Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-07-18 / 15. szám
X.I. évfol-jrana.15_ szám. 1906_ ű*TJ.1ÍVLS 18. 7T7; u: ív. 9&í m TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTART ALMIJ LAP. T5megjel^nVknagybányán minden második szerdán. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. i[ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK 0LCS0 ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Folyó évi május 2-án a következő indítvány terjesztetett be a városhoz: Tekintetes képviselőtestület! Ismeretes a tekintetes képviselőtestület előtt, hogy nagymél- tóságu Kossuth Ferencz, m. kir. kereskedelem- ügyi, gróf Andrássy Gyula m. kir. belügyi, gróf Apponyi Albert m. kir. vallás- és közoktatásügyi és dr Darányi Ignácz m. kir. földmivelésügyi miniszter uraknak, mint a függetlenségi és alkotmány párt vezetőinek érdeme az, hogy ö Felsége a király és a nemzet között a béke helyre állott és a jog, törvény és igazság uralma valóban bekövetkezett; tisztelettel alulírottak azon indit- ványnyal járulunk tehát a tekintetes képviselő- testület elé, hogy a nevezett nagyméltóságu Miniszter urakat a város díszpolgáraivá megválasztani s a díszpolgári oklevelek elkészíttetésével és átadásával a tanácsot, illetve a polgármestert és a jelentkező képviselőtestületi tagokat megbízni méltóztassék. Tisztelettel: Felsőbánya, 1906. ápril 23. Farkas Jenő s. k. polgármester, Háder Ferencz s. k., Münnich Sándor s. k., Spáczay Gyula s. k., Pap Márton s. k., Bernovits Emil s. k., Kilián Béla s. k„ Orbán Károly s. k., Likker Károly s. k., Kováts Gyula s. k., Süssner F'e- rencz s. k„ Szalai László s. k., Fizély Sándor s. k., dr Csausz Károly s. k„ dr Wagner József s. k„ Kertész Pál s. k , Baumerth Károly s. k.,' Ember Péter s. k., Bónis Sándor s. k., Csausz István s. k., Mikola A. Gyula s. k., Imre Károly s. k., Dimand Károly s. k., Hámori Nándor s. k., Roth Mihály s, k., Roth Lázár s. k., Roth Salamon s. k., Túri Ferencz s. k., Wurscher János s. k., Husovszky Gyula s, k., ifj. Szabó Károly s. k., dr. Berksz Aurél s. k., Májercsik József s. k., Gáspárik Ignácz s. k., Sarudy Sándor s. k., id. Szabó Károly s. k., Szigyártó József s. k., Almásy János s. k., Májdik József s. k„ Smillár Mihály s. k., Rettegi Károly s. k., Ferencz Mihály s. k., Hajdú Lajos s. k., Kováts Olivér s. k. Az indítvány a közgyűlés elé terjesztetvén, a folyó évi május 6-án tartott rendkívüli közgyűlés az alábbi határozatot hozta : 57. k. gy. 1209 —1906. ki. sz. alatt: Olvastatott Farkas Jenő s társainak indítványa, melyben Kossuth Ferencz kereskedelemügyi, gróf Andrássy Gyula belügyi, gróf Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi és dr Darányi Ignácz földmivelésügyi m. kir. miniszter urakat, mint a függetlenségi és alkotmánypárt vezető férfiait, kiknek érdeme, hogy ő F'elsége a király és a nemzet között a béke létrejött. Felsőbánya sz. kir. r. t. város díszpolgáraivá megválasztani indítványozzák. A felolvasott indítványt a képviseleti közgyűlés egyhangú hazafias örömmel teszi magáévá és tekintettel, hogy nevezett államférfiak a nehéz válságos napokban a magyar nemzet legféltettebb kincsének ezeréves alkotmányuknak védelmében az egész nemzet elismerésére méltó kitartást és odaadást tanúsítottak és tekintve, hogy ezen kitartó vállvetett együtt mükédésüknek áldásos eredménye a Felséges Királyunk és a nemzet között létrejött béke, melynek