Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-01 / 3. szám

melynek értéke függ a feletetett erötakarmány tápértékétől.

2. Tenyészet. Tehenek, melyek haszna már látható: a) a tejtermékekben, b) a szaporodásban. Indirekt haszon ismét a szolgáltatott trágya-mennyiség.

3. Az úgynevezett gulyamarha, melynek egyedüli jövedelme az a növekedés, tehát értékbeli szaporulat, mely a bevásárlás és eladás (vagy leltározás) közti időben beáll. Indirekt haszon itt alig mutatkozik, mert a gulya rendszerint legelőn van.

4. A hizó állatok. Az állattartás eme módjánál már be van bizonyítva, hogy az esetben, ha árfluktuácziók a hizlalás tartama alatt be nem állanak, pénzbeli haszon nincsen. A haszon csak indirekte, ismét a trágya kiváló jó minőségében nyilvánul.

Azt hiszem, nem sokáig kell magyai áznom, hogy — már berendezett gazdaságot feltételezve, lehetetlen, vagy ritka helyen lehetséges annyi tehenet, tehát akkora tenyészetet fentartani, hogy a gazdaság szarvasmarha-állagát fentartsuk, vagyis hogy annyi legyen a szaporulat, amennyit e- lejtezés és hizlalás utján a gazdaság évenkint áruba bocsát.

Ezért jön a gazdaság érintkezésbe e tekintetben a kereskedelemmel egyrészt, másrészt pedig azért, hogy a selejtes és hizlalt anyagon túladhasson. A gazda rá van szorulva a kereskedőre, a kereskedő pedig a gazdára és ineg fogjuk látni, hogy nagyon téves felfogás azt állítani, hogy akár egyiknek, akár másiknak az érdeke kisebb vagy nagyobb a másikénál.

A mezőgazdaság üzleti életében az állat- állománynak az a része szerepel tehát, mely vétel és eladás tárgyát képezi. Veszi a mezőgazda az igás erő pótlására: a hizlalásra szánt anyagot és a növendék-állatokat. Még pedig olyan számban, amennyi hiányzik a tenyészet nyújtotta állatok figyelembevételén kívül. Eladásra kerül pedig a selejtes öreg tehén, a lejármozott ökör és a beteges jószág, még pedig olyan állapot ban, amilyenben van és eladásra kerül a hizlalt állat, melynek létszámát adja a direkt ezen czélra nevelt gulyabeli tinó és a tehenészet czéijára vagy igáseiőre nem alkalmas fiatal jószág

Ezeket a mezőgazdasági adatokat előre- | bocsátva, nézzük már most: mily módon kerül a forgalomba az állat,

Kereskedelmi szempontból osztályozva az állatokat, két csoportot kell megkülönböztetnünk: az export és a belforgaiom részére alkalmas anyagot. Csak az az állat alkalmas az export czéljaira, mely teljesen kihizott állapotban van. Megkülönböztethetjük tehát a belföld részére nevelt és az export czéljaira hizlalt jószágot.

A növendék jószág vevői rendszerint a gazdák, a hízotté az exporteurök. Mig azonban az előbbi években a gazda közvetetlen szerezte be állatjait, ma a sok ügynökre kénytelen bízni a bevásárlást.

Az emberiség javáért küzködöm, szivemmel, telkemmel és toliammal.

— És megél ön ebből ?

— Amint látni méltóztatik. Ugyan nem egyformán fizetnek, mert egy, két, öt, tiz forintot adnak, sőt már húszat is kaptam . . . igen, huszonötöt egy czikkemért, és . . .

— Megbocsásson, de én meglehetős járatos volnék az irodalomban, azaz, hogy elég sokat olvasok, de még nem találkoztam sohasem a nevével.

— Ha-ha-ha. . . Azt nem is csodálom . . ha-ha-ha. . . Hát minek néz az ur engem. . . Én nem szoktam ám olyan ostobaságokat firkálni. . .

— Nem ? . . .

— . . . hogy egy legény szerelmes volt egy leányba vagy megfordítva. . . Hát minek ez? Azt hiszi, hogy ezt nem próbáltam? Próbáltam ezt is, de nem ment. Mindenkinek volt ellene kifogása. Ennek a hősöm, annak a hősnőm nem tetszett. Egyik azt akarta, hogy legyenek boldogok; a másik, hogy haljanak meg. . . Hát mire szükséges ez a sok zaklatás nekem ? hát nem úgy van ?

— Tökéletesen. De igazán kiváncsi vagyok, hogy mit ir.

— (Mosolyogva egy csomó újságot húz elő) Hogy mit? Hallgassa csak, uram! (Olvas.)

