Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-09-14 / 19. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona ! Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv­nyomdájába küldendők. ‘ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Néhány szó az alkoholról. A mozgalmak között, melyek a hu­manizmus jelszavát Írták zászlajukra, melyek az emberiség jóvoltáért küzdenek, a nép léleknemesitésére törekszenek, előkelő he­lyet foglal el immár az iszákosság ellen harczolók gárdája. Túlhaladott álláspont volna már ma az alkohol káros voltáról vitatkozni. Hisz ez a baj hatásában oly kézzelfogható, meg­döbbentően szomorú eredményeket mutat fel, melyek minden tisztán látó embert a veszély intenziv voltáról meg kell jhogy győzzenek. Tagadhailan, hogy közviszo­nyainknak úgy anyagi, mint erkölcsi téren vSló rohamos züllését jórészt a nagymérvű iszákosság okozza és mégis mily kevés az, majdhfem semmi, a mit hazánkban a kár elhárítására tesznek. Mig külföldön kormány és polgárság összefogva, egymást támo­gatva siet helyrehozni évtizedek mulasztá­sát, addig nagy Magyarországon vígan folyik a pusztítás. De nézzünk szét : mi az oka a tétlen - ségnek nálunk. Talán a műveltség vagy a hazaszeretet hiánya ? Ugyebár nem. Inkább a közszellemben kell a hibát keresnünk. Nagyon jellemzően rajzolja egyik kiváló politikusunk a jelenlegi viszonyokat, mikor a magyart olyannak festi, a ki mindig meg­akar halni hazájáért, pedig — teszi hozzá — pedig »mai napság élni kell érette.« Igaza van: élni és dolgozni! Egy, a közügyek iránt kevésbbé kö­zönyös müveit középosztály, mely a vidé­ket a fővárossal szoros összeköttetésbe hozva, egyesült erőkkel törekedjék a közös czélok elérésére, és csakhamar ott leszünk, hol az annyit magasztalt nyugat. De térjünk vissza a felvett kérdéshez. Hogyan lehetne hazánkban szélesebb ala­pokra fektetni a küzdelmet a haladás és jóllét ez ádáz ellenségével szemben? Hisz e kérdés nem csak az országot, de e vi­déket különösen is érdekli. Mélyen elszo­morító a züllés, melynek éppen e vidék népe testileg es lelkileg is indul. Nem csak a hülyék, korcsszülöttek, betegek, valamint a halálozások nagy száma döbbentheti meg a szemléló't, de az a végtelen gyengeség is, mely a szomszéd oláh falvakban nem tapasztalható. Már pedig a szegénység és a pálinka mostanában ;des testvérek. Nagy részben a nyomor viszi az embereket az ivásra, és az. iszákosság teszi őket aztán igazán nyomorultakká. Ezen segíteni van hivatva nézetem szerint a város intelligencziája és különö­sen nemesszivü hölgyközönsége. Tömörül­jenek egyesületté a nemes czél érdekében s keressék meg az összeköttetést az „Or­szágos magyar alkoholellenes egyesület­tel“ (Budapest II., Lánczhid utcza 2. sz.) mint központtal és az úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni fogja önöket. Mentsék meg a város derék elöljáró karának segít­ségével Felsőbánya különben intelligens es jóravaló népét ez egyetlen bajától és akkor nem csak hazájoknak tettek szolgálatot, de sokat, igen sokat követtek el a város jövője érdekében is. Laios% A juhok meg a rétek. Egy idő óta a falusi juhos gazdák azt a szokást vették fel, hogy juhaikat ősszel szent Mihálv-nap után és tavasszal szent György-nap előtt felhajtják a felsőbányái rétekre. Ugyanis a réttulajdonosok annak az egy nehány koro­nának örvendve, amit a juhtulajdonosok fizet­nek, kiadják az említett szezonokra bérbe, úgy gondolván, hogy ezen időben úgy sem tehet­nek kárt a rétekben, jó ez a pár korona. — Ez azonban hamis nézet és azt a pár koronát tíz­szeresen sőt százszorosán meg kell fizetni. Eltekintve, hogy most minden földtulajdo­nos igyekszik nemes gyümölcsfával beültetni földecskéjét, a melyben nemcsak a kecskék, de a juhok is kárt tehetnek, de a főkárt magában a rét növényzetében teszik a juhok, úgy, hogy azt évek hosszú során sem lehet helyre hozni, csak nagyobb költséggel