Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-07-17 / 15. szám
f f l XII. évfolyam. 15. szám. 1007'- «Xialiuis 177, — rr r TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÉG VEST ARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. . Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. ! Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. j. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimér ' Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Szoktassuk egyszerűségre a népet. Az egészségtelen divatmajmolás any- nyira hatalmába kerítette már az embereket, hogy az anyagi pusztulás egyik fö okának tekinthetjük azt. Mindenki erejét és társadalmi állását meghaladó módon igyekszik öltözködni, azt hivén, hogy ezáltal különb emberré válik annál, aki elég józan gondolkozásu megmaradni a neki való egyszerűbb és olcsóbb ruházat mellett, teste okszerű táplálására, családja jólétének emelésére fordítván az ekként megtakarítható összeget. Hát ilyen ember is van manapság? Van, de sajnos! napról-napra kevesbül az ilyenek száma . . . Ha nézzük az egyszerű falusi népet s eszünkbe jut annak egy emberöltő előtti egyszerű viselete s látjuk mostani túltengő piperkőcz hajlamait, elszorul a szivünk a nagy változás láttára, mely a föld egyszerű népét nemcsak külsőleg, hanem jellemében, erkölcsében is oly dekadens módon átala- kitá . . . A szociális szervezkedések hatása alatt a munkabérek horribilis módon emelkedtek csak pár esztendő leforgása alatt is, de hova fordittatik ezen milliókra rugó kereset többlet? Sajnos, nem az anyagi jólét megszilárdítására, hanem a divatboltok forgalmának emelésére, a korcsmái üzlet fellendítésére és a törekvő, józanabb elemek tönkretételére . . . A cselédlány nem elégszik meg a kétszeres bérrel, még annál is többet követel, mert drága a box-cipö és a fehér napernyő. Az persze nem jut eszébe, hogy egyszerűbb öltözködés mellett keresetéből valamit megtakarítson a későbbi nehezebb napokra. Nem jut eszébe, mert nincs aki nevelésével foglalkozzék. A legtöbb helyen nem tekintik családtagnak, akinek sorsa iránt érdeklődni kellene, hanem csak egyszerűen — egy fizeti tt gépnek, hogy mint alakul belső világa, minők gondolatai, megfelelő-e erkölcsi érzéke, azzal édes keveset törődnek. Pedig törődnünk kell a néppel, bárha az ellenségének tekint is már itt-ott bennünket, mert csakis igy, türelemmel, szeretettel, változtathatjuk meg nézeteit, melyek az anyagi és erkölcsi világrend felforgatására hajlanak. Magunknak kell elöljárnunk az egyszerűségben, takarékosságban, munkásságban, ha az alsóbb osztályok nevelésére hatást akarunk gyakorolni. Igen praktikus dolog volna, mintegy ligát szervezve, összetartással gátat vetni a már nevetségességig fajult divatmajmo- lásnak s ruházkodásunkban az egyszerűséget a jó Ízléssel párosítva, megmutatni, hogy az egyszerűség nem megy a csinosság és a tisztaság rovására. Az ekként kezdődő takarékosságot folytatnunk kellene minden ágában, háztartásunknak, példákkal illusztrálva, mily csinos összeget menthet meg bármely egyszerű jövedelmű egyén az oktalan pazarlás megszüntetése által. Ne sajnáljuk megfogni a dolog végét, mindenki a maga szakmájában, sőt azonkívül is, példát adva ekképen arra, hogy a munka nem aláz meg senkit, de felemel, nemesit, vagyont és függetlenséget szerez. így lehet megváltoztatni ama szociálista balvéleményt, mely az egyes osztályok ellen izgatja az alantabb állókat, ellenségekké tevén az embereket, hirdetve ama tant, mely szerint csak az lehet hasznos tagja a társadalomnak, aki durva kézimunkával foglalkozik, a többi pedig csak ingyenélő. . . r . . . r . . Városi közgyűlés. (Villanyvilágítás.) Lapunk legutóbbi számában közöltük s előzetes tervet, illetve ajánlatot, mely a Gan és Társa cég részéről tétetett Felsőbánya várc villanynyal leendő világítására nézve. Azóta k< bizottsági ülés is tartatott ez ügyben e hó 4, 1 napjain, melyeken dr. Ripka Ferenc, a nev< zett cég vezértitkára behatóan ismertette a mej kötendő szerződés feltételeit s a bizottság azc kát hosszas tárgyalás után elfogadhatóknak találta. Végre e hó 10-én a városi közgyűlés e került az ügy, mely a bemutatott szerződé elfogadta s igy városunk részéről mi sem í útjában annak, hogy a villanyvilágítás már ese leg a jövő évben létesüljön. A szerződés a v rosra nézve oly előnyös, hogy annak felsői hatósági jóváhagyása is bizton remélhető. Ha Nagybánya város részéről nem mert nek fel nehézségek, a két testvér bányaván mint amelyek együttesen tervezik a villanyi lágitás megoldását, rövid idő alatt a mode városok közé fog emelkedni közvilágítás teki tétében anélkül, hogy akár magok a városc