Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-02-26 / 5. szám
A -XLIli- évfolyam. O. szám. 1908. r’e'bx'u.éLi* S 1111! L AP \ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a la szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Fels; bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Egy kis előhaladás. Egy város életében fontossággal bir, ha gyarapithatja azokat a feltételeket, melyekből nagyobb vagy kisebb mértékben s kulturális vagy gazdasági irányban a város fejlődése származhalik. Nagyobb városaink közül egyik egyetemért küzd, másik egy vasúti üzletvezetőség vagy kir. tábla vagy legalább törvényszék s más hasonló nevezetesebb közintézmény megnyerését óhajtja, legrosszabb esetben is egy ezred elhelyezése után kívánkozik; — mi szerények vagyunk: a mi kívánságunk Felsőbánya részére ezúttal mindössze annyi, hogy a szatmár—nagybányai vasút igazgatósága fiitőházát itt nálunk Felsőbányán helyezze el s ami vele jár:hogy iLt legyen rendes és állandó tartózkodási helye a mozdony-személyzetnek. Nevezetes újítás előtt állunk. Hir szerint folyó évi májustól kezdve Felsőbánya — aminek már régen meg kellett volna történnie — végre-valahára amolyan igazi végállomás lesz. Ez a nevezetes újítás ad alkalmat a fönnebb kifejezett kívánság hangoztatására. S mikor e kívánságot itt szóvá tesz- szük, csakugyan szerények vagyunk, mert attól, ami után mi kívánkozunk, a város és a lakosság gazdasági helyzetének valami nagyobb arányú föllendülése vagy épen jelentékeny gazdasági átalakulás városunkra nézve nem várható, de mégis olyan, hogy némileg hozzájárulna, de nem is némileg, hanem számottevő mértékben Felsőbánya forgalmas voltának emeléséhez. És a keveset sem kell megvetni. Ne gondoljuk, hogy semmi jelentőséggel sem bírna városunkra nézve az, ha az igazgatóság a mozdony személyzetet ide áthelyezné. Mérlegeljük azért mindenekelőtt azokat az előnyöket, melyek a mondott körülményekből városunkra háramolnának. — Kikből áll az a fütőházi személyzet? Ehhez tartozik egy fülőház-vezető, 5 mozdonyvezető, 5 fütő és 3 fütőházi munkás. Ez 14 családot jelent. Ezek itt megtelepednének, sőt nem lehetetlen, hogy építkeznének is, a város pedig bizonyára szívesen engedne át nekik építkezési czélra alkalmas területet pl. az országúinak a vasúti állomással szemközt levő oldalán. S ezeknek a jó javadalmazásu embereknek az ittléte élénkitőleg hatna a város forgalmára is. Lehetetlen, hogy ne érezné azt meg a cipész, a szabó, a mészáros, a kereskedő stb. Az a 14 vasutas család alighanem többet érne a városbeli forgalomra nézve, mint száz bányászcsalád, de körülbelül felérne Felsőbányára nézve akár az idegenek itt nyaralásával is, mert ha ezek esetleg nagyobb számmal vannak is és jobb módúak, de csak rövid időt töltenek itt, mig amazok az egész esztendőt, illetőleg életűket itt töltik. Azonfelül a nyaralók általában a helybeli ipart sem igen foglalkoztatják, minthogy rendesen mindennel jól ellátva kelrtek utjokra. A vasúti forgalom szempontjából — azt hiszszük — az tökéletesen mindegy, hogy hol lakik a mozdony-személyzet, e személyzetre nézve azonban nem mindegy. A mozdony-személyzet májustól kezdve abban a képtelen helyzetben lesz, hogy éjszakáit kénytelen le^z távol otthonától mintegy céltalanul idegen helyen, Felsőbányán tölteni, este 6 órától másnap dél- előttig, egy, a vasúti állomásnál hevenyészett laktanyában. Mig ha Felsőbánya volna rendes lakóhelyük, nem volnának idegen helyen s illő módon megkezdhetnék a szolgálatukat a kitűzött időben. A dolog azonkívül fontossággal bir — mint láttuk — Felsőbányára nézve is. S ha ez a város költött eleget, tudott áldozatot hozni, mikor a vasút létesítéséről volt szó, miért ne juthatna valami előnyhöz is a vasút révén? A fütőháznak a két végállomás egyikén kell lennie. Szat- már-Némelinek, az egy üzletvezetőséget nem számítva, úgyis van már mindené, a mit a vasút, mint intézmény, egy városnak nyújthat. Van fütőháza is, az államvasu také. Ezé a másiké bátran lehetne itt Fel sőbányán, mint a két végállomás egyikéi Az igazgatóság úgyis Budapesten székel, bár a szolgálatot a Máv. alkalmazottjí látják el, a szatmár-nagybányai vasutna külön fizetési lajstroma van. Akadályokba pedig semmikép sem ü közik a dolog, sőt nyomós szemponto küzdenek amellett, amit tárgyalunk. Fütc házat építeni nem kell, mivel ilyen rra van. A felsőbányái vasút létesítése alka mával minden eshetőségre számítva, a pályi udvaron derék fülőházat építettek. Csupa arra van szükség, hogy a szatmár-nagyb; nyai vasút ne Szatmár-Némeliben, hanei Felsőbányán tartsa öt mozdonyát, melye most amott a