Tekintetes Bróm Pál gyógyszerész urnák, Hidegvölgy. Uram, az Isten is áldja meg önt, még egyszer kívánom, hogy a jó Isten is áldja meg önt Az ön által feltalált gyomorlapdacs visszaadott az életnek. Amióta azt bevettem, úgy eszem, mint egy oroszlán. Kívánom, hogy

Az export czéijaira való bevásárlást szintén ezek az ügynökök végzik megbízóik részére és ugyanilyen módon sohasem tudni, hogy a közvetítő ügynök tényleg a megbízó érdekeit követi-e vagy pedig az ellenfélét.

A különböző kereskedelmi vállalatoknál sok mindenféle fajtája az ügynököknek van alkalmazásban. Alkalmazásuk sok helyen jogosult és a vállalat érdekében szükséges. Azt azonban nem tartom helyesnek, hogy olyan kereskedelmi vállalat szolgálatában legyenek, amely Magyarországon nincs. Magyarországon tagadom, hogy van állatkereskedő. Gazdaságunkban elővettem a hizlalt állatokról szóló eladási kötleveleket 15 évre visszamenőleg és minden egyes esetben bécsi, müncheni, berlini, sőt franc/.ia vevőkre akadtam, az ügyletet megkötő egyén pedig csak az alkusz szerepét játszotta. Már most felmerült a kérdés, miéit van ez Így. Bizonyára sok oka van ennek. Mégis vegyük szemügyre a főbb momentumokat.

1. A kereskedő még mindig lenézett ember nálunk. Különösen az állatokkal űzött kereskedőt semmire sem becsülik. Kereskedőink pedig, ahelyett, hogy a maguk igazát és önérzetét vé- 1 denék, sutba dobják a régi foglalkozást és elfelejtik, hol szerezték vagyonukat és fölcsapnak fóldbérlöknek. A naiv emberek azt hiszik, hogy ezzel pozicziót szereznek. Szó sincs róla. Eddigi czimök az volt, hogy kereskedő, ezután földzsaroló. Nem vagyok-e inkább a kereskedők közt tekintélyes ember, mint a gazdak közt annak salakja? Mert olybá veszik őket

2. Annak, hogy a magyar állatkereskedelem nem tud fellendülni, további oka a vasutak elzárkozottsága. A tarifákat alig lehet megállapítani a díjtételek labirintusában.

3. A szállítás és értékesítés körül felmerülő

különféle nehézségek homályba burkolása. Ezek a nehézségek okai annak, hogy nem tud magyar állatkereskédelem fejlődni és közvetve ily utón jön létre a gazdáknak ezen a téren hangoztatott panasza. Moróczi Jenő.

Fölhívás Felsőbánya honleányaihoz.

A sirok beszélnek hozzánk, a temetők ijesztőn szaporodó sorai hirdetik romlásunk nagyságát. Minden érző szívnek meg kell indulni az egyész társadalomnak föl kell buzdulni a vész sikerteljes leküzdésére, mely már jövő nemzedéket is fenyeget továbbterjedésével. Van segítség a vész eken ; de ahhoz erély és áldozat kell: egy szanatórium felállítása, melyhez tetemes pénzbeli adakozásnak kell járulni a nemzet részéről, csoportosuljunk e feladat keresztül vitelére. Istennek tetsző lesz hadjáratunk, hol angyalok küzdenek daemonok ellen. Az ember, ki a halál ellen küzd, a népet védelmezve, isteni munkát végez. A hazaszeretet és népszeretet ikertestvérek ; aki a népet megtartja, a hazát tartja

az Isten még sokáig éltesse és adjon erőt, egészséget, hogy sok ilyen kitűnő szert találhasson fel az emberiség üdvére, boldogságára. Isten áldja meg! — Bér Izor.

— Mit szól hozzá? Nemde, szép, uram? és a schmucián csak 5 koronát küldött és 12 doboz tiszteletpéldányt az ő gyomorpasztilláiból — De vannak ennél szebbek is, hallgassa ; csak :

Tekintetes Thorma Péter gyógyszerész urnák Bajiak A mélyből, a halál küszöbéről stb. • . stb. . .

— Nem ezt, egy másikat. . ,

—- Kérem, uram, irgalmazzon!

— Meg kell hallgatnia, uram. Ismernie kell képességeimet. Tehát:

Tekintetes Balzsam György urnák Reménykeleten. Tekintetes ur! Az ön élet írja volt az utolsó szalmaszál Végrendeletem megírva, a hozzám tartozók szeme kisírva és én másfél lábammal a sírba. . . Tekintetes űriekkor ajánlották az ön csodaszerét s én azóta, hogy bevettem, uj ember lettem. Eszem, iszom, alszom és nem is hinné, hogy ma holnap keresztkomáról kell majd gondoskodnom (nem ugyan a magam, de drága nőm számára). Ezt az ön kitűnő és páratlan lét-irjának köszönhetem, azért kérem az anyjokommal együtt: vállalná majdan szeretettel az ön kitűnő szere si- valkodó eredménye keresztapaságát. A sírig háládatos tisztelője. Bér Izor.