kivívása és létrejötte felett örömünnepet ült minden igaz magyar; képviselő-testületünk nagyméltóságu Kossuth Ferencz kereskedelemügyi, gróf Andrássy Gyula belügyi, gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi, és dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi m. kir. miniszter urakat irántuk érzett hálája és tisztelete jeléül Felsőbánya sz. kir. rend. tan. város díszpolgáraivá hazafias lelkesedéssel, egyhangúlag megválasztja és megbízza polgármestert, illetve a tanácsot, hogy a díszpolgári oklevelek kiállit- tatása iránt intézkedjék és azokat a képviselő- testületi tagok sorából önként jelentkező küldöttség utján adja át. A díszokleveleknek, melyeken rajta van a város látképe és a város színes czimere, szövege ez : »Mi F'elsőbánya, ősi néven medius nons szabad királyi rendezett tanácsú város polgármestere, tanácsa és képviselőtestülete adjuk tudtára mindenkinek, hogy alulirt napon tartott közgyűlésünkben Nagyméltóságu ..............Miniszter urn ák az alkotmány védelmében szerzett érdemeit tekintetbe vévén s polgári erényei iránt a megérdemelt elismeréssel adózni óhajtván, öt elődeink dicséretes szokásához képest városunk díszpolgárává megválasztottuk s neki mindazon jogokat és szabadságokat, melyek e szabad királyi rendezett tanácsú város polgárait Nagy Lajos királynak 1376. márczius 8-án kelt szabadalomlevelében megerősített és a későbbi magyar királyoktól nyert szabadalom és adomány-leveleink s az ország törvényei alapján megilletik, megadni határoztuk. Minek örökös bizonyságául jelen oklevelünket a város pecsétjével megerősítve kiadjuk. Kelt Felsőbánya szab. kir. r. t. városnak 1906. május 6-án tartott közgyűléséből. Farkas Jenő s. k. polgármester. Spáczay Gyula s. k. jegyző.« A díszoklevelek átadási idejének és helyének megállapítása végett dr Földes Béla képviselőnkhöz fordult a polgármester s képviselőnk az oklevelek átadására a képviselő házban folyó hó 9-ének délelőttjét tűzte ki. A küldöttség tagjai voltak a polgár- mester vezetése mellett Baumerth Károly m. kir. bányatanácsos, dr. Szokol Pál m. kir. bányatanácsos, id. Merzenich Hubert bányabirtokos, dr 1. Berks Aurél v. alorvos és Kilián Béla gyógyszerész; a küldöttséghez csatlakozott még kedves földink: Lassner Gusztáv székesfővárosi m. kir. államrendör- ségi tanácsos. A küldöttség először Kossuth Ferencz- nek, azután gróf Andrássy Gyulának, majd dr Darányi Ignácznak s végül gróf Apponyi Albertnek adta át az okleveleket. A minisztereknél képviselőnk mutatta be a küldöttséget s mind a négy miniszter előtt a polgármester beszélt. A fogadtatás a miniszterek részéről igen szívélyes volt s különösen gróf AndAz Isten nem ver bottal. Irta: Kárpáti Endre. A kalendárium szerint julius hónap volt. Ilyenkor nagy melegek járnak. Azért, aki csak teheti, hűvösebb vidékre húzódik, fölkeresi a Kárpátok vadregényes helyeit, égig nyúló bér- czeit és ott a nap legnagyobb részét a csörgedező patakok partján, a hűvös, élenyben gazdag, portól, ártalmas, egészségtelen páráktól mentes levegőn tölti és gyönyörködik a madárénekben, meg a jó Isten adta gyönyörű természetben. A szabad természetet végtelenül szeretem, úgy, hogy laktam, legyen az ország bármely táján, megtelepedésemkor első gondom volt, hogy egy kis kertet szerezzek, ahol miuden zavartól menten, egyedül, senkitől sem környezve élvezhessem a csodálatos, a végtelen természetet. Mikor