Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-07-03 / 14. szám
Felsőbányái Hírlap középosztálya évről-évre pusztul, minélfogva a szövetkezetek vannak hivatva egy uj középosz-- tály megteremtésére. Bejelentette, hogy Mailáth József gróf külföldön való elfoglaltsága miatt a közgyűlésen nem vehet részt, ennélfogva a tárgysorozatba igtatott felolvasása is elmarad, mit a közgyűlés sajnálattal vett tudomásul. A jegyzőkönyv vezetésére Valkovits János szövetségi ügyvezető titkárt, a hitelesítésre pedig Körösmezey Antalt és Szabó Bertalant kérte fel. Ezután Valkovits János felolvasta az intéző bizottság jelentését, miből kitűnik, hogy mig a szövetség területén 1901. december havában csak 54 szövetkezet működött, addig 1906. végén Szatmármegyében 50, Szilágymegyében 44, Ugocsamegyében pedig 28, tehát össesen 122 hitelszövetkezett elégítette ki a közönség hiteligényeit. Az 1906. év folyamán a szövetség területén 20 uj szövetkezet alakult, melyből hatot az ugocsai hegyvidéki kirendeltség állított fel. A bizottsági jelentés kiemeli a szövetkezetek alakításánál a tanítók tevékenységét, mit Szatmármegye területén Bodnár György tan- felügyelő lelkeshangu körlevelének tulajdonit. A szövetség területén levő szövetkezetek működési köre 324 községre terjedt ki, tagjainak 24 054, az üzletrészek száma 37,511, mely 1.871,000 korona értéknek felel meg. A kihelyezett kölcsönökből Szatmármegyé- ben átlag esik egy tagra 421 K, Szilágymegyében 226 K, Ugocsamegyében 222 K. A kölcsönök nyújtásához saját erejűkből járultak a szatmármegyei szövetkezetek 48 ’/0-kal, a szilágymegyeiek 39% kai, az ugocsaiak 36%-kal. A szövetség területén működő szövetkezetek 3V2 millió központi hitelt vettek igénybe. A megtakarítás tagonként üzletrészekben és takarék- betétekben Szatmármegyében 137, Szilágyban 70, Ugocsában 77 korona. Az intéző bizottsági jelentés még nehány statisztikai adatot sorolt fel, melyeknek meghallgatása után a közgyűlés a felmentvényt megadta. Kovácsy Miklós alelnök tartalmas beszéddel vezette be a következő vitakérdést: »Tekintettel a munkáshiányra és a magas munkabérekre, miként lehetne a földmives nép körében a gazdasági gépeket megkedveltetni és a legszükségesebbeket szövetkezeti utón megszerezni?« A közgyűlés többek hozzászólása után elhatározza : hogy 1) kéressék fel a földművelésügyi miniszter, hogy a szarvasmarha díjazásokra ne. pénzdijakat osszon ki, hanem gépeket; 2) a gazdasági egyesületeknek a szövetkezeteknek kiosztás céljából évenkint bizonyos számú gépeket adományozzon; 3) kéressenek fel a hitelés fogyasztási szövetkezetek, hogy nagyobb gazdasági gépek közvetítésével, valamint kisebb gazdasági gépek és eszközök beszerzésével foglalkozzanak. A szövetségi titkár felhívta a kiküldöttek figyelmét a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület fogyasztási szövetkezetére, mint amely gazdasági gépeket és eszközöket jutányos áron hoz forgalomba. Azon kérdés felől: «Mit lehetne szövetkezeti utón tenni arra nézve, hogy a rohamosan Rákóczy nem halt meg. Ne mondjátok nekem, hogy Rákóczy meghalt, Hogy el van temetve, Hogy haza jött hozzánk, hogy a magyar föld őt Keblére ölelte. Ne mondjátok nekem ! Ott, túl a hegyeken, túl a messzeségen, Ahol idegen nap és idegen csillag Jár a magas égen, Ott, ahova innen csak a szél jár zúgva, Magyarok sírását elzokogva, búgva : Hosszú bujdosásban. szomorú rabságban Rákóczy nem halt meg. Nem is hozták haza fejedelmi fénynyel 1 Szent hazai földbe nem is temették el! Zokogó panaszszal nem kisérték sírva, Örökre pihenni nem is tették sírba, Rákóczy nem halt meg! Nem halt meg. Csupán csak ami por volt benne, Csak az nyugszik ott künn a temetőkertbe, De a lelke . . . lelke . . . Oh, az nem lehet a koporsóba rejtve! Oh, az ott ragyog fenn a mosolygó égen, Égő napsugárban, rezgő csillagfényben, Ott ég a borongó felhők villámában, Haragos mennydörgés gyújtó viharában Ott zokog a búgó, zúgó zivatarban, Ott sir a sárguló, megtépett avarban, Ott van a napfényben, hullámos kalászban, A magyar nők égő szeme sugarában, Gőgicsélő gyermek halk gyügyögésében, Millió kurucnak kesergő szivében, A hulló levélben, sötét éjszakában, Reszkető öregek esdő imájában, Végső sóhajában. terjedő szociálizmus a lehetőségig gátoltassék és a kivándorlási hajlam csökkentessék?