t. i. a belterjes gazdál­kodással állítható helyre. Miután a juhlegeltetés olyan időre esik, a mikor a növényzet nagyon kicsi, a juh a kicsi szájával a növényzetnek még a rügyeit (vagy mint közönségesen mondani szokás: a szivét) is leharapja, a mire sem ló, sem szarvasmarha nem képes. Itt sokan azt fogják mondani, hogy majd kihajtanak a növények. De ez nem egé­szen úgy van. Némelyike kihajt, de nagyon sok növény és pedig a legértékesebb, nem hajt ki bizony többé, hanem elpusztul örökre. Például kihajtanak az egyszikű növények, a keskeny levelű füvek, a melyek a mi réteink- nek nagyon jelentéktelen kis részét teszik. De elpusztulnak a széleslevelüek, kétszikűek, a me­lyek a tulajdonképeni értékét adják a mi réte- inknek úgy, hogy a mely réteket egy pár esz­tendeig járták a juhok, ott a szénahozam 3/i-re, 2/sra sőt a felére is elapad. S végre, ha több évig is rajtok jár a juh, olyanok lesznek, mint itt körös-körül a falusi rétek, amelyeken csomboron (kakukfü), éles füven és gyopáron, mohon kívül alig terem valami. Az ily szénát a felsőbányái ember „sovány szénának" nevezi. Hogy mi a czélja ezen soroknak, a t. ol­vasó, úgy hiszem, magától is eltalálja. Ha tehát azt akarjuk, hogy rétjeink ne jussanak a falusi rétek sorsára, a juhlegeltetést semmi árért sem szabad rajtok megengedni. • • • y. A városi utak szabályozása. A f. évi jun. 12-én tartott rendkívüli vá­rosi közgyűlés 4ü. sz. alatt a dűlő utak rende­zésére a következő határozatot hozta: „A fel­olvasott bizottsági javaslat elfogadásával hatá- rozatilag kimondja a képviselőtestület: 1. Hogy a gyalogutakat, kivéve azokat, melyek nélkül Fiamhoz. Ezen eredeti alakjában irta: Pataki Béla, sa méhészek szepl. 8-diki vándor-diszközgyülésén felolvasta : Dercsényi Adolf. Szelíd szellő lágy szárnyain Ha megjön a szép kikelet: Hegyen-völgyön nyíló virág Köszönti az uj életet. Csak a his méh röpköd vígan A virágok kelyhében, és Nem tudja: mi a nyugalom, Nem tudja: mi a pihenés. Szorgalmasan keres, kutat Szintnézet és arany himport, S amit talál, köpüjébe Szorgalmasan mindent behord. Elnémul a zugó csermely; Hó fedi a hirnes rétet; Mély álomba szenderülve, Elpihen a nagy természet. De a kis méh bizton tekint A kegyetlen tél elébe ! Hiszen annyi kincset gyűjtött Nyár folyamán köpüjébe! Zöldleveles bokrok között Fészket rak a dalos madár S köszöntve a nviló tavaszt, Vig dalától zeng a határ. S jön az ősz is, a hideg szél Hegyen-völgyön busán zúg át, Szürke felhők sürü leple Fedi el az ég azúrját. S mig az enyészet angyala Végigsivit a táj felett, Bőségben él és élvezi, Amit magának télretett. Életadó nap sugara Bejár minden rejtekhelyei S uj életre : uj munkára Hívja ki a kis méheket. Elnémult a hangos erdő. Nézd : a szegény kis madárka Mily sietve készülődik Vándorútra, szebb hazába! Megértettél, kedves fiam ! ? Megértetted a példaszót ? Ne csupán a rosszat kerüld, De főképen kövesd a jót. És a kis méh dolgozni kezd S örömtelten munkálkodik: Épit, rendez, hord, tisztogat Napkeltétől napnyugotig. A himes rét, a hegyoldal Puszta, kopár ; nézzed: nézzed : Egy-két elkésett virágban Még a méh sem keres mézet! Nézd a kis munkás méhikét: Hogy küzd fáradhatatlanul! S kövesd példáját, boldog az, Aki a jó példán tanul. Majd a nyár is megérkezik Lángszekérén nemsokára, S felragyog a fényes napnak Gyümölcs érlelő sugára. Hüs lomb közé rejtőzködik Pihenni a dalos madár, S a tikkasztó melegben a Szellő is csak tikkadtan jár. S minek is keresne, hiszen Szinültig van éléstára, Nyugodt szívvel várhat már most A rideg tél bus szakára. Mert a fagyos tél is eljön ; Megsárgul a fák levele; Letarolja a virágot Az enyészet zordon szele. Te most éled az építés Tavasz-korát s ha megveted Munkád alapját, lesz hová Hordani szellemkincsedet. Eljön a munka kora is Hol kincsed ha felhalmozod : Az ősz után majd a telet Te is nyugodtan várhatod.

Next

/
Thumbnails
Contents