Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-08-30 / 18. szám

évfolyam.

18. szám,

1005. ■A^-u.g-’u.szt'u.s 30,

/ 90;

\

£

I • M o

V

X*

FELSŐBÁNYÁI HIELÁP

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN.

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér.

Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.

Elszármazottak találkozója.

1905. augusztus 15.

Kedves eszmét pendített meg az E. M. K. E. idei közgyűlésén Nagy Sándor marosvásárhelyi gyógyszerész Kuszkó István kolozsvári lapszerkesztő 'előtt, ki annak megvalósítására e lap hasábjain városunk agilis, minden jó és szép iránt fogékony polgármesterét: Farkas Jenőt szólította fel. Az eszme az volt, hogy gyűljenek össze augusztus 15-re a Felsőbányáról elszármazottak szülővárosukban.

A felhívás erre vonatkozólag részint lapunk utján, részint pedig külön meghívó alakjában szétküldetett a szélrózsa minden irányába s hogy nem volt pusztában kiáltó szó, élénken bizonyítja az a szép összejövetel, amely nyomában e hó 15-én lezaj lott itt, a máskülönben csendes bányaváros falai között. Megható ünnepély volt ez, mely feledhetetlen lesz azokra nézve, kik abban részt vettek, akik pedig el nem jöhettek, örökre fogják sajnálni távolmaradásukat. Láttuk a megindultság igaz köny- nyét csillogni sokaknak szemében. Nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy közöttük akadtak olyanok is, kik 25—30 éve nem látták egymást és szülővárosukat, voltak számosán, akik már csak a temetőben kereshették fel azokat, kik egykor szivökhöz a rokoni vagy a baráti szeretet igaz kötelékeivel voltak hozzácsatolva. . .,

A megérkezés.

Augusztus 14-én este, a 6 óra 9 perczkor érkező vonathoz igen sokan kimentünk az állomásra, hogy tanúi legyünk a megérkezés megható pillanatainak. Az érkező vendégekre kocsik vártak. A vonat 12 perez késéssel érkezett, mintha azáltal is fokozni akarta volna érdeklődésünket. A vendégeket a város nevében Farkas Jenő polgármester, Pap Márton számvevő, Münnich Sándor gazdasági tanácsos várták. Hivatalos fogadtatás azonban nem volt.

A megérkezettek kocsikra ülve, egyenesen házigazdáikhoz hajtattak.

Az elszármazottak mellükön rövid nem- zetiszin selyemszalagot viseltek »Felsőbányáról elszármazottak találkozója. 1905. aug. 15.« felírással. Bizony, voltak olyanok is, akik csak erről ismertek egymásra, de ezen jelvény nélkül elmehettek volna egymás mellett, mint idegenek. így azonban előbb egyik, majd a másik jellegzetes vonás domborodott ki az ar- ezukon, mig néhány másoepercz múlva elhangzott az örvendező felkiállás: »Te vagy az? Hát én nem csalódom ? Ugyebár X. Y. vagy ?«

Ismerkedési est.

Vacsora után a Korona-vendéglő u, n. pingált szobájában jöttünk össze egy kis ismerkedésre. Ez ugyan nem volt benne a programúiban, hanem azért pompásan sikerült. Ismerkedtünk biz ott vidám pohárcsengés, nóta mellett úgy hajnali három óráig. Akkor is csak azért oszlott szét a társaság, mert hát másnap is legény kellett a gátra. Az ismerkedési estén elszármazottak és helybeliek mintegy hatvanan vettek részt. Megható jelenet volt, mikor Lé- vay József kezdésére az egész társaság felállva elénekelte a Hymnust. Előbb esdve, majd szinte parancsolólag zúgott a felséges dal: »Balsors akit régen tép, hozz rá vig esztendőt! ...»

A nagy näp.