« Dam- janovich Tivadar gör. kath. lelkész tartott érdekes szabad előadást. Ennek nyomán beható vita fejlődött ki, melynek eredményeként a közgyűlés a következő határozati javaslatot fogadta el: »Felkéretnek a szövetkezetek, hogy a szociálizmus és a kivándorlási hajlam csökkentése céljából 1) igyekezzenek oda hatni, hogy minden községben gazdasági körök alakuljanak, hol olvasmányok, felolvasás, társas érintkezés vonják el a korcsmától a szórakozni kívánókat; 2) hogy téli foglalkozás szerveztessék a munkálkodni vágyók számára; 3) hogy a népnél a túlságos mértéket öltött fényüzési és cifrálkodási hajlam korlátoztassék; 4) hogy a korcsmák vasárnap zárva tartassanak. Miután indítványok bejelentve nem lettek, elnök a közgyűlést déli 7* 1 órakor berekesztette. Egy órakor társas-ebéd volt a Koronavendéglő emeleti nagytermében, hol a komoly munka után vidám hangulatban telt az idő Vurscher János vendéglős ízletes ételei és italai mellett. A délután 2 óra 46 perces vonattal a vendégek legnagyobb része elutazott. A közgyűlésen Szatmármegyéből 21, Szilágymegyéből 18, Ugocsamegyéből 21 szövetkezet képviseltette magát, a törvényhatósá gok közül pedig Szatmármegye és Szatmár város volt képviselve. A városházán kitett vendégkönyvbe a következők írták be neveiket az említett szereplő tagokon kívül: Onody Zsigmond és Márkus Béla szövetkezeti ellenőrök, dr. Varga János ugocsamegyei főjegyző, dr. Hermann Rezső, Margitay Antal, Virág Albert, Szabó Gábor, Kovács Zsigmond, Borbély Sándor, Újhelyi Menyhért, Kun István, Rónay Géza, Snébli Károly, Ráthonyi Sándor, ifj. Rhabár János, Kovács Béla, Takács Péter, Sodr.ós István, Szabó Béla, Licz János, Biky Ferenc, Nyirisán László, Sztankay Gyula, Szabó Lajos, Kaisz József, Kupás Mihály. Dimand Lajos, Vrabély Iván, Pávay György, Gyöngyösy Gyula, Erdődy Ferenc, Schwarcz Dávid, Lator István, Nagy István, Szelley Lajos, Kiss Sándor. Villany világítás. E reánk nézve fontos ügyben megindult tárgyalásról közöljük a kővetkező jegyzőkönyvet: Felvétetett Felsőbányán, 1907. évi junius hó 21-én d. e. 10 órakor a felsőbányái polgár- mesteri hivatalban Nagybánya és Felsőbánya városok villannyal való közös világítása tárgyában: Jelen voltak: A város részéről : Farkas Jenő polgármester, Münnich Sándor tanácsos, dr Mol- dován Ferenc jegyző, Háder Ferenc pénztárnok, Pap Márton számvevő, Bernovits Emil ellenőr, Baumerth Károly bányatanácsos, Likker Károly, Lévay Károly és Stoll Béla t. ügyész. A Ganz és társa cég képviseletében: dr Ripka Ferenc vezértitkár. Vezértitkár előadja, hogy Nagybánya és Felsőbánya városok közös, vilannyal való világításáról van szó és pedig úgy, hogy a világítás egy közös telepről történjék. Rákóczy nem halt meg. A szabadság fáját hogyha megszakgatják, A régi sebeket hogyha felszakgatják, Újra feltámad még az a kurucz tábor, A bérctetőn újra tábori tűz lángol, A hegy alján újra sir a tárogató, A kalászos rónán harsog a riadó, Száz kuruckürt zúgja : »erre , . . erre . . . erre . ..« A dobok peregnek: »fegyverre . .. fegyverre . . .« S millió kuruckard száll ki hüvelyébül, Hogy a ragyogó nap tőlük elsötétül. S a dobok peregnek: »rajta . .. rajta ... rajta . ..!« Rákóczy viszi a népét diadalra . . . Es megyünk utána, egy szálig — előre . . . Száz csatán keresztül, győzve... mindig győzve... Mindig csak előre. . . mindig rajta . . . rajta . . . Mig a szabadságnak égő, fényes napja Nagy Magyarországot újra beragyogja ! Szomorú lett ... Szomorú lett a mi házunk, Gyászt öltött a boldogságunk ! Ott nyugszik a hideg földbe, Kis fiunk, — a temetőbe, Hüs, virágos sir ölébe ! Kis ruháját rakosgatva, JFel-felsóhajt édes anyja. Fáj a szivem nézni rája, Vigasztalnám, de hiába, Nincs vigasz az ő bajára! Enyhülést, nyugtot keresve, Szótalanul tesz, vesz egyre, Eltitkolja, hogy mi bántja. Csak mikor senki se látja, Ered meg a nagy sírása. Javasolja, hogy a telepet s a vezetékeket a két város építse fel s azt a Ganz és társa cég csupán bérbe veszi; az üzlet tehát nem conces- sios alapon létesülne, hanem mint bérlet, melyből folyólag az intézés jogát a telep tulajdonosai maguknak tartják fenn. A Ganz-gyár