Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-11-21 / 24. szám
lehessen, annak nemcsak testi ügyességre, hanem megfelelő szellemi képzettségre is szüksége van. Ezt pedig csak az iskola adja meg. De hát melyik iskola? A népiskola kevés; a gimnáziumot, meg a reáliskolát nem minden gyermek bírja meg; sok elesik már ott az első évben, mert gyönge tehetségével és a családja körében neki jutott viszonyok között nem képes az eléje szabott kötelezettségeknek megfelelni. Hozzájárul még a gimnáziumban a német, latin, görög ... a reáliskolában a német, franczia nyelv, úgyhogy napjainkban ugyancsak Istentől megáldott képesség, szorgalom kell ahhoz, hogy valaki a középiskolát némi sikerrel végezhesse. Pedig csak a jeles képesség várhat boldogulást. Mit tegyen hát a gyermek, honnan szerezze meg azon szellemi képzettséget, amelyre legalább mint iparosnak, szüksége van? Erre való a polgári iskola. A polgári iskola 4., esetleg 6. osztályában a gyermek mindazon ismereteket elsajátíthatja, amelyek nélkül első sorban mint derék, szakavatott iparos meg nem állhat. Megtanul rajzolni, megtanulja a mennyiségtanból, a természet- tanból, a földrajzból, stb. mindazt, amire majdan mint önálló iparosnak szüksége lesz, úgyhogy nem kell majd minden kicsiségért másnak segítségére szorulnia: önmaga tervez, önmaga végez minden munkájában. Az idegen nyelvek közül csak a némettel kell vesződnie, amely nyelvre, országunk sajátságos viszonya miatt okvetlenül szükségünk van. De annak megtanulása nem jár nehézséggel: segítségére lesz abban a család, a társadalom ; mindenütt hallja, tehát könnyen meg is tanulja. De nemcsak az iparosnak, kereskedőnek adja meg a polgári iskola a kellő alapot; az azt végzett ifjú előtt még sok más pálya is nyitva áll. Mehet az: gazdasági intézetbe (a magyaróvárit kivéve, ahová középiskolai érettségi kell); mehet az erdészeti pályára ; lehet vasúti és távírói kezelőtiszt; lehet a megyénél, városnál segéd- és kezelőtiszt; lehet (elekkönyvvezető; a minisztériumokban is kaphat hivatalt mint segéd- vagy számtiszt; lehet bankhivatali vagy fogyasztási adóhivatali tiszt; átléphet a festő-, szobrászvagy rajztanárképző intézetbe; átléphet a kereskedelmi- vagy a hadapród iskolába; a tanitó- képezde is nyitva áll előtte; lehet végre tornatanár, vegyész és színész is. Persze egyik-másik hivatal elnyerésére még különféle szakvizsgálatot kell tennie, de azokat a polgári iskolában szerzett ismeretek alapján könnyen kiállja. És még ezzel sincs vége. Ha esetleg a fiú, mint egy franczia közmondás tartja »Étkezés közölt jön meg az étvágy« — a polgári iskolában kedvel kap a tanulásra és azon meggyőződésre jut, hogy ő a tudomáNagypaládi temetőben . . . Nagypaládi temetőben Hervadoz egy rózsa. Minden szirma egy sirdombra Hulldogál le róla, Minden szirma, mintha egy-egy Tört imádság lenne, Mintha egy-egy égő könycsepp Peregne le benne. Esti szellő szállj el oda Lassú, könnyű szárnyon, Vidd el oda alkonyaikor Az én imádságom. Tedd le annak a rózsának Hulló levelére, Hadd boruljon édesanyám Sirhalinára véle! Ladányi Zoltán. Ladányi Zoltán költeményei. Ajánlva a bírói kar figyelmébe. Kissé szokatlan dolog: a költőt a bíróság figyelmébe ajánlani. Midőn ezt teszem, meg van rá az okom. A költő, ki önálló kötettel szándékozik közelebb a nyilvánosság előtt megjelenni, mint törvényszéki albiró, a bírói testülethez tartozik, csak természetes tehát, hogyha irodalmi vállalkozásának támogatására kartársait hívom fel első sorban, nyos pályán boldogulhat: az iskola bármelyik osztályából átléphet a gimnázium — esetleg a reáliskola — felsőbb következő osztályába, csak pótló vizsgálatot kell kiállania azon tantárgyakból, amelyeket a polgári iskolában nem tanult, de a gimnázium vagy