1905 augusztus 15-ike örökre emlékezetes marad Felsőbánya város történetében. Már a kora reggeli órákban nagy sürgés-forgás volt különösen a főbb utczákon. A találkozó és a szokásos nagyboldogasszonynapi búcsú az érdekelteken kívül még igen sok idegent is vonzott ide, kik eljöttek, hogy tanúi legyenek az e nemben az egész országban első és páratlan ünnepélynek. A reggel félkilencz órai vonat csak úgy ontotta magából a közönséget. Igen sokan, "kiknek a kocsiszakaszokban hely nem jutott, a kocsik tetején tették meg az utat Nagybányáról Felsőbányáig. Csupán erre az egy vonatra több, mint 500 jegyet adtak ki. Sokan jöttek még a féltizenegyórás vonattal, továbbá kocsin és gyalog. . .

Délelőtt 11 óráig az isteni tiszteletek látogatásával telt el az idő a református és ka- tholikus templomban 11 órakor aztán a városháza tanácstermében gyűlt össze a nagyszámú közönség, zsuffolásig megtöltve azt, Itt

Farkas Jenő polgármester melegen üdvözölte a megjelenteket, köszönetét mondva nekik, hogy időt és fáradságot nem kiméivé, e kedves ünnepélyre eljönni szívesek voltak. — Ezután bejelentette, hogy elmaradásukat részint levélben, részint táviratilag a lapunk múlt számában közölteken kívül kimentették : dr Koncz- vald Endre, dr Nagy Károly, dr Szmik Gyula, Sztancsek János, Lódy Zsigmond, Kondor Sándor, Hitter Győző és neje, Szász József, Bu- gyis Andor, Herr Ödön és Mike főerdész.

A bejelentések után dr- Szmik Lajos budapesti ügyvéd emelkedett szólásra. Szavaiból igaz meghatottság érzett midőn kifejezte afelett érzett örömét, hogy e nevezetes napon Felsőbányának elszármazott, de igaz fiait és leányait e helyen együtt láthatja. Köszönetét mondott az eszme felvetőinek és végrehajtóinak, mint akiknek érdeme a mai találkozás.

Végül Bottyán Pál belényesi lef. lelkész indítványára elhatározták a jelenvoltak, hog^ 1910-ben ismét találkozni fognak kedves szülővárosukban, ha a Gondviselés megengedi.

Miután a kitett vendégkönyvbe az elszármazottak és a többi vendégek neveiket beírták, a társaság a piacztérre vonult, hogy az összejövetel fényképen is megörökittessék. Előbb a református, majd a katholikus templom lép- czőzetére állottak fel, mindkét helyről három fényképész is csinált felvételeket: Vagányi Kálmán helybeli, Kovács nagybányai és Tury József miskolezi, részint hivatásos, részint dilettáns fényképészek.

A róm. kaíh. templom iépcsőzetén álló közönség a felvétel után kalaplevéve a Szózatot énekelte.

A közebéd.

Délután 1 órakor a Korona vendéglő emeleti nagytermében, melyet e czélra szépen feldíszítettek, társas ebed volt, a következő étlap szerint: »Menu a Felsőbányáról elszármazottak összejövetele alkalmából. — 1905. augusztus 15. — Barna leves tojás consommeval. — Palacsinta Croket velővel. — Tűzdelt bélszín krumplipirével. — Töltött káposzta sertéssel. — Liba, récze és kappansült dinsztelt rizszsel. — Saláta: vegyes compot, kovászos uborka, uborka saláta. — Fagylalt: vanília, czitrom, eper, mogyoró. — Jardinett. — Fekete kávé. — Bor: asztali sikárlói. — Vizek: bikszádi, sztojkai és máriavölgyi.»

A szünidő.

