Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-06 / 12. szám
Felsőbányái Hírlap Tanítók gyűlése Felsőbányán. A nagybányai rom. kath. egyházkerületben levő elemi iskolák tanítóit a kerület esperese Pály Ede szentszéki ülnök, felsőbányái plébános, ki az esperesi kerületnek egyszersmind tanfelügyelője is, múlt hó 29-ére gyűlésre hívta össze, amint hogy törvényhatósági intézkedés is előírja a néptanítóknak egyesületi munkásságát s azt az egyházi főhatóság is sürgeti. A kitűzött értekezletre a nagybányai esperesi kerület róm. kath. népiskoláinak tanítói közül mintegy 15-en gyűltek össze, tehát mondhatni teljes számmal, s az összejövetel — minden részében alkalmul szolgált a jelenvolt tanítóságnak a testületi szellem erősítésére, a nevelői hivatás szeretetének fokozására s a szakismeretek gyarapítására. A gyűlést a reggeli órákban a róm. kath. plébánia-templomban tartott istenitisztelet előzte meg, melynek végeztével a tanítói kör tagjai a róm. kath. fiu-iskolába vonultak az ilyenkor szokásos gyakorlati tanítás meghallgatására. Előre megállapított programra szerint az intézet minden egyes osztályában volt ilyen, körülbelül husz-husz perezre terjedett minta-tanitás, és pedig akként, hogy az I. osztályban Dimand Károly tartott a beszéd- és értelemgyakorlatból tanítást, illetőleg kikérdezést, a II. osztályban Vagányi Kálmán a számtanból, a III. és IV. osztályban Jékly Károly a nyelvtanból, az V. és VI. osztályban Magyar László a földrajzból. A gyakorlati tanítások meghallgatása után vette kezdetét a tulajdonképeni értekezlet az iskola tanácskozási helyiségében Pály Ede kerületi esperes elnöklésével. A gyűlésnek két vendége is volt: Jékli Rezső egyházas-den- gelegi róm. kath. és Literáti Endre hiripi állami elemi iskolai tanítók. Az elnöklő esperes üdvözlő szavai s a gyűlést megnyitó fejtegetései után, melyek az ilyen tanítói értekezletek hasznos voltát emelték ki, azon bírálati észrevételek következtek, melyekkel a tanitótársak az egyes osztályokban végig hallgatott négy gyakorlati tanítást méltatták. A felszólalások mind igazolták, hogy a szaktársak kíméletesen és barátságosan bár, de teljes nyíltsággal és bizalommal iparkodtak a kifejlett élénk eszmecsere során felszínre hozni azokat az értékes methodikai igazságokat, melyeknek hangoztatása, ismételése és megbeszélése mindig tanulságos arra nézve, ki az iskolai oktatásnak mestere kíván lenni. A szakszerű hozzászólások természetesen leginkább az illető tantárgyak kezelésére vonatkozók voltak. Ez volt a tanitó-köri gyűlésnek első tulajdonképeni tárgya, voltak aztán külömböző más tárgyak és a gyűlés napirendjén, a kérdések közül azonban, melyekkel a gyűlés foglalkozott, mint a gyűlés nevezetességéről első sorban Lachmann Ferencz láposbányai tanító szép felolvasásáról emlékezünk meg. Az egyház- megyei hatóság által a tanitó-köri gyűlésekre kitűzött tételek egyikét dolgozta ki az elnökség megbízásából a felolvasó gondosan megirt szép értekezésben, melynél többek között a forrás-tanulmányt dicsérhetjük. A felolvasás után az érdekes és éppen nem jelentéktelen neveléstani tétel fölött: »Mily szerepe van a játéknak a nevelésben? újból megindultak a hozzászólások, melyek között Láng Viktor szi- nérváraljai tanító írásba foglalt észrevételeket is mutatott be. Az értekezlet határozatot hozott, hogy a tanítói kör a jövőben rendesen és állandóan meg fogja tartani gyűléseit, foglalkozott a következő gyűlés kérdésével is, ennek megállapítását azonban a helyet és időpontot illetőleg az elnökségre bizta. A köri gyűlések jegyzői tisztének állandó ellátását az értekezlet Láng Viktor szinérváraljai tanítóra ruházta. Foglalkozott a gyűlés egy kerületi tanítói könyvtár kérdésével is. Ilyennek létesítését óhajtandónak és szükségesnek ismerte el s azért elhatározta, hogy ez irányban kísérleteket tesz. Vagányi Kálmán felsőbányái főtanitó indítványára még üdvözletét és hódolatát fejezte ki a gyűlés levélben az összes jelenlevők aláírásával Pemp Antal pápai prelátus, kanonoknak, mint káptalani helynök ez idő szerint az egyházmegyét kormányozza. Ezzel a gyűlés véget is