Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-12-19 / 26. szám
Felsőbányái Hírlap. Dlyamán, hosszú századok alatt hol volt Krisztus tudománya? A szent könyvben. . szivekben nem. A lélek pogányi hideg olt. A keresettől üres volt. A Krisztus döntögette falak mily soká mlottak le! De orvosolva vannak-e már azok a ebek, melyeket az Idvezitő kötözgetett? Iegszüntek-é a társadalmi bajok? A mun- ának van-é igazi becse? Igazságosan van-é italmazva a munka? Bizony még ma is sok visszásságok annak az emberi társadalomban. Csak nézzük a szellemi élet munká- ait. Kevés felelősség, gondnélküli élet mó- os megélhetést nyújt. Nagy felelősség, appali és éjjeli sok törődés, gond szűkös, zegényes ellátást biztosit. Nem lehet azért csodálni, hogy a jó- an értelemben vett socialismus hiveket yert táborába. Ha a sociálismus oly tár- rdalmi kérdés lett, melyre a 20-ik századak meg kell adni a feleletet, előtte immár itérni nem lehet. Ha hazánkat szeretjük, ha nem jó zemmel nézzük, hogy magyarjaink ezren- int vándorolnak ki az uj világba: gondos- odnunk kell munkáról, a tisztességes mnkának illő jutalmazásáról. Gondoskodunk kell árváinkról, szegényeinkről, az nhibájukon kívül koldusbotra jutottak ^segélyezéséről. A socialismus tehát nem egyéb, mint em- '■ri társulás avégböl\ hogy minden arra érdé- ’■es méltó megélhetést találjon, Így a gazdag eretettel nézzen le magasából az Ínség embere, hogy a szegény ne irigykedjék a nálánál idvezöbb anyagi helyzetien levőre. A százados lagas tölgy árnyékában csendesen huzza leg magát a szerény kis ibolya. A nap indöklő fényével, melegével áldást áraszt tenyészetre. így a hatalmas és igényiért ember egymás boldogitásán munkálva nberi rendeltetésüknek megfelelve igye- ízzenek a Jézustól mutatott utón haladni, kkor lett az Ur Jézus tudománya nálunk terjedve, magasztos elve megvalósulva, kkor lesz az emberiségnek boldogságos irácsonja. Ezt kívánjuk szívesen e lap linden olvasójának a legközelebbi szent nnepen is. Nagy Lajos. Városi közgyűlés. Eléggé látogatott rendkívüli közgyűlést tar- tt a képviselőtestület f. hó 15-én. Ekkor mutat izott be az uj városi jegyző, dr. Moldován Fe- ncz, letévén a hivatalos esküt. Ez az ünnepélyes ;tus a rendes számnál több város atyát vonat az ülésterembe. A .többi tárgyak iselégfonil igy beszélni ! Mi nem tudjuk, miért nincs ha jó kedve. Pedig tudták, tudta mind a keltő. Boldogabb, megelégedett napokat élt még ;y év előtt is a kis család. Az apa egy bánya- rsulalnál volt alkalmazva, mint munkás, igen íztességes fizetéssel. De pálinkaivásnak adta agát, amellett hanyagul végezte dolgát, úgy. )gy állását elvesztette. Attól kezdve vége lett házi boldogságnak, a nyomor ütött tanyái a s családban. Dolgozgatott ugyan az apa, mint ipszámos, de keresetéből családja egy fillért m látott soha, azt eliüa és hozzá még meg- Ivetelle, hogy szegény felesége minden nap ritelt asztallal várja. Az asszony emberfölötti övei dolgozott; hogy kis leányainak a minden- ipi kenyeret előteremthesse. A folytonos bánat, unka és nélkülözés már annyira elgyengítette gondos anyát, hogy jártányi ereje is alig volt. anem küzdött, szenvedett. Most is a szent estét irta és kérte Istent, hogy a vásár sikerüljön legalább e szent estén enyhüljön nehéz :serüsége. — Édes anyám! — kiáltott Erzsi, amint ömtől sugárzó arccal a szobába léptek — »yancsak kapósak voltak ám a virágok ! Nesze, it vettünk !.. . még pénzünk is maradt hol- ipra — és az asztalra rakosgattak mindent. 1 — A jó Isten nem hagyott el bennünket szólt az anya könnyes szemekkel. — Most ak vetkőzzetek le és fölállítjuk a Jézuska asztalát. Egy kis karácsonyfáról már gondoskodott anya. Azt a hófehér abroszszal megterhelt tosak voltak arra, hogy fokozottabb mértékben költsék fel a képviselők érdeklődését. A közgyűlést Farkas Jenő polgármester pont 11 órakor nyitotta meg s miután a jegyzőkönyv hitelesítése iránt intézkedett, megtette előterjesztését II. Rákóczi Ferenez emlékének megörökítése iránt. Ehhez képest elhatározta a közgyűlés, hogy a dicső emlékű fejedelem porainak hazai földben történt eltemetésének emléknapját október 29-dikét minden évben alkalmas módon megfogja ünnepelni a város; egy főbb utczát a nagy fejedelem emlékére II. Rákóczi Ferenez ulczának nevezik el; a fejedelem