Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-07-19 / 15. szám
Felsőbányái Hírlap Felhívás. E lap folyó évi 13-ik számában a „Felsőbányáról elszármazottak összejövetele“ czimen egy nyiltlevél jelent meg, amely azon, valóban kedves eszmének ad kifejezést, hogy e lap utján hivnók össze a városunkból elszármazott és az ország különböző részén letelepedett földieinket. A felvetett szép eszmét szives örömmel üdvözöljük, azt teljes erőnkből támogatni készek vagyunk és semmi sem szolgálna nagyobb örömünkre, mint az, ha az ige testet is öltene. Teljesen igaza van az eszme megpenditőjének abban, hogy a „Nagyboldogasszony-napi“ búcsú volna legalkalmasabb az összejövetelre. Maradjunk tehát e nap mellett. — Ezen ünnepnap hangulata, varázsa a szivekben örökre emlékezetes maradna. E nap alkalmas volna arra, hogy szülővárosunk, mint édesanya rég nem látott fiait, testvér a testvért, barát a barátját örömmel üdvözölné. E nap áthidalná a múltat a jelennel; felelevenítené a szivekben a rokonszenv tavaszát; ösz- szébb szorítaná, erősebbé forrasztaná az anya és fiú közötti érzelmi kapcsot: megnyílnék előttünk a viszontlátás öröme s feltalálnék szivünkben a rokonszenv összhangját. Mindezeknél fogva örömmel ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat és felhívjuk városunk szülötteit s azokat, kik itt hosszabban tartózkodtak s kiket ide rokonsági kapcsok is kötnek, hogy folyó évi augusztus hó 15-én mennél teljesebb számban városunkban megjelenni szíveskedjenek. A jelzett napon délelőtt 11 órakor találkoznánk a városháza tanácstermében s együtt ebédelnénk a városi vendéglőben. Fölkérjük tehát azokat, kik hazajönni szándékoznak, hogy ebbeli szándékukat legalább 5 nappal előbb közöljék alulírott polgármesterrel. Akiknek szállást kell biztosítani, azoktól szintén értesítést kérünk. Felsőbányán, 1905. julius 15. Farkas Jenő s. k. polgármester. Nyisztor István s. k. Pap Márton s. k. tiszteletreméltó érv ugyan, de egy ilyen vasútnál, mely a legjövedelmezőbb viczinálisok közé tartozik, nem igen állhat meg. Csupán azért, hogy a jövedelem nagyobb legyen, nem méltányos a közönségnek kárt okozni. Már pedig a felsőbányái ember, akinek pl. Szatmáron van dolga, határozottan kárt szenved az újabb intézkedés miatt, mert vagy kocsit kell fogadnia a reggeli és éjjeli vonathoz Nagybányáig és vissza, vagy pedig előző délután kell elutaznia és fizetni a drága vendéglői ellátást bárhol is másnap reggelig s amellett még időveszteséget is szenved,, amennyiben egy nap helyett ezután másfél napot kell eltöltenie Szükségesnek tartanók azért, ha városunk elüljárósága a vasúti igazgatóságnál megtenné a lépéseket arra nézve, hogy ez a ránk nézve sérelmes állapot legalább október elsejével szűnjék meg, illetve a reggel \'2 5-kor innen indult és este Va 12-kor ide érkezett vonatok ezután is a régi rend szerint, t. i. Felsőbányáról és Felsőbányáig közlekedjenek. A vasút tulajdonképen a szegényebb osztály közlekedési érdekeit kell, hogy szolgálja, amidőn egyszersmind magának sem okoz kárt, mert a közönséget magához hódítja és igy saját forgalmát emeli. Már pedig a menetrend említett megváltoztatásával ezt a czélt szolgálni nem lehet. Mikor a felsőbányái szárnyvonal kiépült, Nagybánya megszűnt végállomás lenni és Felsőbánya lett azzá. Ehhez, azt hiszszük, bővebb magyarázat fölösleges. Furcsán veszi ki most már magát, ha Felsőbánya négy vonatra nézve végállomásnak minősíttetik, kettőre nézve pedig nem. Ez olyan rossz és tarthatatlan valami, amit indokolni sem lehet Midőn az uj menetrend által nyújtott előnyt elismeréssel emeljük ki és honoráljuk, nem lehetett egyszersmind hibáira is- rá nem mutatnunk. Reméljük, hogy az igazgatóság méltányolni fogja szerény kívánalmunkat és sérelmünket már október 1 re orvosolni fogja A K. v. tanácsos. v. számvevő. Az uj menetrend. E hónap 15-dikén régi óhajtásunk vált valóra a felsőbánya—szatmári viczinális mentén lakóknak: megvan