Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-20 / 13. szám
iX.I_ é'ST'fol-y’siinTÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimé Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Városi tanácsnok választás. 1906. junius 10-én délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott városunk képviselőtestülete Ilosvay Aladár vármegyei alispán elnöklete alatt, melynek egyedüli tárgya a Nyisz- tor István halálával megüresedett városi tanácsnoki állás betöltése volt. A választás iránt már hetekkel előbb nagy volt az érdeklődés, folyt a rábeszélés városszerte, amennyiben az állásra hárman pályáztak : Spáczay Gyula városi jegyző, dr Moldo- ván Antal és Halmai Imre s különösen Spáczay- nak és Moldovánnak volt nagy pártja. A választás napján a tanácsterem egészen megtelt képviselőkkel és érdeklődő közönséggel, sokan jöttek fel Nagybányáról is, kiket a választás eredménye Moldovánt és Halmait illetőleg érdekelt, akik nagybányaiak. A tisztikarból jelen voltak Farkas Jenő polgármester, Bay Károly rkapitány, Stoll Béla tiszti-ügyész, Münnich Sándor gazdasági tanácsos, Pap Márton számvevő, Háder Ferencz pénztárnok, Bernovits Emil ellenőr, dr Csausz Károly főorvos, egyedül a pályázó Spáczay Gyula jegyző hiányzott. A képviselők is felvonultak csaknem teljes számmal. Ott voltak : Süssner Ferencz, dr Szokol Pál, Kilián Béla, Pály Ede, Nagy Lajos, Csausz István, Likker Károly, Roth Lázár, Lévay Károly, Roth Mihály, Hajdú Lajos, Medvecz Lajos, Wurscher János, Sarudy Sándor, Rettegi Károly, Imre Károly, Ferencz Mihály, Klein Herrmann, Bau- merth Károly, Gáspárik Ignácz, Husovszky Gyula, Dimand Károly, Smillár Mihály, id. Szabó Károly, Szalai László, Orbán Károly, Tury Ferencz, Almásy János, Szigyártó József, ifj. Szabó Károly, Majercsik József, Roth Salamon, Joó Antal, Majdik József, ifj Lévay Sándor, Kerekes Sándor, Márjás György, Jékly Károly, Hámori Nándor, Tánczer György, Salamon Mayer, dr Berks Aurél. Jelenvolt nyolez tisztviselő és negyvenkét képviselő, összesen ötven választó. Napirend előtt Farkas Jenő polgármester rövid beszédben, lelkes szavakkal üdvözölte Ilosvay Aladár alispánt, ki ezen minőségében ez alkalommal először jelent meg városunk közgyűlésében. Az alispán ur szintén rövid, de szívből jött válasza után a választó közgyűlést megnyitotta. Mindenek előtt megállapította, hogy a pályázat szabályszerűen lett meghirdetve. Majd tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a tanácsnoki állásra három pályázó jelentkezett. Miután a pályázók neveinek említésénél felhangzott »éljen« kiálltásokból már meg lehetett állapítani, hogy egyhangú választás nem remélhető, alispán ur intézkedett a jelölő-bizottság kiküldése iránt. A közgyűlés Csausz István ajánlatára a bizottság tagjaivá egyhangúlag Süssner Ferenczet és Tury Ferenczet választotta meg, alispán ur pedig a maga részéről Baumerth Károlyt és Almásy Jánost nevezte ki. Ekkor a jelölés foganatosításáig a közgyűlést felfüggesztette. A jelölés után a gyűlés újból megnyittatván, tudomásul vétetett, hogy a bizottság első sóiban dr Moldován Antalt, sodik helyen Halmai Imrét, harmadik hatján pedig Spáczay Gyulát jelölte. / f Ekkor megalakult a szavazatszedő.knfelótt- ,■ ség, melynek elnöke Nagy Lajos, tagjai! Kere-> kés Sándor és Orbán Károly, jegyzőjsL Rip Márton lett; bizalmi férfiak Lévay Károly*, dr.; Csausz Károly, Lévay Sándor és Tanczer György- voltak. A választás foganatosítása végett a közgyűlés ismét fel lett függesztve és megkezdődött a titkos szavazás, melynek befejeztével a szavazatok összeszámláltatván, Ilosvay Aladár alispán az elnöki széket elfoglalta és a gyűlést ismét megnyitotta. Nagy Lajos, a szavazatszedő küldöttség elnöke jelentette, hogy beadatott összesen 50 szavazó-lap (Tehát a jelenvoltak mindegyike szavazott.) Spáczay Gyula 29, dr Moldován Antal 18, Halmay Imre 2 szavazatot kapott; 1 szavazó-lap üres volt. Ennek alapján elnöklő alispán ur a városi tanácsnoki állásra Spáczay Gyula városi jegyzőt megválasztottnak jelentette ki. Csausz István a választás ellen azonnal bejelentette felebbezését. Most a megválasztott tisztviselő eskütétele következett volna, ami azonban elmaradt, miután Farkas Jenő polgármester bejelentette, hogy Spáczay Gyula, mivel előzetes tudomása volt arról, hogy a választás felebbezéssel támadtatik meg, előtte úgy nyilatkozott, hogy felebbezés eldőltéig a hivatalos esküt letem nem kívánja. A választás eredményét Spáczay párthivi zajosan megéljenezték. A választó közgyűlésen a jegyzői tiszt* Pap Márton számvevő látta el. Ezekben megörökítvén a választás törté netét nem tehetjük, hogy a legnagyobb tárgyila gossággal ne foglalkozzunk a felebbezők kifo gásaival is. Ok azt hangoztatják, hogy Spáczay Gyűl a tanácsnoki állásra jelölhető sem lett volm mivel a megkivántató minősítése hiányzik. Lás suk, mit mond erre a törvény? A most megválasztott tanácsnok az árva széknek is ülnöke, mint ilyennek minősítésé ről az 1877 : XX. t.