a telepet bérbe veszi 50 évre, úgy, hogy Nagybánya városnak joga van 10 év után 5—5 évre a cégnek felmondani. A cég a bérösszegen kívül a telepért 50%-°t ad az elért haszonból a két városnak. Az egész telep, illetve világítási berendezés 596000 koronára van előirányozva, mint maximális költségbe. Ebből a felsőbányái berendezésért a várost 130.000 korona terhelné, a többi Nagybányát; ezen összeg fejében a város egy teljes berendezést kap, melynek anyagértéke az 50 év eltelte után is kedvezően értékesíthető. Mindkét város külön szerződik a társasággal a világításra s az azért fizetendő összegre nézve, melyért a cég a közvilágítást ellátja. Azon esetben, ha Nagybánya város a céggel a szerződést felbontaná, köteles Felsőbánya várost az 50 év elteltéig mindazon jogokban részesíteni s mindazon szolgáltatásokat eszközölni, melyeket a cég biztosított a városnak. A cég által a telep tiszta jövedelméből adott 50% tiszta nyereség a két város között oly képen lesz felosztva, hogy abban Nagybánya 42%, Felsőbánya 18% arányban fog részesülni. Az által, hogy a telepet elkészülte után a Ganz-cég bérli, mindkét város a magánfogyasztók gyűjtéséről meg van kiméivé; a veszteség csupán a bérlőt illeti, de a két város a tiszta haszonból 50%-ot kap. A kis iparosok ipari berendézésének ellátására Felsőbánya város 50 koronát fizet s ezért az ipari berendezések itt is létesittetnek. E/.en összeg a hozzájárulási összeggel (a 130 000 koronával amortosationalis kölcsön utján fog megszereztetni, de a cég által fizetendő bérösszegből és tiszta nyeremény hányadból a kölcsön törlesztése fedezve lesz ; a városra semmi terhet nem fog róni. így előáll az az állapot, hogy a város közvilágítása meglesz a legszerencsésebben oldva a nélkül, hogy a város nagyobb áldozatokat hozna. Végül a cég a magánfogyasztóknak, a nemrég forgalomba hozott uj rendszerű égők használata mellett, oly jutányos világítást biztosit, hogy a villanyt még a szegény néposztálynak is módjában lesz házába bevezetni. A 130.000 korona, hozzájárulási összeget a Ganz-gyár szerzi meg a városnak valamely budapesti pénzintézetnél, mint kölcsönt és ő is törleszti azon bérösszegből, melyet a telep bérletéért a városnak fizet s mely utóbbi összeg fedezni fogja a kölcsön amortisationalis költségeit és törlesztését. így tehát a város a maga vagyonából nem kénytelen a hozzájárulási összeget fedezni, kockázat és áldozat nélkül élvezi a bérlő által fent elősorolt s biztosított előnyöket. A város közvilágítására a Ganz-gyár 120 darab 32 gyertyafényü izzólámpát és 2 ivlámpát köteles felállítani; féléjjelig az összes lámpák fognak égni, azontúl minden második izzólámpa reggelig. A lámpák felállításának helyét a város jelöli meg s igy a hálózat a helyi viszonyok teljes mérlegelésével lesz megállapítva, A város a közvilágításért a cégnek évi 4500 korona bért fizet, azonban ezen összegnek is egy része már az első években a bérlő cégtől nyerendő 18% tiszta haszonjutalékból megtérül s mely nyereség az évek során a fokozott magán- fogyasztás által csak emelkedni fog. Mint értesültünk a Ganz-cég a szerződések tervezetét, a költségvetést és a felszerelés mintáit a városnak tanulmányozás végett meg is küldötte. A legközelebbi értekezlet a világítás ügyében Felsőbányán lesz megtartva, melyen a nagybányai ad hoc bizottság és a Ganz gyár képviselője is jelen lesznek. Örömmel tapasztaljuk, hogy a város világítási ügye a lehető legelőnyösebb feltételek mellett a komoly megvalósulás stádiumába kerül s egy elsőrendű szükségletünk nyer általánosan óhajtott megoldást. Felsőbánya oklevelei. A legrégibb oklevél Nagy Lajos király 1347 szept. 20-án kiadott kiváltságlevele, melyben a város régi szabadalmait és kiváltságait megújítja. A 16 pontból álló kiváltságlevelet Katona egész terjedelmében közli ismeretes nagy művében (IX. k. 490. 1.) s utána Fejér is átveszi (Cod. Dipl. IV. 1. 497. 1), Szirmay pedig magyar fordításban adja »Szatmárvármegye esmérete« cimü munkájában. (I. k. 217. 1.1 Felsőbánya a középkori civitas de Medio- monte múltját nemcsak a létalap közössége, de helyzete s kulturális érdekei is százszoros kapocscsal fűzték Nagybányához és a város jóban, rosszban híven osztozott Nagybánya sor-