Máv. fütőházában zsellér kednek, s helyezze át a mozdonyszeméb zetet Felsőbányára, hol az szívesebben fc lakni, mint Szalmár-Némétiben, mert é szakáil itt kell töltenie. Azt nem mondhatja senki, hogy vi: Szatmár-Németinek nem volna, mert h szeii ott van a Szamos, de ahhoz a vi hez a fütőház számára költséges, nag berendezés, daru segélyével lehet jutni, e költségek viselése a szatmár-nagybány; vasutat is terheli. Felsőbányának ellenbe vízvezetéke van, itt tehát nem szivattyúz] kell a vizet. De ez még nem minden. A viz mim sége, ahhoz értők szerint, nem közömbe a gőzgéphez való használatnál s olyanol tói hallottam, kik értenek a dologhoz, ho| az a viz, mely a gőzgépnél való haszn latra nem alkalmas, képes a gépet tönkn tenni; a felsőbányái viz pedig, mint a le lágyabb viz, nemcsak sokkal alkalmasab mint a szatmári, hanem különösen alkr mas a gőzgépnél való használatra. A fels bányai viz keménysígi foka ugyanis viz gálát szerint csak 2°, a sikárlói vizé 8°, szatmárié 17°, vagyis a felsőbányái v 2°-kal »keményebb« a desztillált víznél. Mi hát a teendő? Szerintünk ar volna szükség, hogy városunkban mindazc Ha a vége jó . .. — Irta : Vadász Lajos. — (Férj: 53 éves, feleség : 50 éves.) Férj: Tudod-e drága Elzám, hogy épen ma van házasságunk 30-ik évfordulója ? Feleség: Hogyne, hisz én már előkészületeket is tettem annak ünnepélyes megülésére. Férj: Na, ez szép tőled 1 Te még mindig az a gyöngéd, az a figyelmes és kedves Elza vagy, ki 30 évvel ezelőtt voltál. De mondd csak édesem, miben állanak azok az előkészületek ? Feleség: Először is a te kedvenc ételeid kerülnek ma az asztalra. Azután meghívtam az összes rokonságot és jóismerőseid közül X. Bélát és Y. Endrét s még valakit. Férj-. (Önelégülten.) Nagyon helyes! Szabad azonban kérdeznem, hogy ki az a valaki ? Feleség: Ne légy annyira kiváncsi édes Bandikám. Majd megtudod pár óra múlva. Férj: (Kissé türelmetlenül.) De ha mégis szeretném tudni, akkor talán leszesz szives megmondani már most! Feleség: Ugyan, ugyan, ne légy gyermek. Várj türelemmel, előbb-utóbb meg fogod tudni. (Gyöngéden homlokon csókolja férjét.) Férj: (Kissé maliciózusan.) Első eset 30 éves házasságunk alatt aranyos Elizkém, hogy titkolózol s hogy elleneinondasz kívánságomnak. Mondd csak, érdemes-e az illető arra, hogy ilyen nagy áldozatot hozz érte ? Feleség : (Határozottan.) Érdemes ! Férj: Kíváncsiságomat ezzel a kijelentéssel csak fokozod s most már nagyon kérnélek, közöld velem, ki hát az az érdemes ? Feleség: Nem ismerek reád Bandikám, annyira makacskodol. (Sentimentálisan.) 30 éves házasságunk alatt ez az első eset, hogy velem szemben gyanút támasztasz s intézkedéseimen nem nyugszol meg. (Férjét ismét homlokon csókolja) Légy egészen nyugodt édes öregem, minden a te Ínyedre lesz. Férj: (Lemondással.) Na, köszönöm szépen ; ezek után az előzmények után már nem hiszem. Feleség: (Sértődötten.) Minő előzmények után ? Hát nem voltam s nem vagyok hozzád eléggé gyöngéd, szeretetreméltó és figyelmes? Hiszen mindezt pár perccel előbb magad is beismerted, sőt dicsekedtél vele s most, habár okod sincs reá, mégis előzményekrőj beszélsz ? Férj: Félreértettél édesem! En — mint tudod is — sohasem szerettem a titkolózást s most is csak az ellen szólottám. Remélem, ezt a csekélységet nem fogod nekem bünül felróni ? Feleség: (F.rélylyel) Eh, ez nem csekélység édes Bandikám, ez határozottan gyerekeskedés, ami egy 53 éves öreg emberhez sehogy- sem illik . .. Most máf azért sem mondom meg, hogy ki az a valaki! Férj: Valóban nem tudom kedves El hogy miért kapricirozod annyira magad. Mim ; az a roppant nagy állhatatosság. Aztán ör ! embernek tartasz, nézze meg az ember. Tál; j bizony az illető fiatalabb ? Feleség: Fiatalabb bizony. Férj: Hát hiszen, ha . úgy vagyunk, épen nem nagy baj, csak az én Elizkém ugrotta volna át az L-et. Feleség: (Indignálódva.) Úgy, úgy, drá öregem, csak gúnyolódjunk ; nem is tudta hogy azt is tudsz. Férj: (Bizonyos fölénynyel.) Az nem g nyolódás. Különben hagyjuk abba az ege diskurzust, de aztán ne csodálkozzál, ha én meginvitálok valakit. Feleség: (Gúnyosan.) Ugyan, ugyan 1 Férj: Hát persze! Te mindenkép me i akarsz lepni, hát ne csodálkozzál, ha én hasonló tromfot játszom ki. Feleség: (Tágra nyílt szemekkel.) N< tudom, hová legyek az ámulattól, hogy az j férjem-uram, aki 30 éven át mindenkor a le ártatlanabb és legnemesebb intencióval kö; ledett felém, most egyszerre kimutatja foga hérét. A bolond is láthatja, hogy a te méz« 1 mázos viselkedésed nem volt egyéb képmu tásnál. Vagy tán tévednék? Férj: Én épen ugyanazokat mondh ! nám neked, amikkel te most előhozakodtál.