az összeköttetésük a Budapest felé menő és onnan érkező gyorsvonathoz. Ezen várvavárt ujitás által a vasút igazgatósága arról tett bizonyságot, hogy van érzéke a közönség kívánalmai iránt és azok közöl az indokoltabbakat áldozatok árán is megvalósítja. Ezen legújabb intézkedéséért mindenesetre elismerés illeti Felsőbánya részéről is, de másrészről az is igaz, hogy Felsőbánya város mindig joggal várhatja a vasúti igazgatóság részéről az érdekei iránt való figyelmet, mert ritRa község az, mely egy vasútépítésnél vagyoni viszonyaihoz képest oly nagy áldozatot hozna, mint városunk hozott a felsőbánya- nagybányai szárnyvonal kiépítése alkalmával Mindenkinek és mindenekben eleget tenni senki sem képes és igy egy vasúti részvény- társaság sem, de a méltányosságból kifolyólag erkölcsi kötelessége, hogy egy olyan város érdekeit, mely annak idején a legnagyobb áldozattól sem riadt vissza, szem előtt tartsa és kielégíteni törekedjék. Midőn a gyorsvonathoz összeköttetést nyertünk, egyszersmind két sokat ócsárolt, dp azért szükséges — vonatjáratunk lett beszüntetve: a reggel 125-kor induló és az estve • ’/a 12-kor érkező vonatok ugyanis az uj menetrend szerint csak Nagybányáról és Nagybányáig fognak ezután közlekedni. Azt mondják, hogy ezen intézkedésre takarékossági szempontból volt szükség. Ez Dualizmus. A »Nagybánya és Vidéke« folyó hó 9-iki számában egy közérdekű czikk jelent meg e czimen: »Ae a dualizmusos czhnjelzéssel« Ezt olvasván, eszembe ötlött ama sok fonákság, melyek iránt hosszú időkön át türelmesek és közönyösek vagyunk, amik — habár kicsi je- lentőségüeknek látszok is — közjogunkat, ha- zafiságunkat megbotránkoztató módon sértik. Különösen az üzleti világban semmibe sem veszünk egy-egy közösügyes számlát, avagy körlevelet, amit egyes fővárosi kereskedő küld szerteszét az országban. Mint megszokott rosz- szat szó nélkül türjük. Azonban nem az országos bajok felett óhajtók én itt elmélkedni, hanem ami minket itt közelebbről érdekel. Csak itt e megye határain belül ezerféle módon van elterjedve a baczilus, amely hazafias érzelmeinket megmételyezi és türjük szó nélkül, hogy itt, a hires Kölcsey vármegyéjében még ma "is terjeszthetik sokféle individuumok a schwarzgelb irányzatot. Csak nemrégiben kaptam egy teljesen német nyelven szerkesztett körlevelet egy államilag is segélyezett magyar gyárnak képviselőjétől — melyből nem hiszem, hogy csak egyet is visszakapott volna méltó megjegyzés kíséretében. Nem kicsinyes dolog tehát, ha a nevezett lap hadat üzen a dualisztikus levélpapír és borítékok ellen Követésre méltó példa ez : és mi se maradjunk hátrább, hanem irtsuk a kiirtan- dókat. Ne csüggedjünk ha szavunk a pusztába kiáltott szó lesz; ha ténykedésünk falra hányt borsó, ujult erővel, minden eszközzel a czélt elérni fődolog. Pár éve már, hogy felhívtam figyelmét az intézőségnek és szóvá tettem egy képet, amely , ott függ a felsőbányái rendőrség hivatalának falán, nagyon is régi, elavult állapotban. Efelett abban az időben határozat is hozatott; de az a kép a mai nap is ott van. Pedig az okvetlen megújítandó volna és pedig a változott viszo- , nyolcnak megfelelő alakításban; mert ki látja ma már a legelső magyar embert, az alkotmányosan megkoronázott magyar királyt hajadon fővel — miként ott látható — délczeg alakját palást fedi, melynek mintája sűrűn beszövött kétfejű sasos. Rövid nadrágja csupán térdig érő, lábán harisnya és csattos félczipő. Semmi jel rajta, a mi magyar, csupán az osztrák császári korona és jogar van elhelyezve egy kis asztalkán. És a felírás: Kaiser Franz Josef I. Szokatlan e kép, talán illojális ama közhivatal falán mert hiszen ő felsége, ha magyar királysága területére lép, mindig huszártábornoki egyenruhát visel, és ha palástot ölt, az nem kétfejű sasos. Valahányszor átléptem a hivatalos helyiség küszöbét, mindig azt hiszem, hogy holmi policzáj dirkbioban vagyok; pedig a rendőr- kapitány kurucz magyar volta