb, mint a széles átmérőjű és ala­csony, mert az utóbbi jobban ki van téve az időjárás változásainak, s igy romlás is jobban érheti. A magas alakú boglyát a levegő job­ban hatja át. Ha a kiszáradt rendeket egyenesen bog­lyákká gerebjélhetjük össze, sok időt, pénzt és fáradságot takarithatunk meg, természetesen ezt a módot csak száraz időben lehet alkalmaznunk. Rendes körülmények között meg kell elé­gednünk máskülönben azzal az eljárással, hogy ha először csak halomba rakjuk a szénát. A halom készítési módja a következő : Egy he­gyes rudat, mely a boglyánál egy jó másfél méterrel magasabb, a boglya közepén alul be­szúrjuk, s veszünk egy kötelet is, mely két méterrel hosszabb, mint a rúd, s a kötelet a boglya tetején áthajitjuk s a rúdra kötjük. így a boglya szilárd állású lesz, nem egy könnyen dűl fel, és ily alakban szekérre is rakható. Ha az időjárás nagyon száraz és forró, a korán reggel lekaszált füvet este már boglyába rakhatjuk, s ez a széna lesz a legkitűnőbb és legédesebb izü. Elsőrendű szénát azonban csak akkor le­het előállítani, ha harmat nincs, mert a nedves ­ség már gyengíti a széna erejét. Ha a szénát keverni akarjuk, tartsuk szem előtt azt a módot, hogy csak korán használjuk, s ne vegyítsük addig össze, mig át nem esett az izzadáson, amely körülmény körülbelül 3 hetet vesz igénybe. Az összes lóherefajokat legjobb virágzá­suk idején kaszálni, mert eltekintve a nagyobb táperőtől, a levelekben és a szárban való vesz­teséget akadályozzuk meg ezzel. Gondosan ügyeljünk arra, hogy szénánk világos legyen, mert csak ez esetben kapha­tunk szénánkért jó árakat, de a jószágunk is szívesebben eszi a világos szinü, mint a barna penészes, durva szénát. Ezeket a főbb körülményeket tartottuk szükségesnek idejekorán felemlíteni rövid cik­künk keretében a szénakészitésre vonatkozólag ; tartsuk szem előtt ezeket a módokat, mert el­tekintve az értékesítéstől, a saját jószágunk sorsa is ettől függ. A jó takarmány alapja az állattenyésztésnek. Két hét krónikája. Kedd május 26. Bulla György alispánt ki­nevezték Árvamegye főispánjává. A képviselő­ház befejezte a költségvetés tárgyalását. Falberes elnök és az angol király megtekintette a francia - angol kiállítást. A francia kormány elhatározta, hogy Marokkóban abbanhagyja az előrenyomu­lást s utasította Damade tábornokot, hogy lassan vonuljon vissza Kazablankába. Szerda, május 27. A király jelenlétében megtartották Mária Henriette hernegnőnek renun- ciacióját Hohenlohe Gottfried herceggel történő házassága alkalmából. A képviselőházban And- rássy Gyula kijelentette, hogy a választási refor­mot ősszel okvetlen elő fogja terjeszteni. Rudri- geuz a rövid életű spanyol köztársaság volt elnöke Madridban Reggioban Albanese kanonok misézés közben összerogyott s haldokolva vitték a kórházba. Káplánja állítólag bosszúból kénsa­vat öntött az áldozati kehelybe. Saint-Louisban Lubley lelkészt egy úri őrült az oltárnál leszúrta. Abdul Aziz megparancsolta, hogy Hafidnak Euró­pából hazatérő követeit fogják el és verjék vasra. Csütörtök, május 28. Nagykárolyban ünne­pélyesen leleplezték az igazságügyminiszter jelenlétében Kossuth Lajos szobrát. Budapesten és környékén néhány másodpercig tartó földren­gés volt, Kecskeméten a házak falai megrongá­lódtak. A pápa fogadta a Radu és Hosszú által püspökök által vezetett magyar zarándokokat, lvanovits l.uyba a szerb szkupstiua elnöke, mint katonai dezentor királyunktól amnesztiát kért. Szamoszban forrongás ütött ki, a keresztyén csendőrség összeütközött a török csapatokkal. Varsóban egy pipagyáros házába bombát dobtak, mely megölte gyermekeit és cselédeit. Péntek, május 29 A zárszámadási bizottság előterjesztést tett, mely Vörös László volt mi­niszter azon eljárását, hogy a vasúti pénztárból 200 ezer koronát házipénztárába beutalt s azt ki is adta, helytelenítette és megbélyegezte. A szo­cialisták a választási jog ügyében nagy népgyü lést tartottak. A magyar sebészek kongresszusa megnyílt. Garay Janos hamvait exhumálták és díszsírhelybe temették. Prohászka Ottokár püs­pök nagyszabású előadást tartott a szocializmus­ról az újpesti keresztényszocialista egyesületben. A dánosi rablógyilkosok közül 3-at életfogytig­lani, 3 at 15 évi fegyházra ítéltek. Az isztriai tartománygyülést királyi kéziratial feloszlatták. Falliéres elnök Londonból Parisba utazott. Péter-

Next

/
Thumbnails
Contents