Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-17 / 2. szám

I TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro ia Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv- i; A lap szellemi részéjLiU*tÓ^kőzlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. nyomdájába küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Követválasztás után. 1906. január 10-dike nevezetes nap marad a nagybányai választókerület törté­netében. Ekkor jutott győzelemre évtizedek óta először a függetlenségi zászló ebben a kerületben Földes Béla egyetemi tanár meg­választása által. Nem lehet czélunk e választás politikai fontosságát e helyen bírálat tárgyává tenni, azonban kötelességünk itt a történeti tény­hez fűzve mégis elmondani egyet-mást. A hangulat országszerte oly élénk most, hogy egy cseppet sem csodálkozhatunk rajta, ha itt e végvidéken is élénkebb moz­gásba hozta az emberek vérkeringését az országos képviselőválasztásra való sokoldalú előkészület. És dicséretére legyen mondva választókerületünk polgárainak, ez izzó han­gulat közepette oly példás viseletét tanú­sítottak mind előzőleg, mind a választás ideje alatt, hogy az sokkal nagyobb poli­tikai érettséggel biró népnek is becsületére válhatott volna. Ezért a példás magavisele­tért a nép becsületességén kívül minden­esetre a vezetőket illeti az elismerés orosz­lán része. Becses tanulság ez arra nézve, hogy á mi népünk alapjában véve igen jóindulatú, becsületes és fogékony a jó és nemes eszmék iránt, tiszteli egymásban a meggyőződést, nem ragadtatja el magát immorális cselekedetekre, csak nem kell öt károsan befolyásolni. Egy másik becses tanulság, mely e választásnál mutatkozott: a magyar és román nép felemelő egyetértése, mely igazán im­pozáns módon domborodott ki. Jól esett ezt látnunk különösen a mostani áldatlan viszonyok között, amidőn hazánk egyes vi­Mi bajom van? Irta: F. BEDŐ F. Soha olyan beszélgetést, mint a tegnap este folytattam Dorinszky Pista barátommal ! Ő beszélt, én hallgattam. Egy árva szót se szólottám és mégis egyre vitatkozott velem. Két egymást megértő, megérző kedély titok­zatos, néma, elkeseredett eszmecseréje volt az. Szegény fiú. Más ember azt hitte volna, hogy be van rúgva. Én tudtam, hogy csupán a ke­délye, a hangulata mámoros. Sem a bortól, sem a czigánymuzsikától ... De hát mitől ? Ugyan mitől? . . . A napi munka erősen elárasztott; vacsora után egyenesen haza siettem kis legénylaká­somba. Van úgy némelykor a legényember, hogy már 8 órakor hazamegy. A sok duhaj­kodás, a festett.szépeken vett olcsó győzelmek, az örökös kedvencz nóta, egyszer-egyszer egy kis lelki csömört szül s ilyenkor olyan pom­pásan esik a bár árva legénylakás szomorkás csöndje. A kicsi szoba, a maga nélkülözhetet len egyszerű bútorzatával, összelopkodott csecse­becséivel, arczképeivel és egy csöppség édes ábránd: pompás pihenés, pazar szórakozás. Mig tea forralómban zümmög a viz, igy felelve a lágyan ölelkező kékes-fehér lángoknak égő vallomására. Maupassant egy izzó tartalmú el­beszélését olvasom ... és közben szárnyra bocsátom a lelkemet . . . Merengek. Ábrán­dozom . . . Egyszerre nyers kopogtatás riaszt föl és dékein bizonyos kifelé gravitálást lehet ta­pasztalni az egyes nemzetiségek körében. . A most megnyilvánult testvéries érze­lem legyen biztosíték közöttünk a jövőben kifejtendő együttes, békés munkára. Lás­sák be román testvéreink, hogy ők e ha­zának velünk egyenlő rangú és egyformán szeretett polgárai, kik úgy várhatnak bol­dogulást, ha velünk kezet fogva, a kölcsö­nös bizalmat tettekkel bizonyítva, csak e haza boldogitását tartják legszentebb czél- joknak! Végül a választás eredménye a meg­választott képviselő személyét tekintve, csak hozzájárul az általános megelégedéshez és azt növelni van hivatva a jövőben. Dr. Földes Bélában kerületünk európai hirü tudóst választott meg képviselőjének, kinek eddig kifejtett nagyszabású irodalmi munkássága kellő garancziát nyújt arra, hogy ha bekövetkeznek a béke óhajtva várt napjai, nagy tudását nemcsak a füg­getlenségi párt, hanem az egész haza ja­vára gyakorlatilag is értékesíteni fogja. Az ország sorsának intézőire hatalmas munka vár a közel jövőben hazánk gazda­sági felvirágoztatása terén. Nagy és sok nemzeti erőt kell felszabadítani, melyet ed­dig lekötve tartottak a különböző, egymás­sal homlokegyenest ellenkező törekvések. Ezek számára meg kell szabni az érvénye­sülés útját és módját, az életpályák meg­választásánál módott kell nyújtani a jöve­delmező, bár társadalmi hiú ragyogással nem cziczomázott foglalkozások felé leendő törekvésre. A meglevő gyakorlati, mezőgaz­dasági, ipari és kereskedelmi