ugyancsak kétségen felül áll. Amidőn a haladó korra való hivatkozással, múzeumba kerültek a nagy tanácsterem faláról régi szent képek és asztaláról a feszület, a régi kornak avult maradványai, midőn elfoglalta azok helyét a királyi párnak díszes arcz- képe ott; ugyanakkor e képet is kasszírozni kellett volna. — Hát azok a léder szijcsattok mit keresnek ott ünnepi parádén a bányász legények gyomrán, abban a templomban, amelynek aíaD- ját hajdan Hunyadi János vetette meg ? — És amelynek oszlopcsarnokát Szent István és László magyar királyok alakja őrzi ma. Hogy lehet az, hogy a magyar királyi bányász legény, magyar ruhában öltözötten, kétfejüsasos csattal övezi fel magát?! Az ilyen jelvény ama szent helyen semmi esetre sem fokozója az ájtatosságnak, sőt ellenkezőleg, a legjámborabb magyar embernek is önkénytelenül egy huszár miatyánkon jár a gondolata. Ugylátszik, hogy ott ez a szabad madár gazdátlanul csapong. Az egyház nem veszi gondjai alá, nem tartván hozzá tulajdon jogot, a bányakincstár pedig, mint egyházi szerekről tudomással sem bir. — Akárhogyan áll azonban a dolog, le kell ott fülelni és kalit- ' kába vele! Eme lap hasábján most indult meg egy jó gondolat szülte mozgalom, hogy hívjuk össze a felsőbányái elszármazottakat egy találkozóra a szülőföld édes otthonába. Tegyünk meg tehát minden tőlünk telhetőt, hogy majd a találkozáskor a jóleső harmóniát ne zavarja meg semmi fonákság. Mutassuk meg, hogy az ősök hagyományos emlékeit híven megőrizzük itt ebben a kis oázisban, ahol a haza- és a magyar vendég- szeretet él és virul. Mutassuk be nekiek azö- i kát az elavult régi tárgyakat, amelyek tanúi valának egy régen letűnt korban sok hazafiul búnak és könyeknek, ott, ahol azoknak méltó helyük vagyon: a múzeumban. Ami e kétféle tárgyat illeti, nagyban fokozná annak érdekes voltát, ha ama felírást viselné, hogy : »e kép egész napjainkig — anno 1905 — ama közhivatal falának háborítatlanul állandó disze volt, mig ama csattoknak — sok használat közben, sokszor megáldatván — egész napjainkig, csodálatosképen, fénye el nem kopott. Csekély erőnktől telhetőleg sok áldozattal, nagy lépésben haladtunk előre pár év óta hogy a szabad királyi város czimet kiérdemeljük, fentartsuk ; legyünk tehát méltók e czim- zéshez minden tekintetben, hogy a köztünk ma már szép számmal megforduló idegen maku- lányi foltot se lásson, ami fényére némi árnyékot vet. Csekély kiadás az, amivel ezen változtatni lehet, csak akarni kell és pedig: Itt az idő, most vagy soha! Ne tegyünk úgy, mint Pató Pál, Mikola A. Gyula. Városi közgyűlés. — 1905. julius 16. — A gyűlés elején tudomásul vették először a törvényhatóságnak 487—1905. bjkönyvi határozatát, melylyel Felsőbánya város házi pénztárának és kezelése alatt álló egyéb alapok 1903. évi városi közgyűlés által is elfogadott zárószámadásait jóváhagyta és felelős számadókat a szokott óvások mellett felmenti;—másodszor 418 — 1905. bjkvi határozatát, melylyel Felsőbánya város gyámpénztárának számadását és mérlegét 1904. évről jóváhagyta, melyszerint meglevő vagyon volt 69,224 K 70 fillér, gyámoltak és gondnokoltak követelése 58401 korona, gyámpénztári tartalékalap 10823 K 70 fillér. Bányakincsbár és Felsőbánya város birtok- viszonyainak rendezésére vonatkozó szerződések tárgyalásánál a helybeli bányakincstár megkeresésében az eddig erre vonatkozólag megkötött szerződések oly értelmű módosítását, hogy a területek teljes tulajdonjoggal lesznek a bányakincstár javára kebelezendök és a város részére átengedett borkúti zúzó mellett egy két méter széles gyalogátjáró biztosítandó : egyhangúlag elfogadták, az ezen szerződésekben nem foglalt területek birtokviszonyai rendezését, hogy egy negyedik szerződésbe foglaltassanak, ugyancsak határozatilag elfogadta és a szerződés megkötésére a tanácsot felhatalmazta azon kikötéssel, hogy a vizvezető árkok által elfoglalt területekre csal< a szolgalmi jog bekebelezését engedi meg