ért, de most a gyűlés befejeztével a tanítói körnek egy ke- gyeletes ténye következett. Az elnöklő Pály esperes felhívta a gyűlés tagjait, hogy keressék fel a temetőben néhai Ábrahám Ferencznek sírját, ki Felsőbányán 56 évig fáradozott mint tanító s koszoruzzák meg azt. A jelenlevők érezve az eszme szép voltát, sürü rajban vonultak ki Pály vezetésével az érdemes tanférfiu sírjához s arra rövid imádság és lelkes visszaemlékezés mellett meghatott lélekkel virágot helyeztek. Ugyancsak följegyezzük azt is, hogy a kerületi esperes, Pály Ede szentszéki ülnök 25 koronát ajánlott fel pálvadijul egy neveléstani tétel kidolgozására, melynek a kör következő gyűlésén kell szabályszerű bírálat után felolvastatnia. A nemes áldozatkészség élénk örömöt keltett a tanítóság körében. A tanítói kör tagjai ebédre Pály Ede kerületi esperes vendégei voltak, ki a lakoma alkalmával lelkes szavakkal ünnepelte a nevelői munkásság és hivatás magasztos voltát s poharat köszöntött e hivatás munkásaira, az ő vendégeire, ezek nevében pedig Magyar L. felsőbányái tanító viszonozta a jó kivánatokat a vendégszerető házigazdának. Voltak még többen is a társaság tagjai között, kik érzelmeiket s a lelkes hangulatot pohárköszöntőben kifejezésre juttatták. Mint már mondottuk is, a tanítóság valóban érezte és tapasztalta, hogy egy-egy ilyen köri gyűlés a maga tanulságaival, hatásával reá a hivatásos munkásság szempontjából a legjótékonyabb befolyást gyakorolja. Azért csak lássuk a folytatást! Aralcszyn. A sötétség válasza. Minthogy a »Sötétség Felsőkapnikon« czimü czikk írója rátámad azon eljárásomra, hogy a katholikus anyaszentegyház czéljaira szolgáló felszentelt harangjainknak használatát egy unitárius asszony temetésén meg nem engedtem s eljárásomat lelketlennek, türelmetlennek, sötétségnek minősiti és végül híveimet ellenem izgatja, — röviden, sine ira et studio, a következő választ adom a támadásra. A kath. anyaszentegyház meghatározta, hogy milyen legyen közlekedésünk a nem katholikusokkal szemben a szent dolgokban. Minthogy pedig az ő szentelményeit (sacra- mentalia) saját jámbor, buzgó híveinek lelki javára, kitüntetésére és díszére rendelte, azoknak használatát egyes esetekben még saját feleitől is elvonja. Világos tehát, hogy nem a más vallásuaknak szánta, kik elvileg azok ellen vannak és csak abban az esetben engedi meg azok közül némelyeknek használatát a más vallásuaknak, ha azok megtérésükre alkalmas eszközökül szolgálnak és tiszteletben tartatnak. Hogyha pedig az elhalálozás miatt lelki javukat nem eszközölhetik, vagy profán czélokra használtatnának (pl. a temetés díszéül) vagy a té- velyben való megerősödést szolgálnák, — azokat eltiltja s még sem a türelmetlenséget ezé- lozza, hanem szentelményeinek értékét védi. A felszentelt harangok ilyen szentelmény, tisztán kath. intézmény lévén, azoknak használatára a nem katholikusok jogot nem formálhatnak, profán diszül nem használhatjuk. Ez áll a felpanaszolt esetre is. Másrészről az is igaz, hogy a kath. egyháznak törvényt a protestantizmus nem irhát elő. (Ok is zokon vennék tőlünk). A kath. egyháznak ezen intézkedését és czélját czikkiró vagy nem ismerte, vagy ismerni nem akarja, pedig minden kath. egyházjogban megolvashatja, vagy pedig elismerni nem hajlandó., Innen ered támadása és izgatása. Én a magam részéről kötelességemet, mint egyházamnak hü fia teljesítettem, a gyászoló férjet gyöngéden felvilágosítottam s a temetés módjának megkönnyítésére tanácsot adtam. A szétválasztó hangokat nem én hangoztattam, hanem czikkiró, ki nyugodt pillanatában köny- nyen beláthatná, hogy ellenem izgatott is. Kiss János plébános. A plébános ur czikkére első sorban két kijelentéssel tartozom. Először is visszautasítom azon vádját, mintha én ellene izgatni akartam volna. Legalább valamely ténynek a leírása, bármily zokon esnék is az valakinek, még nem izgatás. Hogy pedig az eset úgy történt, amint én azt, mint szem- és fültanu leírtam, az nincs megczáfolva. Másodszor pedig az említett czikk megírásával semmi egyéb czélom nem volt, mint hogy megörökítsem azt a szomorúan sötét képet, mely ott, a Guttin közvetlen szomszédságában tárult elém a XX. században. Láttam az özvegyen maradt férjnek fájdalmát és elkeseredését, hallottam a temetésre összegyülteknek zúgolódását. Ezek, lehet, hogy nem tudják az egyházjogot, de van szivök és abban felebaráti szeretet . . . Az a Krisztus pedig, aki a keresztyén vallás megalapítója volt, nem a jogot, hanem a szeretetet prédikálta és a béke apostola volt. Legalább ezt bizonyítják eme — nem apokriph — kijelentései: »Uj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.