Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-10-23 / 22. szám
Felsőbányái Hírlap Kitüntetés. A mannheimi nemzetközi gyü- mölcskiállitáson a nagybányai gazd. egyesület ezüst érmet nyert. Tizenkilenc magyar kiállítót tüntettek ki s e’zek között van a nagybányai gazd. egyesület is. Megszökött váltóhamisitó. Slössel Ignác e hó 12 én a Szatmárvármegyei Takarékpénztárnál egy 5000 koronás váltót akart kifizettetni, melyen Izrael Pinkász, bikszádi és Izsák Sámuel, tartóiéi lakos neve szerepelt. A bankban az aláírásokat hamisitottaknak találták. Stösselt letartóztatták s átadták Szilágyi, csendőrnek. Szilágyitól Stössel azon ürügy alatt, hogy ebédelni megyen, megszökött s még ma sem akadtak nyomára. Megbízás. A vallás és közoktatásügyi miniszter Bodenlosz Irma, Stiglicz Etelka és Szabó Mária nagybányai h. tanitónőket a f. iskolai évre, mint "helyetteseket továbbra is megbízta. Törvényhatósági gyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága október hó 24-én d. e. Vs 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyen a virilis jogon törvényhatósági bizottsági tagok jegyzékét is bemutatják. Fizetésjavitás. Az igazságügyminiszterium és pénzügyminisztérium közt a bírák fizetése iránt folytatott tárgyalások befejezést nyertek. Mint a »Jogtudományi Közlöny« értesült, a megoldás a következő lesz: bírósági aljegyzők jegyzőkké lépnek elő. Az albiráknak körülbelül négyölödrésze a VIII. Fizetési osztályba kerül; ezenfelül a költségvetés a telekkönyv- eezetők, irodatisztek és Írnokok részére is jelentékeny javításokat tartalmaz. Kardot kapnak a vasutasok. Már régen szőnyegen levő kérdés a vasúti tisztviselőknek karddal való ellátása, mint az már a külföldön régóta érvényben van s célja, hogy a szolgálatban oldalfegyverrel ellátott vasúti tisztviselők, mintegy a közrend őrei is, amely minőségében tényleg szüksége is lehet a kardra. A kereskedelmi minisztériumban — hir szerint — most ismét felszínre hozták e kérdést. Mint ugyanis értesülünk, a miniszter e tárgyban leiratot intézeti a Máv. igazgatóságához, hogy a reform dolgában terjesszen elő javaslatot, az igazgatóság pedig a különböző üzletvezetőségekhez intézett felhívásokat. A jelentések ez év november haváig adandók be s igy nem lehetetlen, hogy azT908-ik év már kardosán találja a vasutasokat. HUMOR. A beírásoknál történt. Valaki a ki nem is olyan régen Stern névre hallgatott, nagyon szeretett »Sárossy« nevére brillírozni. — Mi a fiúcska neve? Sárossy Pál. Két s, y — Igen igen kétes y, mondta egy öreg kollégánk, a kinek tudvalevőleg nagy a memóriája. Nagy lárma mellett jönnek a gyerekek Az egyiknek kezében egy cicus szorong s a tömzsi fiú lihegve szól: — Papa! Te tudod, hogy ujjabban hat macska van a háznál ? — Tudom. — Ez a kezemben az öreg. Az egyik öreg. A másik öreg kivid van. — Tudom. — Mi is. Csak azt nem tudjuk, hogy ez az egyik öreg a papa e, vagy a mama-e? Kérlek, ez a macska, a mama? — Hát édes gyermekeim. Húzzátok meg jól a fülét. Ha harap, rúg karmol és nyávog, akkor ez a mama. Ha szótlanul tűri akkor a papa. A régi műhely. — Irta: BABOS JÁNOS. — Az egyesült államok polgárait általában érzéketlen embereknek tartják, kik csak az anyagi hasznot nézik. De azért minden szabály alól van kivétel, amint azt alábbi eset is bizonyítja. Néhány hónappal ezelőtt egy gazdag divatáru kereskedő New-Yorkban arra a gondolatra jött, hogy hatalmas központi áruházat állít fel. Rendkívül nagy arányokban akart építkezni és úgy tervezte, hogy egész utcasort foglal le épületének. A szükséges telkek vételével minden simán ment, csak egy egészen kicsi kétemeletes sarokház nem volt megszerezhető. A tulajdonos, valami Weber nevű ember, ki fiatalabb éveiben órás, később kis tőkepénzes lett, nem akart semmiféle eladásról se hallani. Amikor az ügynökök nem tudtak vele dűlőre jutni, az építő maga kereste őt fel. De ő sem ért célhoz. Sajnálom, de teljesen ^ehetetlen — jelentette ki az öreg órás. — Én megvettem ezt a házat, mikor még fiatal ember voltam és azután 52 évig éltem és dolgoztam benne, hogy kívánhatja, hogy most megváljak tőle. De édes Wéber ur — tárgyalt vele a kereskedő — mi haszna van ebből a kis házikóból. Hiszen üzletét abba hagyta nem lakik benne, nem is alszik benne, és csak arra használja, hogy naphosszát az ablakban ül és az utcára kitekint. Ezt máshol is megteheti és ráadásul szép összeg pénzt is kapna. Gondolja meg csak, hogy mennyivel szaporodnék ezzel a tőkéje. Amit a kereskedő mondott, színtiszta igazság volt. Webernek úgynevezett »műhelye« ahol néhanapján hozzátartozóinak és ösmerőseínek óráit javította, apró sarokszoba volt