reáliskola megfelelő osztályában tanítottak. Rendesen, ha a gimnáziumba lép át, a latin nyelvből, ha reáliskolába lép át, a franczia nyelvből tesz pótvizsgálatot. Hogy pedig e tekintetben se legyen hiány, a fölállítandó polgári iskola iskolaszéke gondos- kodhatik arról is, hogy a latin nyelv mint nem kötelező tantárgy tanitttatik. Végére jutottam, mit ez alkalommal mondani akartam. Nem taglalom tovább, nem magyarázok tovább. Aki e sorokat figyelemmel elolvasta, az megértette, hogy mily megbecsülhetetlen fontosságú az Felsőbányára, ha polgári iskolát állít. Hány szegény bányászfiuból lesz tekintélyes állású férfiú, aki különben a bányászatnál maradt volna és fiatal korában elpusztult volna . . . hány szegény vidéki gyermek keresi föl a csöndes várost, ahol szerény viszonyok között folytathatja tanulmányait . . . Hány falusi gyermek kerül ide a falusi légkörből és itt magát kiművelvén, egészségesebb, hazafiasabb szellemet önt családja, majd rokonai, sőt az az egész község tagjaiba . . . Szinte látom, amint a polgári iskola növendékei megtöltik az utczá- kat, fölélenkitik a hegyeket-völgyeket, játszótereket . . . Látom, amint a deáktartó családok mind jobb-jobb anyagi viszonyok közé jutnak . . . látok sokat, igen sokat ... azt is látom, hogy a kis bányaváros iparos várossá fejlődik, az egész vidék ide húzódik, hogy szükségletét kielégítse ... ott füstölögnek a gyárak kéményei, melyek sok-sok munkásnak adnak kenyeret . . . és ha egyszer elkövetkezik az idő, hogy a bányászat megszűntével a gyárak, meg a kézműipar adja meg a lakosoknak a kenyeret ... ha eljön az idő, hogy úgy a fiú, mint a leánynevelő- inlézetek növendékeinek dala harsog a hegyek ormain : akkor boldog lesz az a kis város. Erről gondolkoztam ez előtt 36 évvel . . . most is mindig ez motoszkál fejemben; de hát én nem tehetek ez irányban semmit, hanem bízom a jövőben, mert ... az első hangok már elhangzottak, a munka kezdetét velte és esak akarat kell hozzá. Hogy nem csalódom-e, azt a jövő mutatja meg. Adja Isten, hogy ne csalódjam! Felsőbányái Hírlap ________ A társadalom a tanítókért. Harmincezer ember forrong Magyarországon. Harmincezer tanító követel tisztességes munkája után tisztességes fizetést, melyet immár 3(5 éve csak úgy mutogatnak ennek a számra és intelligentiára nézve tekintélyes tábornak a Ladányi Zoltán szatmármegyei ember, szülei a nagypaládi temetőben aluszszák a pihentető álmot, melyről már fiók is vágyva-remegve ir, az élet sorvasztó küzdelmeiben megtört testére és gyámoltalan kicsiny családjára gondolva. Az ideális lelkű poéta a tüdövész rettenetes rémével viaskodva, szellemi kincseit bocsátja áruba, hogy azok által szerezze meg a lehetőséget: délvidéken keresni roncsolt testének gyógyulást. Szivet inditóan mondja el életének megrázó tragikumát »Ködbe borult« czimü gyönyörű költeményében. Mert Ladányi még fiatal ember, szelleme friss, szivében tettvágy buzog, szeretne élni kisded családjáért. De a sors kegyetlen hozzá, a halál sötét alakjával rémiti a vele gyermekkorától kezdve férfias küzdésben álló embert, ki az ön- fenntartás keserves harczát még a gyermekszobában megkezdette. Ladányi Zoltán már régi munkása az irodalomnak, költeményei közül a fővárosi lapok is többet közöltek, azoknak nagyobb része azonban csupán az ö asztalfiókjának rejtegetett kincse maradt mostanáig. Most leküzdve szerénységét, szárnyukra bocsátja azokat. Félve kérem az olvasót a megrendelésére, ismerve a versírás terén a tultengést, mégis bizalommal vagyok mert a L. Z. versei nemcsak versek, hanem valóban szive vérével Írott, közvetlen hatású költemények, aminőket még azoknak is élvezet olvasni, kik a költészet gyáripari produktumaitól megcsömör- löttek. Tudom, hogy ajánlása miatt pirulni