« »Békességet hagyok nektek ...» Már pedig az egyházjog szerint lehet helyes a harangozásnak eltiltása más keresztyén felekezetbeli halottak felett, de hogy ezen jog gyakorlása nem gyökerezik a krisztusi szeretetlen és nem vezérel békességre, azt talán bizonyítani is felesleges. Szerintünk — té- velyben leledzők szerint — a keresztyén vallás alapja nem az egyházjog, hanem az evangélium. A plébános ur híveinek állítása szerint a más kér. felekezetbeliek feletti harangozást hivatalbeli elődje megengedte, sőt saját tapasztalatom szerint, hogy tovább ne menjek példáért, az alsókapniki plébános ur is megengedte eddig, lehet, hogy ezután nem fogja . . . Pedig bizonyára nekik sem volt ez kötelességük. De hát édes Istenem! hisz a bibliai megvetett szamaritánusnak sem volt kötelessége, hogy segítsen a vérében fetrengő szerencsétlenen, mégis megtette, amit az Ur szolgái: a pap és levita elmulasztottak. Ami a tévelyben levők lelki javait, a profan czélok szolgálatát illető kifejezéseket illeti, azokra nem reflektálok ezen a téren, úgysem értenők meg egymást soha. Nem óhajt a protestantizmus a kath. egyháznak törvényeket előírni, de óhajt több türelmet és több emberszeretetet. Ha azonban ezeket tiltja a dogma, nélkülük is megélhetünk, mert hála Istennek, ez nem a kath. hívők összeségének álláspontja. Végzem azzal, amivel a plébános ur: »a szétválasztó hangokat nem én hangoztattam« — hanem aki az eseményt előidézte. Imre Károly. Különfélék. Mangu Béla vm. aljegyzőt dr Falussy Árpád főispán tiszteletbeli vármegyei főjegyzővé nevezte ki. Uj pénzügyigazgató. A Kemény Alajos áthelyezése folytán megüresedett nagykárolyi pénzügyigazgatói állásra Szilvásy Lajos igazgató- helyettes neveztetett ki'. Lelkészválasztás A nagypaládi ref. lel- készi állásra megválasztott Sipos Károly volt hadadnádasdi lelkész közelebb foglalta el hivatalát. -- Fórizs Lajos nagypaládi helyettes lelkész pedig az ugocsamegyei Tivadar községbe lett lelkésznek megválasztva. Lemondott megyei főorvos. Vármegyénk egyik főorvosa: dr. Serly Gusztáv állásáról 39 évi szolgálat után lemondott. Ujonczozás. A hivatalos lap közlése szerint a honvédelmi miniszter utasította a törvényhatóságokat, hogy az 1905. évre vonatkozó ujonezozási terveket akként állapítsák meg, hogy a fősorozást junius 11-től julius 14-ig meg lehéssen tartani. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter a szatmár-zsadányi anyakönyvi kerületbe Iri- miás János népiskolai igazgatót anyakönyvvezetővé, a csomaközi kerületbe pedig Nyisztor Sándor körjegyzői írnokot anyakönyvvezető- helyettessé nevezte ki. Uj politikai lap. A Nagykároly és Vidéke czimü hetilap 48-as programmal politikai lappá alakult át Papp Béla ügyvéd szerkesztése mellett. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Szokol Valért bányagyakornokká nevezte ki. A múzeumok és könyvtárak orsz. szövetsége a György Aladár elhunytával megüresedett titkári állásra dr Schönherr Gyula egyetemi magántanár, múzeumi igazgató-őrt választotta meg. Gazdasági és szölöszeti ismétlöiskoia nyílik ez év szeptemberében Szatmárhegyen. Helyreigazítás. Adalékok Felsőbánya monográfiájához ez. munkát ismertető tárczaczikkbe tolihiba folytán az igazságnak meg nem felelő azon kifejezés került bele, hogy városunkban a ref. egyház a legrégibb. Ezt ezennel kiigazítjuk: A legrégibb egyház Felsőbányán a róm. kath. egyház. Pünköst. Ez évben junius 3—4-re esett a Szentlélek kitöltetésének és a kér. egyház megalapításának emlékünnepe. Mint a husvétot, úgy a pünköstöt is együtt ünnepelte az idén az egész keresztyén világ.