akár a magánfogyasztók nagy terhet vennén magokra. Ez alkalomból közöljük a mostani közgy lés által elfogadott áram szolgáltatási szabál rendelet és költségvetés nevezetesebb pontj; az alábbiakban: Az utcai vezetékhálózattól az utcai bere dezések ólombiztositójáig, illetve főáramórájr szolgáló csatlakozó vezeték elkészítését, fér tartását, esetleg javítását, vagy megváltozta sát a Nagybánya városi elektromos mű ki: rólag magának tartja fen. (1. §.) A fő ólomb tositókat és áramórákat csakis az említett ele tromos mű szállíthatja és állíthatja fel. (2 §.) áramóra után következő házi berendezést bí mely iparengedélylyel biró iparos készithi (3. §.) azonban a munkálatokat a nagybán; elektromos mü vezetősége hagyja jóvá, az i lasztja meg a használandó anyagokat is. (4. Ha a munkálat kifogás alá esik, a hibák kiij zitásáig megtagadhatja a berendezésnek a vár hálózatba való bekapcsolását. (7. §.) Az elkész berendezés felülvizsgálását a nagybányai elekt mos mű alkalmazottja a vállalkozó, avagy m< bízottjai jelenlétében teljesiti. — A vizsgálat A napiparancs. Mily kedves dolog, mikor egy tisztán, ékes vonásokkal irt levelet olvashatunk. És ez nem is oly ritkaság napjainkban; mert hiszen már a kis iskolás gyerek is dicsekedve mutogatja irófüzetét. Hanem nem igy volt régebben. Volt idő, még pedig alig egy század előtt is, mikor sok ezer meg ezer ember, még a legnagyobb urak közül is, élt és meghalt anélkül, hogy az irás mesterségét megtanulta volna. Az irás kizárólag a szerzetesek dolga volt. Sokat köszönhetünk azok ebbeli buzgóságának. Azokon kívül nem igen volt alkalma másnak, hogy az írást megtanulja. Sőt nem is engedték meg mindenkinek, hogy írni tanuljon. Volt idő, mikor Szardínia egyik királya rendeletet bocsátott ki, melylyel mindenkinek megtiltotta az írást, akinek legalább 2000 frank értékű birtoka nem volt. Azért a régi időben igen kevés ember tudott írni. De akkor nem is volt az írástudás oly lényeges a közéletben, mint most. Más körülmények között éltek őseink, mint mi. Most sok száz meg ezer ember él közöttünk, akiknek egyedüli birtokuk az irás; ezzel keresik meg mindennapi kenyerüket. Napjainkban már nemcsak írni, de szépen, a szemnek tetszetősen, helyesírási hibáktól menten Írni már a gyermek is megtanul. Nem úgy volt ez régen. Ahány ember, annyiféleképen irt; a helyesírásról az egyes betűk határozati alakjáról szó sem volt: irt mindenki, ahogyan megtanulhatott Hogy aztán írását el tudták-e olvasni, arra keveset gondolt. Azért még ma is nehéz gondot ad tudósainknak, mikor egyik másik régi okirat tartalmának kiböngészéséhez fognak. Egy'ilyen irka-firkáló ember volt Leopold, dessaui herceg is. Kis birodalmában határtalan ur volt ő, és az akkori idők szerint jókor hozzászoktatta alattvalóit, hogy úgy táncoljanak, amint ő fütyül. Rendeletéit, akaratát mindig írásba foglalta órákig elült íróasztalánál, mig egy-egy hosszúiéra eresztett rendeletét papírra vetette. Halála után ládaszámra rakták félre azon iratokat, melyeket egész életén át összefirkált . . . persze olvashatlanul. Mert ki tudta volna az ő ákom-bákom póklába t mind kibetüznil Mert őfensége írása irtózatos rossz volt, nemcsak a betűk alakját, hanem a helyesírást, szókötést illetőleg is. Azért jaj volt annak, akit sorsa eléje vezetett, hogy kéziratát elolvass.a. Nem ritkán tisztelettel, bátran, jókedvvel lépett hozzá az illető és . . . csúfos mindenféle szebbnél-szebb titulusokkal m ajándékozva hagyta ott a szobát, ha úgy galléron nem ragadta és ki nem dobta fon ges ura. Azért mindenki igyekezett, mindé: elővette legélesebb eszét, hogy ura hieroglyi jait elolvassa és szégyent ne valljon. Egy ízben azonban az irás kifogott ( egész ármádián. A herceg ugyanis a katonaság bekö\ kező hadi gyakorlataira nézve rendeletet k dött a hadvezérnek. A vezérkar összeült, h< a rendeletet elolvassa és aszerint intézked A hadvezér kezébe veszi a napi paranc: nézi, forgatja, jobbról-balra, színéről viszájárc — Lehetetlen, nem tudok belőle kibeti egy szót sem — szólt. — Próbálja, őrnagy talán szerencsésebb lesz! Az őrnagy kezébe veszi az írást... né fejét csóválja . . . —- Nem ... én sem tudom elolvasni. Ment az irás kézről-kézre . . . Hiába. — Nem segíthetünk, fohászkodott a I vezér — valakinek el kell menni ő fenségé' hogy felvilágosítást kérjen. Ki vállalkozik urak közül? Halotti csönd . . . nem jelentkezik se H DTÜT1T T? női férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete. . RIlUL Lí. C6(J újonnan berendezett „Kegyelet" temetkezési intézete. ^(ezelőtt: HANZUL0V1TS K. és FIA) 0 szolid bevásárlási hely. — Figyelmes kiszolgálás. Felsö'bányá (Alapittatott: 1850. óvbei
