Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-08-31 / 18. szám

XX.. évfolyam.

18_ szám.

FELSŐBÁNYÁT

1904. a-u-gusztus QI

TÁRSADALMI? KÖZGAZDASÁGI IÍS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODII^'SZERDÁN: j------- ‘

Előfiz

etési ára: Egész évre 1 korona. Félévre 2 koro a ! Egyes szám ára 20 fillér. v

Hirdetések és ^előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv- nyomdájábá-^líüldendök.

A lap

szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTÉINEK.

Munkára!

Elmúltak a nyugalom napjai, vége a nagy vakácziónak. Az iskolák termeiben a némaságot eleven zaj, lüktető élet váltja fel. A diáksereg apraja-nagyja tódul a tudományok csarnokaiba, hogy megújult erővel folytassa tovább a két hónap előtt félbenmaradt munkát, művelje, nemesítse szivét, lelkét.

És ez igy van minden évben, ha beköszönt szeptember elseje. A szülők reményteljes szívvel bocsátják a küzdelembe gyermekeiket, hogy azok szorgalom és kitartás által haladva a kitűzött czél felé. egykor valóra váltsák hozzájok fűzött szép terveiket. Azonban hányán csalódnak keserűen, vádolva aztán a rendszert, az iskolát, a tanítót, a tanárt egyaránt, midőn fényes ábrándjaik szertefoszlanák s az ifjú ott áll élete kezdetén, mint szomorú példányképe egy eltévesztett életnek. Hányán hordozzák későbben zúgolódva az élet terheit egy nem az ő képességükhöz, hajlamukhoz való pályán s lesznek terhére önmaguknak, embertársaiknak és a társadalomnak ! És hányán maradnak tudákos, félbenmaradt exiszten- cziák, nyomorult nopszámosbér mellett görnyedve a bürókban, szaporítva a nadrágos proletárok seregét !

Mindezek a szomorú tünetek eszébe ötlenek a gondolkozó embernek más alkalommal is, de különösen igy a tanév kezdetén, amikor mindenütt csak vidám arczo- kat, a remény sugarától lángoló szemeket lát, amikor minden szülő azzal az édes reménynyel bocsátja fiát a tudományok rögös útjára, hogy egykor neki örömére, embertársainak hasznára leend. A legtöbb apa nélkülöz otthonmaradt családjával, csakhogy tanuló fia boldogulhasson, akibe méltán veti minden reménységét. Annál keservesebben esik aztán a csalódás, midőn belátja, hogy túlbecsülte fiának tehetségét, nem ertette meg hajlamát. De immár nem tud mit tenni. Elköltött már egy kis vagyonkát reá, most csak nem viheti más pályára. Folyik tehát tovább a szánalomra méltó küzdelem egy olyan életpálya biztosítására, amelyhez a gyermeknek sem - mi kedve nincs, de mindent el kell érte követni, mert sem paraszt, sem iparos nem lehet szülői balfelfogása szerint.

És ha ennek az irányzatnak az okát kutatjuk, megleljük azt részint a hibás középiskolai rendszerben s annak elrettentő drágaságában, részint pedig a szülők hibás gyermeki szeretetében és álszeméremérzetében.

Mig be nem következik a középiskola olyatén reformja, mely az alsó négy osztályt úgy rendezze be, hogy annak elvégzése után a gyermek akár tudományos, akár gyakorlati pályára léphessen, addig mindig lesznek emberek, akik hivatást tévesztve morzsolják le éietöket.

De ez még magáb an nem elég. Szűk - séges, hogy a köztudatba átmenjen azon felfogás, hogy a középiskola alsó négy osztályának elvégzése úgy az ipari, mint a kereskedelmi pályákra nézve megkivántató előképzettségért is szükséges, nem csupán azért, hogy tudományos pályára készítsük elő általa gyermekeinket. Szükséges, hogy a magyar szülök felemelkedjenek végre annak a belátására, hogy az ipari és kereskedelmi, meg a technikai pályák ép oly hasznosak és tisztességesek, mint a többiek, sőt ha fliggetlenségöket tekintjük, a hivatalnoki pályáknak felette állanak. És akik rosszul alkalmazott szeretetből gyermekeiket nekik nem való életpályákra kényszerítik, azok, ahelyett, hogy használnának, sokkal inkább káros dolgot csele- kesznek. Be kell látnia minden szülőnek, aki gyermekét okosan szereti, hogy a tisztes munka bármely téren találjon is érvényesülést, sohasem lealázó, hanem művelőjének jóllétet és vagyont szerezve, előmozdítja az egyéni boldogságot s vele kapcsolatban a nemzeti önérzetet.

Ezeket átérezve, nyugodt lélekkel irányíthatják a szülik gyermekeiket a hajlamaiknak és tehetségeiknek megfelelő pályák felé már a középiskola alsó négy osztályának elvégzése után. Ha ezt teszik, sok felesleges fáradságtól és késő bánattól mentik meg úgy őket, mint önmagukat.

Sok gyermek-ifjú válasz-uton áll a mostani iskolai év kezdetén is. Ok még nem tudják kellő megfontolással mérlegelni jövőjüket. Siessenek tehát segítségükre a bővebb élettapasztalattal rendelkező apák és anyák, tegyenek félre minden nagyzási törekvést s legyen előttük főczél gyermekeik abszolút boldogsága. Aki pedig önmaga nem tudja megérteni gyermeke hajlamát, mérlegelni tehetségét, az legyen figyelmes a jó tanácsra, mig nem késő. így ez uj iskolai év a jó kedvvel végzendő munkának éve lesz.

Jegyzőkönyv.

