Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-11-07 / 23. szám
I XI. évfolyam. S3, szám, 1906. UNTóvember r7. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szára ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czim Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Tanulságok. Van Felsőbányának egy megfizethetetlen nagy kincse, melyek birtokában irigylésre méltó nemcsak a kisebb, de a nagyobb városok között is, ez a drága kincs a vízvezeték. A vízvezeték nem csak egészségi szempontból fontos, hanem tűzrendészed szempontból is, mondhatni ebben rejlik a nagyobb becse. Két esztendeje, mióta át van adva a közhasználatnak, de ha tekintetbe vesszük az azóta előfordult közveszélyes tüzeseteket, melyek a vízvezeték hiányában százezrekre menő vagyont semmisíthettek volna meg, bátran mondhatjuk, hogy vízvezetékünk már csak a tűz elleni védekezés látható voltában is kifizette magát e rövid idő alatt. Valahányszor egy-egy tüzveszedelem látogatott meg bennünket, mindannyiszor volt szavunk a vízvezetéknek tűzoltási czé- lokra alkalmasabbá tétele érdekében. Nevezetesen : mindannyiszor rámutattunk arra, mily nagy kár származhatik a vezeték késedelmes megnyitása folytán, aminek oka abban rejlik, hogy a tűzcsapok kulcsai nem találhatók közel s megtörténik, hogy az általános fejetlenség közepette ott, ahol azokat tartja a város, nem tudják azonnal előadni. Kifejeztük azon közkivánalmat, hogy minden háznál, mely előtt hydrans van, kulcsot is kell tartani. A legközelebbi tűzvész alkalmával is tapasztaltuk, hogy mig a vízvezeték működésbe hozható lett volna, mennyire elharapózott a káros elem. Ez a tűz a város végén volt, nagyon természetes, hogy időbe telt, mig a tömlők a város központjából oda érkeztek s ez alatt egy épülettől több is meggyuladt. Nem kellene sajnálni a költséget és a vízvezeték két végső pontjánál is tartania kellene a városnak tömlőket s egy-két ott lakót be kellene tanitani a hydráns megnyitására, a tömlők kezelése, szóval a tűzoltásnál leendő hasznos és czélszerü munkára. Az ilynemű szolgálatokra ez idő szerint a rendőrlegénységet tanítják be és alkalmazzák, ami gyakran nem felel meg a czél- nak, ha tekintetbe vesszük, mily gyakori a személyváltozás a rendőrlegénységnél. Sőt tovább megyünk és azt mondjuk, hogy a városnak legalább három fizetéses tűzoltói állást kellene rendszeresítenie, ezek a tűzoltók lennének aztán első sorban betanitan- dók a vízvezetéknek tűzoltási czélokra való alkalmazása, valamint a távolabbi helyeken támadó tüzekhez a fecskendő kezelésére. A legközelebbi tűz keletkezésének okául a szóbeszéd a fürészgyár kéményét vagy a gyárba bejáró lokomotív kéményét mondja. Legalább is nagyon valószínű, hogy a tűz e két forrás közül valamelyikből származott. Akárhogy is van a dolog, nagy veszedelem a városra a gyár közelsége, ezt a veszedelmet tehát el kell távolítani. Ha a mozdony bejárása veszélyes, akkor a gyújtó távolban levő épületek bádoggal leendő befedéséről kell gondoskodni, ha pedig a gyár kéménye nem megfelelő, úgy azt kell a tulajdonosnak veszélytelenné tenni s a veszélytelenségről a város hatóságát és lakosságát egy bemutatandó éjjeli próba által meggyőzni. x Mert nemcsak azt kell tekintetbe venni, hogy egy-két épület éghet el, de ha a tűz éj közepén támad szélvihar alkalmával, úgy a