— De hisz önnek nincs családja!

— Ha-ha-ha . . he-he-he . . . ugy-e,

minő igazsággal van írva ? . . . Még ön is elhitte! . . . Nincs családom még uram, de saját i

meg. Minden áldozat az égbe száll föl. Ne késsünk vele!

Dr Jókai Mór.

Hazánkban hetven-hetvenötezer ember pusztul el évenkint tüdövészben. Tehát az összes halálozások egy nyolezadrészét teszi ki a tüdővész pusztítása. A tüdövész maga kétszerannyi életet ragad el évenkint, mint az összes többi fertőző betegségek (tífusz, vörheny, difteritisz, himlő stb.) együttvéve.

Ezek az áldozatok átlag hat-nyolez éven át sinlődnek, amig megváltja őket szenvedésök- től a halál. Állandóan félmillió tehát a tüdövé- szes betegek száma szegény hazánkban! Ennek a félmillió embernek egy harmada teljesen munkaképtelen, kétharmada nagyon korlátolt munkabírással rendelkezik. Tessék kiszámítani, mennyi keresmény, mennyi munkabér megy veszendőbe. És tessék hozzászámítani ehhez azt is, hogy eme pusztuló áldozatok ápolása, gondozása mennyi munkaerőt köt le, mely különben produktiv munkát végezne. Sok-sok millió megy veszendőbe, sok-sok érték kallódik el.

De ez az éremnek csak egyik oldala. Az ellenoldalon ott van a sok szenvedés, köny és sóhaj, amit a kór okoz, meg az a szivettépö keserűség, mely az elhagyottak, a gondozásra szorulók lelkében halmozódik föl, akik mellől idő előtt kihal az eltartó, a kenyérkeresö, a támasz. Szülök keserve, hitvesek zokogása, gyermekek kétségbeesése: oh, semmi sem oly változatos, semmi sem oly káprázatosán sokoldalú, mint azok a nagy tragoediák, melyeket a tüdövész idéz elő.

Szabad-e közönynyel tűrnünk, hogy ezt a kevés magyart ily kétségbeejtően tizedelje egy kór, melylyel pedig meg tudnuk küzdeni ?

Felsőbánya honleányai!

Értsétek meg azt a fónséges szózatot, melylyel Klotild főherczegasszony fordul hozzátok, midőn azt mondja, hogy megindulva látja, miként újabban a magyar nők állanak a népmentés zászlója alá! És lelkesen hiv minden nőt a zászló a'á.

Kérem Felsőbánya város hölgyeit, lépjenek a tüdőbetegség ellen küzdő ligába, mely anyagi kötelezettséggel nem jár, és kérem, hogy belépési szándékukat tudassák Farkas Jenőné úrnővel, aki Felsőbányán a szervezésre készségesen, nemes szivétől suggalva, vállalkozott.

Áldjon meg a jó Isten minden magyar szivet, mely felhívásomat teljesítette és hozzánk, egyesületünkbe seregük.

A József-föherczeg Szanatórium-Egyesület Igazgató-választmánya határozatából :

Lukács György főispán, elnök.

tulajdon müveim, ilyen köszönő levelek ezrei bizonyítják eredeti tehetségemet és én mindemellett nem is vagyok ám büszke, amit igazol az, hogy czikkeim alá akár grófok, bárók vagy más előkelő hölgyek és urak neveit is odaírom. Hát tenné-e ezt valami versfaragó, pennarágó, uram ?! .

— Nem, bizonyára nem !

— Es ha tudná, milyen lelkiismeretes vagyok ! . . . A hajszálig, uram, a hajszálig! . . . (súgja) : Az összes szereket, amiket én ajánlok jóváhagyólag a nagy közönségnek, beveszem ám. . . Be, T>e! . . . Gyomorbaj, tüdő, torok, fej és ezzel ellentétes szervek; — külsőleg, belsőleg, kenőcs, tinktura, szájvíz, fog , rizspor, stb. stb., ez először mind használva lett általam. . • Ohó! én nem adom ám akár- mily svindlihez olyan könnyen a nevemet! . . . Akkor nem ismer! . . .

— Rettenetes!

— Ugy-e? ... És e rettenetes ember itt áll szelíden meghajolva uraságod előtt és várja kegyes válaszát: Neki adja-e a leányát, vagy nem? . . .

— Ön . .

— (Közbevág): Kérem, ne szóljon még semmit. Tudjon meg előbb mindent. Nézze uram, jövendőbeli kedves feleségemnek különb dolga lesz, mint egy herczegnőnek; — mert ha nem tetszik az Íróság, egyszerűen ott hagyom és méregevö-embe'C leszek.

— Micsoda?

— Méregevő-ember, uram. Hála lelkiismeretes pontosságomnak, amelylyel minden szert bevettem, olyan a gyomrom, mint egy