a második emeleten. Berendezése nem állt egyébből, mint egy figurás kandallóból, kopott diófa munkaasztalból és vörös bőrkarosszékből. Tényleg csakis arra szolgált, hogy naponkint kétszer ide sétált és az ablakhoz ülve, érdeklődéssel kisérte az arra menő embertömeget. Az öreg ember sokáig gondolkozott. — Igaza van — mondotta végül — én igazán nem csinálok itt egyebet, minthogy ülök és az ablakon kinézek. De hát már hozzászoktam és hála Istennek nagy kort értem el. Ilyen korban nehéz elhagyni azt, amihez hozzászokott az ember. Ez a szobácska rám nézve egy darab haza, egy darab élet. Midőn feleségemmel Németországból átjöttem és ideköltöztem, mindketten szegények voltunk. Jó reménységgel rendezkedtünk be itt szűkös viszonyok között. E szol ácskán kívül csak egy kis konyha és egy kis hálószoba állott rendelkezésünkre. Itt laktam, itt dolgoztam, itt töltöttem estéimet, vasárnapjaimat. Abban a sarokban ott állott gyermekeim bölcsője. Feleségem már évek óta jobblétre szen- derült, de ha most is kitekintek az ablakon, úgy érzem mindig, mintha oldalam mellett állana. Igazán képtelen vagyok szakítani ezekkel az emlékekkel. A kereskedő szótlanul hallgatta végig az öreg szavait, azután kezet fogott vele és távozott. ködhetik az élet változatos tarkaságában. Adja Isten, hogy sokáig örvendhessen műhelyének. Az öreg órás azóta él úgy, mint annak előtte, napjában kétszer megy a műhelyébe. Felcsoszog szobájába, beül régi karosszékébe és nézi, nézi, mint egykor feleségével együtt a newyorki élet változatos képét. Kiadótulajdonos: Nánásy István. nir üplirjili rázMfiísasíí Benzinmotorok Benzincséplők Másnap azonban visszatért és most már az előbbi ár ötszörösét Ígérte. Az öreg már habozni kezdett, de mikor a kereskedő még jobban rábeszélt, belátta, hogy csakugyan gyermekei érdekében cselekszik, ha az ajánlatot elfogadja, végre is győzött benne az apai szeretet és a felajánlott, vagyonra rugó árt végtére is elfogadta. Mindazonáltal keserves búcsú volt, midőn régi műhelyétől el kellett válnia. Nem is tudta magát elhatározni, hogy még egyszer arrafelé menjen és megtekintse, miként rombolják szét régi, meghitt tanyáját. Otthon maradt gyermekei mellett, akikhez ezelőtt csak étkezni és aludni járt. Szomorúság emésztette őt és szemlátomást öregedett. Egy napon megjelent nála az uj áruház tulajdonosa. — Kész már az épülel, Weber ur — mondotta. Nem jönne velem a városba, megnézni, hogy mi lett régi házacskájából. Az aggastyán kezdetben vonakodott. Nem merte megkisérleni sem, hogy emlékei világát igy megbolygassa? hozzátartozói azonban oly szeretetteljesen biztatgatták, hogy végre is a kapu előtt várakozó kocsiba ült és a kereskedővel az uj áruházhoz kocsizott. Itt persze megváltozott minden. Nyoma se volt a régi vidéknek, mivel hatalmas uj palotasor emelkedett helyébe. Fájdalmas sóhajok kö zepette bámult a pompás áruház homlokzatára. Fájdalma még csak emelkedett, mikor figyelmes vezetője megmutatta neki a modern berendezésű termeket, amelyekben a padlótól fel egészen a menyezetig fel voltak halmozva az árucikkek, amelyekre a jelenkor emberének szüksége van, hogy egyre nagyobb igényeit kielégítse. Szó se jött az egész szemle alatt az öreg órás ajkára. Most a ház főnöke ismét a második emeletre vezette vendégét, itt hirtelen kinyitott egy ajtót és szívélyes kézmozdulattal egy kis szobácska felé mutatott. A szobácska napfényben fürdőit. Weber nem hitt szemeinek. Amit maga előtt látott, az ő kis szobácskája volt, úgy, ahogy elhagyta, a kicsiny, nehezen nélkülözött ablakkal, a kandallóval és a régi, vörös karosszékkel. Szólni sem tudott az öreg, annyira meg volt hatva. De gyámoltalan, kérdező tekintetet vetett kalauzára, aki mosolyogva világosította fel : Az ön műhelye az, Weber ur, úgy, ahogy elhagyta. Köröskörül építkeztünk, alátámasztottuk, alája építkeztünk és hét emeletet raktunk föléje, ebből a helyiségből azonban egy követ sem mozdítottunk el. A műhely ettől a naptól kezdve megint az öné, ismét ülhet itt és gyönyörjtfalomberendezések Kérjen minden gazda árjegyzéket. Levélczim: „AH“ ItlUaptSl, IliCZi-ÉZa 21 sz. ^ Alma ^9^ drb, 3—4 éves, f* \J nilllu eró's: Aranyparmén, Jo- Cr náthán, Hollandi arany kormos, Casseli nagy renet, Sárga Bellefleur. Téli fehér kalvil, Török Bálint, Balul, Sóvári s több más fajok, Kfiptp 15000 darab, 25 fajtában. IVUI lu Beszterczei és más oltott w szilvafák és eperfa. slb. 7000 darab. Árak: Különösen erős példányok drbja K. I. oszt. 70 f, II. o. 60 f. 20000 darab Riparia Portalis 2 éves, gyökeres szőlövessző. I. oszt. 40 K, II. oszt. 32 K. Árjegyzéket kívánatra bárkinek szíII..« «t«U II