-cz. 180. §-a igy rendelke 2iV^Rendezett tanácsúi városok árvaszékeiné legalább egy ülnöknek jogvégzettnek kell lenni Eii&étel e tekintetben csak olyan esetben tör téphet vtc\ ha az illető gyámhatósági, vagy bi rói Jj^voltait hosszabb ideig viselvén, magát kü Ionos klyesség és szorgalom által kitüntette. Spápjjfyra ez a kivétel teljes joggal alkalmazhat* anmtan 12 éves jegyzői pályája alatt folytono san jegyzője volt az árvaszéknek is, és ezet minőségében gyakran helyettesítette az ülnököt ennek betegsége alatt, később pedig halála utár a mai napig helyettesíti közmegelégedésre nemcsak mint árvaszéki ülnököt, hanem úgy is mint községi bírót. Az előképzettséget, illetve a minősítést illetőleg a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t.-cz. a közigazgatási szaknál a 3 íj-ban ügyvédi oklevelet, vagy államtudományi, vagy jogtudományi tudorságot vagy legalább a jogi négy évi tanfolyamnak a fennálló szabályok szerint való bevégzését követeli és az államtudományi államvizsgának sikeres letételét; de az 5. §. VII. pontja értelmében ez a képzettség a rendezett tanácsú városoknál csak polgármesterektől kívántatik meg és egyszóval sincsen említve a tanácsos, vagy árvaszéki ülnök. A felebbezők felfogása szerint Spáczay a minősítés hiánya folytán sem jelölhető, sem megválasztható nem volt s a választás megA kakuk. Az erdők zafir-ködéből Szól a kakuk gyorsan,- mélyen. Számlálgatom s ha elhagyja: Meddig élek ? — újra kezdem. Kérdem ismét, felel újra: »Kakuk-kakuk* — mondja százig... Hát kedvesem soká él-e? — Hallgat.. . szivem remeg, fázik. Ostoba a kakuk-madár: Hisz’ én is csak addig élek, Amig ő él ... én kedvesem, Hidd el: veled halok én meg. Lönyay Péter Pál Elemér. Hullámok közt. Körülöttünk sötét hullámok Oly titkosan suhogtak ! Az égen csillag sem világított: De sziveink ragyogtak . . . Szivemet ajkadnál gyujtám meg, S azóta nincs egyetlen éjem, Hogy ama suhogást ne halljam, S te meg ne jelenj nékem! Lehelletednek édessége Megrészegité lelkem. Keblednek liliom völgyébe’ Fejemnek nyughelyei leltem: Hallgatám szived dobogását, Az egy tündérmesét regélt el . . . Ah, visszajön-e egykor újra Még ama boldog éjjel! . . . Lönyay Péter Pál Elemér. Az estharang. Csilig-csalang, csiling-csalang ! . . . Imára szól az estharang: Nézzünk egymás szemébe! Imádkozzál szép kedvesem, Ha majd végóránk megjelen, — Csak igy jutunk az égbe! Bünvailomást teszek neked De el ne ítéld szivemet: Nagyon sokat szerettem ! De szörnyen is bűnhődtem én :- Sok szép leány tekintetén . . . Ne törj pálezát felettem ! Angyal szemednek könyein Lángolnak gonosz tetteim, — Bocsánatéi t esengek! . . . Ajkadnak édes mosolyán Az üdvösség ragyog reám: Imádlak! . . . nem . . . szeretlek ! Lónyay Péter Pál Elemér. Mulatságos epizódok. Most, amikor városunk múltjáról, jelenéről, Írásban, képekben, könyvekben és felolvasásokban annyi sok szó esett, talán nem lesz érdektelen egynémely esemény, melynek nagyobb része itt folyt le ugyan közöttünk ; de melyről — mint részben alig említésre méltó dologokról: igénytelen, egyszerű polgár emberek ténykedéseiről és szokásairól lévén szó — mélyen hallgatnak a krónikák. Nem is nagy dolgok ezek, alig említésre méltók; de mert van ben- nök némi érdekesség, kár volna, ha végképp a feledés fátyola takarná. Lássuk hát, mindenek előtt, ami benne a legérdekesebb rész. Nagyon elmosódott, régi múltból való — körülbelül a múlt század negyvenes éveiből — ami mint szájhagyomány maradt reánk : boldogult Teleki Sándor grófnak ifjú korából. — Milyen vig élet volt itt hajdan — beszélték a régi öregek — hegyen-völgyön vigság, húzta a jó czigány. Boldogabbak voltak akkor az emberek. Volt jó bor, vig szüret a szőlőhegyeken. Váralján, Sikárlón termett a hires bor; itt, meg az arany-ércz bányahegy mélyén. Egyenruhában járt akkor itt a czigány. Rákóczi dolmánya kék szinü posztóból, rajta sárga pityke