arczképét a város a tanácsterem számára megfesleti; Thaly Kálmán orsz. képviselőnek, a Rákóczi kor jeles történettudósának, mint aki ernyedetlen buzgó munkálkodásával a szent hamvak hazahozatalát lehetővé tette, a közgyűlés elismerését és köszönetét fejezte ki. A közgyűlés második tárgya dr Moldován Ferenez városi jegyző eskütétele volt. Elnöklő polgármester az uj tisztviselőt felhívta, hogy hivatali esküjét tegye le, ami azonnal meg is történt, az eskümintát Spáczvy Gyula városi tanácsos olvasta fel. Az eskü letétele után a közgyűlés lelkesen megéljenezte dr Moldován Ferencet. Ezután a polgármester röviden üdvözölte a város uj tisztviselőjét, szeretettel fogadván őt a tisztikar kebelébe. Dr Moldován közsönetet mondva a polgármesternek szeretetteljes szavaiért, üdvözli a képviselőtestületet, Ígérvén, hogy akiknek bizalmat már eddig is bírja, igyekezni fog azt továbbra is kiérdemelni, azokkal szemben, pedig, akik őt még nem ismerik, törekedni fog magát a bizalomra érdemessé tenni. Hangsúlyozza, hogy elfoglalt hivatalának vezetésében kettős szempont fogja őt vezetni: a munka és a tisztesség. Erre ismét felhangzott az őszinte éljenzés. Végül a képviselőtestület részéről Stoll Béla tiszli-ügyész üdvözölte Moldovánt, úgy is, mint jó ismerőse és családjának régi barátja. Üdvözölte őt, aki elhagyta a független bírói pályát, hazajött, hogy szükebb hazájának tegyen ssolgálatokat. Érintette beszédében, hogy ha talán az előbbi választás folytán némi keserűség maradt vissza szivében, feledje el azt, mert a képviselőtestület, midőn vele szemben másat választott meg a tanácsosi álhsra, csak kötelességét teljesítette, mert régi érdemeket jutalmazott, épen úgy kötelességét teljesítette vele szemben is közelebbi megválasztása alkalmával, midőn honorálta Felsőbánya város iránt tanúsított ragaszkodását. Kijelentette végül, hogy őt itten mindenki szereti s beszédét azzal a jó kívánsággal fejezte be, hogy érezze jól magát mindenkor Felsőbányán. A szép beszédet a közgyűlés megéljenezte. A pénztárvizsgálatról szóló jelentést, tudomásul vették. Majd Osváth Andornak, a r. t. városok orsz. nagygyűlése jegyzőjének és a Városok Lapja szerkesztőjének a polgármesterhez intézett felhívása olvastatott fel, melyben kifejti, hogy a r. t. városok és azok tisztviselői anyagi helyzetének javítására szükséges az illetékes orsz. gy. képviselőkből megalakítani a városi pártot, mely már 1907. január folyamán értekezletre lenne összehívandó a jelzett ügyben. Dr Kmety Károly egyetemi tanár, orsz. képviselővel már tárgyalt is ez ügyben, ki szívesen vállalkozott arra, hogy a városok képviselőit értekezletre hívja össze. Kéri a polgármestert, tegyen a közgyűlés előtt asztalra állította, ráerősilette a gyertyácskákat ráaggalták az almát, diót, meg egy pár virágot, melyeket e célból visszatartottak. A fa alá tette az anya a kenyeret, melléje sót, paprikát, vörös-, hagymát. így szokták tenni a szülei is, hogy ha a Jézuska erre jár, terített asztallal várják. Boldogsággal nézegették a leányok a csinosan elrendezett asztalt; már előre örültek, mikor az almát, meg a diót a fáról elosztja közöttük édes anyjuk. Mikor mindennel elkészültek, az anya gyermekeivel együtt az asztal köré térdelt és imádkoztak, majd elénekelték a karácsonyi énekeket. — Most imádkozzunk édes apátokért — szólt végre az anya — hogy a jó Isten adja reá szent áldását. E pillanatban lépett be az apa. Mintha villám sújtotta volna, annyira meglepte őt a kedves jelenet ... Olt áll a karácsonyfa. Gyertvácskái bevilágítják a szűk, egyszerű, de tiszta szobát . . . Körülötte térdepel kis családja... és imádkozik . . . őérette imádkozik ... őérette, aki hónapok óta csak épen enni és hálni jár haza .. . őérette, aki oly régóta még csak egy falat kenyeret sem hozott a házhoz!.. . Megrendülve nézi az imádkozókat, akikelmerültségükben észre sem vették őt . . . Hsak állt, állt egy darabig . . . Lelkében iszonyú vihar dúlt . . . Végre könnyek csillogtak szemeiben, ragyogóbbak, mint a karácsonfa gyertvácskáinak fénye . . . azután csöndesen térdreereszkedett, kezeit összetetté és imádkozni kezdett előbb csöndesen, majd szavai indítványt arra nézve, hogy orsz. képviselőnket kérje fel a r. t. városok helyzetének javítása tárgyában összehívandó értekezleten