zazarparti rozoga fedelű épületek közvetítésével a városnak egész utczája semmisülhet meg daczéra a vízvezetéknek, mert tekintetbe kell vennünk, hogy egy nagyobb szabású utczatüznél a vízvezeték sem lehet elégséges a veszedelem lokalizálására. Teljes jóindulattal ajánljuk azért az elmondottakat úgy a városi tanács, mint a közgyűlés szives figyelmébe. Igyekezzünk lehetőleg nem a magunk kárán tanulni! Ima. II. Rákóczy fejedelem és hős társai emlékére. Irta és tartotta Nagy Lajos ref. lelkész 1906. okt. 29-én. Menny s föld teremtője, népeknek, nemzeteknek gondviselő édes atyja! téged áld s magasztal lelkünk, feléd szárnyal imánk e'reggelen, hogy megköszönjük ama száma nélküli áldásaidat, melyeket verünk eleitől fogva közlöttél. Hol kezdjük jóságod emlegetését, hol végezzük hálaérzelmeink kifejezését, hogy imánk hű tükre legyen lelkünk belsejének? Miként szóljunk veled, hogy méltólag meghálálhassuk oly sok jótéteményeidet? A gyermeki szeretet, a fiúi bizalom, a pór erőtelen gyermekének ragaszkodása a mindeneken uralkodó hatalmas égi atyához, késztetnek, hogy a tisztelet, a szeretet, a hála érzelmei legyenek ama szent lánczok, melyek bennünket veled összekötnek. Te adtál nekünk mindent, te adtad a léteit, te fűzted össze az egyeseket a családi élet drága kötelékibe, az egyes családokból álló népeknek rendeltél hazát, hol a te szent Fiad az ur Jézus által kimutatott ösvényen haladva, egyesek szellemi, erkölcsi és anyagi jólétének munkálása által virágozva, munkálják egyúttal a te dicsőségedet és a te szent fiad vérén szerzett, vérén váltott országodnak javát és a mi földi s mennyei üdvünket. Te adtad égi atyánk nekünk is e szép hazát! Te adtad a honszerző Árpádot és hős társait, hogy lennének e honnak vezérlő Mózesei! Te jelölted ki szeretett hazánk határait Kárpát bérczeitől Adria kéklő hullámáig. De fennálhatott volna-é szent fiad országa, ha a nagy mester, az isteni tanító gyászos halála után nem lettek volna lelkes apostolok, a vallás igazaiért életükkel áldozó vértanuk ? Úgy annyi balsors, oly sok viszály közt megmaradhatott volna-é e nemzet ezer ellenség zugó vihara közt, ha nem lettek volna semmitől nem félő, nem rettegő, minden küzdéssel hősileg szembe néző vitéz harczosok? Csudálatos égi atyánk! a te hozzánk való jóakaratod. Nemcsak adtad nekünk e tejjel, mézzel folyó Kánaánt, de erős kézzel oltalmaztad azt minden vihar ellen. A nagy magyar alföld tágas rónái testi életünk táplálására — búzát, gabonát adnak szeretetedből bőven ; a bérezés erdők fával látnak el elégséggel, a magas hegyek aranyat, ezüstöt és más hasznos érczet öntenek eleget. Magyar nemzetünk ezredévet meghaladó fennállása alatt szerencséje ugyan változó volt. De te égi jóság, mindig mellette voltál. ' Volt idő, midőn honfiúi büszkeséggel mondta e nemzet a költővel: »Merre zugnak habjai Tiszának s Dunának, Árpád hős magzatjai felvirágozának!« Volt ismét mikor bus csüggeteggel kesergett a nemzet romlásán aggódó lantos: »Romlásnak indult hajdan erős magyar Nem látod, Árpád vére miként fajul?!