Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-08-03 / 16. szám

IZX1. évfolyam.

í.

•iŐL szám.

1904. jiajbya«- 80.TÁRSADALMI,

KÖZGAZDASÁGI

és vegyestartalmij lap.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. |.

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a u Egyes szám ára 20 fillér. p

Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők.

A lap

Megyénk főispánja Bányán.

Szatmár megyének főispáni díszes székébe ez év február 25-én oly férfiú ült, ki első megjelenésével még azokat is meghódította, kik a lávóli megye szülöttjét nem szívesen nézték a hajdani előkelő megyei gentryk fészkébe telepedni. Megnyerő, nyájas, leereszkedő modora, magas állása, feladataival tisztában léte s azt bámulatos ügyesen kifejezésre juttatni tudása, a szerénység lelke fenségével, szivjóságával, akaraterejével egyesítve, mind oly tulajdonok, melyek igazolták a megyénkbe jövetele előtt róla terjedt in- formácziót: Kristóffv József, Szatmár megye főispánja, nagy intelligencziáju s nagy szorgalmú férfiú. S mint ilyen, tört utat a szivekbe, mikor a megye székhelyén átalános lelkesedésbe hozta s a beiktatáson jelenvolt egész közönséget magával ragadta. Elnémult az irigység, nem j látszott ellenszenv, aki oly tapintatosan ült a Kölcsevek s más jelesek helyére: azelőtt a főispán előtt meg kellett hajolnia mindenkinek.

Nem csak a köteles tisztelettel, de szeretettel és bizalommal vártuk ezért mi-bányaiak is az időt, mikor magas látogatásával szerencséltetni minket is kegyes lesz. Eljött az idő, A múlt hét 3 napját, jul. 25—27-ét köztünk töltötte^ Hétfőn, kedden Nagy- és 27-én itfT'elsA bányán időzött. —

"" ÄmelTTTyire Imtfuk, ügyekezett kicsiny városunk közönsége is illő tisztelettel, szeretettel fogadni, aki ragaszkodással, szeretettel jött nagy megyéjének egyik szélső pontjára.

Nemzeti lobogók sokasága, csinos diadalkapu jelezte julius 27-én városunk ünnepét. Már 9 óra előtt kocsik hosszú sora állott a városháza előtt, hogy a

tisztikar és képviselőtestület azokon induljon a Nagybányáról érkező főispán elé. De a nagy szárazság után nagy áldással épen ekkor megjött eső addig gondolkoztatott minket, mígnem a kötelessége teljesítésében semmi akadályt nem ismerő főispánunk népes kísérettel megérkezett.

A városháza kapujánál Farkas Jenő polgármester üdvözölte a megérkezett főispánt, mire ő méltósága köszönte a szives fogadtatást. (Sajnáljuk, hogy egyes beszédeket nem közölhetünk, nem állott módunkban azokat lejegyezni. Érdemes volna pedig azért is, hogy olvasóközönségünk az a része is olvasná, mely nem hallhatta azokat a szép beszédeket )

Megérkezése után mindjárt küldöttségek tisztelegtek ilyen sorban:

A tisztelgő küldöttségek közöl a szokás szerint először a rom. kath. és gör. kath. egyház jelent meg a főispán előtt Pálv Ede esp.- plébános, illetve Demián »Titusz helyettes gör, kath. lelkész vezetése alatt. A főispán az üdvözlő beszédekre a legszívesebben válaszolt s kijelentette, hogy örömére-, fog szolgálni, ha az egyházak méltányos és jogos ügyeit támogathatja. Különösen szívesen fogadta a gör. kath. helyettes lelkész azon nyilatkozatát, Iwgy az itteni gör. kath. hívek jó hazafiaknak tartják magukat s azok is fognak maradni.

Az ev. ref. és ág. hitv. egyház küldöttségét vezette ezután Nagy Lajos ev. ref. lelkész. Az üdvözlő beszédre szives köszönetét nyilvánította. Örül — úgymond, — ha bárhol találkozik a ref. egyház embereivel azért is, mert az egyház magyar érzületéhez kétség nem fér Pártfogását — ott ahol kell — készséggel ígérte.

Harmadszor a helybeli m. kir. bányatisztikar jelent meg a főispán előtt. A küldöttség vezetője Baumerlh Károly m. kir. bányatanácsos hivatalfőnök melegen üdvözölte a főispánt, ki az üdvözletét hasonló melegen fogadta, kijelentvén, hogy ismeri a hányaipar kiváló fontosságát s örvendeni fog, ha e magyar hivatalnak itt a vidéken támogatója lehet.

Ezután a városi tisztikart vezette Farkas

Egy régi ideál fényképe előtt.

Mottó: Ha megnősülsz, minden kedves emléket dobj atiizbe ...!

(Bölcs tanácsadó.)

Nem fog már a pennám ugv a régi módon, Mint mikor hajdanta szerelemtől égtem.

Hajh ! akkor könnyen ment. .! jött a kádenczia, Mint a sebes árvíz . . , megfulok, azt véltem, De mióta nyögöm azt az »édes igát«,

S asszonykéz vezeti berozsdált toliamat,

Most veszem csak észre, milyen szörnyű módon

lejártam magamat!

Hanem e kép előtt, amúgy kivételkép, Megpróbálom újra azt a régi lantot,

Hogy vájjon tudna-e, mikor »róla« van szó, Zengeni, mint hajdan, szivhezszóló hangot.. ? S érzem, hogy tudni fog; hisz a sok régi port Leöblítem róla a hegy lángnedvével,

régi szép emlékkel.