sorsom Felsőbányára vezérelt, alig tudtam betelni azokkal a természeti csodákkal, melyek a környéken szemeim elé tárultak. Azon rövid évek alalt, melyeket ott töltöttem, annyira megszerettem azt a kis fészket, hogy gyakori vándorlásom alkalmával egyetlen helytől sem váltam meg oly fájdalommal, mint Felsőbányától. Igaz, hogy a szabad természet csudáin kívül egyéb kötelékek is fűztek oda, de el nem tagadhatom, hogy a gyönyörű természet gyakorolt reám nagyobb befolyást. Föl-fölkerestem tehát a kedves várost, még a családi kötelék erősebb, többágu volt, többször, minden szünidőben; később, amint az évek súlya vállaimra nehezedett, ritkábban. De mindig oly boldognak éreztem ott magamat, mint sehol más helyen az országban. Nem is csuda. Az ilyen, síkvidéki ember, aki még a szőlődombokban, de egy-egy jókora vakondfurásban is hegyeket képzel, egészen más világban találja magát, mikor 1000 méternyi magasságban maga körül látja az óriási hegyeket, az azok között elterülő keskeny völgyekben meg az apró, fából meg idomtalan kövekből összetákolt házakat, melyek némely helyen több kilométer hosszúságban következnek egymás után és együttvéve egy-egy falut képeznek. Mily óriási a különbség az alföldi, dús vidéken elterülő ... és a hegyek között elszórt községek között! Szinte képtelenségnek tartja a szemlélő, hogy az a szegény hegylakó az ő száraz, mindennapi élelmét a kopár, sziklás hegyoldalakból, egy-egy lepedönyi kertből vagy burgonyaföldből előcsikarhassa . , . főleg, ha oly mostoha idő jár, mint az utóbbi években. Óriási munka, Istenben való eiős bizodalom, mély vallásosság kell ahhoz 1 De tulajdonképen nem erről akarok beszélni, hanem egy sajátságos, az ottani lakosok vallásosságát jellemző mondát akarok elbeszélni. Egy ízben megint Felsőbányán nyaraltam. Kellemetlen idő járt A julius ugyancsak magára czáfolt. Hiába vártuk a nap perzselő melegét, még elő sem bujt a felhők közül. Csak esővel, köddel, széllel teltek a napok és oly hűvös volt, hogy úgy esténkint a házi asszony nem rostéit kikiáltani: »Mari, ftits be egy kissé!* Hanem egyszer csak megváltozott az idő. Elöbujt a nap a hegyek közül és megmelegitette a levegőt, úgy, hogy 15 — 16 fokra emelkedett a hőmérő. Az esti 8 —10 fokkal nem törődtünk, mert hiszen hűvös szobában sokkal jobban lehet aludni, épen azt kerestük. Nem sokat tétováztunk most már: előszedtük melegebb ruhánkat, esernyőnket, no meg a szeredást megtöltöttük elemózsiával. Mert hát a hegyek között van kitűnő viz, levegő, a szemet legeltethetjük, de nem terítenek. Hozzá akkor a kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt még a rendes havasi gyümölcsök: az eper, málna, áfonya is hiányzottak. Tehát utrakeltünk,'hogy a hegyeket bebarangoljuk, növényeket gyüjtsünk stb. Élénk, vidám beszélgetés közt telt az idő, amint vezetőnk a hegy-völgyek között előttünk ment. Szinte bizonyos áhítattal hallgattuk annak minden . szavát, mikor az egyes tájakról, hegycsúcsokról, völgyekről beszélt. Amint útközben egy hegyszakadékból hirtelen előbukkantunk, két, mérnöki pontossággal összerakott, hatalmas, szénaboglyához hasonló valamit láttam a hegyoldalban. Ni-ni! Juon — szóltam vezetőnkhöz — te azt montad, hogy a szénacsinálás még nem kezdődött meg. Hiszen ott, nézd csak, két hatalmas, boglya áll. — Hm, Domnule — válaszolt mosolyogva vezetőnk — attól ugyan nem adna a riska tehén tejet. — Nem ? Miért nem ? T