« Városi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott városunk kép selőtestülete október hó 25-én Farkas Je polgármester elnöklete alatt, melyen a köv kezŐk vettek részt: Spáczay Gyula jegy: Münnich Sándor gazdasági tanácsos, Bay Kárt rkapitány, Süssner Ferencz, Nagy Lajos, Likl Károly, Rettegi Károly, id. Szabó Károly, C bán Károly, Szigyártó József, Joó Antal, Ba merth Károly, Kerekes Sándor és Tánc; György képviselők. Elnök a gyűlést megnyitván, a jegyzőkön hitelesítésére Münnich Sándor gazdasági tar esőst és Nagy Lajos képviselőt kérte fel, hitelesítés idejét pedig október 31-ének d. 11 órájára tűzte ki. A vármegyei törvényhatóságnak 9539/9( alisp. és 701/906. bjkvi sz. határozata, melyl) Felsőbánya sz. kir. r. t. város 1905. évi z; számadását jóváhagyta, felolvastatván, tud másul vétetett. Ezután a gazdasági és pénzügyi bizotts jelentése került tárgyalás alá a városi javakn bérbeadására október 9-én megtartott árver eredményéről. A közgyűlés a jelentést tud másul véve, a bizottság véleményével me egyezőleg a felső és alsó lisztelő malmot 19C január 15-től kezdődőleg Árgyelán Feren nagybányai lakosnak évi 1800 korona haszo bér mellett, a III. sz. piaczközi kisboltot K vács László felsőbányái lakosnak évi 60 kor náért, a IV. számú kis boltot Dóra István fels bányai lakosnak évi 40 koronáért, a kényé szint özv. Tóth Pálné felsőbányái lakosnak é 70 koronáért, az Epreskertet Wieder Láz felsőbányái lakosnak évi 41 koronáért, a k szinó helyiségét az olvasó egyletnek évi F koronáért, a IV. számú épület alatti nagy pincz Májer Salamon és özv. Kapcsos Mihályné fels bányai lakosoknak évi 325 koronáért 19C január 1-től számítandó 3 évre, a Bocska-rét Ember Péter felsőbányái lakosnak évi 242 k rónáért határozta bérbeadni hat évre azzal, hof a Bocska-rét bérlője a bérleti idő alatt nemesi tisztítani és gondozni, hanem beültetni is ta tozik a bérbe vett területet. A többi bérletek nézve pedig, melyekre bérlő nem jelentkezel vagy utóajánlat tétetett, még pedig a Petői ligetre, Szakadás-rétre, Szárazércztörőre, Timá színre, Gubavályolóra, járványkórház kertre árverést határozott kitűzni a közgyűlés és anni foganatosításával a gazdasági és pénzügyi t Adtál te nagy Istenünk! e nemzetne felette atyai jósággal őrködő, hatalmát, dicsős gét munkáló királyokat, kik alatt: >Óh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka. Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet, s dél hulló csillaga.« De fájdalom 1 voltak olyanok is, kikkel nemzetnek folyvást küzdeni kellett, kiknek ki zökben a nemzet által adott királyi páleza ne: a nemzet igazai védelmére volt szánva, s< inkább annak elnyomására, idegen rabigát hajtására. Ekkor sem hagytad el árva nemzi tünket, a magyar alkotmányt tipró, lelkiisim réti szabadságában háborgató, nyelvétől mej fosztani akaró, idegen érzelmű, gondolkozás uralkodók hatalmi vágyának, e nemzetet letij rani óhajtásának gátat vetni, ellensúlyozni ac tad te azokat a nagylelkű, felvilágosult szellemi hős szivü fejedelmeket, kiknek talán egyedi köszönhetjük, hogy nemzetünk ma is fennáll fennáll még pedig úgy, hogy a folyvást e nyomni, nemzeti jogos igényeit elfojtani akar hatalom ellenében a szebb jövő biztató reme nyében küzdeni elég bátor és erős. E hős lelkű fejedelmek közt állítottad t kegyelmes atyánk! 2 évszázaddal előbb ma gyár hazánk alkotmányának, vallásos szabac ságának élére Il-ik Rákóczi Ferenczet és hő társait, kiknek nyugvó poraik azóta idege földön hanvadván: a magyar honfiúi kegyele — mint egykor a bujdosó Jákob hamva Izráel népe — magyar földbe nyugodni hozta