No mert mosi is megvan az a jó szokása Megrepedt lantomnak, hogy röktön megdagad, Ha borral öntözik, avagy ha gazdája Leány szemébe néz, amelyből üdv fakad.

S mert e pillanatban nincs mellettem asszony, Drága oldalbordám villámló szemével:

cnvelgek e képpel.

Tyhü! hogyha itt volna, röktön rámtámadna, Mint egy áspis kígyó, olyan szörnyű módon ; Mert tudja, hogy a nád, ha már szikrát kapott, Veszedelmesen ég, legyen bármily ódon . . . S tudja, hogy a szivem könnyen gyuladó nád, Amely lángra lobban szikrázó lányszemtől,

fél is e kis képtől . . 1

Ej! ej! veszem észre, eldobtam a sulykot S azt az én asszonyom vissza dehogy hozza ...! Sőt mi több . . ! 0 is itt áll a hátam mögött S e kis irka-firkát bosszúsan olvassa.

Ember! — igy sipitja — letedd azt a pennát. . ! En szörnyen rémülve nézem a haragvót,

De mielőtt tőle bocsánatot kérnék,

felhajtom a kancsót.

Ladányi Endre.

Emlékezzünk régiekről.

— Lapok Felsőbánya történetéből. —

1701. A megye, az osztrák tábornokok és a hitelezők fenyegették Felsőbányát, hogy exquál- ják, ha adóját meg nem fizeti. A tanács sürgeti

szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.

Jenő polgármester a főispán elé. Előadta, hogy e tisztikar nemcsak a városnak, hanem a magyarságnak ügyeit is szolgálja itt a határon s kérte a főispánt, hogy különösen a bányaipar hanyatlása folytán kereset nélkül maradt magyar munkásoknak nyújtson valamely nagyobbszabásu gyár vagy ipartelep létesítése utján biztos megélhetési módot, hogy a magyar munkások ne legyenek kénytelenek innen kiköltözni s más helyen keresni munkát. Válaszában a főispán megígérte, hogy a tisztikart minden törekvésében és munkájában pártfogolni fogja s azon lesz, hogy a lakosságnak munkát és keresetet tudjon biztosítani valami ipar vagy gyár fölállítása által a város területén.

A felsőbánya— kapnikbányai úti érdekeltséget szintén Farkas Jenő polgármester vezette a főispán elé; e küldöttségben ott voltak a községek képviselőin kívül Bay Lajos országgyűlési képviselő, a bányakincstár képv.-ben Bradofka Frigyes kapnikbányai hivatalfőnök, az erdőkincstár képviseletében Molcsányi Gábor nagybányai erdőmester és Kovács Sándor szolgabiró is. A főispán a küldöttség kérvényét azon Ígérettel vette át, hogy ügvekezni fog a jelzett útvonalat az állami úthálózatba visszavétetni vagy legalább az ut föntarlására a kormánytól egy megfelelő segélyt kieszközölni.

A M 0. K. E. gutini választmánya tisztelgett még a főispánnál Szabó Adolf nyug. m. kir. erdőigazgaló, választmányi elnök vezetése mellett, kinek üdvözlő beszédjére a főispán kijelentette. hogy ismeri az egylet sikeres tevékenységét s mindig készségesen fogja az egyesületet nemes feladatainak megoldásában segíteni.

A küldöttségek fogadása után látogatásokat telt a főispán Bay Lajos országgyűlési képviselő, Farkas" Jénő polgármester és Nagy Lajos kíséretében a következő helyeken: Baumerlh-Károly bányafőnöknél, Nagy Lajos ref. lelkésznél, Farkas Jenő polgármesternél, Pály Ede róni. kath. esp.-plébánosnál, Csausz István róni kath. főgondnoknál, Nyisztor István v. tanácsosnál, Süssner Ferencz nyug. m. kir. bányatanácsosnál, Demián Titusz helyettes gör. kath. lelkésznél. Mindenütt minket lekötelező nyájas,

Bécsben a szerződés végrehajtását. Aug; 5-én valahára »megnyugtatja« a várost, hogy majd sérelmét tanulmányozni fogja !!!

1702. Az ilalmérési jog a város jövedelméhez csatoltatott. »Az egész város népének decretuma s végzése, mivel a seprű (szesz) a becsületes város jóakaratjából régen conferál- tatott volt a bányáknak virágzásában az akkori sok rendbeli szolgálatért az becsületes tanácsnak ily okon, főképen, hogy az csáplárságról providealtak ő Kegyelmék, mostan pedig már az bányáktól az város elmaradván s az közönséges proventus megszükülvén s az borok áruitatását is más karban praktikálván, az seprű a városnak közönséges javaihoz s az borok után esendő jövedelmekhez foglaltatik.«

Kárpótlásul kap a tanács minden kiállított pecsétes okmány után 10 forintot és minden íanácsbeli egy pár csizmát.

»Contractus inter liberum ac regium oppi- dum Felsőbánya ah una et generosum D. Mi- chaelem Főnyi et Slephanum Kádár partibus ah altera ini tus supra fodinam »Keresztgang* nominatam A. D. 1702. nov. 1.«

»Mi Felsőbánya főbírója, tanácsa és jurati universitas, adjuk tudtára mindeneknek, kinek illik és kívántatik, hogy in anno praesente 1702. die 24. oct. az mikor az egész város népe számadás alkalmatossággal együtt volna, az mi becsületes atyánkfiával úgy mint Főnyi Mihály és Kádár István uraimékkal lőttünk ilyen megmá-