Az öreg Tárnái Demeter községi jegyző volt. Kedélyes, mindig vicczelö, mókázó természettel. Noha magának sohasem volt szünideje (mert mindenkinek kerül vagy egyszer vagy másszor, de a jegyzőnek ez a földi jó nem jár ki), mégis nagyon szerette. Vagy tán épen azért szerette, s óhajtotta. Lehet, hogy azért is, de óhajtotta Demeter bácsi a szünidőt másért is. Óhajtotta nevezetesen azért, hogy ilyenkor hozzájok kvártélyozott egyik unokaöcscse: Tót Pisti. Hittanhallgató volt ö Kolozsvárott. Komoly, szelíd, szép nyúlánk fiú, ki Demeter bátyját csodálva szerette. Alig hogy kikapta Pisti szünidőt, a alig hogy megpihent egy kissé a szülei háznál, szedte, vette a sátorfát, sietett X-re Demeter bácsiék- hoz s ott töltötte a szünidő java-részét. Gyönyörködött az öreg ur talpraesett vicczeiben, na meg a bájos Juliska szép szemeiben. így hiv- ták Demeter bácsiéknak egyetlen leány-gyermekét. X-en nagyon idős lelkész volt, ki nagyon szívesen vette, ha Pisti szolgálgatott helyette. A község népe meg valósággal úgy várta öt, mint a zsidók a messiást. El is volt határosva a családban, hogy X-en senki sem lesz más pap az öreg tiszteletes halála után, hanem csak Tót István. Ez Pistinek a szivét is édes reményekkel töltögette meg.

Épen a templomból jöttek ki. Pistinek ar- czán még ott volt látható a nemes szónoki hév rózsája, mikor belépett Demeter bácsinak az irodájába.

— Na öcsém! láttad már az Ur Istent?

— Az láthatatlan, felelt félig komolyan, félig egykedvűen Pisti.

— Ha nem láttad, mindjárt megmutatom én neked. Mig templomban voltatok, addig érkezett meg.

Pisti tudta már, hogy valami viccz van az öreg ur zsebében, de nem sejtette, hogy hová fog a viccz eldőlni.

Az öreg másik kérdést is tett,

— Hát az ördögöt láttad-e már f

— Abban nem hiszek.

— Nem hiszel ? Hiszen benne van a bibliában s prédikáltok ellene.

— Na igen, ördögnek nevezzük a gonosz indulatot, a rossz embert, aki minket az Isten parancsaival ellenkező cselekedetekre ösztönöz.

— Na öcsém, én meg fogom mutatni az ördögöt is, az Ur Istent is még ma. Most eredj egy kicsit Juliskához, tereferéljetek, mert sürgős dolgom van.

— Ne segítsek bátyámnak valamit ?

— Vasárnap van ; pap vagy, tartsd meg amit prédikálsz A hetedik napot pedig megszenteld!

—- Pisti szót fogadott s bement a konyhába, hol Juliska már sürgölődött, forgolódott az ebéd körül. Szüp halovány orczájára kiült az ártatlanság szende pírja. így is nagyon, nagyon kedves volt.

— Na jösz már kuktálkodni ? szólott Juliska a belépő Pistihez.

Kikergetett Demeter bátyám az irodából. Nagyon izgatott Nem tudom, mi baja lehet. Különös vicczet mondott az öreg. Azt kérdezte tőlem, láttam-e már az Ur Istent i meg az ördögöt ?

— Hahaha! Mit feleltél?

— Azt, hogy az Isten láthatatlan, az ördögben meg nem hiszek.

— Hát csakugyan nem hiszesz ?

— Jaj én meg úgy félek tőle.

A minap a római katholikus pap szolgája azt mondta, hogy ö az istálló véginél birkózott vele egy félóráig, már meg akarta fojtani, de a kisbiró épen arra ment s az ördög megijedt és átalszaladt a temetőbe.

Hahaha I Nevetett Pisti. Jó! igazán jó! . . . S te hiszed az ilyen mesét?

— Én nem hiszem, de úgy félek az ördögtől. Mindenki beszéli, hogy van, van, még az öreg tiszteletes bácsi is azt mondja, hogy vigyázzunk, hogy az ördög hálójába ne kerüljünk.

— Hehehe ! Jó! nagyszerül Hát te is valami hosszú, tüzszemü, piros sapkás, hosszú fekete farkú rut alakot képzelsz ördögnek ugy-e bár?

— Én nem képzelek semmit, de félek, határozottan félek tőle.

— Hát édes lelkem, az ördög a rosszindulat, a rossz ember. Nem kell attól félni.

— Már hogyne kellene! Hát te nem félsz a rosszindulatú, gonosz embertől ?