leendő részvételre. Farkas Jenő polgármester előterjesztésére a közgyűlés kimondotta, hogy e tárgyban felír dr Földes Béla egyetemi tanár, képviselőhöz, felkérvén őt, hogy az értekezleten megjelenni s ott a városok érdekében hathatós közre- munkálását kifejteni szíveskedjék. Ezután a földmivelésügyi miniszternek a borjuvágatás és a legelőrendezés tárgyában kelt rendelete került tárgyalás alá. Tudvalevő, hogy a közgyűlés megbízásából a polgármester ez évben az iránt kérvényezett a földmivelésügyi minisztériumnál, hogy a husdrágaság csökkentése végett rendelje el, hogy a 8 hétnél idősebb és 1 évnél fiatalabb szarvasmarhák levághatok ne legyenek, továbbá, hogy a városnak a közös erdőből jutó 1435 hold erdőből legalább 250—300 holdnyi terület hasittassék ki nyári legelőnek. A miniszter a kéréseket elutasította, előbbit azzal a lakonikns kijelentéssel, hogy a borjuk vágatá- sának korlátozása iránt intézkedni nem szándékozik, a legelőterület kihasitásáról pedig a birtok- rendezés befejezése előtt nem intézkedhetik. Ha azonban a rendezés után is szükség volna arra, hogy a megosztás alatt álló közös erdőből egy rész legeltetési ezélokra kihassittassék, a város ez iránti kérvényét a vármegye közigazgatási erdészeti bizottságához nyújtsa be. A közgyűlés tudomásul vette a miniszteri rendelkezést és megbízta a tanácsot, hogy a közös erdők megosztásának befejezésével a szükséges intézkedést arra nézve tegye meg, hogy a most elutasított kérelemnek érvény szereztessék. Az anyakönyvvezetői helyiség, a hivatalos órák és dijak ügyében tett tanácsi javaslat elfogadtatott. E szerint az anyakönyvi hivatal helyisége továbbra is a tanácsterem lesz, a hivatalos órák hétköznapokon d. e. 9—12-ig, ünnep és vasárnapokon d. e. 9—11-ig állapíttatott meg, karácsony, husvét és pünköst első napján pedig csak születési és halálozási bejelentések vétetnek fel. A kivonatok kiállítási diját a kiállítás arányában a közgyűlés az anyakönyvezetőknek engedte át. Tudomásul vétetett a kereskedelemügyi miniszter rendelete, melylyel megengedte, hogy az 1907, január 7. 8-ra eső országos vásár kivételesen 14 —15-én, a szept. 30. és okt. 1-re eső okt. 7—8-án tartassák meg. A »The Kisbánya Mining Company Limited« londoni czéggel szemben a Horzsa bányai területekre nézve a jogelismerési dijat a bizottság javaslata alapján felemelte és pedig a régi átengedett területekért évi 60, az ujjabban kért területek után pedig évi 40 koronára, ezzel kapcsolatban tudomásul vette, hogy az említett területet Merzenich Hubert az emlitett londoni cégre átruházta. A közgyűlés tudomásul vette a vármegyei közigazgatási erdészeti bizottság véghatározatát, mely szerint megengedte, hogy a város az A és C üzemosztályban esedékes 37-26 kát. hold vágásterületet 1907—11. években a C üzemoszlályban használhassa ki. öller Szabó József, Gyirgya Péter és Mike Lajos felsőbányái illetékességét a közgyűlés nem ismerte el. Végül néhány városi tisztviselő fizetési-előleg iránti kérelmét a közgyűlés teljesítette. belevegyültek kis családja könyörgő szavaiba. Imádkoztak oly bensőséggel, mint még soha sem tette éleiében. Az anya, meghallván férje szavat, rápillantott és azzal a boldog tudattal végezte imádságát, hogy Isten meghallgatta könyörgését. — Jó estét, édes apám! — Kiáltottak a leányok amint az asztal mellől fölálltak. — Be jó, hogy hazajött, legalább meglátja a karácsonyfát. — Jó estét — válaszolt az apa és mindnyájukat megcsókolta. — Hol vettétek ezt a sok mindenfélét? — A virágok árából — szólt Erzsi. — Jó vásárunk volt, sokat árultunk . . . pénzünk is maradt . . . meg . . . meg pálinkát is hoztunk . . . jót . . . édeset, édes apának. Mintha késsel szúrták volna át szivét az apának, amint a pálinka szót hallotta. Egyszerre előtte állt, hogy annak köszönheti, hogy annyira sülyedt, hogy oly hitvány férj és apa lett. A pálinkás üveget átvette leányától, feleségének nyújtotta., — Édes feleségem — szólt. — Ezt az üveget úgy amint van, tedd el emlékül. Az én számba többé az életben egy csöpp pálinka nem jön; ma ittam utoljára ezt a pokoli italt . . . Hoztam pénzt, jó keresetem volt. A Karácsonyfáról elkéstem vele, de lesz annak más helye ... Ne édes, tedd el! Az anya boldogságában szóhoz sem jutott, csak zokogva borult férje nyakába.