pályákat sza­porítani, az odavágyók számára az előkép­zést intenzivebbé szükséges tenni, sőt szapori­belép egy föltürt galléru, sötét alak, puha fe­kete kalapja mélyen a szemére huzva. Se »szer­vusz se »jóestét,« hanem köszönés helyett egy felsíró jajgatása a magával meghasonlott kedélynek. — El vagyok veszve ! . . . • Jó. Gondolom magamban. Én is voltam már igy. Dorinszky Pista, te csak most vagy. — El vagyok veszve! érted? . . . Nem úgy, mint te voltál, hanem úgy, a hogy én vagyok . . . Kalapját a könyválványomra csapta, fel­öltőjét az ágyamra dobta, sárczipőjét a fásko­sárhoz hajigálta és leült velem szembe, a di- vánra és reám nézett merőn, üres szemekkel, a melyek azonban mégis tele voltak. Nem köny- nyel, sem bánattal. Hanem valami egyébbel. Isten tudja mivel. Egy darabig farkas-szemet néztünk. O sajnált engem, én irigyeltem őt. Hej, ha én is tudnék még egyszer igy elveszni! . . . Aztán különös hangon, ;mely irigysége­met gúnyolta, felkaczagott. Én elszégyeltem magam és mentem a theát megkésziteni. Össze- kotoráztam az anyasütötte tészta-maradékot, egy pár szelet czitromot vagdaltam, oda rak­tam a rumos üveget és feltálaltam egy csészé­vel neki, egygyel nekem. Szivarka-tartómat elejébe raktam és szürcsölni kezdtük a bóditó aromáju forróságot. — Te itt hideg van Fázom. Egy néhány hasábot raktam a tűzre, mely amúgy is vígan égett. — Hát te fával melegitsz engem ? És egy tani kell azon intézmények számát is, melyek az ifjúságot a gyakorlati pályákra neveljék. Példát kell adni ennek a czim- és rangkór­ságban tobzódó szerencsétlen országnak arra, hogy a életben nem a titulus, hanem a vitulus a fődolog és hogy ne szégyelje senki a munkás kezet és a czimnélküli, de becsületes nevet. (Jj korszaknak kell már ezután kez­dődni, amelyben a fiáknak vissza kell sze­rezniük az apák által pusztulni hagyott nem­zeti vagyont, hogy Magyarország gazdasá­gilag független lehessen. Ebben a nagy munkában, annak szer­vezésében, irányításában mi nagyon sokat várunk Földes Bélától. Adja Isten, hogy minél hamarabb eljöjjön a kedvező idő a cselekvésre ! , „ Népmozgalmi adatok. A felsőbányái városi állami anyakönyvi hivatalnál az elmúlt 1905. év folyamán a kö­vetkező bejegyzések teljesittettek : Születések száma volt 1905. évben 174 és pedig 85 fiú, 89 leány. Ezen számban foglalta­tik benn a halvaszülöttek száma is, mely ez évben 6 volt; a születtek vallás szerint követ­kezőleg oszlanak meg: róm. kath. fiú 43, gör. kath. fiú 27, ref. fiú 9, izraelita vallásu fiú 6, összesen 85 fiú ; róm. kath. leány 53, gör. kath. leány 22, ref. leány 11,. izraelita leány 3, ösz- szesen 89 leány; törvénytelen gyermekek száma volt 1905. évben 11, fiú 5, leány 6, vallás sze­rint rom. kath. fim 3, gör. kath. fiú 2, róm. kath. leány 4, gör. kath. leány 1, ref. leány 1, természetes apa által ezekből elismertetett: 1904. évben halvaszületett 8, 1905. évben 6, kevesebb 2-vel, ikerszülés volt 1905. évben 3 eset és pedig egy esetben 1 róm. kath. fiú, 1 róm. kath. leány, egy esetben 2 ref. leány, egy esetben 1 róm. kath. fiú, 1 róm. kath. sötét füstgomolyt fújt szemem közé. Hogy ne lássam az arczát. Itta a theáját, minden korty után hosszasan belebámulva a csészébe, mintha abban a sárgás illatos folyadékban rejlenék az élet boldogságának minden titka. S mintha abból merítené a feleletet a világ legfogósabb kérdésére: Minek is van szerelem a világon?. .. Szivarkát szivarka után dobott el. Az egyik rosszul szeleit, a másik nem égett, a har­madik igen lágy volt, a negyedik meg igen kemény volt ... A készlet igy hamar elfo­gyott. Odahoztam az asztalra a dohányt, a szi­varka hüvelyeket és czigarettákat töltögettem. Mig nem akadt figyelmes menyecske a házhoz, az ilyesmit a legényember maga végzi. Vagy drága pénzen, borravaló fejében vásárolja fes­tett arczu kisasszonyoktól. Ez még rosszabb . -.. A selymes, hosszú dohányszálak ragaszkodó bizalommal, engedelmesen seritődtek össze és csak rakosgattam őket elejébe. Én egyre készí­tettem, ő meg egyre hajigálta őket. Bolond kedvtöltés, de hát kedvtöltés. Legalább lesz a cselédnek reggel mit összesepregetnie, csodál­kozva, hogy ezek az urfiak milyen »pazarok.« — Te, Géza, tudsz te titoktartó lenni? Persze hogy nem. Dehát igazad van. Ha én nem tudom a saját titkomat megőrizni, miért rejtenéd te jobban az enyémet, a másét. Én most fecsegni fogok, Fogok, bár nem akarok. Mért itattál velem theát ? Hogy még jobban belezavarodjam? . . . Én nem bánom, ha dobra vered is amit mondok, de aztán komisz embernek tartalak . .. Te Géza! Nézz a szemembe. El vagyok veszve,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents