Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-18 / 2. szám
Felsőbányái Hírlap sebbe kerül azoknak a hazafuvarozása, mint az itteni állomásra szállítással. Az utazás kényelmetlen rajta, mert úgy jövet, mint menet csak Nagybányáig válthatunk jegyet, ahol ismét ki kell szállani a jegy megváltása végett, ha tovább akarunk utazni. Igen sokat és igen gyakran késik, ami szintén kellemetlen Amiatt is panaszkodtak, hogy a személykocsik fűtéséről sem gondoskodnak kellőleg. A 111. osztályú utasok számára nem gondoskodnak nemdohányzó- és női szakaszról, ami pedig minden vasúton meg van. Személyzete túlságosan igénybe van véve, amennyiben innen Szatmá- rig és Szatmártól Fehérgyarmatig és vissza egy és ugyanaz a vonatkísérő személyzet teljesít szolgálatot. Nem tudunk ugyan rá esetet, de megtörténhetnék, hogy az elcsigázott emberek éberségének ellankadása miatt kellemetlenség vagy pláne szerencsétlenség származnék; ez a kilátás épen nem kecsegtető az utasokra nézve. Térti jegyet csak Felsőbányáról Nagybányára lehet kapni, viszont nem; ezzel akadályozva van az, hogy a forgalom oly mérvben irányuljon Felsőbánya, mint Nagybánya felé, ami, kivált a nyaralási idényben, reánk igen sérelmes lesz. Városunk polgármestere a panaszokat közölte Hollós Jakab igazgatóval, kitől a napokban a következő válasz érkezett: »Nagyrabe- csült átiratát mellékleteivel együtt megkaptam, mire nézve a következőket bátorkodom megjegyezni: 1. A személyforgalmi díjszabásra remélhetőleg nincs panasz, mert tényleg a mi jegyeinknél olcsóbb jegyeket egy vasútnál sem találhat. A menetrend — igaz, hogy — nem czélszerü, de kezdetben keresni kellett a csatlakozást a nagy világforgalomhoz. A helyi forgalom érdekében már a múlt év november havában intézkedtünk, hogy délelőtt és délután minden irányban a két várost összekötő helyi vonatot beállíthassuk; a keresztülvitel még eddig nem történt meg, de nem fogok késni a dolgot a M Á. V.-nál megsürgetni. Ideális helyi forgalmat csak motorkocsival eszközölhettünk volna, de sajnos, még nem találtunk olyat, mely 19 %„ (promill) emelkedés mellett szolgálatot tenne fennakadás nélkül. Egyelőre egy XII. osztályú mozdonyt rendeltünk a M. Á. V. gépgyárában, melyet már e hó végén remélhetőleg átadhatunk a forgalomnak. Több forgalmi eszköz beszerzéséhez áll megfelelő pénz rendelkezésünkre, de a miniszter nem engedi egyelőre a pénzt mozdonyokra kiadni, megfelelő motorkocsit pedig nem találtunk. Szándékunkban áll a dolgot akkép rendezni, hogy május hó 1-től kezdve a szatmári déli gyorsvonatokhoz csatlakozásunk legyen, akár uj mozdony vagy motorkocsi segítségével és ezen vonat körülbelül délelőtt 10 órakor indulna Felsőbányáról és délután 5 órakor jönne vissza Szatmárról. 2. A teherárura nézve ugyanazon dijmérsékleteket léptettük életbe, melyek a szatmár—nagybányai vasúton érvényesek és ha szíveskedik összehasonlítani a Szatmárról Nagybányára és Szatmárról Felsőbányára szóló díjtételeket, akkor azt találja, hogy a díjkülönbség aránylag nagyon kicsi, ehhez azonban a közvetlen díjtételeket és nem a Nagybányáról Felsőbányára szóló helyi díjtételt kell hasonlítani, mert az aránylag talán nem olcsó, de ilyen rövid vonalra nem lehet olcsóbb díjtételt alkalmazni; ezt különben sehol sem lehet találni. A kereskedelemnek nem a helyi, hanem a Szatmárról Felsőbányára szóló díjtétel a mértékadó és ez igy tényleg jutányos. Különben, ha egyes czikkek forgalomba hozatala a vasúti díjtétel által gátolva volna, úgy kérem, szíveskedjék azt velünk közölni és tőlünk telhetőleg segíteni fogunk a kereskedelem érdekén Hanem világosan kérem velünk közölni, milyen czikkekről és szállítási viszonylatról van szó, mert csak úgy lehet bizonyos külön mérséklést engedélyezni. Az átalános panaszoknak, nézetünk szerint, nincsen tehát semmi alapjok és azok nincsenek megindokolva. Kiváló tisztelettel — Budapest 1905. január 7. Hollós s. k.« Ez átirat közölve lett a kereskedőkkel, mire ők előadják a maguk sérelmeit. Egyebekre nézve polgármesterünk részint már eddig felvilágosította a társulatot, részben pedig még ezután fogja azt megtenni Mindenesetre merész állítás az. hogy az átalános panaszoknak semmi alapjok nincs. Van biz azoknak és az orvoslás nem csak a mi érdekünkben, hanem a társulat érdekében is kívánatos. Reméljük is, hogy az Ígéretek nem maradnak puszta ígéretek! Szabott árak. Úgy a kereskedők, mint a vevőközönség rengeteg időt pocsékolnak el évente az adás- vevésnél az alkudozással. Ha az igy elveszteget tett időt mindkét fél jövedelmező munkára fordíthatná, bátran állíthatjuk, hogy milliókkal több volna a nép bevétele, mint a mostani hibás alkudozó rendszer mellett. Ezek a milliók tehát ott hevernek a boltokbau, a városokban, csak fel kell azokat szedni, ami nem lehet máskép csak úgy, ha az alkunak ott, ahol csak lehetséges, végét szakítjuk. Sokszor látjuk, kivált élénkebb üzleti napokon, pl vásárok alkalmával, mily izgatott vevő és eladó egyaránt, midőn drága idejét alkudozással kell eltöltenie. És mi az eredmény ? A legtöbb vevő mégis azzal a tudattal távozik az üzletből, hogy be van csapva. Ennek oka pedig tisztán a szabott árak hiánya. Hogy ez a káros állapot megszűnjék, arra nézve a kereskedőknek kell tömörülniük. Lépjenek szolidaritásba egymással] egy-egy község területén, hogy csak szabott árak mellett árulnak. Számítsa ki magának mindenki a maga üzleti költségeit az egyes czikkeknél, úgy, hogy amellett tisztes üzleti haszna is meglegyen. Ezeket az árakat aztán egyeztessék össze. így nem kell tartaniok attól, hogy egymást rontani fogják. A vevő pedig bizalommal fog belépni bármelyik üzletbe s onnan nyugodtan távozand, mert tudni fogja, hogy nincs egyátalában megrövidítve, amellett örvendeni fog azon, hogy sok szép időt megtakarított, amit okosan felhasználhat. A kezdet bizonyára nehéz lesz, de azt hisz- szük, hogy ez a czél nem kivihetetlen. Elejénte egyes községek, végre pedig az egész ország kereskedői tömörülni fognak, hogy az alkudozást eltöröljék és ahelyett behozzák a szabott árakat. . . Ohajtaudó volna különben, ha kereskedőink, mint szakemberek, kifejtenék e tárgyban a maguk véleményét, amire lapunk hasábjait mindig nyitva fogják találni. Különfélék. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gaál Lajos nagybányai áll. főgym. tanárt a IX. fizetési osztály 3-dik fokozatába nevezte ki az 1904. I. t.-cz. értelmében megillető személyi pótlékkal. A királyi leirat a vármegyén. Vármegyénk f. hó 13-án tartott közgyűlésén dr Adler Adolf és társai határozati javaslatát, melyben ajánlják a házfeloszlató királyi kézirat hódolatteljes tudomásulvételét, de kérik, hogy jelentse ki a közgyűlés, hogy a képviselőház mostani feloszlatását törvénytelennek tartja, 64 szóval 14 ellen elvetették s a királyi leiratot egyszerűen tudomásul vették. Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminiszter Nagy Dezső adótisztet a szinérváraljai járásba pénzügyi számellenörré nevezte ki. Siegmeth Károly a magyar turista egylet budapesti osztályának f. hó 17-én tartott ülésén érdekes felolvasást tartott a Rozsály—Guttin- hegyvidékről, melyet 115 vetített kép bemutatásával tett felette vonzóvá és érdekessé. Iskolalátogatás. Nagy Lajos helybeli ref. lelkész, Torday Imre nugybá íyai h. polgármester és Imre Károly helybeli ref. tanító, mint a nagybányai egyházmegye tanügyi bizottságának tagja, f. hó 19-én, csütörtökön meglátogatják az erdőszádai ev. ref. iskolát és megtartják ott a szokásos felévi vizsgálatot. Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter vezetésével megbízott miniszterelnök a komlód- tótfalusi anyakönyvi kerületbe Tóth György segédjegyzőt, a nagyszokondiba Marosán Demeter körjegyzői gyakornokot anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki. Tanfelügyelőnk jubileuma. Berenczei Kováts Béla kir. tanácsos, vármegyénk tanfelügyelője, ez évben tölti be 25-éves tanfelügyelői működését. A vármegyei tanítótestület választmánya elhatározta, hogy az évfordulót meg fogja ünnepelni egy rendkívüli közgyűlés keretében, amidőn a szatmármegyei tanítók gyermekeinek internátusa javára nagyobb alapítványt tesznek, mit gyűjtés utján fognak összehozni. Mikor már jóllakott az asszony s indulni akar, mondja Kati néni: »Tegye be egyúttal a csirkét a ketreezbe, úgyis ott halad el mellette « Be is teszi az asszony a csirkét, de kikeresi a legkövérebb tyúkot a ketreezben s kendője alá dugja s elviszi; Katinéni pedig örvend, hogy szaporodik a majorság. Maga is sok tyúkot ültet, tehát észre sem veszi, hogy ha hiányzik egy-kettő. A másik egy üveg tejet hoz. Kati néni kitölti a tejet s egyúttal megtölti neki üvegét borral. Van elég a pinezében, a nagyhasu hordók nem ürülnek azért ki s Pista bácsi sem veszi észre, ha hiányzik 1—2 liter. A harmadik zöldséget hoz kosárban s a megvendégelés után sonkát, kalácsot, kenyeret rak be neki Kati néni. Nem csoda, ha egyre másra jönnek be a falvakról az asszonyok ajándékaikkal. Csak azt nem tudom, hogy azért hozzák-e, mert Katiné- nit, vagy azért-e, mert önmagukat szeretik. Nincs is ellensége széles e világon Kati néninek. Azaz, hogy mégis van s azt onnan tudtam meg, hogy mikor egyik ismerőséről beszéltem, nem mondta, hogy szegény .... szegény. Máskor aszerint, amint a történet vig, komoly vagy szomorú, szól mindig közbe gyakrabban vagy nagyobb időközökben : szegény . . . szegény. Ha a történet szomorú, háromszoros, sőt négyszeres a közbeszólás: szegény .... szegény. — s — r. A megnyert fogadás.*) M. B. szinérváraljai vagyonos vaskereskedő agglegény, különben pedig közbecsülés- ben álló férfiú a városkában. Gondoktól ment életének egére csupán egy dolog szokott időn- kint felhőket vonni. Van egy könnyelmű unoka- öcscse, L. F., akivel a család nem tud mit csinálni, a fiatal ember folyton állás nélkül van s a jó szivü nagybácsit állandóan pumpolja. Tanulni nem akart, azóta pedig volt már kereskedő-segéd, fináncz, napidijas, sőt egyszer szin- lap osztó is. Különösen napidijas volt már az ország számos hivatalánál és hatóságánála züllésnek indult fiatal ember, de akárhová sikerült őt nagy bajjal beprotegálni, mihamar el csapják, szebben szólva elbocsátják. A múltkor egy szép reggelen újra betoppant L. F. a nagybátyjához meglehetősen fogyatékos öltözetben, aki nem kis haragra lobbant, mikor kedves keresztfiát megpillantotta, mert tudta már jól, hogy az nem szokott pusztán atyafi-látogatóba érkezni. »Talán megint elcsaptak?* rivalt vendégére a házigazda. »Bizony bajban vagyok«, válaszolt ez elszontyolodva, haragudott rám a főnököm s már nem vagyok a d—i adóhivatalnál. Segítsen ki keresztapám egypár forinttal. Sohsem fogom többé zaklatni, ez az utolsó.« »Nem hiszek én már neked«, hangzott a bosszús felelet. A harag azonban mégis csak lecsillapult, sőt még az nap igy szólt a jókedvű nagybácsi : »Azt mondják rólad, hogy mindig fogadsz s arról vagy hires, hogy a fogadást rendesen meg is nyered. Szeretném látni a nagy tudo*J Időközben megjavult a helyzet. Szedő. | mányodat. Szánok neked egy osztálysorsjegyet, ha valami fogadáson elnyered tőlem. Azután elkezdtek tanácskozni afölött, hogy hát mibe is kellene fogadni. — »Fuss versenyt a szatmár-nagybányai viczinálissal!« »Ha nyár volna, vállalkoznám reá szívesen, de most a I nagy hó akadályoz.« — No ebben igazad van. — Hát érkezzél meg a vasúton Felső bányára Szatmár vagy Nagybánya felől éjjel 11 óra 35 perczkor. — Ne tessék lehetetlenséget követelni. Ha a vonat nem érkezik meg, én sem érkezhe- tem meg. — Hiszen ebben is igazad van. — Hanem tudom már, mire fogadjunk. Mert olyan köny- nyen nem kapsz osztálysorsjegyet. Holnapután Felsőbányán lesz dolgom, gyere velem te is s az ottani postahivatal lépcsőjén menj fel, anélkül, hogy leessél. — Előbb látni akarom, milyen az a lépcső — mondá az elszánt ifjú; voltam én három és fél hónapig czirkusznál is, tette hozzá nagy önbizalommal. Két nap múlva a felsőbányái postahivatal bejárata előtti lépcsőt megtekintette a két rokon, de az ifjú látva, hogy a zordon téli fagytól milyen síkos az odataposott hó a meredek lépcsőn, csak úgy volt hajlandó vállalkozni a próbára, hogy 25-nél többször nem fog elesni. Viszont a nagybácsi kikötötte, hogy a lépcsőnek azon oldalán nem számit a próba, amelyiken a hó nincs elhányva, hanem azon az oldalon kell a próbának történnie, amelyen a hó el van takarítva, vagyis amelyik a közönség