Felvétetett a Felsőbányán, 190í. aug. 23-án tartott gazdasági és pénzügyi bizottsági ülésben.

Jelenvoltak: Farkas Jenő polgármester, Spáczai Gyula jegyző, Nyisztor István, Münnich Sándor tanácsosok, dr. Csausz Károly v. főorvos, Pap Márton számvevő, Bernovics Emil ellenőr, Baumerth Károly. Almásy János, Tury Ferencz bizottsági tagok.

Elnök üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, az ülést megnyitja.

1. Tárgyalás alá vétettek a számvevő által elkészített és a város házi pénztárának, valamint a kezelése alatt álló egyéb alapoknak 1905. évre szóló költségelőirányzatai. Az előterjesztett költségelőirányzatokat a bizottság észrevétel nélkül elfogadta és megállapította, még pedig :

I. A város házi pénztáránál A.: Rendes bevételek 54,441 K 77 f. B. Rendkívüli bevételek : 37,937 K 46 f. C. Átmeneti bevételek 18,708 K 35 f. Összesen 116,566 K 91 f. — A. Rendes kiadások 84,919 K 51 f. B. Rendkívüli kiadások: 17,794 K. C. Átmeneti kiadások : 13,708 K 35 f. Összesen 116,421 K 86 f.

Emlékezzünk régiekről.

— Irta : Münnich Sándor. —

1705. Főbíró: Literáti Gergely, alias : Szász, tanácsosok: Salánki János és Kovács Gergely, a választott polgárok: Máday Bálint, Kézcsináló Péter, Kereszlhuri János, Kovács János, Lucskai János,' Szilágyi István, Poncz Ádám, Guláthi György, az utóbbi egyszersmind jegyző. — A piaczon az áruhelyeket kiadják, a ki másnak a helyét elfoglalja, 25 forint büntetést fizet. A felsőbányaiak lelkesülten Rákóczy pártjára álltak és érdekes, amit a jegyző Rákóczi seregéről feljegyzett: a Rákóczi palotás ezredének zölddel, veressel és kékkel egvelitett fehér zászlója volt, a karabélyos ezredeknek (10000) zöld zászlójok volt, aranyvirággal behimezve, csak az első ezrednek volt tiszta fehér zászlója. Azonkívül minden zászlónak más felirata volt, például : Jova juval Martern, vagy post aspera prospera spera vagy Mars vulnere vulnere sanat, vagy miile neces quam ferre jugum stb.

»Junius 16 az ecclésiának telszése s libera dispositiójából a kántornak templombeli szolgálatiul való egész sallariuma évenként lészen ez: 7 köböl búza, készpénz 35 magyar forint, melynek 20 forint az schola mesteréből, 15 Irt ex communi assignáltatik. Bor minden vasárnapon

egv pintyei, széna két szekérrel, ezen felül valami provisio, ha magát akomodálja Halotti temetés felelt való éneklés rendes*sallariuma 21 dénár, leányok tanítástól hetenként személyes sallarium 3 dénár és négy szekér fa.«

A mészárosok fizettek a városnak egy régi marha után 12 dénárt, aprómarlia után 2 dénárt és minden huslátó urnák egy pecsenyét.

Nagybánya leégett ebben az évben és Felsőbánya segélyezi a testvér várost faanyaggal. Dombroviezát akkor még magyar családok lakták, pl.: Szilágyi András, Józsa János, Nagy Márton. Simon Mihály, Huszli János stb.

1706. január 10. Felsőbánya a jezsuita atyákkal sehogy sem tudóit egyezkedni, végre Rákóczi egy bizottságot küld ki, hogy vizsgálja meg az ügyet. — A város három éven át nem fizette a járulékot a jezsuitáknak és sok tárgyalás után végre abban egyezlek meg, bogy a város 100 forintot fizet egyszerre és mindeuloiTa, a jezsuiták pedig elálltak minden további követelésektől. Orosz, Kazinczi és Rólh nagybányai kamarai emberek előtt le lett fizetve a 100 frt és a jezsuiták nyugtájukban megjegyzik, hogy minden egyéb követeléseikről lemondanak.

Febr. 25. »Az nemes város, az becsületes mészárosok iránt tett ily dispozitiót, hogy az húsnak fontja 3 dénár, az ökör bőrnek ára 4

forint, a tehén bőrnek 3 forint, faggyú 8 dénár, az bárány húsnak czimere 12 dénár legyen« Májusban ki lelt hirdetve a fegyverszünet »a felséges római császár, Magyarország királya és az összes szövetkezett magyarok között, a felséges angliai királynak és a hatalmas hollandiai összes szövetkezet rendéinek közbenjárások által.« A fegyverszünet után júliusban a marhának az ára felment és az ár e szerint : hús fontja 4 dénár, bőr 8 frt 50 dénár, fagygyu 15 dénár.

Junius 24-én határozlatott: »miután Sadló Mihály kertje végében levő kovács műhely (felső-vég) ember emlékezete óla kovács mesternek és nem egyébb privát embernek birtokában volt (utolsó kovács Vári János) a közönség hasznára jövőre is ezen műhelyet csak kovácsok bírhatják, ha a családban ilyen nincs, a város e műhelyet kisajátítja és egy ilyen kovácsnak adományozza, kinek műhelyre szüksége van.

Rákóczi kivet Felsőbányára 1203 forint 96 den. adót és miután a város nem fizet, erővel akarják behajtani az adót. A város tiltakozik az ellen és küldöttséget meneszt Rákóczihoz, hogy az 1689-diki szerződést előterjeszszék. Rákóczi meggyőződik, hogy ETIsőbánva adó ezen szerződés alapján nem fizethet és Károly Sándor tábornagya által kiállíttatja a szabadság