soha nem fogok. Ebben a hitben ajánlom uemcsak biró tárhatalom emberei, mint egykor a Jehova mutató Mózesnek a Nébó hegyéről az ígéret földjét. Ámde Magyarország harmincezer tanítója torkig van már az ígéretekkel. A mérték betelt és most alamizsna helyett fizetést követelnek, amely képzettségüknek, szakmabeli és társadalmi munkájuknak megfeleljen. Azt akarják, hogy szűnjék meg végre az a szégyenletes állapot, mely példátlan a kulturállamokban, hogy a tanító anyagi ellátása igen sok esetben messze alatta állanak, amit az életben olyanok élveznek, kik a népiskola által nyújtott szellemi kincsek után nyertek tanítóikhoz mérten fényes jövedelmű hivatalt, hogy ne is szóljunk a középiskola négy vagy nyolcz osztályát végzettekről, akiknek előhaladása, tisztes megélhetése minden pályán jobban van biztosítva, mint a felellök vagy velők egy színvonalon álló tanítóé. A tanítók ez abnormis állapotok megváltoztatására mindent megtesznek, ami módjukban áll és ezzel sok van mondva. Minden újságolvasó tudja, hogy a napisajtó elismerésre méltó módon küzd igazaikért, a mi szintén nagyfonlos- ságu tényező ebben a társadalmi forrongásban. Megtörténhetik azonban, hogy ezen intenzív küzdelem dacára az eredmény vagy egészen elmarad, vagy ha lesz is valami, a tanítók megint csak alamizsnát kapnak jogszerű fizetésrendezés helyett. Mi lesz akkor? Ismeretes a közelmúlt politika küzdelmeiből a passzív resistencia. Erre helyezkedik a keserűség és a bizalmatlanság hatása alatt a tanítóság is. Elvégzi úgy a maga kötelességét, hogy fegyelmit ne lehessen a nyakába akasztani és nem is tesz az egyebet. És ki fogja ennek kárát vallani első sorban ? A társadalom s abban a szülők, kiknek gyermekei nem részesülhetnek többé a nevelésoktatás oly mérvű áldásaiban, minőt a kor szelleme tőlük megkövetel. Szóval: a tanítóság napszámos bér mellett robot munkát fog végezni. Adja Isten, hogy erre ne legyen szükség, ezt kívánja haza és nemzelszereteiünk, de ha meg kell lennie, fájó szívvel bár, de ettől nem fogunk visszariadni. Hogy ez a szomorú jövő be ne következzék, a tanítóság küzdelmét magán a tanítóságon és a sajtón kívül egy harmadik tényezőnek is támogatnia kell és ez a harmadik tényező maga a társadalom. Udvarhely vármegye törvényhatósága fényes példát adott erre, midőn felirt az országgyűléshez a tanítói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Tegye meg ezt minden törvényhatóság. Sőt tovább megyünk: tegyék meg a rendezett tanácsú városok, a nagy- és kisközségek. Mert habár felirati joguk csak a törvényhatóságoknak van is, de a kérvényezési jogot megadta a törvény mindenkinek. A tanító a társadalomban él, tehát a társadalom ismeri legjobban munkája értékét, a társadalom tudja legjobban mily hitványul van azért fizetve, legnagyobb sulylyal fog tehát a mérlegbe esni a most folyó országos küzdelemben, ha maga a társadalom mozdul meg az egész országban, kérve, követelve a tanítói fizetéseknek a kor kívánalmaihoz mért egyöntetű rendezését. i/nre sainak, hanem az egész müveit közönségnek, hogy költeményeinek kiadását megrendelésükkel lehetővé tenni igyekezzenek. Imre Károly. Ködbe borult . . . Ködbe borult a hegy orma, Ősz van újra. Kopár a rét. Zöld fa lombja Mind lehullva. Kék párázat, mint valami Bus sóhajtás száll a légben, Panaszos szél sir a földön, Felhő borong fent az égen. Megrezdül a szivemnek egy Fájó húrja. Virul-e még az a zöld lomb Nékem újra ? Hiszen olyan beteg vagyok. Fáradt vagyok én már régen, Jobb is lesz tán, ha a tavaszt Soha többé meg nem érem. Csakhogy akkor kevés vón’ a Rét virága ! Mind letépné a síromra Két kis árva! Két kis árva . . . Én Istenem Vedd le ezt az érzést rólam! Ezt az utat betegen is, Fáradtan is csak hadd róvjam! Ladányi Zoltán.
